Adatok
Felician
0 bejegyzést írt és 1 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.
Kedden az Erzsébet téri Gödör Klubban a Nyitott Könyvműhely kiadó és a Szkeptikus Társaság bemutatta Richard Dawkins legújabb könyvének magyar fordítását: Isteni Téveszme. Az érdeklődők kérdéseket tettek fel a társaság két jelenlévő tagjának Vágó Istvánnak és Marosán Györgynek a könyvről és…..
Belépve többet láthatsz. Itt beléphetsz
Gondom azzal van, hogy hihetetlen sikeresen tartja magát a köztudatban egy ordító valótlanságot tartalmazó mém, miszerint egy kompetens evolúcióbiológus/etológus automatikusan minden egyéb kérdéshez kompetens módon tud hozzászólni.
Tessék szépen Carl Gustav Jungot, Mircea Eliadét, Karl Rahnert olvasni valláspszichológiával, -történettel, -filozófiával kapcsolatban, és akkor majd kikristályosodik, hogy ki az, aki megüti legalább a minimális tudományos igényességet a téma adekvát tárgyalásmódjában, és ki az, kinek minden dühös indulata sem volt elég ahhoz, hogy akár egyetlen minőségi kategóriával megugorja azok problémakezelési színvonalát, akikkel igazából baja van (vallási fundamentalisták). Ez persze értehető, mindenki tudhatja (R.D. pedig végképp tudhatná), hogy indulattal nem lehet tudományos fegyelmű munkákat írni.
Szörnyű, hogy jószerivel senki nem mondja ki: amit Dawkins a vallásellenes "munkássága" során művel, az a legótvarabb áltudomány. Igazi humán áltudomány, ha van ilyen. Ez pedig nem vélemény, hanem tény: pontosan látszik. Látszik a dialektikájából, az indulatos érvelésmódból, a sarkításokból, a szellemesség szárnyán utazó igénytelen tájékozatlanságból, a féligazságok fanfárszerű csörgetéséből, a kategórikus, mindent olyan baromi egyszerűen támadhatónak látó kijelentésekből, a kínos helyiértéktévesztésekből, üldözési képzetekből, sorolhatnám*.
A fundamentalizmust és spirituális hagyományuk szövegkörnyezetéből kikopizott dogmák mondatait könnyű fikázni. De aki tudja, hogyan működnek a nem fundamentalista vallási hagyományok, az azt is pontosan látja, hogy ezekkel már nem volt energiája (mersze?) megismerkedni propagandistánknak. Aki ismeri az egészséges szerkezetét, értelmét és helyiértékét egy vallási hagyománynak a társadalmak és egyének életében, magyarán: aki ÉRT A KÉRDÉSHEZ, az ilyen módon nem nyilvánul meg. Aki pedig nem ért hozzá, az ne nyilvánuljon meg. Dawkinstól, mint természettudóstól elvárnám, hogy tudóshoz méltó fegyelmezettséggel mérje fel saját témaadekvát kompetenciáját, de neki ezt az egyetemi szakdolgozóktól is joggal elvárható önkorlátozást szemlátomást nem sikerül abszolválnia. No nem vetek rá követ, ő is csak ember, és Amerikából biztos nehezebben tűnik fel, hogy nem minden vallási forma tömegbutító demagógiák kontrolltalan memetikai térnyerése. Meglódíthatja tollát a nagyon okos ateistaklubok hangzavaros ünneplése is, akik hasonló rajongással, pont olyan elitista meggyőződéssel csüggnek pont olyan módon érvelő, és pont olyan (szaktanilag komolyanvehetetlen) felkészültségű prédikátoruk szavain, mint egy adventista szekta tagja karizmatikus lelkészükéin, mikor az nekimegy Darwinnak.
Segítek: a kreacionista lelkész pont olyan komolyanvehetetlenül és ordítóan hozzánemértő, mikor nekiáll mondjuk egy enzimológiai eszmefuttatással "lelplezi" a teljes evolúcióbiológia badar voltát, mint mikor R.D. nekimegy mondjuk a szetháromságtannak. Azt sem tudja, miről beszél valójában. Csak a felkészültebb kívülálló látja, hogy a saját (alkalmasint csinos pszichológiai hárítómechanizmusok oltalmában burjánzó), woodoo-babaként szurkált tévképzeteiről beszél mindkettő.
A legkényelmesebb egy kalap alá venni az összes vallási jelenséget, implicite ellátni a fundamentalista csoportok címkéivel, aztán látványosan jól agyonszúrkálni az egész zsákot, bele se gondolva abba, hogy a VALLÁS gyűjtőfogalom alá tartozó kulturális (?) jelenségek milyen kognitív szinteket kinél hogyan mozgatnak... Ahelyett, hogy erőfeszítést tennénk és megtanulmányoznánk e jelenségek valódi természetét és működését. Aki azt írja, hogy őt a valóság érdekli, annak így kellene csinálnia, de sajnos itt van Richardunk bukón: látszik, hogy nem a valóság érdekli, hanem a kényelme meg az énkonzisztenciája, ami lehet, sérülne valamelyest, ha be kéne látnia: hogy a vallási jelenségek picirit differenciáltabb figyelmet érdemlő dolgok, mint ahogy ő eddig öntudatosan prezentálta. Így lesz a tudósból ripacs.
A kortárs teológia nagy kaliberű szakemberei, de bármilyen, spirituális élet(szemlélet)ét egészséges és inteligens önreflexióval ápoló ember is (sajnálattal közlöm az fundamentálateistákkal, hogy ilyenek bizony vannak) úgy lépik át Dawkins ezirányú életművét, mint mondjuk John Maynard Smith lépne át egy Őrtorony-beli cikket a "Darwinizmus téveszméjéről". Mint szóra sem érdemeset. És kicsit kell csak józan érdeklődéssel szemlélődni a vallások világában, hogy ennek jogossága nyilvánvaló legyen. Kár, hogy az aktív ateisták derékhada pont olyan missziós láztól vezérelve szól, ír, olvas, és szaporít inkább káros, mint felesleges mémeket, mint egy neofita keresztyén.
Ezzel szemben nem léphetek túl én az ide vonatkozó dawkinsi életművön, aki pont annyira féltem korunk közgondolkodását (az öntudatos butaságtól) Dawkins miatt, mint monduk Német Sándor miatt.
Még egyszer, a biztonság kedvéért: nem keresztényként zavar, hogy vannak ateisták; biológusként zavar, hogy vannak ünnepelt áltudósok. Mindegy, miről beszélnek.
*Az áltudományosságot nehéz kimutatni, de vulgárisabb formái menthetetlenül elárulják magukat tálalásmódjukkal. Ajánlok egy kísérletet. Vegyetek kezetekbe egy biblikus kreacionista vitairatot, Dawkins valamilyen vallásokkal kapcsolatos írását, vegyétek kézbe ugyanekkor mondjuk Jung Gondolatok a vallásról és a kereszténységről c. könyvét (hogy a népszerű irodalomnál maradjunk), és Eliade-tól mondjuk A szent és a profán-t, és "outgroup"-nak teszem azt semleges témában Jared Diamond Háborúk, járványok, technikák című művét. Számoljátok össze, milyen stilisztikai, retorikai, érveléstechnikai, problémaláttatási szövegelemek melyikben hányszor fordulnak elő, majd egy kladisztikai programmal csoportosítsátok a műveket. Megengedem magamnak a prognózist: Dawkins művei édestestvérei a köztudottabban áltudományos propagandaszövegeknek. (Természetesen itt nem a biológiai témájú írásairól van szó, hisz azon (de csak azon) a területen igen nagy kaliberű szakember).
Az ilyesmi nem ízlés és műfaj dolga. Az elfogultság, a prekoncepciós gondolatstruktúrák, az illegitim analógiák, a cinizmus, de még az irónia is, nem műfajilag, hanem LÉNYEGILEG idegen bármilyen tudományos igényű tájékozódástól. Ez sem az volt, csak kritika volt :)