Regisztráció Blogot indítok
Adatok
betulla

0 bejegyzést írt és 1 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.

Admin Szerkesztő Tag Vendég
A mai poszt szerzője, Kata nemrégiben költözött Németországba, hogy egy idősotthonban vállaljon munkát ötven fölött. Leírja, mi vezetett a döntéshez, és mire érdemes figyelni, ha ezen a területen vállalunk munkát. Tapasztalatai igazán frissek, hiszen még csak pár hónapja…..
betulla 2014.10.21 15:27:53
Érdeklődéssel olvasgatom a "Határátkelőket".Én magam is az vagyok, de egy kicsit atipikus,mert csak dolgozni járok ki Németországba,egy hónap itt, egy hónap otthon.Idősgondozás a munkám,hivatalosan"Haushalthilfe"-vagyis háztartási kisegítő.
A félreértések elkerülése végett még ideírom, hogy felvidéki vagyok, tehát a szlovákiai dolgok érdekelnek
leginkább,az anyaországi problémák személyesen nem érintenek annyira.´Viszont a helyzet nagyon hasonló, habár én még kbb.62 és fél évesen elmehetek nyugdíjba:-).
Én is 29 év pedagógiai munka után döntöttem úgy, hogy váltani kéne,47 évesen két év német nyelvtanulás és egy akkreditált gondozói képzés után (280 óra) először Ausztriába mentem, de mivel ott 2008 júniusa után ki kellett váltani az osztrák vállakozói engedélyt,ott abbahagytam és egy szlovák munkaközvetítő agentúra által Németországba jöttem (Szlovákiában vagyok munkaviszonyban, ők kiküldenek ide munkavégzésre.A főnöknőmmel telefonon és e-mailben tartom a kapcsolatot.Hivatalosan minimálbérre vagyok felféve, tehát az itt megkeresett pénzből takarékoskodni kell, mert ebből nem lesz sok nyugdíj.Sajnos, így csinálja ezt az összes agentúra minálunk).6. éve dolgozom itt, ez a 5. család.Egyik helyen 2 hetet voltam, egy másikon csak 10 napot, valahol 8 hónapot,utána két és fél évet, a mostani helyemen is a 3. évet húzom.Legrosszabb az 1. helyem volt Ausztriában,Bécsben.Ott teljesen kezdő voltam, a németet inkább csak sejtettem, mint értettem,a néni rettenetes tájszólásban beszélt...de minden kezdet nehéz.Németországban nem volt akkora elvárás a jó nyelvtudás, de ez idővel nagyon sokat javult,most már egész jól beszélek németül.Én elégedett vagyok az emberek, a család és a gondozottak hozzáállásával,velem eddig mindig mindenki korrektül viselkedett,nem néztek szolgának,hanem emberszámba vesznek,megbecsülik a munkámat.Dolgom a teljes háztartás vezetése,bevásárlás(általában a családtagok besegítenek, ha nehezet,nagyobb méretű,sok...bevásárolni való van),főzés-valahol megkövetelik a friss ételt, valahol megelégednének a félkész,konzerv kajával, de hamar észrevettem,hogy a főzési-sütési tudományom nagy kincs itt.A mosást, szárítást, vasalást megkönnyítik a gépek,takarítást úgyszintén.Az ápolásban főleg a testi higiéna, öltöztetés, etetés ,sétáltatás, felolvasás stb. a feladatom.Volt olyan hely, ahol naponta 4x jött a német ápolói szolgálat, így nekem mosdatni, pelenkázni, gyógyszert beadni nem kellett.Valahol hetente egyszer fürdetni és hajat mosni jöttek,az utolsó helyemen naponta 2x jöttek a bekötni a gyomorszondát,viszont a teljesen mozdulatlan páciens ellátása, mosdatása, pelenkázása,forgatása az én dolgom volt. Ez mindig individuális,általában hónapról -hónapra apró változások is vannak,pl a félig mobilis nénit egészen elkísérni a halálos órájáig.Ezt csak az vállalja,aki tiszteli, szereti az öregeket.Az ápoltak kiérzik a szeretetet és a gondoskodást, és nagyon hálásak tudnak lenni.Most,hogy csak a bácsi maradt,aki 94 éves, még nagyon aktív,most kevesebb a munka, több idő jut a pihenésre.Az a nehéz, hogy otthonról távol vagyok, otthon vannak még az idős szüleim,a gyerekek már családot alapítottak, de már otthon várnak az unokák, és van egy aranyos, türelmes párom,akivel Skypen tartom a kapcsolatot.Jó itt Németországban, rend,fegyelem,tisztaság van,de persze hazavágyom,és ha elmehetek nyugdíjba, egy nappal sem maradok tovább.