Appassionata 2014.08.26 09:08:23

Most találtam rá erre az írásra.
Döbbenet, mintha rólam íródott volna.
1 év viszony, őrületes szerelem, és szenvedés.
Nem tudom meddig bírom.

Appassionata 2014.09.12 08:45:26

Bizony hosszú idő, és mit sem változott a hőfok. Amikor egymásra találtunk, mindketten 30 éven felüli kapcsolatban voltunk benne. Felnőtt gyerekekkel. Nagyon hamar egymásra hangolódtunk, mindenben nagyon passzulunk egymáshoz, ha ez 10 évvel ezelőtt történik, valószínűleg már együtt élnénk, vagy mégsem? Igy 50 fölött már elég nehéz változtatni. De mint a szerelmes tinédzserek úgy viselkedünk időnként. Általában hetente háromszor sikerül együtt töltenünk 2-3 órát, és rengeteget beszélünk telefonon is, na meg az éjszakai üzenetek! Voltak egész napos kirándulásaink is, távolabbi városokban. Igen, én is úgy gondolom ki kell élvezni minden pillanatot, csak nálam most jött el az idő, hogy ez már kevés, többet akarok. Ettől szenvedős az egész. Minden percet vele szeretnék tölteni. Ennyire szerelmes még senkibe nem voltam. Ő ugyanezt mondja nekem. Vajon meddig tartható egy ilyen magas hőfokon égő kapcsolat?

Appassionata 2014.09.16 13:31:02

@famefatal: Engedd meg, hogy kicsit később válaszoljak részletesebben. Most nagyon bizonytalan vagyok. Igazából úgy érzem, hogy én vagyok, aki változik. Aki sokkal többet akar. Most le kell nyugodnom kicsit. Amúgy minden a régiben, meghitt titkos találkák, telefonok, üzenetek. A hőfok is megvan, sőt.
Amit írtál a lekiismeretfurdalásról, az valóban így van. Több, mint 30 együtt töltött év minkét részről, ha nem is volt minden fenékig tejfel a házasságainkban. Én mégis tudnék borítani, de most úgy érzem Ő nem. A környezetemben is úgy látom, mi nők bátrabban állunk egy ilyen döntés elébe.
Ígérem fogok még ide írni, csak most hagynom kell üllepednem magamban a dolgokat....