Regisztráció Blogot indítok
Adatok
mz/x

0 bejegyzést írt és 25 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.

Admin Szerkesztő Tag Vendég
1956-ban a néhány évvel korábban bezárt brennbergi szénbányát újranyitották, s újraindult a termelés. Ez azonban csak rövid ideig tartott - 1959(?)-ben a bányát végleg bezárták. Az eseményeket Schuller Balázs és Szádeczky-Kardoss Gyula cikkéből ismerhetjük meg.  Bevezető tíz év…..
mz/x 2016.10.21 10:35:59
A szakmailag hibátlan és történészi szempontból, - amatőr megítélésem szerint- rendkívül alapos dolgozatot egy rövid színessel kiegészíteném:
56. nov. 15. -én Faller Jenő Professzor Úr -részünkről ez volt a megszólítása - egy lovas hintóval és segítségül hívott három bányamérnök hallgatóval vonult ki Brennbergbe. Az egyik hallgató én voltam. Az úton elhagyott bennünket egy budapesti 6-os kék autóbusz, zsufolva diszidálni igyekvőkkel még a tetején is ültek. Brennbergben még nyitva volt a határ, de közút nem vezetett át a sógorkhoz, csak gyalogolni lehetett. . A falu szélén brennbergi srácok, közöttük nekem egykori elemi iskolai ismerőseim egy elhagyott, azt hiszem P30-as (a Wartburg elődje) autót próbáltak beindítani.A beszélgetésből kiderült, hogy állítólag az előző napon nyugatra távozott Ferrari Violetta kocsijáról volt szó. A professzor úr megigérte nekik, hogy szerzünk benzint, de cserébe naponta vigyenek ki, Sopronból és hozzanak bennünket vissza . Az alku nem jött létre, mert a srácok bevallották, hogy Ágfalván keresztül Ausztriába készülnek vele a művésznő után. Ó-Brennbergben találkoztunk a banyikokkal, akik az előző században művelt egyik külfejtési gödör oldalában egy pár méteres táróval már elérték a szenet. Faller professzorral részletesen megtárgyalták, hogy merre tovább és főleg azt hogy hogyan rakják szekérre, vagy thgk-ra amit kikotornak.Egy fa csúszdát javasolt a temetői mély út felé, amit tudomásom szerint meg is csináltak és elég sokáig működött. De annyi volt ott a szakértő mint egy jobb kupiban az örömlány - t.i.a forradalom alatt az összes korábban Oroszlányba zavart bányász, aknász , lőmester, kutyafüle stb. haza szökött .Látszott, hogy ide zöldfülü egyetemista nem igen kell .,Hülyére fagyva értem haza.
A szobában csend volt, de nem az a megnyugtató szelíd fajta, hanem feszült, ideges, drámai csend. Két srác pakolt szótlan kapkodással egy hátizsákba, szinte gondolkodás nélküli esztelenséggel dobáltak be pulóvert, bakancsot, meleg zoknit. Egyikük fölvett egy keskeny keretes képet, kicsit nézte,…..
mz/x 2016.10.18 19:58:00
Az Ötvös utcában a szüleim lakásában, rajtam kívül még két egyetemista lakott. Az Győr-Sopron megyei Iván községből származó, szegről-végről rokon testvérpár, az 56-ban IV éves bm.hallgató Németh Lajos(+) és a II. éves erdész Németh Jancsi(+). Jóformán egy családnak számítottunk. A változatos, mozgalmas 56 októberi-novemberi napokban Lajos a nagyon összetartó évfolyamával én meg Jancsival, hol az erdészekkel, hol az én III. éves bányász évfolyamommal tartottunk: Hol a határon „hilfecucot” rakodni, hol a Rákóczi utcában kenyeret sütni stb. volt a programunk. Egyik alkalommal, a pontos dátumra nem emlékszem, de a következőkből talán kiderül, azt a feladatot kaptuk- meg nem tudom mondani, hogy kitől és hogyan-hogy ki kellene menni Fertőrákosra forradalmi falugyülést tartani.
Nagynéném, nagybátyám élt Fertőrákoson, ismertem a falut, szivesen vállalkoztam rá, Németh Jancsit meg rábeszéltem, hogy jöjjön velem. Kora délután, Jancsival meg a helyi határőr pk.-kal, a helybeli orvossal, meg még nem emlékszem stb. kivel, a rokonok előtt büszkélkedve kiültünk a zsufolásig megtelt fertőrákosi kultúrház(?) szinpadára. Tartottunk az egyetemi ifjuság követeléseiről tájékoztatást, meg minden más lelkesítő hírekről stb. Meghallgattuk a helyiek beszédeit is. A forró hangulatot nem kell részleteznem, amely azonban nagyon hamar abba az irányba fordult, hogy:” Nyissák ki a határt! Hadd menjünk át a rokonokhoz Meggyesre (Mörbisch-re)” A nálunk idősebb, meg politikusabb parancsnok,.meg az egyébként roppant nagy dumájú doktor úgy szerelte le, vagy inkább terelte el az egyre forróbb hangulatot, hogy alakítsunk egy delegációt , amelyik bemehet az 500 m-es határzónába egy határtalálkozóra. Úgy is lett. Perceken belül megalakult a delegáció:
• a határórparancsnok,
• az orvos
• egy kb 1,95 m magas , legalább 100 kilós, németajkú helybéli vízvezetékszerelő
• mi ketten Jancsival, az „egyetemi küldöttség”
A parancsnok közben intézkedett, az osztrák oldalt értesítették. A parancsnok vezetésével katonai jármüvön a Mitrasz barlangig autóztunk. Innen gyalog indultunk volna tovább, de egy intermezzó miatt pár perces szünet következett. Egy százados -mint kiderült a pk.helyettese – „ a rosseb egye meg akkor én is hadd mehessek” alapon csatlakozott hozzánk, erre némi vita után engedélyt kapott a pk.-tól. A hat fős delegációnak a határ túloldalán következett a z újabb meglepetése, az osztrák pk. azt mondta, hogy nem itt a szabad ég alatt dumálunk, hanem a Bürgermeister vár benünket a Gemeindeamt-ban, menjünk a faluba. A kb negyedórás séta elegendő volt arra, hogy Mörbisch közönsége is hírt kapjon felölünk. A falú szélén kb 30-40 fős csoport fogadott bennünket, magyar nemzeti szalaggal diszített borosüveggel, meg „ELJEN !” kiáltozással. A csoportból kivált egy jól megtermett, faros-bögyös csinos asszonyság és a mi vízvezeték szerelőnk nyakába ugrott, aki azzal a felkiáltással, hogy: „ Majt työfök…” intett nekünk és eltünt a fehérnéppel – A felesége, mondta valaki a csoporból.-Nem láttuk többet.
A polgármesternél volt egy pár szendvics, meg coca-cola (!) az asztalon, mivel az orvosnak nem állt be a szája, nekünk Jancsival volt időnk elmajszolni az ennivalót, meg ezt a nyugati italt kipróbálni. A megbeszélésre szinte nem emlékszem, arra igen, hogy a pk. a vizes szaki nyilvánvaló disszidálása miatt egyre kedvetlenebb lett végül már, a „nekünk menni kell” ideges felszólítással vetett véget a doktor tirádájának. A teremből kijövet a pk. helyettese a mellékhelyiséget kereste, sokág vártuk, nem jött. Menjünk!- szólt a pk . Osztrák autóval vittek négyünket a határig, ahol egy újabb hír várt bennünket, hogy „megint baj van a börtönben, a rabok fogva tartják az egyetemieket, meg a börtönparancsnokot.”
Több sem kellet a dokinak! Én vagyok a börtönorvos , majd én intézkedem, gyerünk Kőhidára!
(Folytatás a következő kommentben)
mz/x 2016.10.18 20:00:01
Pontosan nem is emlékszem hogyan jutottunk oda, azt hiszem a határőrparancsnok vitt és rakott ki a főbejáratnál bennünket. Gondolom örült, hogy megszabadult tőlünk és foglalkozhat a saját problémáíval.
A börtönnek az utca felöli meredek lépcsős feljáratára és annak tetején nyíló keskeny folyosóra emlékszem, amelynek a végén egy, vagy több, egymás után következő rácsos ajtó volt. Az ott tébláboló fegyőrök meg talán civilek között az orvos magabiztosan tört magának utat, kinyittatta a rácsos ajtót, Jancsi közvetlenül a nyomában, előttem pedig egy börtönőr egyenruhás hölgy határozottan becsapta az ajtót, hogy ennyi elég, mondta. Ott maradtam a folyosón, az egész napi élményektől kissé kóvályogva hallgattam a nem éppen megnyugtató híreket, hogy a bent lévők milyen nagy sz..ban vannak. Tőlem meg egyre azt kérdezték többen, hogy ki volt az a srác, akit a doki bevitt magával. Miért hagyta? Most akkor eggyel többen vannak a túszok! Egyébként Hun Bélával ott nem találkoztam, mondták, hogy ott járt de talán éppen akkor bement Sopronba, pedig ő biztosan mondott volna valami megoldást.
Úristen , mi lesz most? Mit mondok otthon, hogyan nézzek a testvérbátyja és a szüleim szemébe? Végül is én bírtam rá Jancsit, hogy jöjjön velem Rákosra. Nem tudom mennyi idő telt el, teljesen magam alatt voltam. Egyszer csak mondja a fegyőrnő , azt hiszem elég magas rangú fegyőrtiszt, hogy éneklik a himnuszt odabenn. Kisvártatva kinyílt a rácsos ajtó, az élen a doki és még jó páran civilek meg egyenruhások jöttek kifelé. Köztük Németh Jancsi ! Megöleltem és hát örömömben, mit tagadjam,v.sz. bőgtem egy kicsit.
Azt mondja Jancsi: Láttam és hallottam mindent. Na, ez lyukat beszélt a rabok hasába- mármint az orvos. Még a himnuszt is elénekeltette velük. Kihozta a parancsnokot meg még egypár túszt is.
Tényleg nem emlékszem hogyan jutottunk haza Sopronba….
Idei első blogbejegyzésünket annak szenteljük, hogy kilépjünk a kapunkon és bemutassuk, milyen sokféle bányászati tárgyú gyűjtemény van Magyarországon. Ezek a múzeumok és gyűjtemények évente annyi látogatót vonzanak, mint egy-egy kisebb megye múzeumának látogatószáma. Fenntartásuk azonban…..
Ezeréves bányászatunk – gyakran használt jelzős szerkezet.  A régészeti leletek tanúsága szerint azonban a későbbi magyar királyság területén már évezredekkel előbb is bányásztak, ha nem is a szó mai értelmezése szerint. Évezredeken át változott, és változik ma is az,…..
isolde Egy kissé csapongó leszek 2014.10.29 08:23:44
Még az volt, hogy eszembe jutott a volt Kedvenc Főnököm, aki pár évig volt csak a főnököm, úgy érzésre nagyjából egy évezreddel ezelőtt, és most pár nap alatt két dolog miatt jutott eszembe. Az egyik, amikor néhány bejegyzéssel lejjebb itt dühöngtem - már miközben…..
Közben meg voltam két napot a múzeumban, abból másfél napra lekötöttem a főmuzeológust, aki az igazgatóasszony utasításának megfelelően "alapos tárlatvezetést" nyújtott. A vége felé már egyáltalán nem kérdeztem semmit, csak csukott szájjal hallgattam, de nem azért, mert nem…..
mz/x 2014.10.23 09:30:43
Szóval, olvastam a „feldühítős” posztját és ismételten lenyűgözött a sugárzó szakmai öntudata. Elismerésem! Nagyon tetszett.
Ugyanígy kalapot emelek a múzeumi önkéntessége és a beszámoló szerinti alapossága előtt. Nem semmi, amikor a humán értelmiségi ilyen kemény munkát vállal…. de, mit tegyek bennem maradt az előbbi hivatkozott írás hangulata. Ennek megfelelően:
A „táró” az valóban vízszintes.(mondjuk annyira, hogy azért a víz ki tudjon folyni belőle) és „tárna” pedig nincs, csak a tájékozatlan újságírók szótárában. Az „akna” tényleg függőleges, kivéve, amikor ”lejtősakna”. Viszont egyik sem alagút… A „várpalotai pajzs” pedig valóban várpalotai, mert onnan indult világhódító útjára és „hungarian shild support” néven jutott el és működik legalább három földrészen. A működése pedig legalább olyan forradalmi felismerésen alapul, mint a londoni taxisok hipocampusával kapcsolatos ügy.
T.i.: A földalatti üreg nyitása során megbomlik az az érintetlen kőzettömegben lévő nyugalmi feszültség, amelynek nagyságát nagyjából a felszíntől mért távolság és a kőzet(-ek) fajsúlya határoz meg. Minél nagyobb az üreg mérete, a feszültség átrendeződés mértéke annál nagyobb, egyebek mellett általában az üreg peremén az eredeti többszöröse lesz. Az üreg mérete különösen nagy ott, ahonnan az értékes anyagot- ebben az esetben a szenet- kinyerik, „kifejtik” ,azaz a „fejtés”-ben, ennek pereme a „fejtési homlok”, vagy „fronthomlok”. A különösen nagy áthárított feszültség, azaz kőzetnyomás rendszeresen összetörte a homlok feletti „főte” kőzeteit, felszakadást okozva nehézkessé, vagy lehetetlenné tette „jövesztési” műveletek folytatását. Az üreg nyitva tartását biztosító egyre bonyolultabb, erősebb, értsd robosztusabb, szerkezeteket alkalmaztak, ezek mérete miatt növekedett az üreg méret….azaz bekövetkezett a „circulus vitiozus”. A várpalotaiak – és legyünk igazságosak néhány elődjük- arra jöttek rá, hogy a már tönkrement, ezért feszültséget már nem viselő kőzettömegből, az omlásból lehet a pajzzsal átmeneti munkateret visszanyerni, a homlok előtt pedig csak minimális szélességű üreget kell nyitva tartani. Ezt a keskeny, billegő pajzstető biztosítja, a hajlított pajzshát pedig védi az egyéb fejtési gépeket, berendezéseket és nem utolsó sorban az embereket.
Akkor, mára ennyit…
A töbi olvasótól elnézést!
Üdv
NGy
isolde Dolgok 2014.09.20 13:54:08
Úristen, mennyi minden történik. Elkezdődött a bölcsis beszoktatás, szerintem jól megy, elváláskor sír egy kicsit a Lány, de utána már jól elvan, játszik egyedül vagy a többiekkel, mondjuk ott még nem aludt, arra nagyon kíváncsi leszek, hogy fog menni. Végül heti két nap…..
isolde Várfalsétány és egyebek 2014.04.17 09:03:02
Maradék képek. Holnap megyünk vissza, amit már alig várok, részben hiányzik a férjem, részben meg az idegeimre megy a nagymamám, aki egy kibírhatatlan, vén boszorka elviselhetőség terén kihívásokkal küszködő idős hölgy*.  *Érdekes, hogy valamiért akárhol panaszkodom…..
isolde Egy nap a városban 2014.04.08 13:12:55
Szóval Sopronban vagyunk egy ideje, részben erdőben sétálni jöttünk, részben lakásfelújítók elől menekültünk. Naponta kétszer sétálok a Lánnyal, ő a hátamon a kenguruban alszik, én meg a szakkönyvemet olvasom egy padon vagy Sopront fotózom. Majd teszek fel még…..
isolde Moscow rule Nr. 9. 2014.03.08 19:01:43
Új emailcímem van, ott van oldalt. A régiből még a múltkor lementettem mindent, erre most, hogy megszűnt, kiderült, hogy rosszul. Azért én optimista vagyok, aki akar, megtalál.  (Technology will always let you down)..
Sopronban vagyunk, sétálunk, rokonokat látogatunk, megnéztük a Munkácsy-t, voltunk az összevont Cédrusban. A Tímea szerint szokatlanul hosszú lesz a tél. A Munkácsy érdekes volt, mert valóban voltak a szokásos sötét alapon mosó, vasaló, vagy egyéb fárasztó házimunkát végző…..
isolde Bérctetõt a fergeteg 2013.12.06 13:57:27
A bányászati múzeumról meg két okból akartam írni, először is, mert épp megint megszűnés fenyegeti pénzhiány miatt*, másodszor pedig azért, mert IKL látatlanban leszólta. Merthogy őt nem érdekli a bauxit meg a fejlámpa. És tulajdonképpen meg is értem és nem hibáztatom**,…..
isolde I'm a believer 2013.11.20 18:11:45
mz/x 2013.12.04 19:15:12
@isolde: Ma Borbála nap van.Országszerte ünnepelnek a bányászok -(n.b.legtöbb helyen a nyugdíjas bányászok.) A központi ünnepséget Bp.-en a Stefánia uton a Földtani Intéztben tartják. Ha igaz,ott elhangzik egy hozzászólás, amelyben a múzeum kuratóriumának akadémikus elnöke segítséget kér az ott jelenlévő országos nagyságoktól.....
isolde I am a passenger 2013.10.18 08:46:15
Egyébként meg igen kalandos úton jutottunk Sopronba, amennyiben Csornától vonatpótló autóbuszok járnak, de ezt tudtuk előre, mert rajta volt az interneten és ennek tudatában nekivágtam, majdcsak lesz valami. Már eleve az para, hogy mennyi idő kijutni a Keletibe, keresztül kell menni…..