Adatok
Daisy B.
54 bejegyzést írt és 0 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.
A teraszon álltam, néztem hogyan terül el alattam a város és, ahogy arra gondoltam mennyi ember él itt, mégis senkihez sincsen semmi közöm, egyszeribe görcsbe rándult a gyomrom. Május közepe van az év legszebb hónapja, most kéne élvezni, nagyon élvezni, de csak azon járt a fejem, ahogy kihajoltam a…..
Reggel rád gondoltam, miközben a fogkefét a helyére tettem. Érdekes időpontokban és helyeken jutsz eszembe, és ilyenkor azon jár az eszem, vajon te is gondolsz rám reggel 7 kor a fürdőszobában?
Az emberek hiányát legtöbbször a kitöltetlen órákban, metrón zötyögve, munka után lefekvéskor, vagy…..
Az ember azt hiszi könnyen felejthet, azt hiszi elég pár hónap önmarcangolás, kialvatlan éjszaka és mint a seb, amely önmagát gyógyítja, a hiány befedi saját lyukait. Az ember azt hiszi idővel a felejthetetlen is felejthető, és én ebben a kellemes téveszmében ácsorgok éppen a szoba közepén.…..
Májusba hajoltak a kerti fák, amikor kinéztem és megláttam azt a rengeteg friss, balzsamos illatú lombkoronát, akkor eszméltem rá, hogy eltelt három hónap, átugrottam egy egész évszakot és észre sem vettem. A napok összemosták egymást és egy végtelen mederbe terelődtek, egy keserű, mocskos és…..
Óriási pelyhekben hullott a hó, nem az ónos fajta, nem is az apró szemű, sem az arcbakapós - szempillára ragadós, hanem a pontos precizitással elkészített ragyogó hópelyhek. Olyan, ami évente egyszer ha esik, és ez pont most esett, pont rám, pont ott a hídon. Persze az egész várost pillanatok…..
Nagyon várlak már, tudod?
Várom, hogy megérkezz életembe, úgy képzelem olyan lesz, akárcsak az első tavaszi napsütés: amikor még nem számítasz rá, már szinte komfortos a korai sötét, és hogy a hideg örökösen ott csücsül az arccsontodon, megszoktad, már nem tudod elképzelni, hogy másként is…..
December van, és ezt a tényt, - ha éppen nem is követném a hónapok váltakozását, mert, hogy néha hajlamos vagyok elveszni bennük, - akkor is tudnám, ha csak körülnéznék a városban, december hava ugyanis mindig jól láthatóan és érzékelhetően érkezik. Eljövetelének legbiztosabb jele a szerte…..
A hátadat figyelem, ahogy a fehér ing néhol ráncba szegődik. A hajadat figyelem, ahogy a fekete szálak tétován követik tested mozdulatát. A nyakadat figyelem, ahogy a levegőt veszed, látom, hogyan rezdül a bőröd, és hogyan válik libabőrössé. Tudom, hogy fáj a hátad, és fáj, hogy nem érek hozzá,…..
Meghasad a föld, bereped egy vonal
vágja az útját, akár a karcolat.
Előretör, micsoda őrült gondolat,
hogy átfut a lábad alatt, kettévágva a világodat.
Meghasad a föld, bereped egy vonal
vágja az útját, akár a karcolat.
Előretör, ez csak egy szerelmes gondolat,
ami átfut egyenesen…..
Ma hátul mentem be. A kiskapun, sokkal biztonságosabb, senki sem látja amikor besurranok, mintha egy közönséges tolvaj lennék, egy pitiáner bűnöző. Utálom ezt a szót, hogy pitiáner, de ma ezt használom, ez a nap is olyan pitiáner, undoritó és gusztustalan. Milyen nagy szavak ezek egy ilyen…..
Emlékszel arra amikor te és én MI voltunk? Vannak olyan barátságok az életben, amelyekre elmúlásuk után is kellemes szívdobogással emlékezünk. Kicsit talán meg is facsarja szívizmainkat a veszteség és a messziség gondolata, de leginkább az, hogy milyen intenzíven tudtunk szeretni. Ezek a…..
Amilyen későn, olyan hevesen érkezett meg az idei nyár. Június első hetére megveszett az idő. A levegő éjszakára sem tudta leoldani magáról a nappali forróság édes, mézes-mázos bilincsét, és rólam sem olvadt az emésztő magány. Nem akart magára hagyni, foggal-körömmel ragaszkodott a testemhez, mintha…..
Eső lennék, csepp a kabátszélen
lágy és súlytalan
Mely hajnal után, ha kell
a napsugárral elillan.
Néha korán jönnék, üvöltve a széllel
marasztalnál vajon,
ha én volnék a fájdalom éjjel?
Nyirkos ujjaim rádtapadnának
direkt soha,
mégis mindig hideket hagynának.
Magány lennék,…..
Leesett december első hava, és maga alá temette az év minden fájdalmát. Ott lapultak a hideg, vastag hóréteg alatt azok a döntések, amelyekre nem akartunk emlékezni, azok a sebek, amelyeket nem tudtunk elfelejteni. De most a tél kisegített minket, és magába zárta a régi, mégis élénken izzó…..
Valakit találni kellett, aki olyan pontos érzékenységgel nyúl a dolgok iránt, ahogy azt csak néhány ember teheti ezen a földön. Érzéke van a mondatok mögé látni, mintha láthatatlanul belesne egy bútor fiókjába, hogy mi az, amit rejteget. Valakit találni kellett, aki ugyanúgy nem tartozik ide,…..
Július 21.-e volt, és kinyílt az ég ablaka. Ránk zúdította édes, meleg könnyeit, mely alatt minden elolvadt. Az eső végigfolyt a fák ágain, a terasz betonkövén, a bőröm peremén, végig a vállaimon, le egészen a lábujjakig. Mindennek lágy, finom illata volt, mintha a nyári égbolt porcukrot…..
Valahányszor azt mondom 'ennél rosszabb már nem lehet', az élet valamiért ezt kihívásnak tekinti, és olyan szédületes pofonnal küld a padlóra, hogy már megszólalni sem tudok. Az emberekből szintén hasonló reakciót vált ki 'az ennél rosszabbak mar nem lehetnek' kifejezés, és buzgón próbálják…..
Néha napokon az üresség költözik belém. S ilyenkor azon gondolkozom vajon az élet hová menekült belőlem? Az a sok érzés, gondolat, tettvágy vagy éppen mélységes gyűlölet hogyan képes egyik napról a másikra eltűnni? És, mi az, ami átveszi a helyét? Mi az, az élettelen lyuk, amely tátong bennem…..
Az üvegen át látom a világot, azt amelyben te benne élsz. Én vagyok bent, és te kint, vagy éppen én vagyok kint, és te bent, sosem tudom. Falak választanak el minket, egy óriási ablak, mely az utcára néz, és én előtte ülök. Mindennap figyelem az utca emberét, mikor villan fel a hajnali lámpafény,…..
Ráncos tekintetek és üveges szempárok néztek farkasszemet velem, ahogy felszálltam és helyet foglaltam a szerelvényen. A metró lélektelen, vakító fényei hasították át a levegőt. Szemeimet rögtön lehunytam, mert úgy szúrta ez a bánatos fény, hogy féltem nem tudom őket kinyitni többé. Így csukott…..
Sosem szerettem az első őszi vasárnapokat. Idő kell, míg lelkemet a hideghez, csípős reggelekhez és a szemerkélő esőhöz szoktatom. Még nem vagyok ott ahol lennem kéne, és ilyenkor még jobban távolodom, félek, talán sosem érek oda. Az esték, amelyek hintaágyként ringattak júliusban, most komorrá…..
Eleredt az eső. Végre, a hűvös szél megbocsájtóan oldotta le csuklóinkról a hőség bilincsét. Az eső vasfüggönyén keresztül csak félszegen tudtak átkúszni a nap sugarai, a nyár utolsó sugarai. Ez egyszerre volt kellemes és nyugtalanító. Ahogy az ég kipotyogta könnyeit, a világ megtisztult, mégis…..
Nyaralásból hazatérni egyszerre megnyugtató és szorongató. Mikor a több hetes külföldi ide-oda rohangálásból és forró napokból újra a saját, hűvös szobámban alhatok, mindig megnyugvással tölt el – egy bizonyos óráig. Ugyanis miután kialudtam magam és kipakoltam, a megnyugvásból hirtelen csend…..
Augusztus elsején olyan erővel csapott le a nyár, hogy a fullasztó hőség mindenkit arcba vágott. Főként azt, aki valami szebb és jobb reményében ébredt fel aznap, mert a nyár kegyetlen ujjai közt morzsolta szét minden vágyát. Már nem voltam benne biztos, hogy a végtelen szomorúságom, vagy a…..
Tizenhét évesek voltunk, és annyira éltünk, amennyire csak ember teheti ezen a világon. Egyszerre sírtunk és nevettünk, szerettünk és gyűlöltünk, mindezt tettük úgy, mintha az egész univerzum ellenünk dolgozna, de mi pont ebből táplálkoztunk. Szaladtunk előre bolondériával az ereinkben, amely…..
Belépve többet láthatsz. Itt beléphetsz