Sirius Alexander 2013.11.29 07:23:16

Előttem is említették a tájékozottság fontosságát. Nem akarom hosszan ragozni ezt a kérdést, mert szerintem itt alapvetően fontos, az egyén pénzügyi analfabétizmusának a mértéke. Ha nem tud bánni a pénzzel, akkor ne nagyon vegyen fel hitelt se, pláne ne mikróra, meg hűtőszekrényre, meg plazmatévére, meg egyéb idiótaságokra, amik nélkül simán meg lenne. Ilyen apró lakossági hiteleket nem is engednék, hogy a bankok folyósítsanak, habár tudom, életszínvonal növelők stb... de gonosz vagyok, mert mégis engedném, csak nagyon nagy szigorításokkal, pl az ilyen ügyfelek egy közös listára kerülnének fel alapból, és minimálbéres fizetés mellett nem vehetne fel két kis hitelt sem. Bár ez is lehet túl kirekesztő...
Ha a hitelre, mint befektetésre van szükségem, akkor pedig nagyon hasznos. Élvezeti cikkekre, luxuscikkekre ifónra NEM.

Sirius Alexander 2013.11.29 07:17:17

Igazából a diákhitelt azt két féle hallgatóra lehet felvétel szempontjából osztani. Az egyik a muszáj felvennem, mert szüleim, a másik téma miatt eladósodtak, és így nem tudják finanszírozni a tanulmányaimat, a másik pedig, hogy habár szüleim tudnák finanszírozni, vagy én saját magamnak tudnám finanszírozni(mert már van cégem, mert tudok dolgozni egyetem mellett), de egy kis plusz pénzt akarok. Sajnos én az első kategóriás diákhitelfelvevő vagyok, de szívesen lennék a második típus is. Mert ezzel a pénzzel, valóban sok mindent lehet kezdeni. Pl ügyesen befektetni, ha valakinek van ehhez érzéke, vágya. Ismerek olyan srácot, aki nagyon jól keres a diákhitelével, és mivel elő is törleszti azt, így nagyon jól jár.
Ami azonban szerintem a legszomorúbb, hogy vannak olyanok is, akik szabadfelhasználású Diákhitel1-üket szüleik megsegítésére kell, hogy költsék, ő maguk, meg nagyon-nagyon rossz helyzetben vannak fent BP-n.

Sirius Alexander 2013.11.07 17:58:51

Nekünk Y generációnak alapvetően szerintem vonzóbb a "vállalkozó" szerep. Ahogy elképzeljük kötetlen munkaidő, magam ura vagyok, magasabb fizetés, és társadalmi megítélésem is magasabb.
Alkalmazottként pedig azért lehet vonzó, mert egyszerűbb sokszor. Meg van a munkaköröm, kapom a fizut, kevesebb teher, kisebb felelősség.
Leginkább vérmérséklet és személyiség függő.
Van aki készen áll pályakezdőként vállalkozólétre, szerintem sokat segít, ha otthon van erre példa, mármint vállalkozó apuci, vagy anyuci, és így van betekintése. 0 tapasztalattal azért nagy bátorság kell, de bejöhet.
Én mindenképpen alkalmazottként szeretnék kezdeni, és valami non-profit tevékenységet végezni mellé, amiből kiindulva valamikor vállalkozást is csinálhatok. Ha már lesz tőkém, mert az azért kell:)

Sirius Alexander 2013.11.07 17:53:33

Ahogy az előttem kommentelők is említették, a gyakorlati tapasztalat fontos. Ugyanakkor, a sulihoz kapcsolódó, de nem kötelező iskolai képzések is hasznosak lehetnek szerintem. Egy külföldi munka mindig jól jön az önéletrajzban, mert egyúttal szinte garancia a nyelvtudásra is.
Értékességhez kell szerintem egy tudatos életpálya. Lehessen látni az önéletrajzból, hogy tudom mi felé haladok, tehát be lehessen azonosítani a fő érdeklődési területem, amiben jó vagyok, de legyenek egyéb képzéseim is. Tehát nem vagyok egy szakbarbár.
A gyakorlati tapasztalat mindig több, az elméletinél szerintem, de egyes tudományos referenciák nagyot dobhatnak. Pl konferenciaszervezés, publikáció, stb... ezek bizonyítják, hogy valóban értek ahhoz, amit tanulok elméletben.

Sirius Alexander 2013.10.24 17:58:33

A saját márka két dolgot takarhaz általában. Vagy azt feltételezzük, hogy egy üzlet, pl Spar saját márkát (más gyártókkal, készített saját csomagolással), és így olcsóbb lesz, mert a márkanév "költségeit" megspórolják, illetve a nagymennyiségű megrendelés miatti gazdaságos sorozatnagyság értelmében csökken az előállítási költsége. Tehát olcsóbb termékeket kapunk, valamilyen szintű minőségben. Más eseteknél, pl a Rossmann által fémjelzett "Rossmann termékek"-nél, egyfajta garanciát kapunk, hogy környezettudatosan előállított, magas minőséget kapunk azoktól a termékektől.
A fent említett Tesconál mindkettőt megkapjuk. Az alacsonyabb minőségű, olcsóbb Tesco Gazdaságos termékeket, vagy a drágább, de magasminőségű Tesco Színes termékeket.
A fogyasztók árérzékenysége a legfontosabb tényező a mai Magyarországon, szerintem. Mivel az emberek, pláne válságban próbálnak olcsóbban kijönni, így az olcsó márkanevű termékek iránti kereslet növekszik, míg a minőségi márkaneveké csökkenhet. Ezen kívül a "tervezett elavulás" összeesküvés alapján, vagy csak mert Murphy törvénye szerint ami elromolhat el is romlik, csak épp mióta az Adidas-t is Kínában gyártják ugyanúgy évente kell újat venni, pedig édesanyám 81-ben vett Adidas cipője még mindig használható, pedig szőlőben is dolgozott vele. Tehát ez alapján sok fogyasztó úgy van vele, a márka mögött már nincs minőség, így az olcsóbbat választja. Így bizonyos márkák veszélyben vannak, mások, sokszor kevésbé ismert márkanevek pedig erősödhetnek.
Nekem személyesen nagyon változó, mit választok. Szegény, kollégistaként sokszor az olcsóbb termékeket keresem. De leginkább nem nézem a márkát, hanem aszerint döntök ruháknál pl, hogy mi mennyire tetszik, ételeknél, mit kívánok, mit ettem rég... stb, műszaki cikkek esetén, mivel drágábbak, hosszas internetes információszerzés előzi meg a döntésem, de a márka nem érdekel.

Sirius Alexander 2013.10.21 09:48:31

Woman should kic....
a válasz a problémára!

Sirius Alexander 2013.10.10 17:38:49

Én magamrészéről az első hozzászóló első mondatával tudok a legjobban egyetérteni. Ha ugyanis van lehetőségem, jobbnál jobb állások közül válogatni, akkor elgondolkodom a cégek küldetéséről, melyik pontosan mit csinál, milyen stratégia alapján működik, miylen piaci helyzete van. Örülnék, ha erről minél több infót megkapnék a cég honlapján, online, közösségi oldalakon található lapjaikon. Én pl nagyon fontsnak tartom a környezetvédelmet, akkor szívesebben dolgoznék egy olyan informatikai cégnél, ami környezettudatos, támogat ilyen kampányokat, esetleg fejleszt olyan szoftvereket, amik kapcsolódnak ehhez. Amennyiben azonban olyan területen vagyok, hogy nehezen találok állást, akkor 'le****om, mit akar a cég, mennyire profi, mennyire törődik a környezettel stb... Csak kapjak állást. Aztán belülről, amennyire érezném saját határaimat, próbálnám változtatni, ha valami nagyon zavarna.
A tranzakciós költséges, expós dologhoz meg annyit, hogy akármelyik cég, akármennyi adatot ad ki magáról mindent nem tudunk róla, lustaságból, vagy mert pont nem is ismerjük valamiért azt a céget, így természetesek efféle "tranzakciós költségek"
Egy jobban ismert, "kommersz" Mercedes is tud olyat mutatni, hogy max az egyetem 0,01%a hallott róla. Az expo lényege épp az, hogy megismerjük. Ha elmegyek egy expóra, azért teszem még elsőévesként, hogy a későbbi lehetőségeimet megismerjem, ezt minden háttérinfónélkül is tehetem, mert pont az expón akarom megszerezni a tudást, mert lehet, hogy otthon épp nem a Deloitte küldetésével, hanem a vállgazd blog írásával foglalkozom, de miután láttam, hogy milyen jó kis cég egy expon, felnézek a honlapjukra, és akkor már megtudom mégis mi a küldetésük.
Szóval nekem, kedves Detti_21 az jött le, hogy te szerinted előbb tájékozódjak, aztán menjek expóra, de szerintem fordítva lehet még jobban működik. Kapásból azért, mert ha egy cég megjelenik az expon, az már nekem valamit elárul róluk, ha még szimpatikus is a standjuk, az meg mégtöbbet. Utána fogom érezni azt, hogy igen, én akarok erről a cégről többet megtudni, akár dolgozni is akarok náluk a jövőben, és na akkor nézzük meg őket alaposabban.

Sirius Alexander 2013.10.10 17:26:40

Előző témában ugye említettük, hogy a tömegközlekedés is egy állami feladat, legalábbis ennek vettük. Az a baj a BKV-vel, hogy egyrészt voltak korrupciós ügyei, másrészt nem for-profit tevékenységet űz, tehátcsak el kell látnia valamit, azt, hogy milyen minőségben, az majdnem mindegy, mert ha épp van rá az államnak fölös pénze, akkor fejlesztenek, ha nem, akkor nem. Persze ahhoz, hogy nincs pénze mi is hozzájárulunk, ugye elég sokan bliccelnek.
Továbbá a BKV nem tekinthető teljesmértékben vállalatnak, mert nem igazán van kockázat a tevékenységében, az állam ellátja pénzzel, tehát neki csak végeznie kell a dolgát.
Az előttem említett nagy létszámú ellenőrcsoport valóban megoldás lenne, de azért elég költséges is. Hány villamos van mindenfelé gondoljunk csak bele. A buszoknak a csak előlfelszállós témáját a legtöbb sofőr nem tartja be, mert jelentősen lassítja a közlekedést, pláne, ha még vitatkoznia is kell olyanokkal, akik jegynélkül mégis felpróbálnak szállni.
A járatsűrítéssel egyetértek, ugye itt az a baj, hogy egyszerre érkezik be egy megállóba pl 4busz, aztán 5percig semmi, aztán megint egyszerre mondjuk 3:) Ezeken lehet finomítani, de külföldi tapasztalataimat figyelembe véve, nálunk még egész jó a helyzet a fejlett nyugathoz képest!

Sirius Alexander 2013.09.30 20:11:30

Juhúú:D
Nekem is nagy vágyam egy kis külföldi tanulás, meg pár évnyi munka, majd hazajövetel. Az előttem szólók felsorolták a maguk érveit, bár azzal nem egészen értek egyet, hogy "kevés munkahelyet biztosít Magyarország". Talán épp a külföldre kimenők, és külföldön tanulók, dolgozók feladata is, hogy Magyarországon igenis legyenek állások. Ha kimegy a legszakképzettebb munkaerőnk, a jobb fizetés reményében, és mert lehetetlen politikai helyzet uralkodik az országban, ami bizonytalanná teszi a jövőt, akkor természetes, hogy egy multi, ami ugye munkát teremt (és nem a magyar kistermelőket tönkretevő multira gondolok, hanem az olyanra, amelyet nem tud magyar helyettesíteni, tőkehiányában) nem itt terjeszkedik, mert aki értékes volt számára, az már kint van.
Én ezért úgy hiszem, hogy külföldön informatikusként dolgozom majd pár évet, elsajátítom az új "trendeket", aztán, jó középkori céhlegényhez méltón hazajövök a tudással, a kint megkeresett pénzből pedig saját céget alapítok. Persze nem garantált, hogy bejön, de én így látom helyesnek. Mert talán így valamivel hozzá tudok járulni az országhoz is, és nem csak tettnélküli szidalmazója leszek a nemlétező demokráciánknak (gondolok itt arra, hogy nem népképviselők vannak a parlamentben, hanem pártképviselők, ergó nem a nép akarat érvényesül:)) Elnézést a politikai színezetért, de sajnos úgy látom, ez is egy komoly indok sokaknál a külföldön letelepedéskor. Meg persze szegény befektetők kedvét is elveszi egy olyan ország, ahol a törvények össze-vissza változnak, ha jó, ha rossz az a változás.
Viszont aki csak teheti, szerintem Erasmussal, vagy az ezernyi másféle ösztöndíjjal mindenképpen menjen ki külföldre, de azért maradjon meg egy egészséges kritikus szemlélet, hogy lássa, ott sem kolbászból van a kerítés, vagy ha abból is, nem a jó hazai fűszerpaprikás kolbászból, hanem a fehér németkolbászból:)

Sirius Alexander 2013.09.30 18:00:48

A három területem: Tömegközlekedés, köz és részben felsőoktatás, illetve egészségügyi alapellátás.
Tömegközlekedés privatizációja még kaotikusabbá teszi ezt a szektort, személyes tapasztalatom Anglia, ahol a privatizáció, amely 100 darabra szelte az állami kézben lévő vasútat egy külföldi számára szinte lehetetlenné tették az utazást a különböző szakaszok és vonatok koordinációja ugyanis hatalmas gondot jelentett a vállalatok közt. (Bővebben a wikipédián is lehet erről olvasni: hu.wikipedia.org/wiki/Az_Egyes%C3%BClt_Kir%C3%A1lys%C3%A1g_vas%C3%BAti_k%C3%B6zleked%C3%A9se)
Az általános műveltség, és a tankötelezettség "kikényszerítése" szintén állami feladatnak kell lennie, az más kérdés, hogy MO-n mennyire sikerül ez jól, mivel egy-egy állami/egyházi+állami iskola közt elég nagy a minőségbeni szórás, erről bővebben az oktatáskutató és Fejlesztő Intézet honlapján lehet olvasni, egy kis kedvcsinálónak a hosszú olvasmányhoz:
"Elég jelentősek az érettségi eredmények területi különbségei is. A Győr-Moson-Sopron megyei középiskolások átlageredménye országos szinten kiemelkedik, míg a megyék negyedében az átlagos vizsgaeredmények alig magasabbak az 50%-os teljesítménynél" (www.ofi.hu/kiadvanyaink/jelentes-2010/19-minoseg)
Az egészségügy hasonló helyzet, mivel az államnak feladata megvédeni a lakóit a külső és belső ellenségtől, így a betegségek, sérülések megelőzése, gyógyítása is feladata. Meg lehetne oldani ezt is privátszférában persze, de nem mostanában. Egyszerű okból: anyagilag nem tudná mindenki állni a megnövekedett költségeket. Bár a teljes ingyenesség káros, véleményemszerint, de a téma jelenleg nem ez, így nem is szeretném ezt részletezni, de sajnáltam, hogy a vizitdíjjat eltörölték, pláne miután kifizették a sok automatát hozzá.
A fő kérdésre rátérve. Az államnak vannak bizonyos funkciói. Ezek ellátására szüksége van szakképzett munkaerőre. Amire neki van szüksége, azt értelemszerűen finanszíroznia kell, ahogyan egy vállalat is, (pl a HungaroControl), fizeti a saját alkalmazottjainak, vagy jövőbeni alkalmazottjainak képzését. Tehát logikus, ha az állam, az államigazgatásban dolgozók felsőoktatási diplomáját, a rendfenntartó, és katonai tisztek, mérnökök diplomáját, a közgazdászok, orvosok, tanárok...stb diplomáját egy bizonyos, az állam számára szükséges mennyiségig támogatja. Egyetértek azzal is, hogy ezért némi hűséget vár el. (Az előbb említett HungaroControl pl a légiirányítói képzésért cserébe 10éves munkaszerződést köttet, amit megszakítva ki kell fizetni a képzést) Persze az államnak el kell gondolkodni, mégis mit és miért támogat. Egyes bölcsésszakok állami támogatásának megszűntetése reális, ahogyan némileg a helyek szűkítése is, egyes képzések, pl jógi mester, állami támogatása, pedig egyenesen nevettséges. A felsőoktatásban ragadt emberek, akik 3-4diplomát szereztek régebben, csak hogy addig se kell dolgozni alapon, pedig a rendszer parazitái voltak.
A felsőoktatás ugyanakkor beteg helyzetbe került, azáltal, hogy nem eléggé reklámozunk más alternatívákat, így a kicsit is értelmesebb ember, már rosszul érzi magát diploma nélkül, ez egyfajta frusztrációhoz vezet, ami nem jó. Apa mondogatja mindig, hogy régen az ment el szakmát tanulni, akit érdekelt a szakma, ma az tanul sokszor szakmát, tisztelet a kivételnek, aki mást nem talált, vagy máshova nem vették fel. Lesz belőle tróger "szakember".
Magyarországon van minőségi felsőoktatás, jó tanárokkal, jó vagy legalábbis elégséges infrastruktúrával. Persze az oktatásban a mennyiség mindig is a minőség rovására ment.
Konklúzióként, aki akar, itt is tud tanulni, és el tudja érni az államilag támogatott helyeket, ha meg nem, de akkor is nagy vágya az adott szak, fizetősön el tudja végezni, vagy Diákhitelből, amin én is élek, sajnos, és habár sokáig fizethetem vissza, de a havi teher, amit rám ró, kb annyi, mintha egy Iphone-t akarnék venni részletre, érdekes, azért kevesebben rinyálnak.
A legnagyobb probléma talán az, hogy ha az ember kap valamit az államtól, akkor megszokja, és elvárja.