Adatok
Ancalagon
0 bejegyzést írt és 3 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.
Egy nemzet, két nép és három nem. Ez lehetne a posztmodern Magyarország legrövidebb leírása. Egy nemzet? Az Alaptörvény egységes nemzetből indul ki. Íme, a sokat vitatott nemzeti hitvallás: „MI, A MAGYAR NEMZET TAGJAI, az új évezred kezdetén, felelősséggel minden magyarért,…..
Ancalagon
2014.05.17 14:11:52
@zzsuzsici:
Az, hogy Amerikában mi a helyzet, annak oka szerintem inkább a túlzottan megengedő fegyvertartási policy mélyén keresendő... Ezzel együtt nyilván a Hollywood által közvetített kép - ami, tegyük hozzá, Európába gyakorlatilag teljes mértékben átjut - sok esetben torz és káros, de egy ilyen erőteljes korrelációt látni a kettő között szerintem igényelne egy tudományos pilléreken nyugvó szociálpszichológiai bizonyítást.
Az, hogy mit húznak fel a fiatal fiúk és lányok manapság, ezt kétségkívül meghatározza a média, ebben egyetértünk. Sok esetben károsan. Én azonban alapvetően azt látom károsnak, hogy az emberek külseje ennyire borzasztóan fontos szerepet kap. Mert bizony azért jár el hetente a fodrászhoz, mert ezt a társadalmi elvárást látja maga előtt - hogy a külső az, ami igazán fontos. Hogy ha lány vagyok, muszáj mindig csinos ruhákban lennem (és egyébként is, a photoshoppolatlan arcom az egekig kiáltó szégyen), ha pedig fiú, legyek hipermaszkulin, fess és kigyúrt, mert különben lesz haddelhadd - például rám aggatják azt, hogy túl feminin vagyok. :) És nem pont ezt látjuk a Conchita Wurstot övező vitákban is? Hogy mennyire szignifikáns az, hogy ő hogy néz ki? Hogy hogyan válogatja meg a külsejét? Pont ez a probléma a média által suggalt képekkel, a külsőnek az ilyen szintű nevetséges túlragozása, hogy Conchita Wursttal is az a legnagyobb bajunk, hogy hogy néz ki (szakálla van). Az meg mintha eltűnne, hogy amúgy elvileg azt az üzenetet szeretné közvetíteni, hogy kölcsönös elfogadás meg tolerancia; ami alapvetően nem egy rossz üzenet, még akkor is, ha nem tetszik nekünk az, ahogyan átadja. Sokkal többet árt tehát - szerintem - az, ahogyan beszélünk erről az ügyről, ahogy dehumanizáljuk azokat az embereket, akik nem férnek bele az elvárásaink keretébe; mintsem az, hogy megjelenik egy szakállas férfi - a gyerekeknek pedig mindent el lehet magyarázni, nem buták ők; akár azt is, hogy ez egy szokatlan megjelenési külső, és megkérdezni, hogy szerinte (ti. a gyerek szerint) miért folyamodnak emberek ilyen megjelenéshez. Aztán majd mond valamit, és lehet róla beszélgetni. :)
PS: Én tényleg nem szeretnék nagy vitába bonyolódni, meg azt is megértem, hogy a provokatív külső kiváltja a reakciót, azt is megértem, hogyha nem tartjuk ezt egy üdvözlendő győzelemnek, stb. - de azt nemigen tudom elfogadni, ha úgy beszélünk BÁRKIRŐL, hogy "ez", és úgy kezeljük verbálisan, mint egy undok állatot. Ez az, amit sérelmeztem az előző kommentben is. Nem kell senkivel egyetérteni, nem kell odáig sem lenni érte, de azért egy alapszintű tisztelettel és karitásszal kell fordulnunk felé. Mindenkihez.
Az, hogy Amerikában mi a helyzet, annak oka szerintem inkább a túlzottan megengedő fegyvertartási policy mélyén keresendő... Ezzel együtt nyilván a Hollywood által közvetített kép - ami, tegyük hozzá, Európába gyakorlatilag teljes mértékben átjut - sok esetben torz és káros, de egy ilyen erőteljes korrelációt látni a kettő között szerintem igényelne egy tudományos pilléreken nyugvó szociálpszichológiai bizonyítást.
Az, hogy mit húznak fel a fiatal fiúk és lányok manapság, ezt kétségkívül meghatározza a média, ebben egyetértünk. Sok esetben károsan. Én azonban alapvetően azt látom károsnak, hogy az emberek külseje ennyire borzasztóan fontos szerepet kap. Mert bizony azért jár el hetente a fodrászhoz, mert ezt a társadalmi elvárást látja maga előtt - hogy a külső az, ami igazán fontos. Hogy ha lány vagyok, muszáj mindig csinos ruhákban lennem (és egyébként is, a photoshoppolatlan arcom az egekig kiáltó szégyen), ha pedig fiú, legyek hipermaszkulin, fess és kigyúrt, mert különben lesz haddelhadd - például rám aggatják azt, hogy túl feminin vagyok. :) És nem pont ezt látjuk a Conchita Wurstot övező vitákban is? Hogy mennyire szignifikáns az, hogy ő hogy néz ki? Hogy hogyan válogatja meg a külsejét? Pont ez a probléma a média által suggalt képekkel, a külsőnek az ilyen szintű nevetséges túlragozása, hogy Conchita Wursttal is az a legnagyobb bajunk, hogy hogy néz ki (szakálla van). Az meg mintha eltűnne, hogy amúgy elvileg azt az üzenetet szeretné közvetíteni, hogy kölcsönös elfogadás meg tolerancia; ami alapvetően nem egy rossz üzenet, még akkor is, ha nem tetszik nekünk az, ahogyan átadja. Sokkal többet árt tehát - szerintem - az, ahogyan beszélünk erről az ügyről, ahogy dehumanizáljuk azokat az embereket, akik nem férnek bele az elvárásaink keretébe; mintsem az, hogy megjelenik egy szakállas férfi - a gyerekeknek pedig mindent el lehet magyarázni, nem buták ők; akár azt is, hogy ez egy szokatlan megjelenési külső, és megkérdezni, hogy szerinte (ti. a gyerek szerint) miért folyamodnak emberek ilyen megjelenéshez. Aztán majd mond valamit, és lehet róla beszélgetni. :)
PS: Én tényleg nem szeretnék nagy vitába bonyolódni, meg azt is megértem, hogy a provokatív külső kiváltja a reakciót, azt is megértem, hogyha nem tartjuk ezt egy üdvözlendő győzelemnek, stb. - de azt nemigen tudom elfogadni, ha úgy beszélünk BÁRKIRŐL, hogy "ez", és úgy kezeljük verbálisan, mint egy undok állatot. Ez az, amit sérelmeztem az előző kommentben is. Nem kell senkivel egyetérteni, nem kell odáig sem lenni érte, de azért egy alapszintű tisztelettel és karitásszal kell fordulnunk felé. Mindenkihez.
Ancalagon
2014.05.17 14:13:08
Belépve többet láthatsz. Itt beléphetsz
Milyen jó lenne, ha egy ilyen vélekedést még ironikusan sem neveznénk elmaradottságnak. Nem az tán elsődlegesen fontos, hogy az illető, aki ott szerepel, az embertársunk? Megértem, hogy a kifejezési szabadsággal akár (vissza)élésnek is tekinthető az, hogy sokak szemében botránkozást kelt, mindenkinek szíve joga úgy vélekedni az Eurovízió eredményeiről, hogy meg nem érdemelt politikai döntések vezettek az első helyhez. Az eredmények számomra teljesen irrelevánsak.
A poszt szóhasználata, ítélkező magatartása viszont egyáltalán nem. Azzal, hogy nyelvileg "ezzé", "es-sé", "izévé" minősítjük ezt az előadót, és ezzel a szóhasználattal gyakorlatilag emberségétől fosztjuk meg, ezt egyszerűen elkeserítő olvasnom ezen a blogon. (Kicsiny irodalmi morzsa mára: Nemecsek Ernő kisbetűvel írt neve is hasonló helyzet volt, és tudjuk, miként végződött a történet.)
Igen, nekem teljesen mindegy, hogy ő miképp gondolkozik magáról, hiszen másoknak nem árt vele. Számomra ő egy ember, aki fellépett egy kétes minőségű nemzetközi dalversenyen, és jól sikerült neki. Ha ő jól érzi magát abban a képben, amit vetít magáról, akkor én miért bosszankodjak? A magam életét keserítem csak meg vele...
Mindig is úgy gondoltam, hogy alapvetően a nemi identitásra mindkét politikai irányultság túl nagy hangsúlyt fektet. Egy oldalról nézve úgy fest, mintha ez az ember egyik legfontosabb identitása lenne, a másik oldal meg ignorálna mindent, ami nem tartozik bele a nemi binárisba... Olyan jó volna, ha a címkéken túllépve, az acsargáson, ítélkezésen felülemelkedve, identitások helyett (nemi, politikai, vallási, FELEKEZETI, bármilyen) igenis az embertársat, a felebarátot látnánk a másikban.
Ha pedig ellenségnek látunk Wurstot, vagy bárki mást, akkor meg még parancsunk is van, hogy őszintén és szívből imádkozzunk érte és az ő javáért...