Adatok
Csapó T. Éva
0 bejegyzést írt és 2 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.
FIDESZ - JOBBIK házasság baloldali koszorúsokkal..
Horthy családot a hálás zsidóság által létesített ALAPÍTVÁNY tartotta el a száműzetésben,
2013.10.03 19:07:59
TÁJÉKOZTATÁSUL, FÉLMŰVELTEKNEK!!!Az ország vezetőinek illene ismerni a magyar történelmet, az akkori korszak szellemét és a mozgástér adta lehetőségek valódiságát! Szomorú, hogy még mindig itt tartunk, a magyarságba szuggerálni szándékozó sugallatok ránk erőltetésével,…..
Belépve többet láthatsz. Itt beléphetsz
Vitathatatlan, hogy a kommunista rémuralom bukását követő megtorlásnak voltak zsidó áldozatai, és a Nemzeti Hadsereg, valamint a tiszti különítmények számos vezetője táplált patologikus gyűlöletet a zsidók iránt. Ugyanakkor az is nyilvánvaló, hogy a magyarországi Tanácsköztársaság politikai elitjének túlnyomó többsége zsidó származású kommunistákból állt. A közvélemény jelentős része által az ország katonai és közigazgatási összeomlásáért – részben joggal – felelőssé tett „oktobristák”, az „őszirózsás forradalomnak” nevezett polgári liberális hatalomátvétel előkészítői és végrehajtói között is szép számmal találunk zsidókat. A vörösterror által halálra rémített keresztény középosztály legjellemzőbb életérzése 1919–20-ban az elárultság és becsapottság volt. Általános közvélekedéssé vált, hogy az országot „valakik” tudatosan, titokban szervezkedve tönkretették, a háborús fegyelmet aláásva kezükbe kaparintották, majd kísérletük kudarca után sorsára hagyták. E „valakik” szerepére pedig a forradalmakban vezető szerepet játszott képviselőik magas arányszáma miatt a zsidók „pályázhattak” a legeredményesebben. (1919 előtt a szabadkőművességet megszálló zsidók keresztényellenes és magyarellenes tevékenysége külön téma, erről bővebben lásd: Raffay Ernő Szabadkőművesek Trianon előtt és Harcoló szabadkőművesség című munkáit.)
A húszas évek első felében felcsapó antiszemita hullámot azonban súlyos hiba volna összekeverni a jó évtizeddel később erőre kapó, faji alapú, biológiai áltudományos elemeket féktelen demagógiával keverő irányzatokkal.
A zsidótörvények visszautasításával a kormányzó végképp felbőszítette volna a Harmadik Birodalmat. Az ominózus jogszabályok aláírását máig számos történész az egykori államfő legelítélendőbb lépései közé sorolja. E vélemények megfogalmazói azonban rendszerint nem veszik kellő súllyal számításba, hogy a Németország vezette koalíció nemcsak hatalmi, hanem – legalábbis Hitlernek és híveinek elképzelései szerint – világnézeti szövetség is volt. A nemzetiszocialista ideológiának pedig aligha volt fontosabb sarokköve, mint a szigorú antiszemitizmus.
A kormányzónak a megszállás ideje alatt csak a fővárosban és környékén zajló eseményekre volt némi ráhatása. Nem véletlen, hogy a deportálásokat nem a vasúti csomópontként működő Budapesten kezdték – ahol pedig néhány nap alatt végeztek is volna a „zsidótlanítással” –, hanem az ország távoli pontjairól haladtak a központi területek felé. Júliusban került volna sorra a fővárosi gettó kiürítése. Az államfő Budapestre rendelte a hozzá hű Koszorús Ferenc vezetése alatt álló esztergomi páncélos hadosztályt, és megtiltotta a zsidók deportálását. Nota bene: ha tiltakozásul a megszállás ellen márciusban lemond – miként bírálói szerint tennie kellett volna –, akkor erre nem lett volna lehetősége.