Regisztráció Blogot indítok
Adatok
a végtelen űrben együtt

0 bejegyzést írt és 312 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.

Admin Szerkesztő Tag Vendég
 Többek között már a második napon eltűnt édesanyám ivóleve, a kis fülhallgatós rádiója, amit nagyon szeretett és a pénztárcájából is hiányzott 2000 forint. Tisztelt Praxis blog!   Sajnos édesanyám hosszú évek óta különféle betegségekkel küzd. Ennek…..
a végtelen űrben együtt 2014.06.02 08:16:41
Szeretettel köszöntök mindenkit, főleg a régebbieket! Az "Index"-et olvasva jutottam ide, erre a kis történetre, amit nyugodt szívvel neveznék manapság banálisnak. A beteg, az eü. dolgozó és a tolvaj nyomorúsága sejlik fel a kis történet mögül. Hál'Istennek nem történt komolyabb dolog azonkívül, hogy a lelkivilág némileg sérelmet szenvedett. Mióta a kórházakban szabadon közlekedhet szinte bárki, nem kell az ilyesmin csodálkozni, mert ez a mindennapok valósága. Pénzt nővérnek, orvosnak csak nagyon indokolt esetben szabad adni és csak erős fenyegetettségi állapotban előre. Minden más és indokolt esetben csak utólag, ha kiérdemelte. Ha pénzt adsz és főleg előre, akkor korrumpálsz egy embert. Ezt becstelenségnek tartom. Elindítod a züllés útján, hisz olyan előnyhöz juttattad, ami törvényesen nem járna neki. Ehhez hozzászokik és később már ideológiát gyárt lelke megnyugtatására, hogy neki miért is kell fizetni...lehetőleg előre. Nehogy már meglógjon a beteg a hála kifejezése előtt.
Én nem adok és most sem adtam, hogy két napot benn voltam a kórházban. Persze tovább kellett volna lennem, de a saját felelősség hatott és kiengedtek. Hogy nem volt súlyos? Ami történt, ahhoz képest Isteni csoda, hogy nem lett az. Csak borda törés, mellkasi sérülés, zúzódások és egy-két helyen foltozás. A történet mondhatnám mindennapi: két autó találkozik kb. és összességében 140 Km sebességgel. A találkozás frontális. Lepattannak egymásról és harminc méterrel távolabb megállnak. A két autó totálkáros. Hogy nem haltam meg, azt a Jó Istennek, a biztonsági övnek, a légzsáknak köszönhetem. Próbáltam én már az első kórházi órákban egyedül Wc-re menni és ehhez kölcsön kértem egy járó keretet, de amint felegyenesedtem rögtön rosszul lettem, úgyhogy kacsa, majd később még egy, de másnap már egyedül. A röntgeneken és varrásokon túl csak pár szem fájdalomcsillapító kellett. Igaz, már az első 24 óra után kiakartam menni, de a doki hallani sem akart róla. De a 48 óra után kénytelen volt elengedni, mert nem volt maradásom. Van nekem más dolgom, mint itt lustálkodni. Igaz fáj mindenem, főleg a mellkasom az öv visszarántása miatt. Ja meg a törött borda, de azzal nem sokat lehet kezdeni. Majd meggyógyul. Az orvosok a szokásos "van valami gondja" kérdés mellett korrektek voltak. A nővérekre egy rossz szavam sem lehet, bár az egyik -kissé molett- "mi ez a disznóól! Csoda, hogy az orvosok még egyáltalán bejönnek ide" felkiáltása csak megszínezte az órák szürke egyhangúságát. Szóval pénzt nem adtam, de emberbaráti szeretetből -bár járni alig tudtam, lévén bokám dupla volt-, megborotváltam egy szobatársam, mert járni alig bírt, állni sem nagyon. Bár kölcsön adtam a borotvám, képtelen volt borotválkozni, mert már sok napos szakálla volt, a borotva megtelt szőrrel és csak csúszott, úgyhogy feladta. Neki álltam és megcsináltam én. Hálás volt én meg örültem, hogy segíthettem. Lopásról -míg ott voltam- nem hallottam.
Kérdezem én, hogy mire számíthat egy "civil", ha engem nővérként a saját munkahelyemen így kezelnek egyes, maguknak túl sokat megengedő orvosok.   Tisztelt Praxis blog, kedves olvasók!   Egészségügyi dolgozóként szeretném megosztani veletek, hogy jártam a minap a…..
a végtelen űrben együtt 2014.03.13 07:01:08
@mldrv: "még azt megjegyzem h bocsi de informatikai háttérrel nekem fájt olvasni, amit és ahogyan írtál."

Fájdalmad volt, mert informatikai háttérrel olvastál amit és ahogy írtam. Majd nem érted mire gondolok. Szívesen megmondom, csak előbb áruld már el mit olvastál, amiben az informatikai háttér fájdalmat okoz. Ha most sem érthető, akkor feladom.:)
a végtelen űrben együtt 2014.03.13 09:26:31
@bajkal: Be kell vallanom, hogy még engem is megszégyenítő mód, de sokkal részletesebben írtál a posztot körülvevő helyzetről.
Sokat idéztél különböző helyekről, amik értelmezik, magyarázzák, szabályozzák ezeket a kérdéseket. Csak egy dolgot(a legfontosabbat)nem vettél figyelembe. Az embert, aki ott dolgozik nap mint nap. És mint tudjuk, ahány ember, annyiféleképp gondolkodik és alkalmazza a törvényeket, belsőutasításokat. Ezért,hogy ez mégse így legyen, vezetőket alkalmaznak a munkahelyeken. Ő a felelős mindenért azon a területen, ahova kinevezték. A vezető tanulmányozza, hogy mik azok a törvények és utasítások, amik rá és irányítása alá rendelt területet érintik. Azt ő is világosan tudja, hogy ha mindent úgy tesznek, ahogy a nagykönyvben levagyon írva, akkor folyamatos és kellően gördülékeny munkavégzésre nem lesz alkalom. Tehát, elkezdi rugalmasan kezelni a szabályzókat. Kidolgoz egy munkastruktúrát és azt végrehajtandó, utasításba adja a beosztottaknak. Ezek az utasítások kellően átgondoltak szinte minden szempontból, hisz átöröklődnek az előző vezetéstől és ütköztetve/megbeszélve van a felső vezetéssel. Szépen megcsiszolt dolgok ezek és nagyon nehéz ellene bármit tenni. Az alapgondolata, hogy a törvények az íróasztal magányából alkotott elméleti szövegek, gyakorlati alkalmazásuk megnehezíti/kényelmetlenné teszi a munkavégzést.

Visszatérve: ezen a munkahelyen is világosan látszik, hogy a nővérek utasítást hajtanak végre. Adnak egy általános tájékoztatást, de ha ennél többre lenne szükség, automatikusan elutasító magatartást vesznek fel. A jelenlévő orvossal egyetemben hárítanak, időben eltolva a betegről való tájékoztatást. Tájékoztathatnának, de a belső, vezetői utasítás ezt nem engedi. Amit annyit tesz a gyakorlatban, hogy péntektől-hétfőig, betegség/baleset esetén az Isten tudja meddig, se a beteg, annak zavartsága esetén a hozzátartozó nincs döntési helyzetben, a további teendők terén. Teljes kiszolgáltatottság az eü. alkalmazott kénye-kedve szerint, miközben az eü. törvény az orvos partnereként aposztrofálja a beteget és kijelenti, hogy a beteg, illetve zavartsága esetén ki rendelkezhet a kezelés tekintetében. A beteg bekerül tiszta tudattal, de nem rendelkezik afelől, hogy zavartsága esetén ki a jogosult, közben azt vagy véglegesen, vagy időlegesen elveszti, akkor máris túszává válik egy rendszernek, aki ha kellően embertelen, komoly gondot tud okozni, melynek elszenvedője a hozzátartozó lesz. De hát az már ugye nem az ő baja.
a végtelen űrben együtt 2014.03.13 14:41:46
@Tempus-Anh: Abortusz?
Praxis Élet és halál urai 2014.03.13 07:57:39
Megszavazták a halált, majd hazamentek a családjaikhoz. Gabi is nagyon szeretett volna gyereket. Sajnos az övé már sosem születhet meg. Kedves Praxisblog!     Múlt hét pénteken temettem el, a 36 évesen elhunyt páromat, Vass Gabriellát. Ezúton is szeretném megköszönni az ő…..
a végtelen űrben együtt 2014.03.13 12:57:49
@Irkutszk: Kisebb félreértés van, azt hiszem. Ha valaki már az életéért küzd, akkor teljesen mindegy hogy kinek és mennyit, de könyörög. Ebben az estben orvost szóba se hozom, hisz nem vagyok tisztába vele, hogy milyen kritériumok alapján és kik döntenek(ne is tudjam meg!). A koldus könyörgése ebben az esetben csak egy hasonlat, hisz ő megtestesíti a kiszolgáltatottságot. Számomra mindegy hogy tehet-e róla, vagy sem.
A szoba tele csecsemőkkel, de egyik nővér sem jött be ebben az időszakban. Kint kávéznak és valaki szerelmi, nemi életét taglalják. Kedves Praxisblog szerkesztői, olvasók!   A soproni Erzsébet Kórházzal kapcsolatban szeretném megosztani Önökkel azokat a tapasztalataimat,…..
a végtelen űrben együtt 2014.03.12 17:58:16
@steery: Sokban egyetértek Veled. Amit nem értesz az az, hogy aki véleményt formál, az melyik oldal képviselője. Ha mondjuk renitens beteg, vagy hozzátartozó megnyilvánulásai lettek volna rögzítve, akkor az nagyon helyes lett volna. Ha most nem a "Praxison" beszélgetnénk, hanem egy olyan fórumon ahol a panaszosok kommentelnek, akkor általános helyesléssel találkoznál a rögzítéssel kapcsolatban. A véleményekben mindig a látószög iránya a meghatározó.
a végtelen űrben együtt 2014.03.12 19:15:51
@rea.chris: Bocs, hogy csak most vettem észre írásod. Valahogy átcsúsztunk felette. Együttérzésem. Javaslom: ha nem okoz gondot Neked, akkor írd meg a "Praxis" blog felkérése alapján ezt a történetet. Passzol a fenti posztra. Amit írtál, arra nem válaszolt senki, ezért legyél Te is egy poszt és írd meg még egyszer, de alaposan átgondolva, visszaemlékezve, hogy védeni tudd a történetedet és legyél itt, amikor nekiállnak szétszedni. Annyit ígérhetek, hogy én biztos Veled leszek. Tudom nem sok, de csak ezt tudom felajánlani. Légy bátor és írd meg.:)
Nem elég, hogy hosszú órákat várunk, még akkor a bocsánat kérés helyett csapkodás és melegebb éghajlatra küldés is kijut az ember lányának? Kedves Praxis, kedves olvasók!   Sjanos én is rossz tapasztalatokat szereztem a magyar egészségügyben. Nem gondoltam volna, hogy egy…..
a végtelen űrben együtt 2014.03.06 09:29:53
@rikitikitévi: Motto: ez a poszt menthetetlenül háborúba torkollott.

Hogy mi döntötte el a második világháborút, azt pontosan nem lehet meghatározni, mert annyi opció van ami hozzájárult, hogy még a szakértők sem tudnak megegyezni rajta.
Ami nagyon fontos az az, hogyha nyitok egy konfliktust, akkor ügyelnem kell arra, hogy az erőforrásaim (nyersanyag, energia, képzett ember, fizetőeszköz, szövetséges stb.) elegendőek legyenek mind térben, mind időben arra, hogy egyrészt a győzelmet biztosítsa, másrészt, hogy azt meg is tudjam tartani. Ha növelem a területet és időben nyújtom, akkor ezekkel együtt növelem hatványozottan a kiszámíthatatlan véletlenszerűséget is. Egy konfliktust -főleg ha az óriási területen zajlik- egy ember, de még emberek csoportja sem tud uralni, ergo, a kezdetébe már bele van kódolva a bukás is.

Akkor néhány szót a segítség mibenlétéről:(elv és gyakorlat)

Ha bajba kerülünk és abból egymagunk nem vagyunk képesek kikecmeregni, segítséget kérünk. Szükségünk van rá, ezért kérjük és ha kell, könyörgünk érte. Hálásak vagyunk, ha megkaptuk, mert visszakapjuk azt, amit nagyon nem szerettünk volna elveszíteni. De az idő telik és nem szeretünk már emlékezni, hogy valaha gyengének bizonyultunk és rászorultunk más segítségére. Ezért, az idő teltével előbb relativizáljuk, kicsinyeljük, majd ferdítünk és a végén tagadunk, hogy aztán az ellenforduljunk aki élőemléke annak, hogy valaha gyengék voltunk.

Akkor nézzük az USA segítségét: (pillangóhatás)

Hogy sokat, vagy keveset segített nem kérdés. A lényeg, hogy segített és akkor, amikor a legnagyobb szükség volt rá. A kérdés, hogy mikor döntő egy segítség. Akkor, amikor eldönti a további sorsot, más szóval: életbevágó.
Nézzünk egy példát: engem -mert rossz voltam, valaki bevisz a sivatag közepébe -ahonnan több nap kikecmeregni- és ott hagy víz, élelem, napfény elleni védelem nélkül. A halál ebben a szituban biztos. De szerencsém van és arra jön valaki, aki rendelkezik bőven mindenből és hajlandó az én segítségkérésemre azt megosztani velem. Az egész segítség összértéke csekély, de az én szempontomból döntő. Kijutok élve, lesz munkám, vagyonom, családom, gyerekeim, unokáim és ha szerencsés vagyok, nyugodt öregkorom. A segítség nélkül -ami csak egy kis víz, kis élelem, napernyő-, csak a fehérlő csontjaim díszelegnek a tovapergő homokszemcsék között. Tehát, én így ítélem meg a segítséget és az USA segítségét. Ami utána és most is zajlik az az, amit fentebb írtam a segítség mibenlétéről.

Ezeket a dolgokat természetesen nem csak erre a konfliktusra kell érteni, hanem minden más olyan konfliktusra, ahol valamelyik fél segítségre szorult, segítséget kért és kapott. Nem illendő később beleharapni abba a kézbe, ami segített és utálni azért, mert ő tanúja volt elesettségünknek. Ahogy az utálat is, úgy a hála is egy emberi érzés.
a végtelen űrben együtt 2014.03.06 22:36:19
@zellerlevél: Köszönöm, most már látom!:)
a végtelen űrben együtt 2014.03.08 08:57:18
@Tempus-Anh: A mai napon ajánlanám Neked és még nagyon sok sorstársadnak és főleg magamnak. Ha megsértettem itt egy hölgyet, akkor ezennel bocsánatot kérek buta fejemnek és kárpótlásként a következő idézetet írom:

"Soha a nőkről csúnyán ne beszélj, nincs oly alantas asszonyi személy,
aki ne volna méltó tiszteletre: hisz asszony nélkül férfi nem születne. "
(Pedro Calderón)
Megpróbálta a beépített hívógombbal a nővért hívni, amely nem járt sikerrel, mert a nővérhívó ki volt kapcsolva, végül betegtársa ment ki a nővérért. Tisztelt Praxis Blog! Édesanyám tapasztalatait fogom önöknél közzé tenni, amely nem rövid történet, és valójában…..
a végtelen űrben együtt 2014.03.04 23:39:47
@CPR: Kösz, hogy megtiszteltél azzal, hogy elolvastad a kommentem. Tudod, úgy általában írogatok, semmi komoly. Nézek filmet, olvasgatok, utazgatok, szóval igyekszem kellemesen tölteni hátralevő napjaim. Most az utóbbi hetekbe beregeltem ide, hogy testközelből lássam mi a pálya az orvosi blogban és ha már itt vagyok írogatok ezt-azt. Betegpárti vagyok, talán mert nem vagyok orvos. Hogy ennyit tudok az egészségügy belső köreiről? Írnak itt mindenfélét, csak figyelni kell. Annyit még megjegyeznék, hogy mint minden ember, én is láttam, hogy működik az egészségügy, ezért egyáltalán nem vagyok meglepődve itt semmin, mert tökéletesen lefedi azt, amit kinn az életben tapasztaltam. Már írtam: nem osztok észt, nem tanítok, nem mondom meg jól. A véleményemet írom és igyekszem a panaszos felé és mást, ha nem muszáj, nem szólítok meg. Egy blogban szerintem mindenki elmondhatja a véleményét, értelemszerűen, a felvetett témára koncentrálva.
a végtelen űrben együtt 2014.03.04 23:57:04
@Tempus-Anh: Erről egy vicc jut eszembe. Biztos ismered, de ha nem, akkor talán vidít egy kicsit: A kemény alkoholista mája kezdi felmondani a szolgálatot, ezért elmegy a kórházba és kivizsgáltatja magát. A vizsgálat végeztével megkeresi őt az ágyánál az orvosa és gyászos képpel néz a betegre. Az kissé ijedten kérdi: nagy a baj doktor úr? Mennyi időm van hátra? Az orvos: 10. Na jó!-így a beteg-, de mi 10? 10 hónap, tíz hét?
9-8-7-6....Bocs a viccért!:)
a végtelen űrben együtt 2014.03.05 10:49:18
@CPR: Rendben! Akkor azt hiszem, le is zárhatjuk ezt. Az első mondatom egy udvarias szófordulat és mivel ezt lényegében kikérted magadnak, ezennel tekintsd semmisnek.
A lényeg: nem neked írtam, de kérdeztél valamit és én balga válaszoltam. Tudom hiba volt, többet nem teszem. Hogy mit jelentek ki itt a blogban, az az én dolgom. Hogy te kritizálod, esetleg nem tetszésednek adsz hangot, az meg a tied. Ettől még jól elvagyunk.:)
Szervezetlenség, kapkodás, stressz. Mintha ezek lennének a kulcsszavak. A beteg, tudva azt, hogy beteg, eleve nincs a legnyugodtabb állapotban. Minden poénkodás és irónia ellenére rengeteg olyan inger ért az elmúlt hetekben, ami elgondolkodtatott.Nem, nem egy poszt fogja megoldani a…..
a végtelen űrben együtt 2014.03.03 09:44:04
Nekem úgy tűnik, mintha nem is kifejezetten beteg írná, de ha igen, akkor magasabb szinten gondolkodik és nem akar elveszni a részletekben, mert az csak lehúzza a gondolati/indulati mocsárba. Nekem nagyon tetszik a probléma felvezetése, részletezése és az egész gondolatmenet. Nem akar vádolni, de megakarja érteni a problémát és részben rá is világít. Olyannak tűnik nekem ez az egész írás, mint egy kísérleti ballon, ami azt hivatott tesztelni, ki mit gondol, hol tart a komplex problémák megértésében és arra milyen válaszokat képes adni. Ilyenkor dől el, hogy ki a veréb és ki a sas. Madár mindkettő, de a veréb elbújik a védelmet és meleget adó csapatban és ez okos és jó, mert lehetőséget ad a túlélésre. De soha nem fogja átlátni a problémát, mert ahhoz túl közel van és ezekben az esetekben teljesen mindegy, hogy mennyien vannak. Az igazi stratéga a sas. Ő egyedül van, de sokkal messzebbről látja át a terepet, így képes olyat is meglátni, amikre más képtelen.

Nézzük a sas szemével. Az ember:

Isten tökéletes alkotása. Bár gyengének tűnik, ezért inkubátorba kell rejteni. Ez a föld. Nagyon sok védelemmel van ellátva, ahhoz, hogy túléljen hatásokat és azzal, hogy amire időlegesen nem képes, arra mutálódások sorozatán keresztül képessé tegye magát. Egyszerűen tökéletes! De! Mivel szaporodásra képes, ezért a Teremtő úgy rendelkezett, hogy az ember élete legyen véges, abból a zseniális gondolatból kiindulva, hogy lehetőséget teremtsen az ifjabb nemzedéknek a változtatásra, a változásra. Hogy minden rendben történjen és úgy, ahogy az ellett gondolva, programozható DNS-ben tárolódnak el a Teremtő gondolatai/tervei. Az ember nagyon komoly védelemmel lett ellátva sejtszinten. A falósejtek, a hadsereg, ami a szervezet felismerőrendszerének riasztására támadásba lendülnek. De ez csak a gondolat fele, mert ha ez lenne az egész, akkor az ember örökké élne és ülne babérjain. Azért, hogy ez ne következzen be, a Teremtő szinte azonnal megteremti az ellenséget is, melynek feladata, -átvitt értelemben- rugdalja az ember ülepét, hogy haladjon tovább a tökéletesedés irányába. Az ellenség erős és fejlődésre képes, tehát nincs sok idő merengeni...lépni kell. A kezdeti érvágás és purgálás zsákutcának bizonyul. Meg kell ismerni az emberi anatómiát és a mikrovilágot. Ezek már roppant bonyolult dolgok, mert rengeteg információt tartalmaznak és folyamatosan változnak. Így e tudás speciálisan felkészült embereket és eszközöket igényelnek. Tehát: ezen emberek, akik elméleti és gyakorlati szakemberekből állnak, csak akkor aktivizálódnak, ha a Teremtő által alkotott ember védekező rendszere, valamilyen ok folytán nem alkalmas már a védelem ellátására.

A panaszos: rendelkezik egy olyan problémával, ami komplex és a mai orvostudomány még nehezen, vagy egyáltalán nem tud megküzdeni vele. Voltunk az idők folyamán sokszor ebben a helyzetben, de meg lett oldva, csak idő kell. De míg ez az idő eljön, sokan meghalnak. Idő kell a sok-sok kutatásnak, hogy megértse a probléma gyökerét, megtalálja a hiba forrását és azt lehetőleg az eszkalálódása előtt hatástalanítsa. Itt a genetikai kutatásokra gondolok, melynek főcsapásiránya az emberi test genetikai térképe. Ezekhez a problémákhoz már kevés az ember teljesítőképessége, ezért óriási szükség van az őt segítő eszközök tökéletesítése terén is. E kettő és -hitem szerint- a Teremtő akarata is szükséges. Véleményem szerint, mindennek megvan az ideje, az emberi tudásszinteknek és a társadalom fejlettségi szintjeinek is, ahhoz, hogy az emberi faj tovább léphessen a következőszintre. Ezen az úton, csak az ember hite, gondolati ereje segíthet. Ezen a ponton sokan hozzáteszik, hogy még sok-sok pénz is kell és ez igaz. De ahhoz, hogy sok pénz jelenjen itt meg, ahhoz a döntéshozó hite kell, hogy higgyen abban, ezek a kísérletek és eszközök jelentik a megoldást az ember továbbhaladásában, az emberre leselkedő végtelen veszély elhárításához. A gondolat, ami feltár, bizonyít, megold és bemutat és a hit, hogy ezen a végtelenül veszélyes úton nem vagyunk egyedül, de fogjuk egymás kezét a problémák leküzdésekor.
a végtelen űrben együtt 2014.03.03 14:16:21
@Mária: ""Nemrég hallottam egy előadást. Az élesztőről szólt, arról, hogy stressz, baj esetén a molekulák összefognak - és ugyan így viselkednek az emberek is. Legalább mi tartsunk össze."

Gondolom erre célzott:"A Schizosaccharomyces pombe hasadó élesztő sejtjeiben lejátszódó
oxidatív stresszfolyamatok vizsgálata. Aminek van külső és belső stresszhatása.
Úgy gondolom ez elsősorban a kormány felelőssége! Ha felsőbb szinten nem vennék semmibe a betegellátást és az ápolók munkáját,akkor szerintem nem itt tartanánk. 33 éve dolgozom az egészségügyben, tudom, hogy vannak ilyen kollégák, ezzel együtt nem szabad általánosítani!…..
a végtelen űrben együtt 2014.03.02 13:21:37
@Tempus-Anh: Nem-nem! Még mindig nem pontos a meghatározás. A vezéreknek nem kell a géppuskával szemben menetelni, mert nem ez a dolguk. A hadvezetéshez nem értő embereket elég kiképezni hogy, hogy kell elsütni a puskát. Aki ért hozzá, hogy mikor, mivel és kire kell lőni, azt butaság lenne a csata elején rögtön agyonlövetni. Emlékezzünk a Don kanyarra. Egy, lényegében operett hadsereg, teljesen képzetlen /valós háborút alapul véve/, tiszti állománnyal, bevezényelte valaki/na ki?:)/a darálóba. Szerintem tudta, hogy mi lesz, de politikailag szükséges volt, hát megtette. Addig ő a rezidencián volt elfoglalva a bokros teendőivel. Jobb mint az orosz tél, a katyusák fényénél.
a végtelen űrben együtt 2014.03.02 14:55:20
@Tempus-Anh: Én úgy tudom, hitler(kis h-val) Erdélyt ígérte horthy-nak cserébe, ha Magyarország belép a németek mellett a háborúba. De javíts ki, ha másképp tudod.
a végtelen űrben együtt 2014.03.02 20:54:21
Még egyszer leírom: Egy ország, annyit költhet bármire, amennyit a megtermelt. Ha ez csökken -és minden adat szerint csökken-, akkor elvonnak olyan helyekről, ahol a megtérülés kicsi, ahol a legkisebb az ellenállás. Soroljam: oktatás, egészségügy, szociális ellátórendszer. Az ország most úgy néz ki, mint az az autó, aminek a kerekei már elvesztették a tapadásukat és halad abba az irányba, amerre a tehetetlensége sodorja. Persze, nyomkodják a pedálokat, tekergetik a kormányt, de pontosan senki nem tudja merre tartunk és hol kötünk ki. A tapadást ebben az estben a megtermelt többlet pénz jelentené, de egy gazdaságilag leépülő országban ez hol található? Két világhatalom között vagyunk, de egyik sem vall bennünket a magáénak, ergo, csak látszólagos az ideiglenes jóindulatuk, mert a világpolitikai játszmában egy bábú vagyunk mi is. Kellünk, de annyira nem, hogy hathatósan segítsenek. Olyanok vagyunk ebben az országban, mint a tehetetlen csecsemő az inkubátorban. Ha lekapcsolják, végünk. Se anyagunk, se energiánk, se magas fokú technikai struktúránk se elég pénzünk nincs. Csak szánk, ami éhes és be nem áll, lakásunk, amit fűteni kellene télen, a gyerekeket etetni, az öregeket eltartani és működtetni az infrastruktúrát. Mivel nem rendelkezünk azokkal az energia forrásokkal, ami szükséges lenne, ezért teljesen mindegy ki áll a kormánynál. Ha X, akkor erre megyünk, ha Y-on, akkor arra. De egyik sem tudja, hogy melyik a jobb, csak vizionál valamit, mert a nagyérdemű ezt követeli. Ha X győz, akkor az ország egyik felének jó, ha Y-on, akkor a másik felének. Csak ideiglenes győztesek vannak és állandó vesztesek, az elesettek és gyengék. Amíg két világhatalom volt, addig mindkettő beakarta bizonyítani, hogy az övé jobb, ezért igyekezett -persze erejéhez mérten- a jólétet biztosítani állampolgárainak. Ez a kettősség megszűnt. Minden hatalom a kapitalizmusé vált globálisan. A kapitalista tőkét halmoz fel és lételeme, hogy mindenkit, aki nem mellette áll, eltiporjon. Elszív minden pénzt a gyenge államoktól és amikor azok már nem képesek önállóan megállni a lábukon, akkor kölcsönöket ad, amit soha nem lehet visszaadni, csak ledolgozni örökkön örökké.
Mindegy ki győz, mindegy ki mellé állunk. A föld készletei kimerülőben és egyre többen vagyunk rá. Tehát újra kell osztani a lapokat. Mit gondoltok, nekünk vannak nyerő lapjaink? És az országon belül, nyerhet mindenki? Mert ha azt mondjátok, hogy igen, akkor az már kommunizmus. Minden más esetben, csak tőkés és az általa kizsákmányolt van. A harmadik utat még nem találták fel. Tehát, a végtelenségig lehet vitatkozni bármilyen részletkérdésen, a lényeg a föld erőforrásainak birtoklása: levegő, föld, víz, energia. Aki ezeket birtokolja, az birtokol mindent. Minden más csak mátrix.
Praxis Átverés komfortosan 2014.03.01 09:16:01
A nagymamám lett az az egy az a bizonyos nyertes aki magáénak tudhatta az 1 millio forintos fődíjat amiért csupán 350.000.- ft-ot kell fizetnie. Tisztelt Szerkesztőség!   Nem egyedi történettel keresem meg önöket azért kezdeném így a levelet ami a történet végén ki is fog…..
a végtelen űrben együtt 2014.03.01 10:29:23
Tisztelt Panaszos!

Átérzem helyzetüket, amit egy minden bizonnyal profin megszervezett és működtetett "bűnöző" által irányított galeri tett önökkel. Alapelv: az emberi butaság, hiszékenység és jóindulat maximális kihasználása, nyerészkedés céljából. Kis túlzással, napi szinten folytatják eme gyakorlatot és nem csak egyszerű emberekkel, idős nyugdíjasokkal, de előfordul, hogy magasan kvalifikáltakat is csőbe tudnak húzni, mert az emberi hiszékenység -pláne ha anyagi haszonszerzéssel párosul- határtalan. Javaslom -több mint valószínű, hogy ez nem jut el önökhöz és már ráadásul megtanulták saját bőrükön-, hogy soha semmilyen termékbemutatóra ne menjenek el. Az egész egy humbug. Ha csak nem az ingyen ebéd a cél. Itt szeretném figyelmükbe ajánlani azt az igaz mondást, hogy: "ingyen ebéd nincs", de ezt már önök is tudják, mert azt a bizonyos -valaki által elfogyasztott "ingyen ebédet"-, másnak, valahol meg kell fizetnie.

A hatóság ilyen estben -amennyiben egyedi, vagy nagyon alacsony értékre elkövetett a bűncselekmény-, nem foglalkozik vele. Ők is, mint az egészségügy, leterheltek és létszám, valamint forráshiányosak, ergo, a munkájuk is ennek megfelelő. Ha esetleg több károsult összefog és ezáltal jelentősen növekszik a kárérték, akkor egy ilyenre szakosodott ügyvéddel már érdemes nekiindulni. De hosszú és nehéz procedúra elé néznek, melynek kimenetele erősen kétséges, mert az ilyen cégek fiktív adatokkal rendelkeznek és hamar felszámolják magukat, majd nyomtalanul eltűnnek. Sok sikert és kitartást, bár korukat és egészségi állapotukat nézve ez erősen kétséges.
a végtelen űrben együtt 2014.03.02 13:38:55
@dukeekud: Elnézést, de ezzel a végtelenül leegyszerűsített és alapjában is hibás megközelítéssel nem értek egyet. Akik az elmés trükköt -ami legálisan felépített kereskedelmi ügyletnek néz ki, elsőre, sőt másodjára is-, nem néz ki csalásnak. Ezért nagyon veszélyes és sokszor annyira elmés, hogy még a jogalkotónak is el kell gondolkodnia, hogy történt-e törvényszegés, vagy nem. Ezeket messziről sem lehet pszichopatának nevezni. Tanultak, tájékozottak. Ki az közületek, aki megtudná határozni, hogy amikor -mondjuk- új, vagy használt autót vesz, akkor annak mennyi a valós ára? Nagyon kell érteni és naprakészen érteni hozzá, hogy ne verjenek át.

A másik fél -a becsapott- sem buta, csak tájékozatlan, valamint indokolatlanul bízik az emberek becsületességében. Ja és a fennálló törvényekben, hatóságokban, akik arra szerveződtek és képezték magukat, hogy a társadalmat megvédjék az ilyen kis okoskáktól, akik rég rájöttek, hogy munka nélkül sokkal jobb élni, mint munkával.
A választott orvosom az utolsó napon véletlenül betévedt a szobánkba (a kollégáját kereste), csak annyit mondott, hogy elnézést, előfordul az ilyesmi. Rettenetes  felháborodás, elkeseredés  miatt szántam rá magam ennek a történetnek a megírására, melynek a   Hogyan lesz…..
a végtelen űrben együtt 2014.02.28 21:30:11
@mig54: Nem látom, hogy valaki is kért volna tőled javaslatot, ergo, megint belekontárkodtál. Ha van valami problémád, akkor add elő te és ne mást akarj erre rábírni. Szóval vegetatív idegrendszer működése. Gyerünk add elő, ne másnak az izéjével akard a csalánt verni.
a végtelen űrben együtt 2014.02.28 22:53:54
Idézet tőlem: "Itt -némi túlzással- már nem is az odafigyelő tudat, hanem a vegetatív idegrendszer irányít. Hiszen már megcsinálta x+akárhányszor,"

reepach idézet: "Hiszen már megcsinálta x+akárhányszor, nem lehet gond."),

Ravasz, nagyon ravasz! Elhagyja azt a részt, ami teljesen megváltoztatja mondanivalóm, a "némi túlzás"-t. Nem tudom ki vette komolyan, hogy egy műtétet a vegetatív idegrendszer irányít. Ehhez elég rosszindulatúnak kell lenni. Ez egy "költői túlzás" és a véleményemben alkalmazhatom, lévén nem vagyok szakember. Ezt kinagyítani elég ostobaság. Pláne, hogy még oda is írom, hogy túlzás. De mivel rám cuppantak, hát minden xarban legyet keresnek. Megtaláltátok, kiveséztétek, lehet akkor abbafejezni.

A "Kedves Barátom" pedig hallgasson a tanácsodra, én legalábbis támogatom, igaz már ezredszer. Talán sikerül csak egyszer betartani.

reepach! Biztos jó orvos vagy én ezt a büdös életbe nem vonnám kétségbe. De! Velem nagyon aljas voltál és többször is. Ezzel a "vegetatív idegrendszerről azt gondolja, hogy valamiféle ételizesítő por..." világosan mutatja gondolatvilágodat. (Ja és hosszú í). Ahhoz, hogy a fenti posztot elolvasva véleményt formáljak, nem kell műtő közelébe mennem. A szakvéleményhez már kell, de én nem azt írtam. Tévedsz egyfolytában és a logikai hiányt személyeskedéssel és sértegetéssel pótolod.

Javaslom azt, amit tanácsoltál a Kedvesnek: ti ketten vegyetek semmibe...de tényleg!:)
a végtelen űrben együtt 2014.03.01 11:04:35
@reepach:
Kedves reepach!
Ezen gondolataidat -amit most döbbenetre képes voltál gúny és alázás nélkül megfogalmazni- elgondolkodtatott, legalábbis megtorpanásra késztetett. Bevallom, most zavarba hoztál. Erre álmomban sem mertem volna gondolni. Emberi szavak, minden lekicsinylés nélkül. Akkor -ezen szavak igaz voltában való hittel-, ezennel kijelentem, hogy több mint valószínű, félreértettelek, ezért --elnézést-- kérek. Nem esik nehezemre, olyannal szemben, aki: nem akar hülyének nézni, szintén emberként kezel, ami magába foglalja a másik tévedési lehetőségét, de azt jóindulattal hajlandó kezelni. Kölcsönös tisztelet, még akkor is, ha a beszélgetőpartner nem egy súlycsoportot képvisel és a számára belátott terep göröngyös. A szakértői segítség egy, a szakmát nem belülről ismerő embernek nem a gúnyos és lekezelő kioktatásban kell hogy megjelenjen. Több mint valószínű észrevetted Te is és még sokan, hogy a lekezelő és gúnyos emberrel se elnéző, se kapituláló nem vagyok. A kommunikáció mindenfajtájára képe vagyok, de az intelligensen toleráns a természetes közegem. De ha harcra kényszerítenek...

"Butaság": ennek a szónak pejoratív jelentése van, ami sértő. Van sok szinonimája, gondolom Te is ismersz néhányat. Pl.: ha én nem vagyok orvos, akkor értelemszerűen buta vagyok hozzá, ergo, amit írok butaság. Na erre én azt mondom, hogy ez a butaság. Ismerethiány, rosszul, vagy félre értelmezés, de ezek elképzelhetők és bocsánatos hibák egy nem szakembertől. Pl.: ha véleményben jelzem, hogy túlzom, akkor ezért nem állítunk senkit pellengérre. Vagy:"Ezzel a "vegetatív idegrendszerről azt gondolja, hogy valamiféle ételizesítő por." Egy ilyen mondatot nem a rosszindulat vezérli, esetleg harag?

Na, mindegy: én sem vagyok haragtartó. A kritikát meg szeretem, ha építő jellegű és nem kioktatóan hülyítő. Béke és kölcsönös tisztelet, "a végtelen űrben együtt".
Egy lábujj műtéttel kezdődött: cukorbeteg volt,és sajnos muszáj volt leműteni kettő lábujját is! Mindenhol voltak problémák a nővérekkel. Édesanyámat is kórházban segítették a halálba! Nevezetesen a veszprémiben! Nem ott hunyt el,mert előtte még megjárta a…..
a végtelen űrben együtt 2014.02.28 21:23:29
@Braincelle: Mégis mi az indokod, hogy ezt mond? Amit ötletként írtam, nem kötelező, szabadon választott, de aki elfogadja, az vállalja. Így is, úgy is a munkáját végzi, csak akkor kicsit fegyelmezettebben. Arról nem írtál ilyet, hogy munkaidőben szabadon választott dolgokat művelnek munkaidőben. Az nem felháborító? Akkor lenne az, amit írsz, ha kötelező lenne, de ez elképzelhetetlen.
a végtelen űrben együtt 2014.02.28 23:44:35
@Braincelle: Azzal kezdem: köszönöm, hogy megtiszteltél a gondolataiddal, érzéseiddel. Tisztelem őket! Azt is köszönöm, hogy nem pár bunkó és logikátlan pár mondattal intézted el, hanem vetted a fáradságot és kivesézted amit gondolsz ezekről.

Akkor ha megengeded válaszolok rá: azt hiszem rendesen félreértettél. Én nem bántom a nővéreket. Hogy ezt világosan kifejezzem, azt mondom, hogy én nem merném vállalni még több pénzért sem. Nagyon nehéz szakma és annál nehezebb, minél komolyabban, becsületesebben csinálja valaki. Való igaz, hogy jóval többet kellene keresniük és az is jó volna, ha többen tudnák csinálni.

Sok olyat is említettél nekem szemrehányón, amit nem is írtam és főleg nem tehetek róla. Soha nem szapultam nővért, legfeljebb egyes nem odavaló, esetleg nem szakmai, illetve nem emberhezméltó viselkedést nehezményeztem. De soha nem általánosítottam, csak a posztban említettben. Fentebb olvashattad, hogy kórházvezetői szinten is probléma ez. Ott is tennének valamit a vadhajtások ellen, de elakadnak a nővérhiány miatt. De azt Neked is be kell látnod, hogy egy munkahelyen csak a munkával szabad foglalkozni, mert ha egy kicsit is eltérsz/engedsz, akkor csúnyán visszaüt és adott estben határtalanná válik a szabályszegés. Ha megalkudsz -pedig mostanság már ez megy-, akkor semmissé válik minden törvény és jogszabály, belső utasítás. Előbb-utóbb anarchiába fullad az egész és akkor a politika a joggal fog lecsapni.

Sokkal több nővérre lenne szükség és lenne is, ha rendesen megfizetnék. A mai helyzet nem megoldás, hogy alig fizetünk, ezért elnézzük a szabályszegést. Hosszabb távon nemkifizetődő. A nővéri munkához sok tudásra és tapasztalatra van szükség, de leginkább fizikai munka. A NET-ezés nem könnyíti meg, csak a figyelmet vonja el. Mondok egy másik példát a munkahelyi fegyelemre. Több ezres nagyvállalat. A munkavállaló beosztását tekintve belsőellenőr szakértő, pénzügyi szakértő, kockázatelemző koordinátor. Diplomája van. Ebben a minőségében egyedüli a cégnél. Ha megengedné magának, hogy munka közben NET-ezzen, akkor elbocsájtanák. Teszem hozzá, hogy meg se tudná tenni, mert rengeteg munkája van. A sok munka miatt -amit ülve kell végeznie- gerincsérve lett. Biztos tudod mit jelent ez a betegség. Tehát: magasan kvalifikált szakember és nincs lazázás, mert különben annyi. Igaz, jóval többet is keres, mint egy nővér.

Végezetül: nagyon sokban egyezik a véleményünk. Együtt érzek a nővérekkel, mert emberpróbáló a munkájuk. Azt amit ötletként itt öt perc alatt kiötlöttem, nem kell véresen komolyan venni. Bár, önmagában nem rossz az ötlet, csak lehet kevés az egy millió. A lényeg, hogy adnék, mert kell, de ezzel szemben megkövetelném a szabályok betartását, amit nem én találtam ki.

Szóval, béke.:)
Volt,hogy kiszakadt a katéteres zacskó,folyt a pisi mindenfelé a földön. Felkutattam a felmosó szettet,és felmostam. 2003-ban sem volt jobb a helyzet. Nagymamámat az Erzsébet kórházba kellett vinni (ez a Péterfy Sándor u-i kórházhoz tartozik)a belgyógyászatra. Megkapta az…..
a végtelen űrben együtt 2014.02.27 08:13:08
@mig54: " Talán pont a probléma összetettsége az, ami miatt egyik kormány sem hajlandó foglalkozni vele. "

Ez az utolsó mondatod, ami tökéletesen fedi az igazságot és szerintem ezt mindenki tudja, aki csak hajlandó elgondolkodni rajta.

1, Annyi jut bármire egy országban, amennyit az képes megtermelni. Ehhez olyan valós és produktív munkára/termékre van szükség, ami valós hozzáadott értéket képes előállítani. Ez, manapság és már jó ideje nincs, illetve csak olyanok vannak, ami a fejlett országokból ide van telepítve ideiglenesen.

2, A ma még megtermelt javak elosztása, értelemszerűen a valóságos erőviszonyok elve alapján történik. Valahol valakik eldöntik, hogy hol jelenjen meg az erőforrás, hol a leghasznosabb a megtérülése. Itt a megtérülésen van a hangsúly.

3, Értelemszerűen az emberi egészség is jó befektetés, hisz a beteg szakértelmére, munkaerejére feltétlen szükség van. De ez csak a munkaképesekre és köztük is a magasabban munkaszintekre érvényes. Az idős, már a munkavilágából kiesettek, vagy kisebb értéket képviselő munkát végzők nem tartoznak ebbe a körbe. Rajtuk csak az segíthet, ha még munkaképes idejükben felhalmoztak erőforrást(ha tudnak!).

4, A fentebb felsoroltak miatt -melyek koránt sem teljesek- a ország költségvetésének integritása miatt olyan egészségügyi elveket kellett meghozni politikai szinten, ami bár elkerüli az összeomlást, de lefedni teljesen és azt jól működtetni már nem képes. Ezért annak leépülése folyamatos és bele van kódolva a rendszerbe.

5, A gyakorlatban a gyógyítás területén szinte mindenki megszenvedi, hogy az ország teljesítőképessége olyan, amilyen. Frusztrált az egészségügy minden szereplője és azok betegei is.

Ezeket a szempontokat figyelembe véve kell mindenkinek elgondolkodnia a hogyan továbbon. Igaz az az állítás, hogy az egészségügy forráshiány miatt képtelen ellátni a betegeket olyan szinten, amit a társadalom, a beteg és hozzátartozója elvárna, mert se az ország teljesítő képessége, se a társadalombiztosításban realizálódott pénzeszközök erre semmi esélyt nem adnak.
Ebben a helyzetben csak az segít -amennyiben lehetőség van erre-, ha mind az egészségügy, mind a beteg és annak hozzátartozói összetudnak fogni a gyógyulás érdekében.

Ennek folyamata: a kórház elhárítja az életveszélyt/betegséget, mely közvetlen veszélyeztet és ha ez megtörtént a beteg azonnal hazakerül, ahol vagy önerőből, vagy családi segítséggel -háziorvos felügyelete mellett- befejezi a gyógyulást.

Természetesen ennek sokan nem képesek megfelelni, mert nincs elég pénzük, nincs idejük, nincs elég helyük, nincsenek elegen, nincs lelkierejük, hogy ezt vállalják. A hagyományos családmodell már rég felbomlott, ami arra épült, hogy van egy dolgozó a családban, annak van munkája, melynek keresetéből el is tudja tartani családját. A régi hagyományos családmodell egyik sajátossága volt, hogy több generáció is együtt élt többé kevésbé szeretetben. Ebben a régi modellben volt lehetőség mind a fiatalság, mind az öregekkel való törődésre. Ez a múltrendszerbe szétbomlott, lényegében teljesen felszámolódott. A korszerű modellben az életerősek már nem akarnak foglalkozni az öregeikkel, mert fogyasztanák az amúgy is kicsiny erőforrásaikat, plusz a szórakozásra fordítható idejüket erősen korlátozná. A mai fiatal családban többnyire két lehetőség van: vagy van munkájuk, de akkor nincs elég idejük, vagy nincs munka, de akkor nincs anyagi lehetőségük segíteni. De többnyire csak nem akarnak segíteni egyéb szempontok miatt.

A fejlett és modern társadalomban felnevelkedő egyének se lehetőségeikben, de legfőképp tudati/lelkiismereti szinten nem akarnak öregedő/betegeskedő felmenőikkel törődni. Ezt a terhet próbálják átpasszolni másokra, így az épp kéznél levő társadalombiztosításra. Ami önmagában nem lenne lehetetlen abban az estben, ha a felül említett produktivitás és elosztás megfelelő és kellően átgondolt lenne. Ezeknek hiányában a társadalom atomizálódni, frusztrálódni, szenvedni fog és újra termeli ezen bajokat. Átöröklődik!

Bízzunk a Jó Istenben, a szerencsében, az emberi tudat és lelkiismeretben, mert másunk nem nagyon van.
a végtelen űrben együtt 2014.02.27 09:18:49
@Tempus-Anh:

Köszönöm! Ez egy mentálisan leépülő ember utolsó rúgásai voltak. Most megyek és meghalok.:)
a végtelen űrben együtt 2014.02.28 16:51:33
@Tempus-Anh: Ott a pont.:)

Nekem nem volt kötelességem a nagyszüleimet gondozni, lévén unoka vagyok és van lányuk, de mivel annak idején Ők is gondoskodtak rólam, kutyakötelességemnek éreztem, hogy ezt amennyire tudom, visszaadjam. Több mint 10 év állandó és a végére szinte teljes körű segítség volt és amikor a végén a mama távozott(írtam a honvéd kórház esetet), akkor úgy éreztem, hogy még jobb lett volna ha tovább csinálhatom.:(
Praxis A halál kapujában jártam 2014.02.25 09:08:55
Bevallom őszintén, bennem egy percig sem merült fel, hogy bármi baj történhet. Teljes mértékben megbíztam az orvosomban, és a szülésznőmben. Köszönet,…. "Aminek meg kell történnie, az megtörténik. Akivel találkoznod kell, azzal találkozol. Akinek észre kell vennie, az…..
a végtelen űrben együtt 2014.02.27 16:04:02
@Turchi: Mivel nem írtad oda, hogy kérdéseid költőiek, így nem veszem annak, válaszolok. Érdekes és egyben találó a megállapításod. Tudod, ez a "kevesebb néha több", nálam felér egy szitkozódással, de azért ne vedd rossz néven, mert nem annak szántam. Az én elvem, hogy senkibe nem fojtom bele a szót, annyit ír, amennyit akar. Nem vagyok nagy híve a modern kommunikáció áldásainak, mely feltalálta az SMS-t, a NET társadalomban kialakult szlengeket, rövidítéseket és egyéb malacfarknyi szövegváltást. Az írás -főleg egy ismeretlennel-, mint a beszéd egy formája, nem fedi le két, vagy több ember közti kommunikáció egészét. Annak csak kis hányadát képes kitenni. A többi gesztusokból áll. Az írásból tehát kimarad a legfontosabb. Ráadásul még ismeretlenek is vagyunk egymásnak. Ilyenkor írásban és főleg nyúlfarknyiban nem lehet normálisan kifejezni magad. Maximum szitkozódni, ezt tegnap kipróbáltam.:) Szóval: nálam az írás önkifejezési mód és ha ihletem van, akkor verbális örömszerzés. Félre ne érts! Tudok röviden és tömören fogalmazni, de minek? Mi a kényszer rá? Nem szeretnek olvasni az emberek? Nem kíváncsiak egymás gondolataira? Türelmetlenek? Mi a kényszer oka? Miért ez a nagy sietség? Mi a baj a részletesen leírt gondolatokkal? Miért jobb a rövidebb? Én szeretem a részleteket, mert a lényeg mindig abban rejlik. Nem a csontváz a lényeg, az csak tartást ad. Ami ráépül, az a lényeg. Ha már úgy döntök, hogy írok/válaszolok, akkor nem sajnálom sem az időt, sem a kis újaimat. A beszélgetés, pedig a legfontosabb érintkezés.
Gondolom most már kiszáradtál a sok olvasásba, úgyhogy...bocs a hosszú válaszért.:)
a végtelen űrben együtt 2014.02.27 16:32:20
@Turchi: Értettelek és ígérem nem tartalak fel. Lásd el feladataidat. Nekem van időm bőven és ritkán rohanok, nincs miért. Lehet én másként szervezem.:)
a végtelen űrben együtt 2014.02.27 17:36:56
@Turchi: Bennem addig nincs rosszindulat, amíg többszörös alapja nincs. Mondjuk folyamatos sértegetés. Kettőnk között ilyen még nem történt, ergo alap a jóindulat. Beszéljünk meg valamit: nem értünk félre semmit, nem gondolunk és nem feltételezünk rosszat. Ha valamit nem vélünk érteni, akkor rá kérdezünk. OK?:)
Sajnos későn tudtam meg, hogy a fizetős szárny mennyivel másabb! Modern bútorokkal, kényelmes ágyakkal, lapos tv, WiFi, hűtőszekrény, széf, fürdőszoba, WC bent, szőnyegpadló, zárható, fotócellás ajtó stb. Néhány szó a Soproni szanatóriumról . Januárban 2 hetet töltöttem…..
a végtelen űrben együtt 2014.02.25 23:56:53
a végtelen űrben együtt 2014.02.26 00:08:27
@mig54: már megnézted:D
a végtelen űrben együtt 2014.02.26 00:33:54
@mig54: szintúgy...
Ezután már nem volt kézfogás, csak viszlát. Az ami megtörtént,már egy héttel ezelött volt,és eddig is sokat gondolkoztam azon,hogy közzé tegyem-e. Döntöttem.   Előzmények:     Gyomorpanaszaim voltak,majd,beutaló gasztro dr hez-aki colonoscopiát javasolt.a koromra való…..
a végtelen űrben együtt 2014.02.24 14:50:09
@Szabo T: Na kérem szépen! Így is lehet válaszolni. Köszönöm az emberi hangot és a részleteket is! Tudod, manapság már ez is nagy dolog. Simán lebarmoltak, mert ilyeneket mertem kérdezni, miközben, teleszájjal ordítják, hogy semmit nem tudunk az orvosokról és a munkájukról. Remélem Te nem érezted sértve magad? Engem elsősorban az emberi motivációk érdekelnek, azaz, maga az ember. Utána jöhet a szakma.

Apropó szakma: véleményed szerint melyik a járhatóbb út? A tekintélyelvű, poroszos mentalitású gyógyítás, vagy a szolgáltatást nyújtó orvoslás. Hogy érzed, jobban jártál szakmailag, hogy kimentél, vagy inkább visszavágysz? /Az utolsó kérdés lehet kissé megmosolyogtató, tudom./:) Hogy látod: a TB finanszírozott, vagy a biztosítós modell lenne jobb nálunk?
Utolsó kérdés: a szakmai fejlődésednek vége, vagy tervezed a tovább fejlődést?

A válaszokat előre is köszönöm!:)
a végtelen űrben együtt 2014.02.24 19:22:10
@Szabo T: Gratulálok és sok sikert kívánok a továbbiakhoz. A válaszaid tökéletesen egyeznek az általam elképzeltekkel. Nagyon jó lenne, ha kis hazánkban is ehhez hasonló rendszer lépne életbe, mert csak ebben látom a kiutat a mai kilátástalan helyzetből. De ehhez óriási szemlélet és hozzáállás változásra lenne szükség és persze némileg több pénz. A pénzben nem látok komoly nehézséget. Az emberi hozzáállásban már sokkal erősebb az ellenállás. Még sok a szakmai/politikai hűbérúr, akinek a zavarosban halászás igencsak megfelelő.
a végtelen űrben együtt 2014.02.24 20:25:17
@rikitikitévi: Nem kell ellopni és akkor lesz pénz bőven. Ausztriában nem lopják el és lám működik.
Praxis Hagy hulljon a férgese 2014.02.21 09:09:21
Sokat hallani, hogy internet, meg öngyógyítás, a beteg esetleg többet is árthat magának, de lévén sajnos munkanélküli lettem, nem tudok magánklinikára menni. Tavaly visszatérő csalánkiütéssel jártam a házi orvosomat, aki azt mondta menjek haza, és "sakkozzam" ki, mire vagyok…..
a végtelen űrben együtt 2014.02.21 13:41:26
@Tempus-Anh: Igazad van, de véleményem szerint egyrészt a betegsége elhúzódása, részben többirányú tehetetlensége -ami nem feltétlenül jelenti az önhibát!-, miatti elkeseredés mondatta vele ezt. Nehéz tárgyilagosan panaszkodni.
a végtelen űrben együtt 2014.02.21 17:13:15
@hekhekhekhekkinen:

1, Ez így sommásan jól hangzik, de nem igaz.
2, Csak kimondjuk és már meg is van!:)
3, Igaz a NET, de a kettessel is valószínűleg többet tud, csak jó lenne elkerülni.
4, ez ugyan olyan könnyű adott esetben, mint a "szerezz pénzt".

Nincs pénz, nincs NET, nem elég bátor, nincs e..e, de ezt inkább hagyjuk.:)
Hozzáteszem az SZTK-ban 2-szer kértük hogy röntgenezzék meg a lábát, de ők biztosak voltak a dolgukban. A második kórházban csak néztek, hogy hogyhogy nem volt még megröntgenezve, és hogyhogy nincs még gipszben a lába. Üdvözlöm! Nos, a történet a következő:…..
Praxis Dr. Laikus PHD emlékére 2014.02.19 09:51:48
Drága Laikusunk emlékét szívünkben örökké megőrizzük! Most búcsúzunk Tőle. Kedves állandó hozzászólók, olvasók, Mindenki!A Praxis blog sokak által eleget emlegetett (valószínűleg nem éppen pozitív kontextusban) megálmodója és szerkesztőjeként a lehető legritkábban…..
Még a személyzet sem állta meg szó nélkül az ügyeletes doktornő mulasztását. Egy orvos pl. így nyilatkozott a kollégájának: „Na, megint jó ügyeletesünk van!” Nem túl szerencsésen kezdődött az évünk. Már január végén meghalt a nagypapám, és valószínűleg ennek nagy…..
a végtelen űrben együtt 2014.02.12 13:07:02
@Babette_: ja, ha "kurvára", akkor valóban.:)
a végtelen űrben együtt 2014.02.12 20:42:18
@mig54: Az "o", valójában ó. Az óne/helyesen/ Óne vejteresz /szó nélkül, teketória nélkül, egyszerűen, kurtán-furcsán, az idézett estben "tárgyilagosság kurtán". Ennek rövidített szlengje az one. Erre gondoltam, te műveletlen.

Itt azonnal elnézést kérek mindenkitől, hogy ezen a napon, amikor az itt tisztelt és szeretett ember elvesztése miatt többen megrendültek. Ezért úgy gondoltam, hogy ma már nem foglalkozok beírással a blogba. De ez a minősíthetetlen megnyilvánulást nem hagyhattam szó nélkül. Az elhunytat sajnos nem ismertem, de ettől függetlenül részvétemet nyilvánítom.
Az eddigi embertelen 6-8 órás, esetenként 10 órás várakozás után most mi lesz? Tisztelt Praxis!Aggódom. Aggódom,mert a Honvédkórház ( ax. ÁEK) sürgősségi osztálya eddig is agyon volt terhelve. Most kinevezték a toxikológusok legjobbját (nem vagyok gúnyos, tényleg nagyon jó a…..
a végtelen űrben együtt 2014.02.08 09:02:00
@Oltalom: Már a finom utalás is rengeteg kérdést vet fel. A legfőbb kérdés, hogy ha nem ilyet, akkor mégis milyet? De tényleg! Érdekelne kinek milyen ötlete van, ami még a megvalósítás határait ugyan súrolja, de kivitelezhető.

A szempontok a következők:

1, Embernek tekintjük továbbra is a drogost/alkoholistát?
2, Megkülönböztetjük-e, az idült, vagy akut esetet?
3, Büntetésnek, vagy gyógykezelésnek tekintjük?
4, Kérjünk-e pénzt és melyiktől /idült/akut/. Mennyit?
5, Megkülönböztessük azt, aki tud fizetni és azt aki nem?
6, A megkülönböztetés miben nyilvánuljon meg. Brutalitás, csúnya viselkedés?
7, Ha a hátrányos megkülönböztetésnek következménye van, azt ki vállalja?

Most hirtelen ennyi. Tudom, hogy egy szélsőséges esethez, mint ez is, többféleképp viszonyul egy ember. Az első viszonyulás, az ösztönös. A második, hogy milyen társadalomban szocializálódott. A harmadik, hogy mit engedhet meg magának a társadalomban elfoglalt pozíciója miatt. Az elsőt elrejtjük, mert szégyelljük, a második kissé árnyalja a keményebb színeket, a harmadik megkövetel és adott estben képmutatásra sarkall, ami persze nem jelenti azt, hogy adott estben úgyis gondolja, ahogy állást foglal.

Mer valaki állást foglalni?
a végtelen űrben együtt 2014.02.08 12:46:43
@Oltalom: Ha nem okoz gondot Neked, akkor rávilágítanék egy két észrevételemre a fenti problémával kapcsolatban. Javaslom, továbbra is csak az alkoholistára és a drogosra koncentrálást.

Tehát: Az alkohol is drog is, tudatmódosító hatású. Ezenkívül mindkettő -saját viszonylatában tekintve- mérgező és függőséget kialakító vegyület. Amikor valaki ezekhez nyúl, akkor nem feltétlen szándékos és rosszindulatú. Nem akar a társadalomnak sem, de a közvetlen környezetének se rosszat okozni. Az ilyen egyén /és többségében tapasztalatlan fiatalról van szó-/ -független korától-, nem rossz szándékú, de meggondolatlan. A visszaesők már más megítélés alá kerülnek. Ott már kialakult a függőség. Nem akarnak teher lenni, de mégis azzá válnak. Amit fentebb említettél -mármint, ha marad erőforrás a kezelésükre, akkor majd foglalkozunk velük- nem jó. A drog/alkohol mérgezés azonnali beavatkozást tesz szükségessé. A rehabilitáció már más tészta.

Az emberhez méltó bánásmód kifejezéssel is csínnyán kell bánnunk, mert az, hogy emberhez méltó meghatározás, már önmagában is tág értelmezést takarhat.
Mondok egy példát: a beteg idős és betegségénél fogva magatehetetlen állapotban van. Az eü. törvény világosan fogalmaz: minden kórházi osztályra felvett betegnek kötelező élelmet biztosítani. A gyakorlat a következő: az ételosztó oda teszi az aznapi menüt a beteg mellé, az nem tudja megenni, lévén magatehetetlen. A kérdés: emberhez méltóan kezelték? Persze! Adtak enni, nem? Arról kitehet, hogy nem tudja megenni. Szóval a fogalmak és a gyakorlat sokszor szöges ellentétben állnak egymással.

Visszatérve: A mérgezettekkel rögtön foglalkozni kell és majd utána lehet csak szelektálni. A bánásmód soha nem lesz meghatározható, mert örökké ott lesz a kérdés: mihez képest? Az úgynevezett rendes betegekhez képest. Ők megfelelő bánásmódot kapnak? Mi a megfelelő és mi nem az? Mennyit kell fizetnem, hogy az legyen. Elég-e a pénz, ha nincs elég személyzet, eszköz? És sorolhatnám a végtelenségig.
a végtelen űrben együtt 2014.02.08 14:05:39
@blackshíp: Szerintem nem ennyire sarkítva gondolta, csak érintőlegesen célzott rá. Ennek meghatározása, rendszerint a rendelkezésre álló erőforrások mennyisége szokott mérvadó lenni. Mindenki felelős valamilyen szinten mindenért. Pont ezért vagyunk emberek. Tehát, amikor azt a kifejezést használjuk, hogy emberségesen, akkor az empátiát, megértést, a megbocsájtást, a mi is lehetnénk adott esetben a helyén érzésre asszociálunk. Persze ezek -mint említettem- mindig addig terjednek, ameddig a takarónk ér.
Teljesen elfogadott, ha egy 30-as évei elején járó doktornő, felelősségre von, hogy mit keres a beteg éjfélkor egy ügyeletes osztályon? Tisztelt PRAXIS Blog!Az én történetem egy budapesti peremkerület ügyeletén kezdődött, majd a városon kívüli kórház ügyeletes osztályán…..
a végtelen űrben együtt 2014.02.06 14:45:13
@platelet: Még egyszer: nem voltam erőszakos. A "megkérem" szó talán világos ebben az esetben. Az orvos nem is vette annak. Számára az volt a meglepetés, hogy van olyan ember is, aki mer szólni, ha nem érthető az orvos latinosan temperamentumos indoklása. A latin a kollégáknak van, a hozzátartozó nem kolléga, tehát magyarul kéretik indokolni.

"Túl kellene lépni már a beteg iskolázottsága kezdetű nótán. "

A tájékoztatásnál mind a beteg, mind a hozzátartozó tekintetében a hivatalos nyelv a magyar és pont. A latint szakmán belül. Na így értsd.

"Dehogynem. Sőt, továbbmegyek: ezt is, mint sok más faktort, figyelembe kell venni, és úgy magyarázni a betegnek, hogy minden beteg értelmezni tudja, és elegendő legyen számára."

Lásd, mint fent./már ugyan arról beszélünk.:)/

Sok példát említhetnék, de maradjunk a fent írtnál. Például, mint ennél az estnél. Utólag már mindenki tudja mi is volt, de a beteg kezdetben még nem tudja és ha számára ismeretlen, valamint nagy fájdalommal jár, akkor irány az orvos. Szombat lévén, az ügyelet.
a végtelen űrben együtt 2014.02.06 18:02:39
@platelet: Nézd. Teljesen világos, amit írok. Ha nem érted, részemről sajnálom. Már minden oldalról elmondtam és most már csak ismételni tudom magam.

A latin használat épp olyan mint a fizika. Vannak bonyolult szakkifejezések, és aki ebben dolgozik, az egymásközt ezt is használja. Tudom most se fogod érteni, mert nem is akarod. A magyar nyelv nagyon gazdag és ha nem is pontosan lehet leírni egyes dolgokat, azért némi jó szándékkal megoldható. Ha a különböző tudományok világhírű professzorainak megy, akkor megy egy kis dokinak is.

A beteg, ha fontos megy azonnal, a részleteket meg majd orvos úgy is közli. Nem kell ezt túl bonyolítani. Ha Téged zavar a sommás vélemény, azt el tudom fogadni. Ugord át és kész.:)
A válasz egyszerű: szégyenteljes, ami itt folyik, arról nem is beszélve, hogy az orvosok eltitkolják (tisztelet a kivételnek) a különböző gyógyítási módokat, lehetőségeket, eljárásokat. Tisztelt Praxis!Dühös vagyok, és egyszerűen kritikusnak tartom a magyar egészségügy…..
a végtelen űrben együtt 2014.02.04 16:06:24
Szeretném részvétemet kifejezni!

Ebből a panaszból nem könnyű kiindulni. Az világos, hogy az idő nagyon-nagyon fontos egy esteleg halálos végkimenetelű betegség estében. Sok múlik az orvoson /diagnózis, szakértelem, hozzáállás/, sok múlik a betegen /talpraesettség, pénz/. Ezek együtt, ha meg van, akkor lerövidíthetik az időt a felismeréstől, a kezelés elindulásáig. Mert amíg a tökölés megy, a daganat terjed. Telnek a hetek, hónapok és érdemben nem történik semmi. Az, hogy telefonon közölték a diagnózist, adott estben lehet jó is, mert gyorsabb, mintha megbeszélnének egy nyugodt találkát. Bár ennél a betegségtípusnál Dr. Kardos Tamás ezt mondja:"Sajnos az áttétet adó tüdődaganat nagyon rossz prognózisú. A beteget nagy része egy éven belül meghal, de néhány esetben jól reagál a kezelésre, és ez éveket is jelenthet egyes betegeknek." Itt kulcs kérdés, hogy mikor fedezik fel, mennyi idő telik el a diagnózis megérkezéséig és mikor kezdi el a kezelést az orvos. Valamint egyáltalán hatásos-e a kezelés.

Ez a hazaszállítás tényleg zavaros. Több mint valószínű /találgatok/, a mentősök kérdezhették a mentőt kérő orvostól milyen a beteg állapota és miután az orvos közölte, nem tartották sürgősnek. Valószínű, már menthetetlennek ítélték, független melyik kórházban van, ezért már nem olyan sürgős semmi. Végrendeletileg valóban nem jár mentő, de ha már két orvos is kéri, akkor talán még is kellene küldeni.

Ha ilyen roppant súlyos betegséggel kerül szembe az ember, akkor vagy van rá valamilyen gyógymód és akkor fontos az idő, vagy nincs és akkor minden mindegy...szakmailag. Az emberi hozzáállás akkor is fontos. Persze kinek és mennyi ideje van rá.
41 évi tb-járulék (egészségügyi járulék, stb. ) befizetése után is, ha  kórházi ápolásra szorulsz, mélyen a zsebedbe kell nyúlnod!  Tisztelt Prxis!   Azon gondolkozom, hogy az 1960-as években honnan volt sokkal több pénze a kórházaknak ?    1961-ben…..
a végtelen űrben együtt 2014.02.01 14:13:03
@reepach: Fika már megy. Érv?
a végtelen űrben együtt 2014.02.01 15:58:25
@reepach:
A történet a következő: desw-nek írtam, de ezt talán Te is látod. Amit írtam a saját nézőpontom, ezt előre bocsájtottam. Ezzel -már amit írtam- lehet egyetérteni, lehet nem és lehet fikázni, mint ahogy voltál kedves. De, hogy most még valami magyarázó szöveget kérsz hozzá, az elég érdekesen sajátos logika. Ha nem érted, vagy nem tudod értelmezni, elfogadni, hát... A lényeg: nem Neked írtam, csak belekontárkodtál és cáfoló érvek nélkül fikáztál. Én ezt eltudom Tőled fogadni, mert a jó oldalad mellett van ilyen is. Szerintem fuss neki még egyszer. Próbálj jóindulattal közeledni, akkor esetleg van remény. Addig is: maradok tisztelettel.:)
a végtelen űrben együtt 2014.02.03 11:47:04
Véleményem szerint a problémát a múltban és minden más kort vizsgálva abban kell keresnünk, hogy mi a probléma gyökere. Ezek a problémák ritkábban objektívek Pl.: időjárás, nyersanyagok mennyisége/fellelhetősége, energia mennyisége/fellelhetősége stb-stb, gyakrabban szubjektívek Pl.: az ember szükségletei, szövetséget alkotó emberek vágyai, országok igényei, országok által kötött alkalmi szövetségek ideológiai expanziója. Természetesen a szubjektivitást nagyban befolyásolja az objektív probléma. De mindennek alapja az ember, az az egyén, az individuum. Az ő természetes igényi is problémát jelentenek önmagában, de ezt még lehetne kezelni, akár hosszabb távon is. Akkor eszkalálódik a helyzet, ha az egyén többre vágyik, mint azt személyes alapszükséglete ezt indokolná. Ez azonnal érdek összeütközést eredményez az igényeket kielégítőkkel, mert többlet erőforrást igényel, ami indokolatlan, ezért ellenállást fejt ki az igénylővel szemben. Ezt az ellenállást le kell gyűrni, ami csak szövetségkötéssel lehetséges. A lényeg, hogy bármely alapon, olyan erő csoportosulást hozzunk létre, ami az ellenállást semlegesíti, aminek eredményeként többlet igényeinket érvényesíteni tudjuk. E többleterő megjelenési formái: fizikai erő, szellemi erő, eszközökben megjelenő erő és ezen erőket összességében kifejező erő, a pénz. A puszta fizikai erő döntő lehet, de egy megfelelő eszközzel úrrá tudunk lenni a nyers erővel szemben. A szellemi erő képes ezt a kettőt többféle módon semlegesíteni úgy, hogy egymás ellen fordítja őket. A pénz, ami képes mind a hármat egyszerre megjeleníteni, ezáltal ez viszi a pálmát. Így érthetővé válik, hogy miért adósodnak el emberek, emberek alkotta csoportok, országok, országcsoportok. A lehetőség feletti igények kielégítésére pénzeszközt kell alkalmazni és mivel lehetőség feletti az igény, azt csak kölcsön formájában áll rendelkezésre.

Magyarország az elmúlt rendszerben alkalmazkodott a lehetőségeihez, ami adódott az adottságaiból és kialakult helyzet diktálta problémákból. A viszonylagos egyensúly létre jött és alacsony volt, de alapigényeket kielégítette. De ahogy az egyén magát a kirakatokhoz mérten méri, úgy egy ország lakossága is ezt teszi. A szocialista rendszerben élők nem elégedtek meg a viszonylagosan alacsony életszínvonallal, mert látták a kapitalista kirakatot, ami jóval magasabb életszínvonalat kínált. Az akkori politikai elit ezt érzékeli, de tenni sokat nem tud, mert nem állnak rendelkezésére plusz pénzeszközök, ezért, -hogy továbbra is konszolidált maradjon a helyzet- kölcsönöket vesznek fel. Ezzel viszont egy soha véget nemérő spirálba taszítják az állandó egzisztenciális helyzetük miatt elégedetlenkedő polgáraikat. Magyarország, adottságai és helyzeténél fogva csak alacsony igény kielégítő helyzetben van. De mivel polgárai ezt nem tudják elfogadni, így örökösen adós és ezáltal folyamatos társadalmi harcra kényszerített országgá válik. Itt már nincs új pénz, csak egyének és csoportok általi újra felosztása a pénzeszközöknek. Ez addig így is marad, amíg a államot alkotók, azaz, az állampolgárok be nem látják és el nem fogadják, hogy csak alacsonyabb életszínvonal az ami fenntartható.