Adatok
Puskás István
86 bejegyzést írt és 5 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.
Sok szó esik mostanában a liberális és az illiberális államról, újra - a világjárvány miatt még élesebben - téma a szuverén ügye, s az eddig jobbára elvont filozófiai kérdésnek tűnő dolgok, mint a szükségállapot, a biopolitika, szó szerint húsbavágónak mutatkoznak. Aztán itt van, annyira itt,…..
Ez az interjú 2014. augusztusában jelent meg a vorospostakocsi.hu-n, még az Olaj fordítása idején.
Azt gondolom, a fordítói munka egyik legfontosabb személyes tanulsága, hogy az ember sorról sorra, sőt, szóról szóra szembesül saját nyelvének, kultúrájának határaival, igen intenzíven kell…..
(foto Puskás István)
Részlet a Kalligram kiadónál megjelent Olajból (pp. 358-364):
Kevéssel a Tiburtina előtt a ködfátyol hirtelen szertefoszlott, a világ pedig kristálytisztán tűnt elő újra, akárha egy fürdőmedencéből emelkedett volna ki. A bérházak éles, határozott kontúrokat rajzoltak a…..
Az alábbi írás az 1749.hu-n jelent meg 2020. augusztusában.
1994-ben az egyik első debreceni ERASMUS-diákként hat hónapig villamosoztam a Via Prenestinán, az Urbsból kivezető ókori utak egyikén, ami mellett az antik maradványokat, a birkalegelőket, zöldségeskerteket be- és körbenőve a XX.…..
Pier Paolo Pasolini
A Dél hajnala
II.
Visszatérek...új világ van ezen az estén
mikor nem történik semmi – csak
hajtok az autóval – nézem az ég
azúrjában a Presestino házait –
nézem, észre sem veszem, de
az este kékjébe merült külvárosi házak
képe maga lesz a világ
(tényleg? kérdik…..
Nap mint nap megtörténik bárkivel, aki az utcákat járja itt, hogy olyan részleteket fedez fel az ezerszer látott szegletekben is, melyek eskü előző nap, egy héttel korábban még nem voltak ott, mérget venne rá a járókelő, hogy a tető alatt gubbasztó griff, az ablakrácsot páncélján hordozó teknős, a…..
A soha véget nem érő misztriumjátéknak és moralitásdrámának számtalan színpada áll, akármerre járjon is az ember, a nagy spektákulum valamely jelenetébe bukkan, így tanítja móresre lakosait, a benne járót a város. Mind a mai napig emlékezetes például a Torpignattara utcában 1975-ben rendezett…..
Este, mikor elérkezik a zárórák ideje, megindulnak lefelé a teret övező üzletek rolói, száraz nyikorgások, olajos siklások, a járdának tompán csapódó fém zaja, a lakatok kattanása vegyül a még mindig élénk forgalom sistergéséhez, a most épp behúzott nyakkal, fázós vállakkal siető gyalgosok talpainak…..
A sikátorok vadonában évszázadok alatt egymásra rótt emeletek hajolnak az ösvények felé, a zsaluk mögül vetülő fény pálmalevél mintákat vetít a szembe falra, a festékkérgek minduntalan felhámlanak, gyakran egész a puszta tégláig hasadva, lemeztelenítve az épületek, az ég felé törekvő, a dús humuszba…..
Anya évek óta nem fogad vendégeket, a zsalu táblái is behajtva egész álló nap, mióta apa meghalt. Nem őt gyászolja, mikor elment, már évek óta nem is beszéltek a napi kötelező alapfokú mondatokon túl. Mindent elmondtak, amivel el lehetett rontatni egy házasságot, egy barátságot, három gyerek…..
"Éjjel sokat késett a vonat Pisa és Civitavecchia között, úgyhogy Pierre Froment abbé, huszonöt órai fárasztó út után, csak reggel kilenc órakor érkezett meg végre Rómába. Mindössze egy bőröndöt hozott magával, könnyedén ugrott le az érkezők tömegének kellős közepébe, félretolta az odasiető…..
A híd népe a Ponte Sisto grófnőjének hívja, csakis a háta mögött, mert megszólítani senki sem merészeli, még a pöttöm-mokány csendőr sem emeli rá tekintetének egyetlen villanását se, pedig ő aztán bajsza egyetlen rándításával le tudja parancsolni a mellvédről a legpimaszabb albán neppert…..
Lehetséges-e egy helyet csak a jelenében látni, megfosztani tekintetünket a múltból tovább élő képektől? Tudjuk-e az üres utcát nyüzsgőnek látni, a ledpászmákat magnéziumvillanásoknak, az aperolos poharat martinisnek, a tavaszi lombokat fekete-fehérnek? Vagy fordítva, az üres utca lehet-e nem…..
A város peremén, a talán sosem volt ipari forradalom romjai között, ahogy egy ezredfordulós metropoliszhoz illik, éjszakáról éjszakára felizzik a techno parazsa, a törött üvegtáblákat megremegeteti a monoton basszus, a csarnokok padlójának porát csoszogó, tapodó lábak verik fel (vagyis dehogy, hol…..
Ha olykor felpillant, orra előtt araszoló sorokat lát, az alagút felé enyhén lejtő völgyben afrikai homoktól fakó, piros, fekete, szürke, kék, sárga, zöld, fehér tetőket, ritmusuk akár az oldalt sorakozó épületek poszthumán harmóniája. Míg mozgásba a sor, elkészíti napi cigaretta adagját, közben…..
Számtalannál is több legenda szól a Városban az ide tévedt külföldiekről, viselt dolgaikról, mindarról, ami itt esett meg velük. Közülük is külön kötet-sorokat kapnának a művészek, csak a festőké is felérne egy tisztességes írófejedelem életműkiadásával. Kimeríthetelen kút ez, akárhány vödörrel…..
A város testéhez csápjai is hozzátartoznak, térben és időben tekeregnek a tenger felé, a hegyek felé, keresztül-kasul a lapályon, vissza a múltba és előre a jövőbe; nem csak, hogy bekebelezzék, de meg is tartsák mindazt, ami hozzá tartozik. A város nem vonalakkal, falakkal pontosan kimérhető…..
"Egy utcasarkon találkoztak, a hely Carmelo számára a világ legnyíltabb, legtermészetesebb, legártatlanabb pontja ‹ ›; a sarkot egy fal képezte, az egyik oldalról egy, a város által immár bekebelezett, hajdani külterületi út, ami Carmelo elmondása alapján a Casal Bertone nevezetű helyhez…..
Kedves Olvasó most néző leszel, kezdődik vetítés. Sötét vásznat, monitort képzelj, a sötétben csak sercegés hallatszik; ahogy lassan elkezd világosodni egy folt – nem elektronikusan fehér, hanem lágyabb sárga a fény – kiveszed egy lúdtoll hegyét, ahogy a papíron szánt, ki tudod venni a fehér…..
Vannak történetek, melyek még azelőtt születnek, hogy legyen, aki elmondja őket. A Városban vannak olyanok, melyek azelőttről valók, hogy a farkas első csöpp teje elcsöppent, mégis ide tartoznak, hisz előkészítették mindazt, ami aztán történt, azóta is történik. Ott van például a sziget meséje; nem…..
Nővére meséli mindig (nagyritkán, ha találkoznak), szinte nincs olyan hajnal, hogy munkába menet a Szent Sebestyén kapunál ne találkozna a Várost elhagyó, a külső kerületekbe, talán épp hozzájuk, a Porta Furba utcáiba, a közeli vízvezetéket övező parkba áttelepülő szellemekkel. Állítja, a Városban…..
Rómában se szeri, se száma azoknak a templomoknak, amelyeknek hivatalos neve ugyan van, de az utca népe mégse tudja igazán, milyen élet zajlik benne, mert kapui jobbára csukva vannak, esetleg ablakain szűrődik ki némi fény, nem csoda hát, ha rendre mendemondák, szóbeszédek, legendák születnek…..
A Via dei Banchi Vecchi hosszú utcájának boltosai hozzá igazították óráikat, akkor húzták fel a redőnyöket, amikor sétapálcájának kopogását meghallották a folyópart felől közeledni. Mire végigért a zöldségesek, kelmések, aranyművesek, bútoraranyozók, könyvesek által benépesített soron, s a Via del…..
Köztudomású, hogy nem csak a hegyeket-völgyeket-ligeteket lakják félszerzetek, kicsit ember, kicsit állat, kicsit ki tudja mi lények. Vannak köztük rejtőzködőbbek, s vannak egészen ügyesen alkalmazkodók, akik nem csak utánoznak, hanem tökéletesen eljátsszák az embert, nem csak ruhánkba, de bőrünkbe…..
Róma a katolikus hívők számára a menyország felé vezető számos út között ragyogó fényességgel tündököl, csillog-ragyog, akár az ünnepi kivilágítás szőttese karácsony előtt a bevásárlóutcák fölött. Kupolák, tornyok tucatjai törnek az égbe, nyújtóznak a kegyért, a megváltásért, a meghallgatásért,…..
Belépve többet láthatsz. Itt beléphetsz