Adatok
Mandula57
44 bejegyzést írt és 2 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.
Gyűrött gondolataimat vasalgatomaz óra meg halkan ketyeg.Az idő kegyetlen.Néha, őrült módon rohan,máskor lelassul, szinte megáll és a perceka végtelenbe nyúlnak.Napok múlnak egymás utánés nem történik semmi,csak az óra ketyeg unottan, monotonés tovább gyűrődnek a gondolatok...
A Blaha Lujza téren kószáltam. Épp indultam volna lefele a város legszörnyűbb aluljárójába, mikor a lépcső tetején egy apró, piszkos nénike utánam kiáltott. Nem tudom miért, de ha valaki megszólít mindig meghallgatom. Segítséget kért - szeretett volna eljutni a 28-as…..
Mandula57
2011.09.03 15:13:16
Én, ismerem azt az érzést, amikor csak csörgős pénz volt a zsebemben és ha vettem volna rajta 39Ft-ért csokis nápolyit, akkor nem maradt volna kiflire a reggelihez :(
Porcelán-fehér Decembertáncot lejt a fagyhalál,jégvirágok ünnepelnekkihűlt szobák ablakán.Jégcsap csillan a napfénybenutolsót dobban egy szív. Elfogyott hite, erejeküzdeni sorsával,porcelán-fehér Decemberelvitte magával...
Meglepetésszerűen érkezett a hideg, egyik napról a másikra.A szél kócosra fújta hajam és az esőbelemosta arcomba az ősz illatát.Az elmúlás furcsa, megfoghatatlan érzése járt át.A levelek sokasága még görcsösen kapaszkodott ágaikhozde voltak, akik föladták.Ernyedten hullottak…..
A félelem ráfeszült és ottmaradt az arcokonegész éjjel villámlott, dörgött, zengett az égaz eső meg csak esett, esett.Jégzápor verte a tetőket, falakat,mint felbőszült állat, tombolt a vihar.Mire hajnalodott, az utcafolyóvá változott, háztól házig értrémület hangját vitte…..
Szeretem…ahogy a derengő hajnal a felhők közt,résnyi hasadékból átles a sötétenaz éjszaka szürkeségbe sápad,tépett foszlányokban tűnik el.A pirkadat, mesteri ecsetvonásaivalmagára festi csábító színeit,érzem, engem akarés szeretem,ahogy hódít a harmatos…..
Gyűlölöm az álmatlan éjszakákat,hosszú órák, lassú vergődésétmikor a perc tétován megáll, és hiábakönyörgöm,csak jönne már a hajnal…Annyira gyűlölöm. ..
A tudat hasadékén át kiszivárgó mézízű közöny úgy csapta arcul a méla bámészkodót, hogy ijedtükben vadkacsák röppentek föl a tó vizéről. A zöld, zöldebb volt, mint bármikor május közepén. Az olajfa vízre hajló ágai alámerültek a tó tükrében és a teknősök…..
Több volt, mint értelemholmi érzés, halk szívdobbanásember volt, mint a többi, mégis más.Festett, zenélt és szeretett,észre sem vette mikor történt, hogyhomlokán, ráncosra gyűrődtek az évekháta mögött megkopott kalandok hevertekés egy érzés, bezárva rács…..
Gyermekből lett az embernő és férfi, a kedves,a barát, ellenség, az utcatöltelék,fehér, fekete, sárgaa nagy kosárban mind, mind ember.És keresed benne a hozzád hasonlóta Neked szépet, jótki meghallgat, érti szavad,hogy érezd nem vagy magad.De tudd, csak kétféle ember…..
Hideg szerelme csontig hatolt a nyirkos éjszakában harapdált, ízekre tépett szép teste fény volt, karcsú, feszes de hideg, hideg. Madárhang fűrészelte a hajnalt derékba, sikongott egy összetört álom szorosan hozzám bújt, ölelt és csókolt a kis bolondos esős április.…..
Nem tudom,miféle kényszer az,mi lámpást tart eléma sötétben?Hív és űz a fény feléaz értelem szürke sűrűjében.Karját nem nyújtja felémismerős, semismeretlen,csak lépteimkoppanását halloma fénylő utcaköveken...
Az avarfűszeres illatáta szél hajambafonta,fényés árnyéknyúlt le az égbőlszelíden,átkarolva.Lépteim alatthalkan reccsentegy ág,és a vágybeteljesülnikészült.Csalfa csókokkalkicsit, mégkérette magát,de a foltosszeméremledobta álarcát,kidőlt fákmohájánhempergettrészeg…..
Csak az,az, az egy pillanatéget, maradandóemléket a szívbe,lélekbe, elmébe,ami fáj és édes.Varázsa örök,nem koptatja időmúlása,más szerelmekrészegsége.S ahogy a végtelenéjszakahideg messzeségecsillagok fényétküldi felénk,az emlékis úgy ölel át,ahogy a pillanatátsuhan az…..
Képeket festettálmokat szőtta valóságotmég nem is láttafelhőkön játszott,futott a széllelvágyta a szépet,a jót.De fordult a világlassultak lépteis egy reggelszomorúan ébredtcsakábránd volt mindenhazug, csalókaátlátszó, törékenyálom és elhittemindig, elhitteostobán,…..
Csöndes hóesésbendidereg a városeste tíz, vanmindenki álmos.Legtöbb emberfáradtan dől ágybavagy édes csók,forró ölelésringatja álomba.Sűrű sötétség,ködbe burkolózvavalaki munkába indul,most kezdődik a műszak.Zöld műtőbensebész operáléletet ment,vagya…..
fáj a fejemrossz a kedvemés bosszant, hogya holnapszürkén bámulbe az ablakonfélektalán igazélőmocsár ez a világs benne az emberegyre mélyebbre süllyedsokszor látomaz ostobasághétmérföldes csizmában járnéha kezet foga bűnnelhátat fordít a jövőnekcsak pénz legyen…..
A pók hálójában ringatózva, a vén rózsafa ágas-bogas rejtekéből leskelődött. Az idő már messze maga mögött hagyta a tegnapot. Az éjszaka félelmet keltő árnyi nevetségesen megszelídültek.…..
Maroknyi népegyre kevesebblassan elvészszámban és lélekben,mert hiányzik valamia gén állományból, amiösszetart,és jó irányba vinne.Egy gondolat,egy akarat,ami mindenkibenbenne van.Helyette széthúzásegyéni érdek,vagyonért, hatalomértélnek.Széthullott értékekerkölcsök,…..
Azt mondtad, van egy hely,ahol forró a nyár színegyönyör a szőlő ízeaz éj halkan dúdol,a szél lágyan csókol.De azt nem mondtad,hogy ne keressem,mert csak meseaz egész szózat,szépen csengő szavakkéjes illúzióba fonódva.Sokáig vártam,és hittem valamiben.Aztán elindultam és…..
Látnod kellett volna,ahogy a hajnalkackiás kalapjábanbevonult a mába.Büszkén,mint egy mesterszínesre festette az eget,csókjával ébresztetteaz álmos harmatcsöppet.Aztán a Napaz óriási tűzgolyó isfölgurult az égreszétnézett,mint egy királya mindenség felett.Akkor…..
Görcsbe rándul,marcangol, széttépfojtogat, egy őrültképa képzelet játékamost sötét,gonosz, bosszúállórém,maroknyi fehér tablettaleteper, végzetes álombadöntfehér ágyon, merev testéletét eldobni akarja.Mentőkocsi száguld,vijjog a sziréna.Nőa…..
Már csak percek voltak a vonat indulásáig. Az utolsó felszálló, egy szürke ballonkabátos nő volt. A vasutas jól megnézte, mert volt benne valami különös. Talán a szorosra húzott széles öv, ami kihangsúlyozta karcsú derekát, vagy a magas sarkú fényes, piros cipő…..
Kopott ruhája tiszta szagú volt,mert a háziszappan csodákra képes haját is azzal mosta attól volt fényes, de ábrándos, szürke szemei szomorúan csillogtak fényük sápadt volt, teste törékeny, nem túl férfias a sor végén kullogott, legtöbbször…..
Mert a tudomány sem több,mint könyvekbe zsúfolt, mezítelen igazságszépen formált mondatokba öltöztetve...
Belépve többet láthatsz. Itt beléphetsz