haberle 2014.03.04 22:27:38

@ekszvájzed: miért ne létezett volna „buzulás” a földművesek közt? nemcsak a földet túrták  azért mert nem maradt fenn írásos emlék még létezett a boldog, kiegyensúlyozott szeretetteljes ásó-kapa-házasság, liliomtiprás és egyéb nemi eltévelyedések mellett, alkalmasint nem volt elterjedt jelenség, de előfordult, csak hát tabu erről még napjainkban is beszélni – császi ádám viharsarok c. filmje ezt a témát feszegeti , szentségtörésnek számít még a puszta gondolat felvetése is ..
festőzsenink mednyánszky is kiskocsisokkal, béreslegényekkel, fuvarosokkal (kurdi bálint, dinda jani) „fajtalankodott” - hált, a kiskocsis jani elvesztésének szomorúsága szinte érezhető a varjak az itatón c. festményén. csak persze ciki erről nyíltan beszélni, pedig a magyar tanyavilágban is létezett, hogy a természet gonosz tréfát űzött honfiainkkal ill. honleányainkkal- lásd pl. pipás pista alias fődi viktória esetét, na meg arról is megfeledkezünk, hogy a természeti népeknél a sámánok többnyire homoszexuálisok voltak (köztük a mi táltosaink) és ma is azok (pl. jakutföldön), és hogy még messzire menjünk, közeli rokonunknál a bonobóknál is előfordul

summa summarum bármily kellemetlen a pórnép közt is előfordult és nemcsak az arisztokraták (pl. a nőcsábász tormay cécile) kiváltsága és úri szeszélye volt – bár kétségtelen, hogy feltehetőleg egy juhászbojtár inkább kútba ugrott vagy egy uradalmi cselédlány lúgot ivott, ha tudatosult benne, hogy saját neméhez vonzódik ….

haberle 2014.03.05 20:28:44

@David Bowman:
igen én is köszönettel tartozom érte a kedves bloggernek, nagyra becsülöm tájékozottságát és blogját, várom a folytatását, azt hiszem sok történészünk példát vehetne pártatlan történelemszemléletéről

haberle 2014.03.05 20:28:49

@ekszvájzed: "A magyar feudalizmus dél-alföldi mezővárosaiban, falvaiban, szállásain, ahol a fölvilágosodás és a reformkor szelleme a tanulatlan nép között ismeretlen, ahol a babonák még erősen élnek, a homoszexualitás nem a kultúra, az urbanizálódás, az „elkorcsosuló emberi érzelmek megnyilvánulása”, nem „divathóbortként terjedő ínyenc passzió”, hanem nyers genitalitás. A „primitív” ösztönélet erősebb, mint a gátlások, és akiben hajlam mutatkozik a saját neme
iránt, nem válogat, csak a kielégülésére törekedik." Szenti Tibor: Paráznák Dél-alföldi szexuális bűnpörök a feudalizmusból (1723-1843)