Regisztráció Blogot indítok
Adatok
Boriskaaa

0 bejegyzést írt és 1 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.

Admin Szerkesztő Tag Vendég
A blog indulása óta már sokszor elmondtam, hogy szeretnék mindenféle véleménynek helyet adni, így azoknak is, akik a maradás, vagy (mint ebben az esetben) a hazaköltözés mellett érvelnek. Finoman szólva is túlzás lenne azt állítani, hogy Nyba írásának minden részével…..
Boriskaaa 2014.01.11 14:22:11
Ez az írás természetesen valakinek a véleménye, amit tiszteletben kell tartani, de az író nem számol nagyon-nagyon sok mindennel.
Azt kérdezi, hogy én - vagyis ő, azaz bárki - mit adtam a hazámnak. Szerinte semmit. Én ezt bő 20 évnyi magyarországi munka után, miután eltartottam mindenkit, aki a rendszerből kivesz és nem (a közalkalmazottaktól a segélyből élőkön át a nyugdíjasokig), cáfolnám; úgy érzem elég sokat adtam. Miközben én nélkülöztem is fizettem; elvégeztem a munkám, fizettem az adót, amiből milliók éltek meg, utak, hidak épültek, kórházakat újítottak fel stb. És közben nem plazmatévét, vagy luxsautót, esetleg rózsadombi villát nélkülöztem, hanem a legalapvetőbb dolgokat, melyekre az életben maradáshoz szükség van. Mint pl. étel. És nem vagyok egyedül, aki szó szerint sokszor éhezni kényszerült Magyarországon. Mindezt a XXI. században. Az EU-ban.
És ezek után mire is számíthatok a hazámtól? Arra, hogy nem lesz nyugdíjam, HA egyáltalán megérem azt, hiszen ma Magyarországon az 50 körüliek (főleg a férfiak) úgy hullanak, mint a legyek. Olyan stressznek vannak kitéve és olyan sokat dolgoznak, hogy megteremtsék a legalapvetőbb szükségleteikre a rávalót a családjuknak az emberek, hogy nem húzzák tovább. Az én generációmnak a nyugdíjkorhatár jelenleg 3 évvel van az átlagéletkor alatt. Ha el is élek odáig, a statisztikák szerint 3 évet lehetek nyugdíjas, utána meghalok.
Az egyik távoli, de nekem nagyon kedves rokonom, a nagymamám húga, 50 évnyi munkaviszony után úgy ment nyugdíjba, hogy ma a 83. életévében is heti háromszor eljár napi 9-10 órában takarítani, mert nem tud a nyugdíjából megélni. Egyszerűen nem tuja kifizetni belőle a rezsit, az ételt és a gyógyszereit. És neki "csak" fenntartani kell(ene) a meglévő ingatlanját. Van, akinek bérelni is kell, vagy törlesztőt fizetni.
És nekem nincs hová hazamenni. Nincs házam, ahová hazavárnak, nincs lakásom, amibe csak vissza kell költözni Magyarországon.
Vajon úgy is ugyanerre a véleményre jutna a fenti cikk írója, ha Magyarországon a 100 ezres fizetéséből kellene megélnie egymagának úgy, hogy ebből lakást kellene bérelnie, ennie kellene, ruházkodnia, közlekednie, szükség esetén gyógyszert vennie stb. stb…?
Mert szerintem addig, amíg biztos megélhetésem és egzisztenciám van otthon is, s csak azért vagyok külföldön, hogy otthon a hazaküldött pénzből az átlag felett éljenek a szeretteim, nem nehéz arra a következtetésre jutni, hogy hazaköltözöm, mert hiányoznak az otthoniak.
Vajon akkor is erre a következtetésre jutott volna a szerző, ha a szabályos nyomorgás otthon és a biztos megélhetés külföldön között kellene választania?
A cikk írója teljesen úgy állítja be, mintha mindenkinek alapból adottak lennének azok a magyarországi feltételek, melyek számára adottak, s abból indul ki, hogy azért, mert ő nem tett semmit a hazájáért, más sem tett.
Teljességgel érthető az ő döntése, de szerintem (nem) kicsit szemellenzővel nézi egy-egy megállapításánál a világot.
Én is szeretnék otthon élni, a hazámban, biztonságban, egészségben, de ehhez Magyarországon különösen sok pénz kell, pláne akkor, ha az embernek nincsenek olyan alapjai, mint az írónak. És csak magam ismétlem: nem rózsadombi villára vágyok, plazmatévére, luxusautóra… Csak arra, hogy legyen BIZTOSAN munkám, amit megfizetnek, ezáltal legyen hol laknom (és az ne dohos-salétromos-penészes alagsori 25 nm legyen, mint korábban Magyarországon volt), legyen mit ennem (és minden nap ehessek főtt ételt, zöldséget, gyümölcsöt, azaz ne az ételen kelljen spórolnom, hogy kifizessem a lakbért), és családot tudjak alapítani, azaz tudjam, hogy a gyereke(i)mnek is lesz hol laknia, lesz mit ennie, lesz ruhája, ha megbetegszik kapjon megfelelő ellátást, gyógyszert stb. Azaz emberhez méltó módon élhessenek. Egészséges környezetben. Ezek pl. Ausztriában, vagy Németországban alapvető, magától értetődő dolgok. Mondom: OTT.
Majd értesítsetek, ha otthon, Magyarországon is így lesz!