Adatok
villamosoz6
0 bejegyzést írt és 5 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.
Kedves Munkahelyi Terror Blog!
Nagyon szeretem olvasni ezt a blogot már évek óta, jó együtt elmélkedni egymás problémáin, hasznos, mert sokat lehet tanulni más történeteiből és a hozzászólásokból is. Jómagam írtam is már ide, és kommenteltem is sokat. Most megint…..
villamosoz6
2014.01.19 21:38:34
@gályarab: Roppant szórakoztató, ahogy csűröd-csavarod a szót és közben belegabalyodsz saját érvelésedbe. Mondjuk ez engem szórakoztat, de ha a főnököd helyében lennék a második harmadik alkalom után hajlamos lennék azt hinni, hogy nem vállalod fel a hibáid, mert mindig más a hibás. Hogy ezt mire alapozom?
Mit is írtál?
"Mivel emberek dolgoznak, és nem gépek, szerintem azért egy elemi kommunikáció egymás hogylétéről igazán beleférne két munkamegbeszélés között. "
Ez így igaz. De mit is írtál előtte?
Valami olyasmit, hogy a főnök miért nem veszi észre, hogy Te lázas vagy és úgy dolgozol?
Egy főnöknek nem az az elsődleges dolga, hogy ránézésre diagnózist állapítson meg. És itt kanyarodok vissza az előbb idézett mondatodhoz: Az elemi kommunikációnak miért nem része az, hogy jelzed felé, hogy beteg vagy?
Ez az "elemi kommunikáció", csak a főnökre nézve kötelező? :-) Elemikommunikáció = a főnök minden nap minden egyes beosztottól kérdezze meg, hogy éppen nincs-e valami hasfájása? Ránézésre egy férfi meg tudja állapítai valakiről, hogy lázas? Esetleg a zilált tekintetet látva fel sem merülhet benne, hogy megjöttek a hölgy kolléga nehéz napjai és jobb nem kérdezgetni a hogylétéről? Vagy fel sem merülhet benne, hogy a hölgy kolléga veszekedett othhon és tolakodónak érezné kérdezősködni?
Megint az jön le, hogy a főnk vagy legyen gondolatolvasó, vagy ápolja a beosztottak lelkét úgy, hogy mint egy tyúkanyó minden nap kérdezi, nincs-e baja a dolgozónak. Szerintem a közigazgatás nem azonos a dedóval. Felnőtt emberek munkahelye.... elvileg.
Az elemi kommunikációt joggal várhatja el a főnök: aki beteg az jelzi azt. Ha a főnök erre nem kérdez rá, ebben nem látok semmi elítélni valót. Márpedig te ezt rovod most fel neki.
Tehát az első reakciód két mondata között olyan égbekiáltó ellentmondás van,hogy azt magad észre sem veszed (önnön tévedhetetlenségedbe vetett hit csorbája ez éppenséggel): elemi kommunikációt vársz el főnök úr részéről irányodba, de Te magadtól nem mondod, hogy beteg vagy. Akkor itt most ki a hibás? szerinted a főnök, hogy nem veszi észre (nem találja ki a gondolatod?)....
A második hozzám intézett észrevételed (17:44:28-kor) kapcsán pedig annyit jegyeznék meg újólag (gyk: korábban már ezt megírtam): sehol nem feltételeztem azt, hogy Te mondtad volna a főnöködnek, hogy impotens. De az ezzel kapcsolatos lesújtó véleményes főnököd irányába ezer más dologból kiderülhetett az idők folyamán főnököd számára ....
Ha még mindig nem értenéd: ...főnöködnek nem a szakmai rátermettségeddel van elsődlegesen baja meglátásom szerint (bár nem zárom ki ennek a lehetőségét sem, ahogy igyekszel sikladozni a kritikák elől), hanem a mentalitásoddal.
Ha összefoglalom a saját "önértékelésed", akkor
- betegen is dolgozol,
- felkészült vagy
- minden munkaköröddel kapcsolatos feladatot nehézség nélkül ellátsz
- a külsőd látványától nem kap hányingert a férfinép
- te mindent megteszel, amt a munkaköröd megkövetel
Ergo: egy kiváló munkaerő lehetsz szakmai tekintetben.
Akkor hol a bibi? Miért akar tőled mindenáron megszabadulni egy főnök? Az ilyen főnök vagy hülye, vagy alkalmatlan, vagy az emberi tulajdonságaid miatt nem tud téged elviselni.
Lehet választanod, hogy szerinted melyik a "nyerő"
tippem.
Az eddigi megnyilatkozásaid alapján azt mondom, szerinted alkalmatlan a posztjára (ide passzol, hogy a Te interpretációd szerinti főnök főnökénél eljárt panaszkodásod egy kívülálló számára a főnök mószerolásával egyenértékű. Nem a főnökkel ültél le szemtől szemben, hanem eggyel feljebb tipegtél és ott értetlenkedtél a kialakult helyzetedről. Ez bizony a főnök fúrásával egyenértékű a főnök szemében. (Halkan megjegyzem ez az én szememben is egyfajta fúrásnak minősül, még ha naivan, tágra nyílt szemekkel is cáfolod ezen véleményem .....és ilyen szándék nélkül is tetted....hát persze).
Amikor ez a főnöködhöz visszajutott (mert visszajutott, ebben biztos lehetsz).... onnantól még jobban kezdett el szeretni...és még csodálkozol, hogy főnök úr ezek után sem kérdezte meg hogy nincs-e valami bajod az adott napon, nap, nap után.
És még egy jellegzetes adalék:
Sokadszor rovod fel nekem, hogy hosszan írok....khm...nem tudom feltűnt-e a saját posztod hossza....
...vagy csak az enyém?
Valamit még akaram írni szálkáról és gerendáról, de azt hiszem ez az eddigiekből is kiolvasható mások számára:-)
Mit is írtál?
"Mivel emberek dolgoznak, és nem gépek, szerintem azért egy elemi kommunikáció egymás hogylétéről igazán beleférne két munkamegbeszélés között. "
Ez így igaz. De mit is írtál előtte?
Valami olyasmit, hogy a főnök miért nem veszi észre, hogy Te lázas vagy és úgy dolgozol?
Egy főnöknek nem az az elsődleges dolga, hogy ránézésre diagnózist állapítson meg. És itt kanyarodok vissza az előbb idézett mondatodhoz: Az elemi kommunikációnak miért nem része az, hogy jelzed felé, hogy beteg vagy?
Ez az "elemi kommunikáció", csak a főnökre nézve kötelező? :-) Elemikommunikáció = a főnök minden nap minden egyes beosztottól kérdezze meg, hogy éppen nincs-e valami hasfájása? Ránézésre egy férfi meg tudja állapítai valakiről, hogy lázas? Esetleg a zilált tekintetet látva fel sem merülhet benne, hogy megjöttek a hölgy kolléga nehéz napjai és jobb nem kérdezgetni a hogylétéről? Vagy fel sem merülhet benne, hogy a hölgy kolléga veszekedett othhon és tolakodónak érezné kérdezősködni?
Megint az jön le, hogy a főnk vagy legyen gondolatolvasó, vagy ápolja a beosztottak lelkét úgy, hogy mint egy tyúkanyó minden nap kérdezi, nincs-e baja a dolgozónak. Szerintem a közigazgatás nem azonos a dedóval. Felnőtt emberek munkahelye.... elvileg.
Az elemi kommunikációt joggal várhatja el a főnök: aki beteg az jelzi azt. Ha a főnök erre nem kérdez rá, ebben nem látok semmi elítélni valót. Márpedig te ezt rovod most fel neki.
Tehát az első reakciód két mondata között olyan égbekiáltó ellentmondás van,hogy azt magad észre sem veszed (önnön tévedhetetlenségedbe vetett hit csorbája ez éppenséggel): elemi kommunikációt vársz el főnök úr részéről irányodba, de Te magadtól nem mondod, hogy beteg vagy. Akkor itt most ki a hibás? szerinted a főnök, hogy nem veszi észre (nem találja ki a gondolatod?)....
A második hozzám intézett észrevételed (17:44:28-kor) kapcsán pedig annyit jegyeznék meg újólag (gyk: korábban már ezt megírtam): sehol nem feltételeztem azt, hogy Te mondtad volna a főnöködnek, hogy impotens. De az ezzel kapcsolatos lesújtó véleményes főnököd irányába ezer más dologból kiderülhetett az idők folyamán főnököd számára ....
Ha még mindig nem értenéd: ...főnöködnek nem a szakmai rátermettségeddel van elsődlegesen baja meglátásom szerint (bár nem zárom ki ennek a lehetőségét sem, ahogy igyekszel sikladozni a kritikák elől), hanem a mentalitásoddal.
Ha összefoglalom a saját "önértékelésed", akkor
- betegen is dolgozol,
- felkészült vagy
- minden munkaköröddel kapcsolatos feladatot nehézség nélkül ellátsz
- a külsőd látványától nem kap hányingert a férfinép
- te mindent megteszel, amt a munkaköröd megkövetel
Ergo: egy kiváló munkaerő lehetsz szakmai tekintetben.
Akkor hol a bibi? Miért akar tőled mindenáron megszabadulni egy főnök? Az ilyen főnök vagy hülye, vagy alkalmatlan, vagy az emberi tulajdonságaid miatt nem tud téged elviselni.
Lehet választanod, hogy szerinted melyik a "nyerő"
tippem.
Az eddigi megnyilatkozásaid alapján azt mondom, szerinted alkalmatlan a posztjára (ide passzol, hogy a Te interpretációd szerinti főnök főnökénél eljárt panaszkodásod egy kívülálló számára a főnök mószerolásával egyenértékű. Nem a főnökkel ültél le szemtől szemben, hanem eggyel feljebb tipegtél és ott értetlenkedtél a kialakult helyzetedről. Ez bizony a főnök fúrásával egyenértékű a főnök szemében. (Halkan megjegyzem ez az én szememben is egyfajta fúrásnak minősül, még ha naivan, tágra nyílt szemekkel is cáfolod ezen véleményem .....és ilyen szándék nélkül is tetted....hát persze).
Amikor ez a főnöködhöz visszajutott (mert visszajutott, ebben biztos lehetsz).... onnantól még jobban kezdett el szeretni...és még csodálkozol, hogy főnök úr ezek után sem kérdezte meg hogy nincs-e valami bajod az adott napon, nap, nap után.
És még egy jellegzetes adalék:
Sokadszor rovod fel nekem, hogy hosszan írok....khm...nem tudom feltűnt-e a saját posztod hossza....
...vagy csak az enyém?
Valamit még akaram írni szálkáról és gerendáról, de azt hiszem ez az eddigiekből is kiolvasható mások számára:-)
villamosoz6
2014.01.19 22:11:07
@Alaister Grand: ...de ezzel meg az lesz a baj, hogy túl rövid és nem fejted ki a lényegét:-)
Ha rövid akarnék lenni, én más megközelítésből, más szemszögből vonnék esszenciát.... de sajnos az sem lenne szalonképesebb a Te kommentedtől:-)
Kedves Gályarab!
Bár már nem akartam ehhez a témához több kommentet fűzni, de ezt még idepötyögöm.
A főnöködet nem tudtuk megnyilatkoztatni, vagy legalább is ha itt volt/van, inkognitóban maradt. Amiket megállapítani véltem (tévedés jogát azért fenntartom), azokat a Te megnyilvánulásaidból szűrtem le.
Ilyen tekintetben te mondhattad a magadét, főnököd pedig itt sem volt (tudtommal). A Te megnyilvánulásaid viszont nem hogy erősítették volna a szememben az álláspontod helyességének a pozícióját, hanem éppen ellenkezőleg. Néhány megnyilvánulásod elég volt ahhoz, hogy leküzdjed magad és az a véleményem alakuljon ki, hogy nem lehetsz igazán olyan csapatember, mint ahogy a sorok között próbálod eladni magad. És ehhez a főnököd semmi dehonesztálót, vagy érvet nem tett hozzá. Ezt Neked sikerült elérned a szememben.
Pedig elvileg egy 90-60-90-es szőke nő látatlanban is a tejivást juttatja a férfiember eszébe. Ezt a sztereotípiát sikerült megerősítenéd a szememben és eszembe jut a viccbéli parasztbácsi aki az állatkertben életében először zsiráfot látva így szól:
- szép, szép, de haza nem vinném.
Úgy gondolom valahogy így lehet a főnököd is. Lehet, hogy mint csinos nő megakad a szeme rajtad, de azzal a habitussal, amiből itt most nekem (másoknak is szvsz) ízelítőt adtál, önkéntelenül is odalökdöstél abba a csapatba, amelyik látatlanban a főnöködnek ad igazat a hozzád való viszonyulásban.
Azt gondolom, hogy ennek lehetnek magánéletbeli okai is, de ebbe belemásznom látatlanban, na az igazán pofátlanság lenne a részemről... bár lehet, hogy igényelnéd, de az is lehet, hogy pillanatok alatt lepöckölnéd a szánalmas ezirányú próbálkozásom. A gondolatod sajnos sem a főnököd, sem én nem tudom kitalálni. Lehet, hogy ő próbálkozott ezzel, de kapott egy rúgást, és azóta igyekszik nem tudomást venni arról, hogy adott napon éppen hogy érzed magad.
Visszakanyarodnék Alaister Grand tömör és velős útmutató tanácsához: változtass azon amit sok kritika ér mások részéről.... nem biztos, hogy mindenki más megy veled szemmben helytelen módon az autópályán...
További sok sikert!
Ha rövid akarnék lenni, én más megközelítésből, más szemszögből vonnék esszenciát.... de sajnos az sem lenne szalonképesebb a Te kommentedtől:-)
Kedves Gályarab!
Bár már nem akartam ehhez a témához több kommentet fűzni, de ezt még idepötyögöm.
A főnöködet nem tudtuk megnyilatkoztatni, vagy legalább is ha itt volt/van, inkognitóban maradt. Amiket megállapítani véltem (tévedés jogát azért fenntartom), azokat a Te megnyilvánulásaidból szűrtem le.
Ilyen tekintetben te mondhattad a magadét, főnököd pedig itt sem volt (tudtommal). A Te megnyilvánulásaid viszont nem hogy erősítették volna a szememben az álláspontod helyességének a pozícióját, hanem éppen ellenkezőleg. Néhány megnyilvánulásod elég volt ahhoz, hogy leküzdjed magad és az a véleményem alakuljon ki, hogy nem lehetsz igazán olyan csapatember, mint ahogy a sorok között próbálod eladni magad. És ehhez a főnököd semmi dehonesztálót, vagy érvet nem tett hozzá. Ezt Neked sikerült elérned a szememben.
Pedig elvileg egy 90-60-90-es szőke nő látatlanban is a tejivást juttatja a férfiember eszébe. Ezt a sztereotípiát sikerült megerősítenéd a szememben és eszembe jut a viccbéli parasztbácsi aki az állatkertben életében először zsiráfot látva így szól:
- szép, szép, de haza nem vinném.
Úgy gondolom valahogy így lehet a főnököd is. Lehet, hogy mint csinos nő megakad a szeme rajtad, de azzal a habitussal, amiből itt most nekem (másoknak is szvsz) ízelítőt adtál, önkéntelenül is odalökdöstél abba a csapatba, amelyik látatlanban a főnöködnek ad igazat a hozzád való viszonyulásban.
Azt gondolom, hogy ennek lehetnek magánéletbeli okai is, de ebbe belemásznom látatlanban, na az igazán pofátlanság lenne a részemről... bár lehet, hogy igényelnéd, de az is lehet, hogy pillanatok alatt lepöckölnéd a szánalmas ezirányú próbálkozásom. A gondolatod sajnos sem a főnököd, sem én nem tudom kitalálni. Lehet, hogy ő próbálkozott ezzel, de kapott egy rúgást, és azóta igyekszik nem tudomást venni arról, hogy adott napon éppen hogy érzed magad.
Visszakanyarodnék Alaister Grand tömör és velős útmutató tanácsához: változtass azon amit sok kritika ér mások részéről.... nem biztos, hogy mindenki más megy veled szemmben helytelen módon az autópályán...
További sok sikert!
Belépve többet láthatsz. Itt beléphetsz
Nem inkább kellemetlen, amit írtam?:-)
"Meg kellet volna várnod a válaszomat"....miiii?
Azt hittem az volt a válaszod, hogy a főnököd "impotens 50-es férfi"....
Én ezt vettem a válaszodnak. Reggel írtad, most majdnem 16 óra van. Ezek szerint még volt olyan amit eddig nem sikerült leírnod válaszként? Vagy hogy gondoltad ezt.
Kitalálod a felvetéseimet és mielőtt leírnám Te már meg is írod rá a válaszod?:-)
"Nem, senkinek nem mondtam ilyet, hogy impotens..."
Felületesnek tűnsz ezen kijelentésed alapján. Ugyanis sehol nem állítottam, hogy Te ilyet mondtál volna a főnöködnek. Azt mondtam, hogy ezen válaszod a főnököd irányában mutatott viszonyulásodat mutatja meg. Ezt továbbra is fenntartom. De még folytatod:
"...meg magam sem gondolom ezt valójában."
Megállapításom: Meggondolatlan is vagy ezek szerint.Olyat is kimondasz (leírsz, ide a nagy nyilvánosság elé), amit magad sem gondolsz valójában.
Tehát olyat is kimondasz (leírsz) amit magad sem gondolsz komolyan.
Itt nem az a lényeg, hogy mit gondolsz komolyan, hanem az, amit kimondasz. Egy közösségben az ember gondolatait kell közvetítenie a nyilatkozatainak. Ezt egyenességnek, felelősségnek hívják.
Egy mondatot írtál reggel nekem válaszolva, amit kiderül, hogy nem is gondolsz komolyan. Visszatáncolsz: nem is így, hanem úgy.
Hogyan lehet rajtad eligazodni, ha egy rosszul sikerült mondatodra az a reakciód, hogy unod, amit írok. Pedig ez a poszt Rólad, a Te problémádról szól, én pedig próbáltam mögöttes okokra, felelősségre mutatni, amire a reakciód ismét többet mutat meg a személyiségedből. Nem vállalod saját mondatodat sem,mert mint mondod, ezt nem is gondoltad komolyan.
Nem tudom felfogod-e ennek a súlyosságát, ha ezt a "védekezési módot" következetesen gyakorolod a napi munkaidődben is:-)
És akkor még egy bónusz:
"...ő nem az a típusú ember aki nőként nézne rám, v. bárkire."
Tehát nem él vissza a hivatali helyzetével. Hidegen hagyja egy 90-60-90-es szőke ciklon. Csak nem a munkája és emberi tulajdonságai alapján ítéli meg az embereket (beosztottakat)...?
Miért kérdezze, meg hogy hogy vagytok? Ez nem lenne zaklatás a magánéletébe annak aki erre érzékeny? Mi köze hozzá? Miért nem viszoyulhat úgy, hogy ha magánéletbeli gondot akar velem megosztani a beosztott, akkor majd megmondja, jelzi. Főleg ha annak a beosztottnak a szavai nincsenek összhangban a gondolataival?
Milyen legyen a főnök? Kérdezze meg a reggeli és a kávé között, hogy hogy van az ő beosztottja, apu rendesen teljesít-e otthon, vagy jól sikerült-e a hétvégi vizsgája?
Itt mindjárt ki fog derülni, hogy szeretnéd meghatározni a főnöködnek, hogy ő milyen főnök legyen. Mit kérdezzen, mennyi időt fordítson a napi munkára:-)
Nem tudom végigolvasod-e, vagy válaszolsz-e most egy kis időre el fogok tűnni, mert vidékről fogok autózni haza, de ha gondolod, folytathatjuk:-)
Szerintem nem biztos, hogy tetszeni fog az én általam mutatott tükör, ha belenézel, de hidd ell, javadra fog válni, ha vállalod:-)