eszzé 2014.01.22 17:41:44

@mille_plateaux:

Kedves Mille!
Még az elején találtam meg a blogodat, aztán vissza-visszanézegettem, de most jutottam el oda, hogy hozzá is szóljak az életedhez. Sok apró észrevételem és kérdésem lesz, de most először a lényeghez szeretnék hozzászólni (külön ezért regisztráltam).

A bevezető posztban azt írtad, hogy hónapokkal korábbi a történet, és azóta is eltelt két-három újabb hónap. Azóta úgy érzem, jobb esetben körbe-körbe lépkedsz, rossz esetben a személyiséged, önmagad feladása árán is próbálsz ragaszkodni valamihez, ami számodra kedves és sokat jelent.

A hasonlat, amivel érzékeltetni szeretném a helyzetedet, nem tőlem származik. Ugyanakkor nagyon pontos. Kérlek, gondolkodj el rajta:

Amikor kamasz koromban a nagymamám meghalt, nem tudtam elfogadni a helyzetet. Láttam, ahogy felőrli a betegség, tudtam, hogy menthetetlenül hová tartunk. Tehetetlennek éreztem magam. Amikor bekövetkezett az elkerülhetetlen, képtelen voltam belenyugodni a megváltoztathatatlanba. Magamat okoltam, és azt akartam, hogy minden legyen úgy, mint a betegség előtt. Alkudoztam Istennel és a szüleimmel, persze eredménytelenül. Aztán pár nap után édesapám azt mondta, hogy tudomásul kell vennem, hogy nem jön vissza. Meg kell siratni, el kell temetni, meg kell gyászolni, emlékezni kell rá, de élni kell tovább - nélküle. Tovább kell lépnem.

Kedves Mille, azt kell mondjam, hogy egy álmot kergetsz. Szeretnéd visszakapni a házasságodat (írtál is erről az egyik posztban)- olyan tisztának és meghittnek, mint a megcsalás előtt volt.
Nem tudod visszakapni. Az a házasság olyan halott, mint a nagymamám - senki és semmi nem hozhatja vissza. Soha nem lesz már olyan, mint volt.
Meg kell gyászolnod, és el kell temetned ahhoz, hogy újra élhess.

El kell fogadnod, hogy az az idilli házasság halott, Nórinak pedig azt a felelősséget is, hogy ő ölte meg.

Mindez nem kérdés. A kérdés az, hogy akarsz-e egy másik, másféle házasságot Nórival, és ő akar-e Veled. Ez a házasság már nem a feltétlen hiten és bizalmon fog alapulni - mert hiszen azon már nem alapulhat - hanem azon a felismerésen, hogy fontosak vagytok egymásnak, és rájöttetek, hogy mit is veszíthettek. Új szokásokat kell kialakítanotok:
- Nórinak vissza kell szereznie a bizalmadat, és minden pillanatban biztosítania szeretetéről és hűségéről. Ennek része kell legyen a teljes őszinteség is a történtekről. Meg kell értenie, hogy Neked rögtön a megcsalás jut eszedbe és szenvedsz, ha késik, nem veszi fel a telefont vagy túlóráznia kell. És késznek kell lennie arra, hogy enyhülést adjon az érzéseidre, hiszen ő tehet róluk.
- Te sem teheted a dolgokat meg nem történtté, de felülemelkedhetsz rajtuk, és megbocsáthatsz. Ne kérdd minden alkalommal számon a hollétét, és ne vágd a fejéhez a történteket. Helyette éreztesd, hogy szereted, hogy akarsz bízni benne, még ha nehezen megy is, vagy akár egyáltalán nem megy.
Felejteni viszont egyikőtöknek sem szabad.

Ha ebben megállapodtok, és komolyan is gondoljátok, akkor nektek kettőtöknek, közösen még van esélyetek. A régihez ragaszkodással borítékolható a kudarc.
Két dolog kell még a sikerhez: Nórinak tudnia kell, hogy nincs még egy esélye. Te pedig ne add fel önmagad, mert ezzel teljesen elveszíted a tiszteletét, és ezzel őt is.

Hosszú lesz és sok szenvedés lesz benne, és így sem garantált a siker, amit mindkettőtöknek akarnia kell. De abban biztos vagyok, hogy a régi házasság visszasírása, a jelenlegi szenvedés garantáltan bukásra van ítélve.

eszzé 2014.01.23 10:51:48

@Olga2:
Jól ráijesztettél szegény Millére :-)
Abban azért egyezzünk meg, hogy abból, hogy ha valaki csalás után bújós, egyáltalán nem következik, hogy a bújás megcsalásra utal. Főleg akkor nem, ha Nóri esetén a csalás időszakában a bújás esetleg hiányzott.

Persze biztosat sosem lehet tudni, ez a legfőbb baj a bizalom elvesztésével.