Regisztráció Blogot indítok
Adatok
kisbesenyő

0 bejegyzést írt és 3 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.

2007.12.26. óta tag.
Admin Szerkesztő Tag Vendég
w Nagy-Magyarország nem ország 2007.07.04 04:30:00
Ismerjük őket, találkozunk velük minden nap. Polgártársak, akik autójukon, szimatszatyrukon, ízeltlábú-dzsekijükön vagy péküzletükön térképet viselnek: az úgynevezett Nagy-Magyarország körvonalait. Az illetők nyilván ilyen alakú Magyarországot szeretnének a mostani helyett.…..
kisbesenyő 2008.08.06 18:46:00
Én erdélyi magyar volnék, és bár sokmindenben (például a sokszor gyengén, többnyire csak ilyen-olyan netes összefoglalók és "dokumentum"videók által megalapozott valláskritikai írásai terén) nem tudom osztani, sokszor komolyan venni sem Tóta W. Árpád álláspontját, ebben az írásban azért van valami igazsága az úrnak.

Merthogy arról volna szó, hogy a múltunk és történelmünk, hagyományaink, stb. tiszteletben tartása MELLETT azért a jelenre, a jelen korlátaira, és a jelen állapotokban rejlő számtalan JÓZAN megoldási lehetőségre kellene koncentrálni (a néha bizony fölösleges, máskor meg éppen nekünk, határon túliaknak ártalmas extrém nacionalizmus helyett, vagy - könyörgöm - legalább MELLETT).

Ráirányítani a figyelmet a még MEGLÉVŐRE (ami, lévén hogy még MEGVAN, meg is menthető!!!) sokkal többet ér, mint a már elvesztett utáni nosztalgikus nyafogás.

Nekünk itt, tetszik vagy sem, együtt kell élnünk a többségi nemzettel (leszámítva azt a két szerencsés megyét a tizenhatból, ahol magyar többség van).

Aki a "mindent vissza" szlogen jogos, de kivitelezhetetlen vágyának a rabja, annak inkább a gyakorlati tényeket ajánlanám a figyelmébe: Mit kezdene Magyarország HAT ÉS FÉL MILLIÓ erdélyi románnal?

Ti tényleg gondoltok néha az Erdélyben élőkre is? Nem amolyan elvont, szentkoronás-búsongós szittya módon, ahogy a hülyeségen kívül semmit nem csináló szélsőjobb szokott, hanem őszintén. Az erdélyi magyarokra, mint EMBEREKRE (nem mint mítoszra).

Annyit hallom, hogy "TENNI kellene valamit" - miközben ezt leggyakrabban olyanok mondogatják, akik a fenti mondat szajkózásán kívül nemigen TESZNEK semmit... Lázálmokban vergődnek, ködös, misztikus, idealizált (ergo hamis) Erdély-képet őrizgetnek a kicsi szívükben, miközben az EMBERre, az erdélyi magyarra alig gondolnak (egy korona is jobban érdekli őket mint a JELENBEN élő nemzettestvéreik).

Hova vezet ez? Mi haszna a sok locsogásnak, hőzöngésnek (azon túl, hogy itt méginkább megnehezítitek az életünket, mert amikor egy magyar extrém-naci idióta egy meccsen "Halál a szlovákokra" transzparenst lenget, akkor nyilván nem őt verik meg pár héttel később, hanem Malina Hedviget, és amikor odaát a szélsőjobb hőzöng, azt bátran teheti, mert nem ő viseli a következményeit a saját tetteinek, hanem a Kolozsváron szétvert újságíró, a szintén Kolozsváron megvert kamasz fiú, meg a két pszichológus-hallgató lány, meg a vásárhelyi magyar főszerkesztő-újságíró, és sorolhatnám... Könnyű így ugrálni... Mert a ti haszontalan hőzöngésetekért nem titeket vágnak orrba, köpnek le (nem képletesen, hanem de facto!), mégcsak nem is a 80%-os magyarságú Székelyföldről valakit, hanem valakit abból az 1,2 millióból, aki Erdély maradék 14 ROMÁN többségű megyéjében él, és akire ti egyáltalán nem gondoltok...).

Úgyhogy ha valakit tényleg érdekel az erdélyi magyarság, lehet segíteni nyugodtan - van munka bőven...
Akit meg nem érdekel valójában, csak álmodozni szeret, az gondolja meg, milyen módon, milyen hangnemben teszi, mert nem őt b...ák szájba érte (már elnézést), hanem azt, akit állítólag úgy szeret (miközben persze tojik rá magasról, csak épp szereti a hangzatos patrióta szólamokat).
kisbesenyő 2008.09.22 17:17:27
A Trianon miatti folyamatos kesergés tényleg értelmetlen "passzió".
Fölösleges önkínzás (ugyanis semmi sem változik meg tőle).

Mellesleg Trianon tragédiája nem a területek elvesztése első sorban, nem is önmagában a lakosságvesztés.
És ez az amit nem látunk meg mi magyarok.

Trianon igazi vesztesége az a több millió magyar nemzetiségű (illetve még ezen felül is pár százezer magyar ajkú, de más nemzetiségű: pl. magyar ajkú örmények, zsidók, romák, svábok, stb.) ember tragédiája, akit a megkérdezése nélkül szakítottak el attól a nemzettesttől, kultúrközegtöl, amelynek szerves része volt.

Az Tény, hogy Trianon sajnos szükségszerű volt. Előbb vagy utóbb bekövetkezett volna.

AZ viszont nem igaz, hogy "Most itt vagyunk magunknak".


Nem magatoknak vagytok. Mert vannak körülöttetek még pár millióan magyarok.
A Trianonban eldöntötteket nem lehet megváltoztatni.

De lehet és kell határokon átnyúló nemzetstratégiákban gondolkodni.
kisbesenyő 2008.09.22 17:40:53
Itt nem a jóságról, okosságról, szépségről, tökéletességről, magyarságról, stb. szól a történet.

A vitát pont azok alakítják piaci veszekedéssé (és ezzel bizony éppen ők osztják meg a helyi magyarságot is), akik ezeket a fogalmakat idekeverik.

Kulturált, normális vitára, és (még inkább) kompromisszumkész, jóindulatú beszélgetésre, MEGOLDÁSkeresésre volna szüksége mindkét oldalnak.

Itt van egy TÉNY: az épület az egyházé, az egyház pedig birtokba akarja venni.
A törvény az egyház oldalán áll.

Innentől kezdve EZ NEM VITAKÉRDÉS.

Van egy helyzet, és EBBŐL KELL KIINDULNI:

Az van, hogy az egyháznak kell az épület (de facto is).
Innen már egy megoldandó kérdés marad: Mi legyen a Kölcseyvel?


Erre kell választ keresni. ELSŐ SORBAN AZ ÖNKORMÁNYZATNAK és az államnak (mert ő a felelős).
De jóindulatúan az egyház is beszállt a dologba: kínált megoldási javaslatokat, illetve két épületet is (alternatívaként).
No meg itt vagyunk MI is, szatmári polgárok.

Ez a fórum is jó hely lenne arra, hogy beszélgessünk jó megoldásokról.
A cikk címe is ez: "Hova vigyük a Kölcseyt?".

Erre kellene válaszokat adni egymás sértegetése, felelősök keresése, a másik fél folyamatos szapulása helyett.

Sajnos híven tükrözi a mi kis helyi közéletünket, hogy itt is, most is képtelenek vagyunk egy konstruktív beszélgetésre.

De ehhez abba kéne hagyni a másik fél lenézését, sértegetését, stb.

Itt nem egy kiváltságos réteg beszél egy alacsonyabbrendűvel. Nem a magyarok a magyarok ellenségeivel.

Hanem két egyformán magyar, egyformán ember, egyformán szatmári, és az igazában egyformán bizonyos fél.


Azért szomorú ez a vita itt, mert ez a mi kis netes társadalmunk sajnos nagyon híven tükrözi a város társadalmát. És bizony azokat is, akik erről döntenek.
Mert sajnos nagyjából ez a nívó jellemezte a megoldásért felelős emberek megnyilvánulásait. Még a polgármesterét is, sajnos, nemhogy Elek úrét...

Esküszöm, nem elfogultságból mondom (bár mindettől függetlenül a szívem csücske az övék), hanem ha objektíven is nézem a dolgot, ha eltávolítom magamtól és általánosságában kezelem, akkor is azt kell mondjam, hogy az egyház magatartása és hozzáállása volt eddig az egyedüli valóban konstruktív álláspont.

Előttünk van egy kérdés: Mi legyen a Kölcseyvel?

Az egyház oldaláról legalább három különböző ötletet hallottam eddig (pedig nem nekik kellene ezen első sorban gondolkodni).


A Kölcsey vezetésének egy halovány böffenésre sem futotta. Az önkormányzatnak pedig csak igen haloványra.
És a legszomorúbb, hogy itt a fórumon sincs egyetlen épkézláb megoldási javaslata a Kölcsey-pártolóknak.
Mintha nem is a saját iskolájukról lenne szó...

Ez a szomorú!

Egy becsületes válaszra, ötletre, javaslatra sem futotta eddig. Csak ugyanazt szajkózni ezerszer, ugyanazt az egy gondolatot (hogy "mi nem akarunk elmenni") osztani-szorozni, a másik felet blamálni, befeketíteni, hazugságok árán is, zsarolással is, BÁRMI ÁRON.

Ezt itt nem az egyház csinálta, kedves hozzászóló.

Légy egy kicsit elfogulatlanabb, görgess vissza a hozzászólásokban, és nézd meg hányféle hazugság, rágalom, sértés és zsarolás hangzott el a Kölcseysek oldaláról! Ezek a ti módszereitek.

Az egyik arra buzdított, zsarolják meg az egyházat a helyi adók megemelésével (persze odáig már nem vitt az agya, hogy az egyháznak is vannak eszközei: pl. bérleti díj),
a másik hazugságok ékes sorát kezdte-hagyta:
hogy a Refi a város leggyengébb iskolája (nem igaz), hogy a Refis olimpikonok és versenyzők az iskolai jegyeikért tudtak nyerni (nem igaz), hogy az egyház a statisztikái jobbításáért akarja az épületet (nem igaz), hogy a Refibe csak olyanok kerülnek, akik kiestek a Kölcseyből (ez már 5-6 éve sem volt igaz), a másik meg azt mondta, hogy az egyház szándékosan fel akarja számoltatni a Kölcseyt mint intézményt (pláne nem igaz), és a magyar iskolák ellensége (nem igaz).
Megint másik, hogy a Kölcseyben több református tanul, mint a Refiben (nem igaz), a harmadik meg azzal jön, hogy az egyházi iskolákban a reál- és természettudományos órákon is a teremtéstörténetet tanítják az ősrobbanás helyett...

Soroljam még?
Inkább kihagyom (én is unom, hidd el).


Hazugságok, rágalmak, fenyegetések (mert ebből is volt: hogy majd a Kölcseys református szülők majd meglátjuk, mit fognak csinálni!), érzelmi zsarolások (pl. a püspököt fogják meg azzal, hogy ő is Kölcseys volt), pénzügyi-politikai zsarolások (az említett helyi adó esetében pl.), sértések és színtiszta hazugságok egész sora hangzott el itt is Kölcseys oldalról.

Református oldalról a maximum amit láttam, egy-két sértett megnyilvánulás volt, de zömmel inkább megoldásokat soroltak, esetleg hivatkoztak a 450 éves hagyományra, és a törvénytiszteletre.


Óriási (minőségi) különbség.


Ilyen "viták" (inkább civakodások), ilyen aljas módszerek és ÁLérvek után te tényleg az egyházat látod kompromisszumképtelennek, rosszindulatúnak, faragatlannak?

Mert azt a képet, amit ezen a fórumon a Kölcsey-pártolók hada kialakított önmagáról (és ezzel jellemezte magát), én a helyükben nem tenném ki az ablakba.


Szerintem le kellene számolni a gátlástalansággal, hátbatámadással, mocskolódással, és ugyanazon vágyálom mantra-szerű szajkózásával ("Maradni akarunk").

Mindenki értette elsőre is, mit akartok. Csakhogy ezt most NEM LEHET. Mert a tulajdonos nem azt akarja. És a törvény sem. Slussz-passz.

Azt viszont MINDENKI akarja, hogy a Kölcsey megfelelő körülmények között működhessen tovább.
Ne a vágyálmaitokat ismételgessétek, hanem inkább gondolkozzatok a megoldáson, mert az idő - ha nem vigyáztok - úgy fog eltelni, hogy semmit sem csináltatok, egy épkézláb ötletet nem szültetek meg, de amit más megszült, azt is mind elutasítottátok, és csak hápogtátok a magatokét.

Márpedig május bizony el fog jönni. És akkorra jó lenne egy konkrét megoldással rendelkeznetek.
Ezen kellene gondolkodni.
felhasználási feltételek adatvédelmi tájékoztató segítség jogi problémák dsa impresszum médiaajánlat süti beállítások módosítása