Regisztráció Blogot indítok
Adatok
Sarkcsillag Sport

0 bejegyzést írt és 3 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.

Admin Szerkesztő Tag Vendég
Egy vitát kiváltó posztban már írtam a túrázó-terepfutó ellentétekről, de most a BTK2014 kapcsán turista-terepfutó cicaharc is képbe kerül, no meg egy pazar futóhátizsák a Salomontól. Miért köcsögök egyes turisták? Hogyan nem tudtam megvédeni a tavalyi dobogós címemet,…..
Sarkcsillag Sport 2014.09.09 12:59:53
2014. augusztus 18-án örömmel ajánlottuk Facebook oldaluknon az idei terepkupa fenti versenybeszámolóját, mely ezzel a bevezetővel indul: Egy nagy vitát kiváltó posztban már írtam a túrázó-terepfutó ellentétekről, de…
A szeptemberi verseny áradatra való felkészülés miatt csak most jutott időnk néhány gondolatot megfogalmazni ezzel kapcsolatban.
Túrázó-terepfutó ellentétről beszélni nem biztos, hogy szerencsés az Álmos könyv szerint, az „ostoba turisták kapják be” meg kifejezett hadüzenetnek hangzik meglátásunk szerint. Mivel mi multi-kulti játékosok vagyunk a Sarkcsillag Sportnál, vagyis futunk, túrázunk, kerékpározunk, túrasízünk, sífutunk, hótalpazunk és ki tudja még mit csinálunk, illetve ezen sportoknak hódolókat szolgálunk ki nap mint nap legjobb tudásunk szerint, többek között a cikkben is emlegetett jól bevált Salomon futóhátizsákkal, ezért több szemszögből is nézzük a dolgokat. Így vagyunk ezzel a cikkben felvetett problémával is, miszerint a bunkó turisták leszedik a futók verseny jelzéseit. Beszéljünk inkább a békés egymás mellett élésről, mert az erdő nem csak a futóké, ahogy nem csak a túrázóké, de nem is csak a bringásoké, sem a kutyásoké, sem a… Ne vigyük ki az erdőbe az utcáinkról már oly jól ismert autós-bringás-gyalogos ellentétet! Abszolút megértjük ezzel együtt a cikkben oly jól leírt dühöt, magunk is jártunk már így nem is egyszer verseny közben. Hónapok kemény edzése válik köddé ilyenkor. Tudomásul kell azonban venni, hogy egyre többen használjuk erdeinket, főleg a főváros környékén. Mi rendszeresen járunk a Hármashatár-hegyre futni, nordic walkingozni, sőt bringázni is, és meg kell valljuk kezd elegünk lenni abból, hogy a környék úgy néz ki, mint egy jó fajta májusfa és szemetes kosár. Egyre több a rendezvény, verseny, mindenki kipántlikázza az útvonalát, ide fest, oda fest különböző UV színű jeleket, mindféle sillabuszokat akaszt a fák törzsére, ami holmik egy része aztán ott marad az erdőben azok „örömére”, akik az zöld erdő kedvéért mennek oda kikapcsolódni és nem csak egy versenypályát látnak az ösvényekben. Ehhez még hozzájönnek az esküvők, szülinapok és azok jelei, díszei, valamint a fákra, villanydrótokra feldobált cipők, zsinórral összekötött pillepalackok, nem beszélve az elsősorban futók által hátrahagyott géles tubusok és egyéb teljesítményfokozók szemetéről. Úgyhogy engedtessék meg a másik oldalnak is, hogy ebből elege legyen és begyűjtse, leszedje és szemétbe dobja az erdőben napokig, sokszor hetekig éktelenkedő holmikat. De anyázás és egymásra mutogatás helyett kereshetünk megoldást is. Legyünk Sportemberek nagybetűvel írva. Kezdésnek mondjuk köszönjünk egymásnak az ösvényen, ne pedig egymásra morduljunk, amiben pl. nem egy futó jeleskedik azzal együtt, hogy a döntő többség mosolyogva köszönti a többi sportolót (egyéni, nem reprezentatív felmérés). A természet kedvéért erdőt járók tudomásul veszik, hogy a versenyek idejére kicifrázzák az erdőt, cserébe legyen ennek szabálya, amit mindenki betart. Kezdésnek néhány javaslatunk van, amit még tovább kell gondolni. A hely hiánya miatt ezeket Facebook oldalunkon tudjátok elolvasni. Ha bármivel tudjuk a közös nevező megtalálását segíteni, lévén hogy futókat és túrázókat egyaránt kiszolgálunk és támogatunk, állunk rendelkezésre és szívesen találkozunk bárkivel személyesen is boltunkban, vagy pl. szeptember 20-án a Salomon City Trail versenyen, ahol mi képviseljük a Suunto és Salomon márkákat. Nagyon szép őszt mindenkinek az erdőben!
Sarkcsillag Sport 2014.09.09 14:49:51
Kedves Bálint! Mi „minden” oldal vagyunk, ahogy írtuk is. Azzal a szándékkal írtunk, hogy összehozzuk az erdőt használókat. Tettünk is konkrét javaslatokat, amiken már lehet gondolkozni, azokat továbbfejleszteni. Nem bántottunk sem Téged sem a futókat, hanem egy láthatóan meglévő problémára adtunk megoldási javaslatot. De ha ez támadásnak minősül és mindenképpen meg kell határoznunk kinek az oldalán állunk a háborúban, akkor kiszállunk, mert vitához sem erőnk, időnk, sem kedvünk nincsen. Magunk is több mint 10 éve futunk, gyalogolunk és bringázunk a Hármashatár-hegyen, és olyan időben szerveztünk terepfutó versenyt a Bakonyban, amikor még egy kézen meg lehetett számolni a potenciális résztvevőket. Olyan időkben kezdtünk a hegyen sportolni, amikor még emberrel sem találkoztunk út közben, olyan kevés bolond járt fel a hegyre. De az utóbbi 1-2 évben drasztikusan megváltozott az erdőben sportolók létszáma, ami egyfelől nagyon jó hír, másfelől magával hozza a konfliktusokat is. A köszönés sajnos nem alap, azt kell mondjuk saját tapasztalat alapján, de nem a köszönésen akarunk lovagolni, mint minden baj okán. Sokan nem köszönnek, ami egy dolog, ettől mi még tudunk aludni. Sajnálatosabb, hogy sokszor ha mi köszönünk a másik sportolóra, akkor sem köszön vissza, hanem úgy néz ránk, mintha molesztálnánk őt. És a legrosszabb, amikor a gyorsabb futó rámordul a lassabbra, vagy a gyaloglóra, amikor az nem ugrik el elég gyorsan az útjából, mert mondjuk nem hallotta meg lépteit. Mi ettől még nem szaggatjuk le a versenyjeleket, de úgy néz ki, hogy más igen. És erre mondjuk azt, hogy mindegy ki lőtt először, a lényeg, hogy háború van, ami senkinek nem jó. A helyzet téged is eléggé zavar ahhoz, hogy újra és újra írjál róla. És igazad van, nem helyes más programját, versenyét tönkretenni. Mi sajnálunk minden embert, akinek az jelenti az örömöt az életében, hogy másoknak kárt, bosszúságot okoz. Azt mondjuk viszont, hogy a helyzet nem oldódik meg azzal, ha újabb és újabb bejegyzésekben beszélsz a háborúról, ettől csak valóban háború lesz. Az egyetlen megoldás, ha leülünk egymással, megbeszéljük kinek mi bántja a csőrét és megoldást keresünk, amit aztán terjesztünk magunk között. Tőlünk függ, hogy a helyzet egyre rosszabb lesz, vagy egyre jobb. Ha tovább bántják a felek egymást, attól csak hosszabb háború lesz. De ha mondjuk egymásra mordulás helyett köszönünk, és azzal jelezzük a másiknak, hogy ott vagyunk mögötte és utat kérünk, akkor a béke indul el, mert az a másik akkor valószínűleg nem fogja úgy gondolni, hogy kárt tegyen a futók jeleiben bosszúból. És ha valakinek nincs elég szusz a köszönéshez, nem gond, ettől még nincs harag. Vannak amúgy, akik ilyenkor bólintanak, vagy intenek, mert még kifulladva is köszönteni akarják a másikat. Ők amúgy jellemzően mosolyogva futnak szemben a morgósokkal, akik összeráncolt homlokkal gyűlölik még futás közben is a világot és az összes szemben jövőt. Személyes sértésnek veszik, hogy bárkit ki kell kerülniük, vagy bárki egy perc késlekedésre is kényszerítik őket puszta létükkel. És aztán persze ők lepődnek meg legjobban, amikor más morgósok meg őket gyűlölve leszedik a versenyjeleiket. Szóval a spirál az spirál, csak tőlünk függ, hogy a mélybe csúszunk vele, vagy a csúcsra jutunk. Mi a csúcsot javasoljuk és szívesen segítünk a felfelé haladásban. Ezért is írtunk a bejegyzésedre, mert magunk is érezzük a feszültséget. Senki más csak a béke pártján állva továbbra is szívesen segítünk a megoldás megtalálásában ugyanúgy, ahogy sport boltként segítünk a legjobb sportfelszerelés megtalálásában. A köszönés csak egy nagyon egyszerű, ingyenes, instant segítő ötlet, amitől ráadásul az is jól érzi magát, aki mosolyog, meg az is, akire rámosolyognak. És máris elindult valami pozitív. Kivéve persze, ha valaki még azon is berág, ha rámosolyognak, vagy ráköszönnek, mert mit mosolyog meg köszönget az a másik idióta. Őket bölcsen, szó nélkül ki kell kerülni:-)