Adatok
ArtoftheLife
0 bejegyzést írt és 17 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.
Na, ez egy nagyon nehéz téma lesz számomra, tehát - Szokás szerint? - szétszórt leszek, ezt kérem nézze el nekem. (Érdemes az olvasót magázni, ezzel is megadva neki a tiszteletet. Erre láthattunk most példát.) Azért igyekezni fogok annyira koherensen fogalmazni, amennyire tőlem…..
ArtoftheLife
2014.03.12 18:50:27
@King of Shadows: Eszem ágában sincs egyetlen szóval sem megbántani, sőt, de kérlek gondold meg majd, amit írok...
Először is, arra kíváncsi vagyok, ha senkit nem engedsz közel, akkor hogy tudsz igazán szeretni? Vagyis egyoldalú szeretettel természetesen már találkoztam, de az általában úgy szokott lenni, hogy a felek megismerik és közel engedik magukhoz egymást, csak aztán egyszer csak az egyik úgy dönt, hogy magasról tesz a másikra, az meg szegény tovább kapálózik, mert már megszerette az adott személyt és RAGASZKODIK hozzá. Nem akarja "cserben hagyni" pedig ezzel csak magát ássa még lejjebbre. Sajnos hajlamosak vagyunk egy adott helyzetről többet gondolni, mint ami, illetve indokolatlanul ragaszkodni s ezzel egyidejűleg magunkat teljesen alávetni a másik félnek, aki semmibe vesz. A lényeg az lenne, hogy ezt felismerjük, mert az ilyen személyt ott kell hagyni, ez az egyetlen ésszerű megoldás. Erre pedig képesek vagyunk, mert mi döntünk arról, hogy mit teszünk, csak hatalmas akaraterő kell hozzá. De csak annyira szerethetünk másokat is, mint amennyire magunkat, szóval elsődlegesen önzőnek kéne lennünk, ha tetszik, ha nem. Persze nyilván hibás a másik fél is, hogy egy ilyen helyzetbe belerángat, de nem tarthat puskát a fejünkhöz, hogy maradjunk, sőt a legtöbb esetben egy vesszőt se tesz arrébb az ügy érdekében, sőt szándékosan provokál, hogy menjünk. De tényleg érdekel, ha máshogy látod, szóval...
Másik pedig - ami szorosan kapcsolódik, az előzőhöz - a berögződések. Ezek a megszokott helyzetek, melyek nekünk biztonságot nyújtanak pillanatnyilag, nem biztos, hogy jók. Talán az egyik legkeményebb feladat nyitni mások felé, ha előtte megsérültünk, s "megégettük" magunkat. De minden ember magáról dönthet, és ha dönt vállalnia kell a felelősséget. Szerintem jó kilépni a komfortzónából, vagyis ez az egyetlen lehetőség a változásra. Körülöttünk minden változik... nekünk sem szabad megragadnunk egy ponton.
Igazából szerintem az a baj - de javíts ki, ha tévedek - hogy te, King, túl sokat aggódsz mások miatt. Nem muszáj lealacsonyodni ahhoz, hogy erős legyél, csak ne hagyd többé, hogy bántsanak. Ne érdekeljen! Könnyű mondani, de igaz. Tényleg az, akkor ha elhiszed. Ha nem akarod, akkor ne érdekeljen bárki bármit mond, és csak az olyanok számítsanak, akik megbecsülnek, és értékelnek. Én szinte semmit nem tudok rólatok, de mégis befolyással vagytok bizonyos szinten az életemre, mindannyian. Volt, hogy megnevettettetek(Sithis... most főképp rád gondoltam), vagy elgondolkodtattatok... Szóval ti igen is léteztek és fontosak vagytok és értékesek. Ha szeretitek a magányt, akkor legyetek magányosak, de ha nem akkor ne hagyjátok, változtassatok, mert biztos vagyok benne, hogy valaki értékelne és megbecsülne.
Még egyszer szeretném leszögezni, hogy semmi esetre sem bántásnak szántam, és amennyiben túllőttem a célon vedd semmisnek, de ha nem, kérlek gondold át... :)
ui.: Sithis ezt a furcsa politizálást kifejtenéd nekem? :)
Először is, arra kíváncsi vagyok, ha senkit nem engedsz közel, akkor hogy tudsz igazán szeretni? Vagyis egyoldalú szeretettel természetesen már találkoztam, de az általában úgy szokott lenni, hogy a felek megismerik és közel engedik magukhoz egymást, csak aztán egyszer csak az egyik úgy dönt, hogy magasról tesz a másikra, az meg szegény tovább kapálózik, mert már megszerette az adott személyt és RAGASZKODIK hozzá. Nem akarja "cserben hagyni" pedig ezzel csak magát ássa még lejjebbre. Sajnos hajlamosak vagyunk egy adott helyzetről többet gondolni, mint ami, illetve indokolatlanul ragaszkodni s ezzel egyidejűleg magunkat teljesen alávetni a másik félnek, aki semmibe vesz. A lényeg az lenne, hogy ezt felismerjük, mert az ilyen személyt ott kell hagyni, ez az egyetlen ésszerű megoldás. Erre pedig képesek vagyunk, mert mi döntünk arról, hogy mit teszünk, csak hatalmas akaraterő kell hozzá. De csak annyira szerethetünk másokat is, mint amennyire magunkat, szóval elsődlegesen önzőnek kéne lennünk, ha tetszik, ha nem. Persze nyilván hibás a másik fél is, hogy egy ilyen helyzetbe belerángat, de nem tarthat puskát a fejünkhöz, hogy maradjunk, sőt a legtöbb esetben egy vesszőt se tesz arrébb az ügy érdekében, sőt szándékosan provokál, hogy menjünk. De tényleg érdekel, ha máshogy látod, szóval...
Másik pedig - ami szorosan kapcsolódik, az előzőhöz - a berögződések. Ezek a megszokott helyzetek, melyek nekünk biztonságot nyújtanak pillanatnyilag, nem biztos, hogy jók. Talán az egyik legkeményebb feladat nyitni mások felé, ha előtte megsérültünk, s "megégettük" magunkat. De minden ember magáról dönthet, és ha dönt vállalnia kell a felelősséget. Szerintem jó kilépni a komfortzónából, vagyis ez az egyetlen lehetőség a változásra. Körülöttünk minden változik... nekünk sem szabad megragadnunk egy ponton.
Igazából szerintem az a baj - de javíts ki, ha tévedek - hogy te, King, túl sokat aggódsz mások miatt. Nem muszáj lealacsonyodni ahhoz, hogy erős legyél, csak ne hagyd többé, hogy bántsanak. Ne érdekeljen! Könnyű mondani, de igaz. Tényleg az, akkor ha elhiszed. Ha nem akarod, akkor ne érdekeljen bárki bármit mond, és csak az olyanok számítsanak, akik megbecsülnek, és értékelnek. Én szinte semmit nem tudok rólatok, de mégis befolyással vagytok bizonyos szinten az életemre, mindannyian. Volt, hogy megnevettettetek(Sithis... most főképp rád gondoltam), vagy elgondolkodtattatok... Szóval ti igen is léteztek és fontosak vagytok és értékesek. Ha szeretitek a magányt, akkor legyetek magányosak, de ha nem akkor ne hagyjátok, változtassatok, mert biztos vagyok benne, hogy valaki értékelne és megbecsülne.
Még egyszer szeretném leszögezni, hogy semmi esetre sem bántásnak szántam, és amennyiben túllőttem a célon vedd semmisnek, de ha nem, kérlek gondold át... :)
ui.: Sithis ezt a furcsa politizálást kifejtenéd nekem? :)
Ez a poszt a fenti cím alatt futó angol sorozatról fog szólni, amiben (függetlenül attól, hogy mire számítottál) egyáltalán nincsenek multik, viszont tökéletesen át tudja hozni azt az érzést, amit mi is tapasztalunk (Nem vérszívásról van szó - akármilyen meglepőnek is…..
ArtoftheLife
2014.03.06 19:53:42
Valaki mostanában tette fel nekem a címben szereplő kérdést, és arra gondoltam, hogy akár írhatnék belőle egy postot is. Megpróbálom szétválasztani a rendszerszintet az egyedi elvárásoktól, de nem vagyok biztos benne, hogy ez sikerülni is fog. Na, szóval:..
A napokban észrevettem egy beszélgetés során, hogy a külsősök személy szerint hozzám ragaszkodnak, és nem az egész rendszerhez, ami nagyon jól esett. Ezek szerint engem kedvelnek, önmagamért, és nem az egész társulatot, egységesen. Az már korábban is feltűnt, hogy még azok is velem szeretnek…..
ArtoftheLife
2014.03.02 20:50:58
@King of Shadows: Remélem, nézed :)
Mostanában, hogy Shadow segítségével (én "idézőjelbe" tenném azt a szót, mert annyit segít, mint a KáDNéP, ami nem sok, valljuk be... - Meguntad az életed?) nagykoalícióban kormányzok, észrevettem, hogy mennyire igénylem mások manipulálását. Nélküle sosem tapasztaltam ilyesmit (Nem, mert Sithis…..
Ebben a posztban csak személyes élményről írok, szóval egyáltalán nem biztos, hogy ez bármelyik más multinál is így van.
Lassan egy éve nem beszélgettem - Hosszabban. A rövidebb üzenetváltásokat nem számolom ide. - senkivel sem a neten - élőben még hosszabb ideje - és egyáltalán nem is…..
ArtoftheLife
2014.02.10 11:15:27
Belépve többet láthatsz. Itt beléphetsz
Örülök, hogy megírtad ezt a posztot:)