Regisztráció Blogot indítok
Adatok
aluzia

0 bejegyzést írt és 1 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.

Admin Szerkesztő Tag Vendég
Ha azt a nyugdíjtervezetet megvalósítják, amin gondolkodnak, az lesz a legszemetebb és legigazságtalanabb rendszer. Több nyugdíjat kapjon az, aki gyerekeket nevelt fel és aki iskolázottabbá tette utódait, azaz egyetemre járatta... Akiknek nincs gyereke, majd nyomorogjon, ráadásul…..
aluzia 2014.06.14 18:53:16
Nekünk nincs gyerekünk, és milyen fura, nem vagyunk gazdagok! Sőt, éppen hogy kijövünk két fizetésből. Nincs félretett pénzünk. Nem járunk luxushotelekbe nyaralni és lelkiismeret furdalásunk van, ha veszünk egy-egy könyvet. Munka mellett tanultunk tovább, éjjel nappal dolgoztunk eddig végig 25 évet, sokszor szombat-vasárnap is, ünnepnapokon is, mivel nincs gyerekünk. Akinek volt, azt felmentették ez alól. 10 évet vártunk arra, hogy összeköltözzünk, mert nem volt miből nem volt hova. Az első munkanapunktól kezdve becsületesen adóztunk minden felé. Soha nem voltunk ez alatt a 25 év alatt betegállományban, orvosnál sem sokszor, de betegek azért voltunk. Csak ezt nem engedhettük meg magunknak. Mikor kölcsönt akartunk felvenni, a gyerektelenségünk nem volt jó pont. Amikor munkát kerestem, mindenhol az volt a baj, mivel nincs gyerekem, majd biztos akarok valamikor és az nem jó! A gyerektelenségemre mindenhol magyarázatot vártak tőlem, elég megalázó módon: volt, amikor a patikus oktatott ki mások előtt ismeretlenül, vagy a szemészeten rótták fel ezt nekem. 7 évig jártam nőgyógyásztól nőgyógyászig egy problémámmal (ami lehet, nem befolyásolta a gyerektelenségem, de a mindennapjaimat igen), ingem gatyám ráfizettem arra, hogy senki ne tudjon "meggyógyítani". Most, amikor véletlenül sikerült, már öreg vagyok a gyerekvállaláshoz, de nem is biztos, hogy mernék vállalni. A lakáskörülményeink most sem olyanok, a munkám sem, ha elmennék gyesre, a büdös életbe nem vennének vissza a munkahelyemre, mert csak külsősként tudtam elhelyezkedni.

Én soha nem vetettem meg senkit azért, mert bevállalt sok gyereket, annak ellenére is, hogy nehezen tudta eltartani őket. Soha nem szóltam meg egy gyerekes kollégámat sem, aki helyett dolgoznom kellett pluszban, aki miatt nem mehettem szabadságra, akkor amikor én akartam, aki jóval fiatalabb létére sokkal több pénzt vitt haza és olyan pluszokat kapott, ami nekem is jól jött volna.

Kikérem magamnak, hogy az életemről (és így rólam) idegenek mondjanak véleményt, ítélkezzenek, csak az alapján, hogy van-e gyerekem vagy nincs.

De ha a gyerekesek minden áron jobban akarják magukat érezni, és fölényesen élvezni a győzelmüket, akkor gondoljanak boldogan abba bele, én öregkoromra egyedül és támasz nélkül maradok. Míg őket egy nagy és szerető család veszi körül. És akkor most lehet tapsikolni. De ítélkezni nem!