Adatok
Hídégető
0 bejegyzést írt és 1 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.
Mindig is érdekelt, hogy egy nőt mi visz rá arra, hogy a bugyiját egy zenészemberhez vágja. Eleve nem értem az egész hajigálás logisztikáját, mármint hogy ahhoz, hogy mondjuk Chad Kroeger, a Nickelback énekes-gitárosának a fejéhez hozzávághassunk egy uszkve 2 grammos, kék…..
Belépve többet láthatsz. Itt beléphetsz
Nem vagyok egy nagy Nickelback rajongó, és nem is írnék, ha nem lettem volna ott a koncertjükön. Most őszintén:Ki vár a Nickelbacktől Heavy Metalt? Nem egy Guns N' Roses koncertről volt szó,és ezt mindenki pontosan tudta. Igen ,populáris zene, slágerekre utaznak, ebből élnek meg. De legalább zene az ami kikerül a kezük alól,még ha nem is az amit a szó szoros értelmében kemény Rocknak nevezünk. Ez van, kell ilyen is. Nem lehet kizárólag Civil War-t és Dry Countyt üvöltetni, kell néha egy kis laza habos süti is. Egyébként meg honnan tudnánk,hogy mi a jó, ha nincs középszerű, amihez hasonlítsuk? Rendben, pontosítok: A Nickelback jó, akármit is hörögnek a véresszájú kritikusok, akik úgy akarnak önigazolást szerezni saját nyomorukra, hogy betanítják a birka olvasókat,hogy bégessék ugyan azt amit ők.Saját vélemény , hmm? Idegenül hangzik?
Hol is tartottam?Ja igen, persze: A Nickelback jó, de Bon Jovi, a Guns N' Roses, és például a Scorpions még jobb, sőt mi több: kiváló. Ebbe még a veszettül acsarkodó kritikusok sem köthetnek bele, elvégre akkor senki nem értene velük egyet... szegénykék.
Tehát, kint voltam a koncerten. Tulajdonképpen az előzenekar a Skillett vonzott jobban, akit kedves kritikusunk még köpködésre sem méltatott ( vagy csak nem talált kivetnivalót?).Ejnye de nehéz tartózkodni a kiszólásoktól... Szóval a Skillett állati volt. Meg volt a látvány, a zene, az őrülten ugráló hajrázós bandatagok... szóval a kemény őrjöngésben nem volt hiány (no persze a rajongó tinilányok [ejj, de igazságtalan vagyok a kortársaimmal...]akik életükben nem hallottak a fent említett zenekarról, annyira nem érezték át a pillanatot.. nos, az ő bajuk). A Skillett 45 perce alatt elment a hangom, és a hallásom is enyhén károsodott, de kizárólag a hangerő volt okolható ezért.
Aztán jött a Nickelback, és se többet se kevesebbet nem adott, mint vártuk. Mentek a kellemesen énekelhető, lelkesítő "be Happy" feelingjű számai, a közönség énekelt, ugrált (micsoda barbárok, nem? Pedig fanyaloghattak is volna rajta miközben önnön keserűségükben dagonyáznak...). Szó mi szó,én is remekül éreztem magam. Nem volt olyan zúzós, dehát, nem is elvárás az esetükben. Az ominózus bugyidobáláson elegánsan elsiklottam, mint gondolom minden normális néző, nevettünk egyet a feleséges poénon, és ment tovább a koncert, ahogy kellett. Igen ,kevesebb volt benne a lélek mint -példának hagy említsem- A Scorpions féle '11-es búcsúkoncerten, de nem hagyott keserű szájízt. Rendben, kis hiányérzet maradt, még akkor is, ha az utolsó Burn it to the Ground nagyon ütött.Nos, annyit fűznék még ehhez hozzá: Aki ezt a bejegyzést "humorosnak" értékelte..hát, ássa el magát. Harmatgyenge minden szempontból. Objektivitás semmi, humor? szarkazmus?cinizmus? Nyomokban sem. Ment a sárdobálás, a sárdoblás..és lássuk csak mi még? a Sárdobálás. Röhögnétek inkább egy Wodehouse regényen.