Adatok
nayousabi
0 bejegyzést írt és 2 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.
Szögezzük le az elején: imádok Budapesten lakni, ahogy a valószínűleg a legtöbb olvasó is, és sokkal nehezebb lenne azt összeszedni, hogy mi a jó a fővárosban, mert bőven hosszabb lista lenne, mint hogy mit utálok benne. Lehet hamarosan összeírom azt is majd. Viszont csak azért,…..
nayousabi
2014.09.05 17:58:09
Született budapestiként szeretném kiegészíteni egy hatodik dologgal, amit kimondottan utálok Budapestben. A körülbelül 70 százaléknyi betelepült magyar lakosságot, akik idejönnek mert tanulni, dolgozni valahol kell, használják a várost, esznek az asztaláról, de minden alkalommal amikor tehetik, oda is sz...rnak. Kifejezetten utálom amikor a hétvége közeledtével a körúti villamoson a bőröndjeikkel hazafelé tartók affektálva ecsetelik mennyire boldogok, hogy végre hazamehetnek, mert annyira utálnak itt lenni. Lehet tanulni és dolgozni máshol is, vagy nem kell ebbe a "szar" városba jönni bulizni. Az a szomorú tény, hogy a budapesti "bunkó" lakosság nagy részét ők teszik ki.
nayousabi
2014.09.06 23:23:27
@blasiusii: Igen, ezt a zsigerből utáljuk a budapestieket életérzést már sokszor megtapasztaltam a saját bőrömön és meglehet, a te szemedet is ez vakította el, amikor olvastad az írásomat. A feltételezéseddel ellentétben nem utálom a vidékieket. Olvasd el újra amit írtam.
A budapesti születés nem privilégium de normális esetben ad egy érzelmi elkötelezettséget. Elég szomorú, hogy a vidékiek (tisztelet a kivételnek) csak betondzsungelt látnak a saját fővárosukban. Én nem tudok úgy utazni, hogy ne nézzem a bérházak stukkóit, az erkélyek cikornyás vaskorlátait, a kapudíszítéseket, a házak díszkivilágítását, a panorámát Pest és Buda között. Sorolhatnám, de minek, valószínűleg úgy sem érted meg, hiszen képes voltál azt írni, hogy nincsen miért büszkének lenni rá. Azt mondod, muszáj a fővárosba költözni. Rendben. Akkor tiszteld. Tiszteld, ahogyan az anyádat tiszteled, mert felnevelt, mosott és főzött rád és taníttatott. Aki nem képes erre, az csak egy élősködő, és sajnos túl sok gyűlt össze már ebben a városban.
Tulajdonképpen nem állt szándékomban reagálni, de a kutyatartás betiltására vonatkozó mondatod elgondolkodtatott. Pontosan erre jutottam én is a vidékiekkel kapcsolatban. Mert a kutya egy végtelenül érzelmes és intelligens lény és a benyomásom az lett az évek során, hogy a vidéki ember csak használni tudja ház vagy állat őrzésére és ezért némi helyet biztosít és enni ad neki. A budapesti állatkínzás azt hiszem abból áll, hogy rendszeresen összebújunk a kutyánkkal, beszélünk hozzá mint a többi családtaghoz, játszunk vele és élvezzük azt az érzelmi pluszt, amit cserébe ad nekünk.
Szóval itt a párhuzam a vidéki ember állattartása és főváros használata között. Csak a hasznát akarja kivenni belőle, érzelmileg nem tud hozzáadni. És ahogy a cigány lova is addig szokta az éhezést, amíg éhen halt, Budapest is csak romlik, amíg az itt lakók nagy része csak élni akar belőle.
A budapesti születés nem privilégium de normális esetben ad egy érzelmi elkötelezettséget. Elég szomorú, hogy a vidékiek (tisztelet a kivételnek) csak betondzsungelt látnak a saját fővárosukban. Én nem tudok úgy utazni, hogy ne nézzem a bérházak stukkóit, az erkélyek cikornyás vaskorlátait, a kapudíszítéseket, a házak díszkivilágítását, a panorámát Pest és Buda között. Sorolhatnám, de minek, valószínűleg úgy sem érted meg, hiszen képes voltál azt írni, hogy nincsen miért büszkének lenni rá. Azt mondod, muszáj a fővárosba költözni. Rendben. Akkor tiszteld. Tiszteld, ahogyan az anyádat tiszteled, mert felnevelt, mosott és főzött rád és taníttatott. Aki nem képes erre, az csak egy élősködő, és sajnos túl sok gyűlt össze már ebben a városban.
Tulajdonképpen nem állt szándékomban reagálni, de a kutyatartás betiltására vonatkozó mondatod elgondolkodtatott. Pontosan erre jutottam én is a vidékiekkel kapcsolatban. Mert a kutya egy végtelenül érzelmes és intelligens lény és a benyomásom az lett az évek során, hogy a vidéki ember csak használni tudja ház vagy állat őrzésére és ezért némi helyet biztosít és enni ad neki. A budapesti állatkínzás azt hiszem abból áll, hogy rendszeresen összebújunk a kutyánkkal, beszélünk hozzá mint a többi családtaghoz, játszunk vele és élvezzük azt az érzelmi pluszt, amit cserébe ad nekünk.
Szóval itt a párhuzam a vidéki ember állattartása és főváros használata között. Csak a hasznát akarja kivenni belőle, érzelmileg nem tud hozzáadni. És ahogy a cigány lova is addig szokta az éhezést, amíg éhen halt, Budapest is csak romlik, amíg az itt lakók nagy része csak élni akar belőle.
Belépve többet láthatsz. Itt beléphetsz