Regisztráció Blogot indítok
Adatok
Csepan

0 bejegyzést írt és 4 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.

Admin Szerkesztő Tag Vendég
Elég drámai cím. A megfogalmazás sajna nem tőlem származik, hanem hazánk egyik ismert és elismert infektológus professzorától, Ludwig Endrétől hallottam. Tegnap egy szepszissel foglalkozó tudományos összejövetelen vettem részt, ahol többek között az is elhangzott: ennek a…..
Csepan 2014.02.14 19:57:21
Nagyon szépen köszönöm gyors, kedves válaszát. A csonkolás és az ér megnyitása egy műtéttel történt. Combból laporoszkóposan nyitották meg egy kapszula? beültetésével az eret és egyidejűleg levették a nagy és a mellette lévő lábujjat. Bakterológiai mintát műtét után a 4. napon jutott eszébe levenni az akkor épp ügyeletes orvosnak, nem a sajátunknak. Majd rá 4 napra szintén ez az orvos nézett utána az én kérésemre, h megjött-e az eredmény és akkor derült ki, hogy az akkor már másfél hete kapott antibiotikum nem jó, hanem váltani kell a Tienamra. Az első műtét után 5 napra( bakt. leoltás másnapján), korrekciós műtét.
Ma voltam bent nála, az orvosok azt mondják, hogy a labor még nem igazol szepszist. De figyelik folyamatosan,( Most ez a foly. figyelés nem tudom mit jelent, hétfőn volt itthon még vérvétele, majd szerdán ott bent, azóta nem.) ha még emelkedettebbek lesznek a gyulladásos értékek, akkor tovább kell amputálni:-( Azt viszont, hogy meddig nem tudni:-( Térd alatt, ha jók ott még az erek, vagy feljebb, ha nem:-(. Sajnos begyulladtak a nyirokcsomók a combjában. Nagyon fáj neki. Feldagadt a combja is és rettentő érzékeny piros. Az alsó lábszára is vörös és egy szöget nem lehetne beleverni annyira dagadt. Azt mondták ma, h egyenlőre nem találják a gyulladás okát, de valahogy az az érzésem nem is nagyon keresik:-( Arról volt szó, tegnap megkeresi a neurológus, de még ma sem volt és ezek szerint hétfőig már nem is megy:-( Olyan kilátástalan az egész. Rettentően féltem. A cukor már így is hatalmas kárt tett a szívében, veséjében, nem tudom meddig tartható ez a helyzet. ÉS a folyamatos kínlódás, javulás hiánya kezdi megtörni. Nem tudom mit tegyek, fogadjam el a saját orvosunk tanácsait vagy kérjek egyáltalán kérhetek konzíliumot? Nem bírom egyszerűen nézni a szenvedését. És valahogy a kórházban tapasztaltak miatt nagyon megingott a bizalmam az orvosunkban és a kezelés precízségének tekintetében is:-(
Üdv. CSepan