Regisztráció Blogot indítok
Adatok
lzoli41

0 bejegyzést írt és 5 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.

2014.05.17. óta tag.
Admin Szerkesztő Tag Vendég
Élhető zóna A heindli program kritikája 2015.02.26 00:17:34
Ez az elemzés Heindl Péter Hogyan tovább? című, a saját blogján február 16-án megjelent írására reagál. Azért foglalkozom Heindl posztjával, mert az megjelent a DEMOSZ honlapján is (http://demosz.org/hogyan-tovabb-1-0/). Így, e szervezet tagjaiként szükségesnek tarjuk hogy ezzel kapcsolatban…..
lzoli41 2015.05.12 21:00:42
Ez egy izgalmas több nézőpontú, de kimerítő tanulmány volt. Gratulálok.Ami számomra egyik érdekes téma volt, azaz hogy nálunk nem alakult ki a közéleti aktivitás. A közéletben elég sok megnyilvánulás történik, de jellemzően mindenki a saját igazát mondja. Ez számomra azt jelenti, hogy nem vagyunk képesek összesíteni a fő irányokat. Nemrég olvastam a Rubicon magazinban Hóman Bálint egy levelét a német megszállást végrehajtó vezető felé. Ennek az volt a lényege, hogy a magyarok jellemzően egyenrangú félnek gondolják magukat a környezetükhöz és ezt ki is fejezik és harcosak is. Ő történész is volt, így ez több indokot ad a figyelemre. Ezt fejezte ki Orbán Viktor is. A szabadságharcaink aztán elég sikertelenek lettek, másrészt ha nem volt kivel harcolnunk, hát küzdöttünk egymással, amit az is segített, hogy a környező hatalmak mindig küldték a saját érdekük képviselőjét, aztán azok is harcoltak egymással. Ezek a társadalmi evolúciós folyamatok odavezettek, hogy a közéleti aktivitás az ebben való polarizálódásban nyilvánul meg. Az ezen való túllépés nehéznek tűnik, annál is inkább mert a hatalomra törekvők is kihasználják ezt.
A másik izgalmas kérdés a társadalmi-politikai paradigmaváltás. Klebelsberg is mondta, hogy a magyarság szellemileg nem tudott megújulni. A közelmúltbeli gazdasági, társadalmi sikertelenségünk alapvető okát abban látom, hogy a globalizáció útján kialakult értéklánc alapú kapitalizmusba nem tudtunk jól bekapcsolódni, aminek két jelentős okát látom, egyrészt nem tudtuk az érdekegyensúlyunkat kialakítani, másrészt a humán tőkénket nem gondoztuk sőt leértékeltük.
Élhető zóna Hogy ne történhessen meg minden! 2014.08.04 18:40:10
Bevezetés: miért „illiberalizálható” Magyarország?   Manapság, amikor Magyarország miniszterelnöke kijelenti, hogy „minden megtörténhet” az általa vezetett országban, itt az ideje, hogy mi, a magyar választópolgárok elgondolkodjunk azon, hogy mi az, amit megengedünk…..
lzoli41 2014.08.16 20:32:00
A liberalizmus működésével vannak problémák. Cikkezett erről Dani Rodrik(vg.hu-n) illetev Napolitano olasz Elnök fakadt ki, hogy hatvan éve dolgozik az államgépezetben(88 éves) azóta nem fejlődött a demokrácia. Mohamed El-Erian arról cikkezett, hogy a növekedés alapja a politika fejlesztése. A fékek-ellensúlyok rendszere meglátásom szerint nagyban akadályozza az építő jellegű előrelépést, mert mindig meg lehet valahogy fékezni. Én ebben látom azt, hogy megakadtunk, meg abban, hogy a liberalizmust sok esetben Maguknak működtetik("burzsujliberalizmus"). A helyesnek vélt keleti irányt tévedésnek látom. Arisztotelész így tanította Nagy Sándort:" Kelet elnyeli mind az embert, mind az álmait". Ezt most is igaznak tartom. Egy másik hozzászólásomban kifejeztem, hogy a politikai artikuláció nem működik. A liberalizmus tovább lépéséhez ebben kellene előre jutni. A népakarat kifejezésében, inkább begyűjtésében látom feloldhatónak, ami kényszerrel jár a politikusnak. Ez építő természetű és a racionális(ami valódi érdeket hordoz) népakarat működése kielégíti a fékek-ellensúlyok szerepét. Mondok egy példát: A népakaraton keresztül döntsük el, hogy hosszútávú életesélyt növelő eü. beruházásokra fordított kiadásokat rangsoroljuk előre vagy a sport kiadásokat. Brazíliában a költségvetési prioritásokba helyi szinten bele lehet szólni, ezért tüntettek sokan a vb. ellen. Hozzászoktak a jogukhoz. A népszavazásról annyit, hogy a választási rendszerről sem lehet népszavazni, pedig az Alaptörvény Alapvetése, hogy a hatalom a népé, amit a képviselők útján gyakorlunk. Ebben tartalmi ellentmondás van, mert nem szólhatsz bele a képviselőd kiválasztási módszerébe. Akkor kié a hatalom? Térjünk vissza a lényegre! A népakaratot kell tudni kifejezni mindenhol és a politikust annak kell alárendelni. Ha nem így van, akkor rossz helyen van a politikus és, ha nem tudod azonnal elküldeni, rossz a kiválasztódás. A racionális népakarat begyűjtésén keresztül a fenti problémák fel sem merülnek. Nincs szereplési vágyam, de fontosnak látom, hogy ezen gondolataim megosszam másokkal, mert messzire vihetnek minket.
Élhető zóna Szervezettség, bizalom és garanciák 2014.06.22 14:10:03
„…Ha hiszünk a magunk erejében, képesek vagyunk véget vetni a… diktatúrának…” – Tudjátok, ki mondta ezt? Orbán Viktor, 1989-be, Nagy Imre temetésén. De régen volt! „Ha hiszünk a magunk erejében…” – de van-e nekünk erőnk? Egyáltalán: mit jelent az „erő”…..
lzoli41 2014.06.25 22:18:14
A demokráciák sok helyen szenvednek. Az újonnan létrehozottak sem jártak sok eredménnyel(pl.:arab tavasz). Én ennek két okát látom. Az egyik az, hogy képtelen az építkezésre, amit a fékek-ellensúlyok rendszere is blokkolhat, másrészt a képviseleti demokráciában már rég nem a népet képviselik. Ez abban ölt testet, hogy a jogalkotás útján valamely privilegizált társadalmi csoportot díjaznak. Összességében mindegy, hogy a washingtoni konszenzus(neoliberálisok)által vagy a tekintélyelvű gazdaságirányítás által működtetnek kitermelő gazdasági rendszereket(James Robinson:Miért buknak el nemzetek című könyv által használt fogalom). A jelölt könyv három okát adja a nemzetek elbukásának, az intézményrendszert, az intézményrendszert és ismét az intézményrendszert. Hogyan lehet olyan intézményrendszert kialakítani, ami megakadályozza a kitermelő intézményrendszer működését, kis tehetetlenség mellett építkezik és a képviseleti demokráciát nem kihasználja, hanem szolgálja. Erre próbáltam javaslatot tenni, amit itt bemutatnék.

A választási rendszert folyamatosan kellene működtetni, azaz félévente osztanák ki a mandátumok nyolcadát. Így négy év alatt körbeérnénk. A teljesítménymérés folyamatos lenne és nem lehetne mutatványokkal nyerni. Ez olyan lenne mint egy gördülőátlag, azaz a népakarat megnyilvánulása folyamatos lehetne és ahhoz kellene igazodni. A választási programok féléves tagolásúak lennének ami alkalmas lenne a választások előtti kiértékelésre. A programok kiértékelését tudósok végeznék, már csak azért, hogy az értelemnek legyen ereje(Frederico Mayor Zaragoza). Ezentúl a képviselőkről képviseleti leltárt kellene vezetni, hogy döntései során mit képviselt. Minden megbízási tartalomnál alapkérdés a képviselet minősége. Gondolják meg megbízunk egy ügyvédet tulajdonperrel négy évre és két év múlva szól, hogy az nem sikerült, de kártérítést kell majd fizetnem valami más miatt. Nyilván felháborodnánk. Ilyen kérdés például a Munkatörvénykönyve, amelyet a népképviselők írnak meg, amelynek egyik vetülete az, hogy Ők döntik el, hogy mi mennyit kapunk a teljesítményünkért. Ez kulcskérdés, mert rendes bér nélkül szolgák vagyunk. Ezen a területen a népképviselet nem igazán a munkások nézőpontjából valósult meg.
A fentiek együttesen azzal járnának, hogy mindig az lenne hatalmon aki eredményes tud lenni a népképviseletben és azokat a funkciókat is kielégítené, amelyeket a fékek-ellensúlyok rendszere szolgál. Az USA-ban van félidős választás, amely nagyban hozzájárul ahhoz, hogy ott erős az eredményszemlélet. A többszöri és heves hozzáértő mérések ezt fokoznák. A gyengék csak pillanatokra rontanák életünket. Mostani szabályok szerint a választási rendszerről nem lehet népszavazást tartani, így a népképviselet módját közvetlenül nem határozhatjuk meg. Így csak a jogalkotók által meghatározott módon gyakorolhatjuk a néphatalmat. Ez kritikus.
A politikai rendszer átalakítását a társadalom közvetlenül nem érzi fontosnak, mert 25 év óta sikertelen. Így egy ilyen technikához eljutni másképp kell. Olyan kölcsönhatásokat kell megragadni, amelyek leginkább kihatnak a társadalom széles rétegeire. Amennyiben itt siker érhető el, lehet tovább haladni. Erre egyik legjobb terület a munkabér kérdései, ami sok vitát váltott ki. Úgy gondolom itt fokozni kellene a résztvevők reális nézőpontját és egyfajta jogalakítási csatornát kialakítani. Utána lehetne tovább lépni például a sikeres oktatás módszertanának kitárgyalása. Ezen keresztül el lehet jutni egy sikeres folyamatosan építkező társadalomhoz.

Henry Ford idézetével búcsúznék, aki a termelékenység megnövelésével nagyon sokat emelt munkásai életminőségén és az általa előállított kocsikra munkásait is lehetséges vevőnek látta:"A megfelelő bér nem a legalacsonyabb összeg amiért egy ember még hajlandó dolgozni, hanem az a legmagasabb összeg, amit a vásárló még tartósan meg tud fizetni"
Ez közel száz éve volt.
lzoli41 2014.07.07 08:55:29
A kapitalizmus lényege a profitmaximalizálás. Ennek tükrében a politikai rendszert és a gazdasági rendszert együtt célszerű vizsgálni, hisz e kettő hat az egyénre. Az általam felvetetett főkérdés a bérezés módszerére mindkettő kihat. Ennek fontos szerepe miatt próbáltam kontrasztosan egy régi és ma is helytálló megközelítést adni Henry Fordtól. A náci múltját és egyéb körülményeit értékeltem, amit azzal ki kell hogy egészítsek, hogy Oliver Stonenak azon sorozatában, amely Amerika elhallgatott történetéről szól ott megemlítik Fordot több nagy amerikai vállalattal együtt akik leakarták magukat keresni a második világháborúban, ami ellen még tiltakozott az első világháború során, azaz beszállt a "játékba", mint minden dúsgazdag. Ez is bizonyíték arra, hogy a kapitalista rendszereket két fő nézőpontból kell vizsgálni. A mostani válság fő okai is a neoliberális és neokonzervatív felfogás együttes jelenléte. Erre szépen rávilágít Pogátsa Zoltán vg.hu-n megjelent cikke:Brigitta, a szobalány: humántőke és a bérkérdés(07.02.)
Sajnos ezen kérdéssel a közgazdász szakma nem foglalkozik eleget és nem akarja feloldani(Oblath, Pogátsa értelmezés)
Az Önök szempontjából ennek az a fő kérdése, hogyan hozzuk Brigittát be az élhető zónába. A szempontrendszerük erre nem ad igazán választ. Tegyük fel a kérdést, a piac vagy az állam tud erre választ adni? Egyiknek sem sikerül. Akkor mit tegyünk? Javaslom vessünk egy pillantást néhai Ostrom asszony 2009. évi Nobel díjának tartalmára, amelynek mondanivalója egy legelőn állapított meg(kínai, orosz, mongol) ahol három berendezkedési forma is jelen van(szocialista, kapitalista, nomád) és arra jutott, hogy mivel a mongol legelő van a legjobb állapotban, így a nomád berendezkedési forma a leghatékonyabb. Ez azt jelenti, hogy a racionális önszabályozás a leghatékonyabb. Ez a valódi unortodoxia és Nobel díjjal jutalmazták. Menjünk vissza Brigittához. Az élhető zónába való kerüléséhez ezt a módszert lehetne-e alkalmazni, azaz ne a piac, és ne az állam döntse el díját, hanem a teljesítménye. Úgy gondolom, hogy erre lenne jó a jogalakítási csatorna, amit az érdekeltek működtetnek, azaz racionális önszabályozás működne. Erre jelenleg nincs módszer, de a jelenlegiek nem is jól működnek. Javaslom ezt nézőpontot vizsgáljátok meg! Ez lenne a leggyorsabb út az élhető zónába Brigitta számára. A kiművelt gazdagok bármely politikai rendszert tudják a jogi logisztika útján a saját javukra működtetni, úgyhogy észre sem vesszük, így a jogalakítást minél kevésbé kell átengedni nekik vagy a politikusoknak.
Az intézményrendszereknek az a lényege, hogy a ezen keresztül lehet kialakítani a kitermelő gazdasági rendszereket, így annak milyenségét az azokat vezetők tudják alakítani és nem a társadalom milyensége. Az intézményrendszert kialakítókat mi választjuk, de arról nem tehetünk, hogy gyenge a felhozatal. Arról csak Ők tehetnek és ez szándékos. Te kit tudnál ajánlani, hogy megváltoztassa az intézményrendszerünket? Olyan ez mint a korrupció, hisz a társadalom nem fogékony az ellene való küzdelemben, mert abból részesedik a társadalom döntő része. Így csak úgy számolható föl, ha egy új vezető réteg belekezd, de a választókat nem érdekli, hisz Őket is veszélyezteti.
A választások sűrűsége pontosan a gyenge felhozatal és a jó gyorsabb kiválasztódását szolgálná, másrészt az unortodox(racionális önszabályozás) metodikát is szolgálná. USA-ban az időközi választás mellett van előválasztás is, így ezek tapasztalati úton is bizonyítják a sűrűség és hatékonyság összefüggését. Meglátásom szerint ha fokoznák a sűrűséget nőne a hatékonyság. Javaslom Oliver Stone sorozatának áttekintését ebből a szemszögből, hisz Ők az USA hiányosságait mutatják be. Ha rászánod Magad, akkor a politikai és a gazdasági nézőpontot egyszerre alkalmazd.
Arany János idézetével búcsúzok:
" Kettős úton halad az emberi élet
az egyik a gyakorlat a másik az elmélet
s minthogy az elmélet most sáros
hadd lám merre visz a gyakorlat mármost"
Míg fennáll a probléma keresni kell a megoldását.
Élhető zóna Közéleti minőségbiztosítást - egyesült erőkkel! 2014.06.30 16:48:33
Az elmúlt négy évünk sajnálatosan igazolta, hogy az egyes részterületek, szakmai testületek, civilközösségek, vagy akár az aktuális politikai hatalmi koncepcióval szembekerülő egyének igazságai nem érvényesíthetők „parciálisan”, egy, a teljes társadalmat egy másmilyen…..
lzoli41 2014.07.02 21:02:25
A politikai artikuláció nem működik, azaz a pártok nem akarják a társadalmi csoportok kifejezett érdekeit a döntésekbe becsatornázni. Nem is érdekli Őket, pedig ez lenne a funkciójuk, feladatuk. A polgárok ezt tudják és nem is számítanak erre, így pedig csökken az ez irányú motivációs szint, ami egyébként is csorog lefelé. Ez egy lefelé tartó spirál. Ezt megállítani sikeres akaratképzéssel lehetne. Ehhez először egy racionális társadalmi célra van szükség utána pedig annak a kikényszerítési technikájának a kialakítására. Ezt fontos lenne megtalálni és kifejleszteni. Egyébként ezen keresztül egy új politikai törekvés könnyen sikeres lehetne. A Jobbiknak is ezen az úton fejlődik a támogatottsága csak éppen nem kívánatos jegyei vannak a törekvéseinek. Ezen az úton a többi támadása nélkül is lehetne támogatottságot építeni. Racionális társadalmi cél pedig rengeteg lehetne.
felhasználási feltételek adatvédelmi tájékoztató segítség jogi problémák dsa impresszum médiaajánlat süti beállítások módosítása