Adatok
Szandi1990
0 bejegyzést írt és 26 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.
Ajánló
„Innátizmus? – egy pszicholingvisztikai kérdés és a szociolingvisztika elmélete-módszertana” – tudományos szakcikk. (In: Kontra Miklós–Németh Miklós–Sinkovics Balázs szerk.: Elmélet és empíria a szociolingvisztikában. Válogatás a 17. Élőnyelvi Konferencia —…..
Szandi1990
2013.11.29 12:15:18
@ponges: @Rita Gellért: Egyetértek Ritával, ahogy azt már a korábbiakban olvashattuk a baba már magzati korban felismer dallami sajátosságokat, s valóban sok olyan terápia, foglalkozás létezik, mely anya-magzat között próbálja a kapcsolatot erősíteni. Sokan írnak a hangos olvasás jótékony hatásáról, azonban itt sem arról van szó, hogy a baba már ekkor egyes szövegeket (mondjuk meséket) jobban kedvel, mintha mondjuk politikai újságcikket olvasnának neki. A lényeg a dallamos, hangsúlyos olvasásban rejlik. Így például megalapozatlannak tartom azokat a törekvéseket, (főleg Kínában), miszerint egyesek kifejezetten a magzat számára felolvasásra szánt könyveket írnak. Véleményem szerint ha az édesanya bármilyen verset, mondókát, mesét hangosan olvas, énekel a magzatnak, egyaránt jó hatást tud vele elérni.
Szandi1990
2013.11.30 15:35:42
@Kiss Klaudia Enikő: Nyilván senki nem fog szaktanulmányokat olvasni sem a magzatnak, sem a babáknak, csupán arra próbáltam utalni, hogy könnyedén átbillennek egyesek a ló túloldalára, amikor kizárólag a babák számára "megfelelő" mesekönyveket, "fejlesztő" cd-ket, stb. vásárolnak halomszámra.
Ajánló
„Analógia és hálózatmodell” – tudományos szakcikk. (In: Kádár Edit–Szilágyi N. Sándor szerk.: Analógia és modern nyelvleírás. Erdélyi Múzeum-Egyesület: Kolozsvár. 2013. 66–87.)
Ezúttal egy olyan dolgozatot ajánlok, ami látszólag nem kapcsolódik a…..
Szandi1990
2013.11.29 12:29:18
@ponges: Nagyjából kapcsolódnék @szilvási megjegyzéséhez. Eleve problémás a felvetés, miszerint "miért nem voltak képesek normális szabályokat megalkotni, a megértés szempontjából" vagy "Miért van szükség ezekre a "csak mert így van" alakokra, amiket egyedül magolással lehet megtanulni, mikor a nyelv szabályokkal és analógiákkal sokkal könnyebben érthető lenne?" Ezek a kérdések azért nem helytállóak, mert tartalmaznak egy olyan előfeltevést, mi alapján a nyelv úgy keletkezik, hogy valakik meghozzák a szabályokat, majd arra építenek egy nyelvet. A tanulmány épp arra hívja fel a figyelmet többek között, hogy az analógia azért nem hagyható figyelmen kívül, mert azok a szabályok, melyeket egyesek megpróbálnak ráerőszakolni az élőnyelvre, sohasem lehetnek kizárólagosak. Ez pedig azért van, mert soha nem fordult elő, hogy egyszer csak összeült az öregek tanácsa hogy önkényesen eldöntse, hogy mától mely főnevek kapnak der, die vagy das névelőt.
Szandi1990
2013.11.30 15:35:38
@Kiss Klaudia Enikő: Minden bizonnyal szabályok nélkül nem lehetne nyelvet létrehozni, még ha ez a "szabály" nem is a mi fogalmunknak megfelelő. Bizonyos szabályszerűségek ismétlődések nélkül teljesen kaotikus lenne a beszéd, és nem tudnánk egymást megérteni. Ehhez pedig még a szabályok leírására sincs szükség, elegendő ha a beszélők tudatában van jelen.
Ajánló
„Nyelvtörténet: a szociolingvisztika és a pszicholingvisztika keresztmetszetében” – tudományos előadás. (A PPKE Elméleti Nyelvészet Tanszékének és Magyar Nyelvészet Tanszékének „Nyelvelmélet és diakrónia” konferenciája. Budapest. 2013. 11. 19.)
Most egy olyan…..
Szandi1990
2013.11.30 15:35:25
Ajánló
„Nyelvelsajátítás és kétnyelvűség I. és II.” – tudományos ismeretterjesztő rádióbeszélgetés. (Takács Tibor szerk., mások közreműködésével: „Tér-Idő. A tudomány világa.” MR1–Kossuth Rádió. Budapest. 2013. 11. 18. és 11. 19.)
Ezúttal egy olyan…..
Szandi1990
2013.11.29 19:34:30
Szandi1990
2013.11.29 19:34:29
@Rita Gellért: Engem is megragadott Cseresznyési példája az iróniával, és a humor különböző értelmezésével. Ami nagyon érdekes, hogy vajon mi történik a kétnyelvű gyerekekkel ezen a téren. Többször elhangzott, hogy a kulturális különbségek milyen gátat szabhatnak egy-egy szituáció átfordításának például egy vicc esetében, vagy az irónia alkalmazásakor. A kétnyelvű gyerekek nyilván mindkét kultúrából magukon viselik az adott közösségre jellemző jegyeket, viszont gondolom az egyik dominánsabban kell hogy jelen legyen, különben egy ilyen helyzetben (mint az interjúban elhangzott túlzott udvariasság mint irónia),egy japán-magyar gyerek hogyan reagál?
Ajánló
„Csecsemők és nyelv – Mit tudhat meg a nyelvészkutató a babáktól?” – tudománynépszerűsítő program. (Kutatók Éjszakája 2013. Debrecen. 2013. 09. 27.)
Ha kíváncsi vagy az előadásra, nézd meg a diaanyagot, illetve olvasd el az eseményről készített egyetemi…..
Szandi1990
2013.11.21 22:24:01
@Rita Gellért: Köszi a Nat. Geo.s ajánlót. Nagyon érdekes volt szembesülni azzal a megállapítással, hogy a babák már az anyaméhben képesek a sírás kezdetleges formáját produkálni. Bár azért némi szkepticizmus maradt bennem azt illetően, hogy ez mennyiben azonosítható a későbbi értelemben vett sírással. A cikkre utalva ahogy azt te is idézted: "behunyja a szemeit, kidugja nyelvecskéjét és "rázendít": arcmimikája az ordító csecsemőkére jellemző". Nyilván az ultrahang egyértelműen mutatja az arc változását, de nem lehetséges, hogy ugyanúgy, mint amikor vmi kellemetlen ér minket, ez inkább vmi fintorgás, szemöldökráncolás, stb? Egyáltalán vizsgálható, hogy bármiféle hangot a baba próbál már az anyaméhben kiadni? Vagy csak a képekre támaszkodhatunk?
Szandi1990
2013.11.29 01:24:19
@Mária Ivancsó: @ponges: Nagyjából valami hasonló fogalmazódott meg bennem is, amikor kérdőre vontam a sírás tényét. Legalábbis annak tudatosságát. Valami ilyesmi mehet végbe a baba mosolygása során is. Vagyis nem megalapozott annak a feltételezése, miszerint a baba valamifajta öröm kiváltására való reakciója az a bizonyos "mosoly". Elképzelhető, hogy pusztán ahogy mozgatja a kezét, lábát, ugyanúgy próbálgatja az arcmimikát is.
Az emberek egészen eltérően viszonyulnak ahhoz a tényhez, hogy a kismamák gyakran beszélnek magzataikhoz: a különféle vélemények két szélsőséges álláspont között helyezkednek el. Vannak, akik egyenesen azt gondolják, a kis pocaklakók nemcsak hogy hallják, de értik is, amit…..
Szandi1990
2013.11.29 01:24:12
@ponges: @Cservenyák Dia: Annak ellenére, hogy a beszédprodukció és a beszédértésért felelős területek eltérnek, ez nem befolyásolja ha jól tudom hogy például felnőtt emberek esetében (pl. fejlövéses katonáknál), hogy a sérülés következtében csupán egyik nyelvüket veszítik el.
Ajánló
„Gügyögés kicsiben és nagyban” – tudománynépszerűsítő cikk. (Nyelv és Tudomány 2013. 08. 22.)
Hamarosan jön a következő blogbejegyzés, addig is egy kis olvasnivalót ajánlok a dajkanyelvről.
Anyát hallgatni jó! (Fotó: Bartha-Tóth Alexandra)
A felnőttek a…..
Szandi1990
2013.11.24 19:54:31
@Fehér Kriszti: "Mivel a dajkanyelv jótékony hatása eléggé világos, az a gyerek, aki nem hall ilyet, a nyelvelsajátítása egy bizonyos fokán valószínűleg és ideiglenesen lassabban halad, feltéve persze, ha ezt nem ellensúlyozzák más, a nyelvtanulásra nézve hasonlóan jótékony eljárással." Milyen egyéb nyelvtanulást segítő eljárásról beszélhetünk még?
Szandi1990
2013.11.19 00:08:09
@szilvási: Én is ahhoz a kérdéshez kapcsolódnék, hogy mennyire ösztönös a dajkanyelv használata, s ennek nélkülözése tudatos tevékenységet jelent-e. (Például a már sokat emlegetett kalulik esetében.) Több példát is tudnék hozni az ismerőseim köréből, akik gyermekük születése előtt határozottan kijelentették, hogy márpedig ők nem fognak gügyögni a babájuknak, s ezek az úgynevezett "fogadalmak" egytől egyig megbuktak. Nagy részük ráadásul nem is tudatosítja (ahogy az az ajánlott cikk macsója esetében is történt), hogy folyamatosan át-átváltanak dajkanyelvre.
Az újszülöttek, akik anyanyelvük jellegzetes hanglejtés- és nyomatékmintáit már magzati korukban megismerték, ezeket használják vezérfonalakként ahhoz, hogy a beszédfolyam hangsorainak kódját alaposabban is megfejtsék. A meghatározott hangsúlyviszonyokkal rendelkező nagyobb…..
Szandi1990
2013.11.24 12:07:00
@ponges: Nem hiszem, hogy a gyerekek íly módon "rangsorolnák" a hallott hasonlóságokat és különbségeket, hogy valami eddig a határig még egy nyelvnek tekinthető, de utána már más nyelvhez tartozik. Ők véleményem szerint hallják a különbségeket, hallják, hogy az anyanyelvükre milyen specifikus jegyek a legjellemzőbbek, mi az ami attól jobban vagy kevésbé tér el, de nem hiszem hogy lenne egy éles határ, ami alapján vmit ilyen vagy olyan csoportba sorolnának. Ugyanis így elképzelhető lenne, hogy mondjuk egymáshoz nagyon hasonló nyelveket is azonosnak tekinthetne (például egyes szláv nyelvek esetén), míg vannak olyan nyelvjárási különbségek, amelyek akár hanglejtésükben sokkal inkább eltérhetnek (mégha ez az olaszra pont nem is jellemző, ahogy Rita erre hivatkozik).
Ajánló
„Dajkanyelv” – tudománynépszerűsítő rádióbeszélgetés. (Elhangzott a Friss Rádió „Egyetem tér” című műsorában. Debrecen. 2013. 10. 01.)
Ezúttal egy rádióbeszélgetést ajánlok a felnőttek csecsemőkhöz és babákhoz intézett beszédéről. (A műsorban…..
Szandi1990
2013.11.21 20:03:30
@Rita Gellért @ponges: Örültem a felvetésnek, ez a kérdés már bennem is felmerült olyan formában, hogy folyamatosan arról beszélünk, hogy a babák mit tanulnak a szülőktől, felnőttektől. Mi történik azonban, ha a szűk környezeten belül több gyerek van, vagy ha akár ikrekről van, ők egymástól is tanulnak? Képes egyik baba hasonló érdeklődést kiváltani a másikból, mint egy felnőtt?
Szandi1990
2013.11.21 20:03:39
@audrey1201: @Rita Gellért: @szilvási: Épp mint jelenleg aktív nyelvtanuló egy nagyon érdekes jelenséget vettem észre az utóbbi időben, mely a fentebb említettekhez kapcsolódik. A párom tavaly nyelvtanfolyamra járt, és folyamatos sikerélményről számolt be a tanára és közte zajló kommunikáció kapcsán. Én idén szintén nyelvórákat veszek, de nem az ő tanáránál. Közvetlenül a nyelvvizsga előtt kértem a páromat otthon, hogy gyakoroljunk együtt is, mert a tanáromnál már gördülékenyen megy a beszéd, de egy kis gyakorlás még el kél. Majd észrevettük, hogy egyáltalán nem értjük a másik kiejtését olyannyira, hogy még ha hangosan olvasok írott szöveget sem képes benne felismerni a szavak egy részét. Így valamelyest tudatosult, hogy annyira csak a saját nyelvtanárunk artikulációjához vagyunk szokva, hogy ez például egy élőnyelvi szituációban problémákat okoz.
Amikor a szülőszobában egy baba felsír, meghatódva azt érezzük: egy új élet vette kezdetét. Akkor is óriási jelentőségű pillanat ez, ha ma már a kísérletekből tudjuk, a nyelv szempontjából a születés egyébként nem is egészen a legelső lépések megtételét jelenti, sokkal…..
Szandi1990
2013.11.21 08:25:36
@Fehér Kriszti: " A helyesírás szabályai szerinti elválasztás és a természetes szótagolás nem esik egybe. Az utóbbival semmi gondja se a kisiskolásoknak, se a nagyobbaknak" - áll az egyik válaszban. Talán a legegyszerűbben ezt egy saját példával alá is tudnám támasztani. Óvodás korunkban rengeteget gyakoroltuk a szótagolást, versikékkel, mondókákkal, stb. Ezután az iskolába bekerülve is szinte hibátlanul szótagoltam, majd az első kudarc akkor ért, amikor rájöttem, hogy a helyesírás szabályai szerint épp a saját nevemet! nem tudom helyesen elválasztani. Majd a tanárnénink végig tesztelte az osztályt, és kiderült, hogy majdnem mindenki rossz helyen választja el az "Alexandra" szót. Többen az "x"-et próbálták kettéválasztani "k"-ra és "sz"-re, ahogy az a hangzás szerint a "legjobbnak" tűnt, mások az "Alex" név miatt, mint ami önálló névként is már belénk rögzült, próbálták az "x"-et automatikusan az előtte álló magánhangzóhoz kapcsolni.
Ajánló
„A morfoszintaktikai szabályok és a pszicholingvisztika” – tudományos szakcikk. (In: Benő Attila–Fazakas Emese–Kádár Edit szerk.: „…hogy legyen a víznek lefolyása…” Köszöntő kötet Szilágyi N. Sándor tiszteletére. Erdélyi Múzeum-Egyesület: Kolozsvár.…..
Szandi1990
2013.11.19 19:15:01
@szilvási: a feltett kérdésre a szöveg bár több helyen is szolgál magyarázatokkal, az egyik legérdekesebb szerintem, hogy a gyerekek bár az ismert szavak többesszámú alakjait tudatosan, és helyesen használják, az ebből levont szabályt azonban 4 éves korig nem tudják ismeretlen szavakra alkalmazni, így ebből következik, hogy ők még valóban, az általuk használt toldalékolt szavakat egységként, mint szószerkezetet használják, nem pedig úgy, hogy veszik a szótövet és ellátják egy toldalékkal. (erre példa a szövegben említett ismert: ablak-ablakok esete, és az ismeretlen wug ismeretlen szó példája)
Azt mondják, már az újszülöttek felismerik anyanyelvüket, sőt mintha más nyelvekkel szemben ez iránt valami eredendő lojalitást is éreznének, mintha a szívük kezdettől fogva az anyanyelvükhöz húzna. Vajon van ennek a meglepő kijelentésnek bármiféle alapja, vagy ez is csak egy…..
Szandi1990
2013.11.19 00:07:56
@Fehér Kriszti: Szóba került a zenéből való tanulás. Arra lennék kíváncsi, hogy ha a magzat gyakran hall zenét, esetleg az édesanyja énekhangját, ez csupán a hallására van hatással, a hangok azonosítására, vagy már ekkor elkezdődik a ritmusérzék fejlődése? Kimutatható, hogy azok a babák, akik magzat korukban több zenét hallottak, jobb ritmusérzékkel rendelkeznek?
Az emberek együtt élnek a nyelvvel, nap mint nap beszélnek és meghallgatnak, írnak és olvasnak. Olyan szoros kapcsolat ez az emberek és a nyelvük között, ami erősebb és tartósabb a legjobb házasságnál is. Egyáltalán nem csodálkozhatunk azon, hogy a nyelv valamilyen formában…..
Belépve többet láthatsz. Itt beléphetsz