Regisztráció Blogot indítok
Adatok
tomigera

0 bejegyzést írt és 31 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.

Admin Szerkesztő Tag Vendég
Még egy posztot áldozok arra, hogy megvizsgáljam lehetett-e, illetve lesz-e Európa keresztény. Az evangéliumokat olvasva sokszor találkozni Jézus azon kijelentéseivel, amelyek nagyjából megsaccolják a keresztények számát a társadalomban. Az egyik legnépszerűbb példázatával…..
tomigera 2014.08.22 10:19:42
Több helyen találkoztam már én is ezzel a kérdéssel, hogy ki számít kereszténynek, valójában ezt nem nekünk tisztünk eldönteni szerintem. Senki nem lát bele más ember fejébe, szívébe, az egyetlen támpont amit itt látok azok a gyümölcsök, amiket idővel teremnie kell minden embernek, jót vagy rosszat.

Hogyan formálták a korai keresztények a társadalmat? Ha ragaszkodom az általam igaznak elfogadott tényekhez, akkor lássuk csak...
1. Nagy mértékben gyarapodnak a keresztények.
2. A politikai hatalmak ezt nem nézik jó szemmel és elkezdik írtani őket.
3. Minél nagyobb a külső ellenállás, annál jobban gyarapodnak a keresztények.
4. A politikai hatalmak valamilyen okból jobbnak látják abbbahagyni az írtást, és inkább átvedlenek kereszténybe, papostól, mindenestől.
5. Az írtás folytatódik ellentétes előjellel, és Európa kereszténnyé válik.

Ez így kicsit kesze-kusza és nagyon lebutított, de ez van a fejemben.
Mindenesetre a keresztények társadalomformáló szerepét az első 3 pontban látom legerőteljesebben megnyilvánulni, az utána következő évszázadokban nehéz különválasztani, hogy milyen tettek születtek valódi keresztény magatartásból, és mi az átvedlett álkereszténység műve.

Remélem így már érthetőbb formát öltött a fejemben lévő összevisszaság.

Azután egy kritikus rámondhatja hogy ez így nem konzekvens, és minden rosszra ráfoghatom, hogy ez álkeresztény, minden jóra pedig, hogy ez keresztény, és ez igaz is, márpedig azt ténleg nehéz ránézésre megmondani valakiről, hogy igazi vagy ál, úgyhogy krumpli.
Mennyit áldozhatunk fel Istennek az életünkből? Miről mondjunk le, hogy bizonyítsuk az iránta érzet szeretetünket? Mennyire és hogyan tagadjuk meg magunkat, hogy Krisztus a követőinek tartson minket? „Aki követni akar, tagadja meg magát, vegye fel keresztjét és kövessen. Aki meg…..
tomigera 2014.07.30 07:57:03
@sefatias: Igazad van, rosszul fogalmaztam, abban az esetben valóban nem beszélhetünk modellről.

Igazat adok neked abban, hogy az ilyen megagyülekezetek nem a legjobb forma, amit el lehet képzelni, nagyon könnyen meg lehet bújni már akár 30 ember között is. Mondjuk nálunk a nagy gyülekezeten belül csoportok vannak, éppen 15-30 taggal, akikkel közelebbi kapcsolatot alakíthat ki az ember, viszont nem mindenki akar semmilyen csoportba tartozni.

Lényeg a lényeg, más is látja, tudja szerintem a megakonstrukciók hátrányait, és keresi a megoldásokat, a régi hagyományokat azonban nehéz levetkezni, főleg ha nem is akarjuk. Meg persze az egész visszaélésekre adhat okot, mondjuk financiális téren.
tomigera 2014.07.30 08:13:01
@sefatias: "Szerintem Mózes is és Pál is kereste az Istent. De szerintem ez önmagában nem volt elég. kellett még oda valami plussz, ami más emberekben nem volt meg. Pál már kiválasztottvolt a feladatra (csel 9:15) Miként pl Jeremiás is, vagy Dávid, Sámuel stb. Szóval szerintem nem spontán volt a kiválasztásuk, mert akkor ha tökmindegy, hogy ki lesz az, akkor mindkét esetben lehetett volna egyszerűbb megoldást keresni."

Visszatérve az eredeti témához, tehát ha jól értelek abban, hogy nem volt spontán a kiválasztás, akkor egy Isteni terv kell az egész mögött álljon.
Érdekel a véleményed ezzel kapcsolatban, szerinted ma is létezik ilyen terv? Ok, ez lehet túl költői. Manapság sokan mondják, hogy Istennek terve van minden emberrel.

Te hogy látod ezt, van alapja, vagy csak az ember akarja fontosnak érezni magát?
Vagy vannak valóban "kiválasztottak", a többi nem számít?
tomigera 2014.07.30 11:43:57
@sefatias: Egyébként baptista vallású vagyok, ha már kérdezted.
Befejeztem Spinoza könyvét. Nagyon tetszett. Az egyik fejezet különösen. Beszkenneltem, és kirakom ide és nem fűzök hozzá semmit.  Jó…..
tomigera 2014.07.30 09:22:46
@KMZ_hyperion: "Azt még hadd tegyem hozzá egy korábbi kommentemhez, mert elfelejtettem, hogy a tudományos hipotéziseket nem tanítják valóságként, csak opcióként. Azt meg pláne nem csinálják, hogy ha te nem fogadod el a kvantumgravitációs hipotéziseket, akkor negatívan diszkriminálnak:DD"

Ebben teljesen biztos vagy? Mármint ok, hogy elméletben ez így lehet, de a gyakorlat nem mindig támasztja ezt alá.

Néhány éve olvasgattam neten, azt hiszem éppen erről volt szó, a kreacionista tudósok diszkriminálásáról Amerikában. Filmet is készítettek róla, ha jól emlékszem.

Vagy rosszul értem az egész beszélgetést, és nem erre gondoltál, ezt sem zárom ki.
Ennek a posztnak az első részét így fejeztem be: „A kérdés most már csak az, hogy mi van a keresztény egyházak által létrehozott rendszereken kívül? Valóban csak zűrzavar, bizonytalanság és istentelenség? Vajon kell félnünk attól a látszólagos bizonytalanságtól, ami a biztonság érzését (!!!!) nyújtó…..
tomigera 2014.07.14 13:11:36
@sefatias: Igazad van, felületesen átsiklottam a bemutatkozó rész felett.

Mi van ha a sok szenvedésnek valójában mind megvan az oka, célja, csak az ember képtelen a teljes képet látni? Tudom, hogy ez nagyon egyszerű és banális, a fejletten gondolkodók akár ki is nevethetnek. Mégis ahhoz hasonlítanám, ami Jézussal is történt. Ő is szenvedett, teljes mértékben igazságtalanul, és mindezt nem értették a körülötte levők. A keresztrefeszítés után azt hiszem meg is tört az Istenhitük. Később látták meg az események mögötti értelmet.

Fogalmam sincs, hogy mi az igazság, mi miért történik, miért enged meg Isten ennyi mindent. Talán nem is az én dolgom (bár néha összeáll a kép mikor a saját életemről van szó). Talán majd egyszer megértjük. Fogalmam sincs, de ettől nem dobom ki az életemből azt, amiről tapasztalom hogy működik.
tomigera 2014.07.14 15:48:54
@sefatias: Ok, vagy én fogalmaztam félreérthetően, vagy te értettél félre.
Nem Jézus szenvedését akartam hasonlítani az átlagemberéhez, hanem ezt a helyzetet, hogy nem tudjuk, miért van egyáltalán szenvedés, ugyanúgy ahogy a tanítványok sem értettek az egészből eleinte semmit.

Jézus esetében látható az isteni közbeavatkozás is, mert az emberek jóval hamarabb meg akarták ölni, letaszítani a szikláról. Az átlagember esetében ez nem mindig látható. Ki tudja, lehet Isten többször megőrzi életünket, mint azt észrevennénk. Jómagam is voltam már párszor életveszélyben. Egyesek tudnának erről mesélni minden bizonnyal. Szerintem ez is egy érdekes gondolat.

A halálos dolgot nemigazán értem az igazat megvallva első olvasatra.
Olvasás nélkül nincs tudás. Egyszerűen megoldhatatlan az, hogy az ember anélkül értse meg a körülötte lévő világot, hogy olvasna. Pedig az igazság az, hogy semmire sem vágyom jobban, mint arra, hogy egy pillanat alatt átlássam, megértsem az életet, a világot. De rájöttem, hogy azt, amit az elmúlt…..
tomigera 2014.07.03 10:16:34
@Vértes László:
Az, hogy a törökök sem voltak hozzánk jobbak, mint a spanyolok D.A.-ban, az máris mentesíti őket az ítélet alól...
Hogy nem volt olyan rút az a gyarmatosítás, mint azt ma beállítják?
Egyetértek, szerintem sokkal rútabb volt, és akár naponta hálát adhatna bármelyikünk, hogy mégcsak hasonlókat sem kell átélnünk.

Az általad linkelt oldal mégis mit akar bizonyítani? Leírja az őslakosok tömeges kipusztulását a gyarmatosítás után, fő oknak a járványokat, emellett pedig az európaiak népírtását is említi. A jelenkori magas őslakos lélekszám így első ránézésre a félreeső területeken jellemző, ahogy a link írja: "some countries have sizable populations, especially Belize, Bolivia, Colombia, Ecuador, Greenland, Guatemala, Mexico, and Peru."

Azt mondod, Las Casas lódít. Egyrészt nem tudom, mi oka lett volna pofátlan túlzásokba esni. A hódítóknak vajon érdeke a számot minél jobban csökkenteni? A pontos számot biztosan nehéz lenne megtippelni, mekkora is volt a pusztítás mértéke.

Zárásként...nem értem miért próbálod legitimizálni az agresszív hódító hadjáratokat, vagy civilizációs szükségességként feltüntetni. Másrészt, mégha nemis 10, 20, vagy 100 millió embert sikerült az évek alatt kiirtani, "csak" 1, 5 vagy 10 milliót, számomra hasonlóan lehangoló és elítélendő a tett maga.
tomigera 2014.07.03 20:06:55
@Vértes László:

Ne próbáld már védeni a védhetetlent.
Azt akarod beállítani, hogy nem volt szerencsétlen hódítóknak más alternatívájuk, mint kinyírni egy halom őslakost? Mondjuk mert nem tűrték a saját földjükről való kipaterolást, rabszolgasorsba döntést?
tomigera 2014.07.08 09:43:15
@Vértes László: Ezesetben rosszul értelmeztem az utolsó hozzászólásaidat, vagy mást olvastam mint írtál. Bocsánat, részemről vége a vitának.
Sokan nem tudják, hogy József Attila és Lev Tolsztoj a keresztény-anarchizmus híve volt. De sok nagy név van még aki szimpatizált ezzel az irányzattal. Íme egy interjú, ami erről szól: Nagyobb figyelem terelődik az utóbbi időben József Attilára. Válogatott kötete jelent meg a…..
tomigera 2014.07.02 13:59:07
@Vértes László: Lehet, hogy téves következtetést vonok le, de a kommentjeidből nekem úgy tűnik, hogyha teljesen nem is, de részben elégedett vagy a mai egyházi struktúrákkal. Kérdezed, hogy milyen jobb mód létezik a Nagy Misszióparancs (Máté 28:19-20) véghezvitelére, megvalósítására.

Az én problémám inkább az, hogy már a keresztyén társadalomban sem látom igazán meg Istent, azaz a keresztyéneket lassan újra keresztyénné kéne tenni. Sajnos kezdhetem magammal a dolgot. Tehát hogyan akarom én az egész világot megváltoztatni, ha még a saját házam táján sincs rend??

Szerintem először kezdje a dolgot mindenki magával, ha rend van akkor menjen tovább, tegyen rendet a családjában, gyülekezetében, településében...és a hatás majd megérződik kifele, az egész világ fele, ahogyan történt ez a keresztyénség korai, apostoli szakaszában.

De persze lehet, hogy teljesen fogalmatlan vagyok a témában, valami szervezettebb forma kell, bonyolult ez...ehhh mindegy, nem is tudom minek írok ide, visszabújok inkább a semmittevésbe...
tomigera 2014.07.02 22:05:14
@Vértes László: Nem a tálentumaim elásására gondoltam, csak a csalódottság beszélt belőlem. Volt, hogy sikerült változást hoznom, úgymond eszköz lehettem egy lelki szellemi probléma megoldásában, de maga az ember nem változik, csak ha Ő akar úgy belülről, igazán.

Nem mentegetőzni akarok, nagyjából tisztában vagyok a korlátaimmal, hiányosságaimmal, van hova fejlődnöm. Úgy érzem, az én fejemben, szívemben sincs pillanatnyilag minden rendben. Nekiálltam buzgalmamban egy ateista barátomat győzködni aztán jól megszégyenültem, még mindig azt a pofont próbálom kiheverni.

A tanítvánnyá tevés pedig sokkal nehezebb, bonyolultabb, mint leágyúzni Bibliával és/vagy "térj meg vagy pokolra jutsz" szöveggel minden szembejövő hitetlent.

A talentumos gondolat amúgy elgondolkodtatott, nem mintha nem ismerném a példázatot, csak ritkán gondolkozok el rajta mélyebben.