toujoursg 2018.07.06 10:15:38

Huh, brutális... Éreztem, hogy darázsfészekbe nyúlok. Pedig csak kifejtettem, hogy Hamvas itt a rögeszmés, bigott, vallásban és a hitben megrekedt magatartásformát kritizálja, provokálja. És ilyen ember lehet teista, vagy ateista is.
Kedves Brendel Mátyás, szerintem nem minősítettem a személyedet egyáltalán, vagy az értelmi szintedet, ezt most sem teszem, csupán a Hamvasi gondolat örvén haladva egy arrogáns és kioktató jelenség ellen szóltam, ami tökmindegy hogy milyen eszmeiségbe fészkeli be magát, mert minden irányzatnak meglehet a maga igazsága és létjogosultsága, így az ateizmusnak is, de a bántó, párbeszédképtelen hozzállás igenis mérgező, bármibe is csomagolják - és nézetem szerint kritikára érdemes. Viszont mivel te saját bevallásod szerint nem hiszel semmiben, így számomra érthetetlen (persze tudom, az IQ szintem teszi), hogy mégis olyan vehemenciával, alpárisággal esel nekem, mintha saját személyedben támadtak volna meg - szóval ez azért valahol téged minősít talán. Gondolom nem hiszel sem az emberi méltóságban, sem a humanizmusban, a vitakultúráról nem is beszélve. Ellenben ebben a blogban és válaszaidban csak hiszel, hiszen nem átallsz a nem tetsző véleményt megfogalmazóba azonnal belerúgni.
Lehet hinni az életben azzal, hogy nem követsz el öngyilkosságot. Lehet hinni az öngyilkosságban, ha elköveted. Vagy, ha nem kelsz fel reggel az ágyból és csak a mennyezetet bámulod, lehet hinni, hogy úgy jobb neked. Hitbe születtünk és élünk, levegőként szívjuk magunkba minden pillanatban. Tkp. másunk sincs mint hitünk. Bocsánat, hogy megint szegény Hamvast citálom: "Az alaptétel az, hogy a pácban mindenki benne van."
De most komolyan: hogy lehet valamit hit nélkül művelni? Vezetni például egy blogot, meg azon eszmecserét folytatni (vagyis megpróbálni azt folytatni), szóval nekem itt ennek az alacsony IQ-val bíró marhának (nem tudom milyen címkék jönnek még, kontinentális filozófus, az milyen?) nehezen fér a fejébe az, hogy áll ez azzal a ki nem mondott kívánalommal össze, hogy bárki komolyan vegyen az itt leírtakból bármit is, hisz maga a szerző sem hisz mondandójának igazságában, bevallottan, mivel ő semmiben sem hisz.

toujoursg 2018.07.16 17:22:24

@peetmaster: Nem az oldal fizikai valójában kell hinni, hanem az oldalon közöltek valóságtartalmában. Abban, hogy egy igazoltnak nevezett hipotézis valóban igaz-e.
Ha egy állítást valamilyen tekintetben igazolnak, az egy olyan állítás lesz, amelyet xy indokok, elméletek alapján igazoltak. Kap egy tulajdonságfaktort. A 2+2=4 egy igazolt állítás, de 100%-ig nem lehet elfogadni ezt sem annak. Vagyis szerintem nem tanácsos. A kétségnek mindig kell helyet hagyni, mert különben lezárod magad. Hit és szkepszis kéz a kézben jár. A hit azt jelenti, hogy van valami a biztosan nem tudsz, beismerése a nem tudásnak. Hamvas az olyan magatartás ellen szól (nem eszme ellen), amely biztos tudást vindikál magának és kizárja a hitet. Ez túl azon, hogy pöffeszkedő, még veszélyes is, mert az őrület egy neme.

toujoursg 2018.07.20 06:01:38

@peetmaster: A hit általános jelenség, akkor is ha legalább kétféle gondolkodás, vagy közelítésmód létezik, mert átszövi mindkettőt.
Kiindulni szerintem abból érdemes, hogy semmiben sem lehetsz bizonyos teljesen. Például az a képlet, hogy A=A nem meríti ki az azonosság fogalmát. Ez egy matematikai azonosság, pontosabban egyenlőség. Az azonosság nem azt jelenti, hogy minden dolog egyenlő önmagával. Mert ha ez igaz lenne, akkor semmilyen viszony nem létezne köztünk emberek között sem. A világról alkotott megfigyelések igazolásai, ú.n. tényei is az egymástól nyert visszaigazolásokon alapulnak. A matematikában és a logikában az azonosság az értelem összes formális műveletének az alapja, ezért egyik sem meríti ki, hanem leszűkíti az azonosság értelmezését. Ha az azonosság fogalmát, mint logikai tételt értelmezik, akkor szófecsérlés (tautológia) - erre mutat rá @backer fentebb. Az A=A nem hazugság, a 2+2=4 pedig nem valami tévedés, a Plútó létezése, vagy a rézkábel működése sem ármányos összeesküvések fikciói, de részegységek, fragmentumok a teljes valóság vonatkozásában. Ezt a kitételt azért nagyon fontos megtenni, hogy nehogy lezárd bennük magad.
Az almafa ágán lévő gyümölcs is hiheti azt vallásos áhitattal (szkepticizmusnak titulálva), hogy ő a minden, analizálhatja magát végtelenül és lesz is sok igazsága önigazolásai révén, de magáról a fáról nem fog tudomást szerezni fundamentalizmusa miatt, ami kizárja bármely más szempont felvételét. Ez azért van, mert az almának saját lefokozottságában nincs képe az azonosságról és ezért két féle utat lát maga előtt: vagy úgy épít a nem-azonosságra, hogy kreál magának egy fiktív fát és véget nem érően imádkozik hozzá, vagy letagadja a fa létezését és a kis világát elemzi (ez is ima) folyton, mint egyetlen valót. Mindkét útnak van igazsága, részigazsága. Végül egyrészt a fát, másrészt a magot - a Plútót - lesz tilos kritizálni...
​

toujoursg 2017.08.01 19:26:57

Puzsér Róbert, kritikus kérdezi: "Ki az a Kovács Gellért? Mit tett le az asztalra?"

toujoursg 2015.11.30 19:06:25

Érdekes kérdéseket felvető eszmefuttatás. Most talán kicsit jobban meg lehet érteni, hogy mi is a “baj” az eredettrilógiával. Furcsa módon épp a hitelessége teszi antipatikussá Lucas genezis-sztoriját. A régi filmek talán inkább maradtak meg a kalandfilm szférájában, ahol a lázadás a korrupt, elnyomó rendszer ellen mindig szimpatikussá és könnyen azonosulhatóvá teszi a hősöket, hisz egyértelműen úgy tűnik, hogy a jó ügyért szállnak síkra. Az új részekben azonban a határok elmosódnak, a nemes lovagok szinte már-már béna kacsák benyomását keltik, akik kicsinyes, szinte pitiáner ügyek megoldásában érdekeltek, a néző pedig valahol a korábban megszokott könnyen felvehető viszonyítási pontjaiban inog meg, vagyis nehezen tud belehelyezkedni a történetbe.
Azért mondom, hogy a Star Wars első három epizódja hiteles, mert ha valószínűleg nem is tudatosan, de reflektál, vagy inkább leképezi a nyugati civilizációt immár évezredek óta bomlasztó amorf, egysíkú világnézetet. A jedik végső soron genezisei a sitheknek. Jedik nélkül nincsenek Sithek. Ez a köztársaság rákfenéje is: a tettvallás eltúlzása, kizárólagossá, “közzé-” tétele. (Ilyen jedi Machiavelli is.)
Európának, Amerikának és mára már nyugodtan kijelenthető: az egész ismert világnak a legnagyobb adóssága a valódi szellemi kaszt megteremtésének elmaradása. Keleten a hindu hagyományban e kaszt igen élesen lett definiálva és képezte kiegészítő párját - nem pedig ellenfelét - a lovagi, kormányzói rendnek. Utóbbi a hatalmat gyakorolta az erkölcs ragyogó talapzatán állva, előbbi a belátó értelemmel átitatott autoritást képviselte és tulajdonképpen “nem cselekvéssel” érlelte a társadalmat. A jedik, lovagok, kormányzók - mint például Platón is - a karma, életmű megalkotásán fáradoznak és őket egészítik ki - kéne, hogy egészítsék ki - a karmájukat leépítő, kontempláló, nem cselekvésbe visszavonuló, - ám a civilizációt nem tagadó - de igazi törvényességet jelentő szellemi emberek. Végső soron az egész egyetemes história annak a tragédiának a következménye, hogy például valódi papság helyett inkvizítorokat, vagyis szellemi formába bújtatott lovagokat sikerült (sikerül) nevelni, akik a belátó és valódi megismerést jelentő, nem cselekvésre épülő élet helyett a kormányzást, a hatalom gyakorlását tekintették feladatuknak. Az ilyen tevékenység, mivel nincs kiegészítve hiteles autoritással idővel a pragmatizmus kimérájában feloldja magát és, ami a nagyobb baj, hogy ezzel a társadalmat is felszámolhatja, de mindenképpen sanyargatja, terrorizálja azt. Úgyis mondható, hogy lételeme az apokalipszis. A talmi alapokra épülő differenciálódás (köztársaság) nyilván torz integrálódásba (császárság, monarchia) megy át és természetesen egyik sem stabilizálódik, hanem folyamatosan váltják egymást.
(Montesquieu tett egy erőtlen kísérletet az ezen az állapoton való felülemelkedésre a hatalmi ágak elválasztásával.)
A szellemi és a kormányzói kaszton kívül Indiában megkülönböztették még a szolgálói rendet is, mely éppoly fontos volt a társadalmon belül, mint a pap és a király. Lucas filmjeiben ezt a réteget a droidok, robotok, mindenképpen nem hús-vér emberek szimbolizálják. Talán ebből is látszik, hogy az arányok mennyire eltolultak ebben az absztrakt világban. A trilógia “elitizmusa” mutatja meg, hogy a szellemiekben jelenlévő rendetlenség milyen élettelen, egydimenziós társadalmat eredeztet magából (Jar-Jar).
Számomra az egész saga-ban, de leginkább az eredettrilógiában Yoda a hunyó. Talán rajta, mint a Jedik szellemi vezetőjén ütközik ki a legjobban, hogy rendeltetését mennyire képtelen betöltetni. Párbaja az egyik leggroteszkebb pillanata a történetnek. Egyszerűen alig komolyan vehető, sokan ki is akadtak a törpe akrobatizálásán. Yoda világa szüntelenül a jó és rossz között őrlődik, a bűn és a bűnhődés végeláthatatlan folyamán siklik, áhítja a katarzist - lévén, hogy ébersége csökkent. Akinek pedig ébersége csökkent, akárcsak azt a bizonyos kevély tölgyet, idővel belülről zabálják fel a férgek. A tiszta erkölcs, mint talpkő az önazonosságával tisztában levő cédrusé, amelynek épp ezért nincs is szüksége történetre.

toujoursg 2014.08.20 12:49:08

@Brendel Mátyás: Amikor valamely gondolatot abszolutizálnak, mindig gyanús.