Regisztráció Blogot indítok
Adatok
lelencgyerek

3 bejegyzést írt és 4 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.

Admin Szerkesztő Tag Vendég
Álom a valóságban Várakozás... 2016.12.06 16:48:57
Arról sokat hallunk, hogy az otthoni egészségügyi rendszer mennyire túlterhelt, de most már tapasztalatból mondhatom, hogy ez Franciaországban is így van. Október 12-én kerestem fel először a pszichológiai központot, ahova végül november 16-ára kaptam időpontot. Itt még rendes orvos nem látott,…..
   A deperszonalizáció (elszemélytelenedés?) sokféle betegség és állapot gyakori kísérőjelensége, és emiatt is a harmadik leggyakoribb pszichiátriai rendellenességként tartják számon a szorongás és a depresszió után. Egyik megjelenési formája, hogy a személy önérzékelése eltorzul, aki ettől úgy érzi…..
Az alábbi cikk 2015-ben jelent meg a The Guardian-en és remekül összefoglalja a deperszonalizációs zavart. Én először ezt elolvasva döbbentem rá, hogy szinte ugyan ezektől a tünetektől szenvedek, így számomra ez a felismerés egy mérföldkő volt. Most megpróbálom a cikket magamhoz képest a legjobban…..
Már lassan 20 év eltelt azóta de még mindig tisztán emlékszem az első alkalomra, amikor rámtörtek a tünetek. 10-11 éves lehettem, épp egy két napos osztálykiránduláson voltunk és egész éjjel nem aludtunk, hanem ökörködtünk a többiekkel. Reggel aztán a hirtelen rámtörő fáradtsággal jött egy furcsa…..
  Tudom, hogy ez nem betegség hanem egy átmeneti állapot,csak még elfogadnom,megértenem nehéz, főleg amikor rajtam van. Sokat olvastam róla, mások hogyan élik ezt meg, milyen tüneteket tapasztalnak, hogyan lehet ezen túljutni, akkor sikerül is megnyugodnom, de még is amikor rám…..
lelencgyerek 2016.11.15 15:33:27
Nagyon örülök, hogy rátaláltam erre a bejegyzésre, mivel úgy látszik valaki leírta a tüneteimet :). Én 29 éves vagyok és legelőször kb. 10 éves koromban törtek rám ezek a tünetek, de akkor még nem tudtam megnevezni az ellenséget, így csak "furcsa érzés" maradt. Szüleim vittek egyik orvostól a másikig, de nem sokra jutottunk, majd szép lassan, kb. kamaszkorom elejéig rendbe jöttem, bár sose mertem volna azt mondani, hogy ez az érzés teljesen elmúlt, de jól voltam. Érdekes módon alig emlékszem erre az időszakra, kivéve a legelső napot, amikor ez előjött. Egy második "löket" érkezett 2009 elején, ekkor régi ismerősként tört rám a deperszonalizáció, derealizáció, pánik, szorongás. Borzalmas volt, elkezdtem pszichiáterhez, pszichológushoz járni és nyugtatók, antidepresszáns, vagy csak az idő segítségével kb másfél áv múlva már nem szedtem gyógyszert és orvoshoz se kellett visszajárnom, rendbe jöttem. És íme, évek után, ez év szeptemberétől újra rajtam ez a gyötrelem, ráadásul külföldön. egyedül élve (párom otthon). Holnap megyek a helyi pszichiátriai központba, ahol majd remélem tudnak segíteni.
Egyébként most, hogy már több nyelvet beszélek és az internet is itt van, döbbenetes tényleg, hogy míg angolul, franciául rengeteg információ található, a magyar oldalakon annál kevesebb. Ezeket keresgélve találtam erre a blogra is és nagyon örülök, hogy legalább ez létezik, én is hasonlónak az elkészítésén gondolkodtam.
Szóval én nagyon örülnék, ha mi, akik ebbe a cipőben járunk itt meg tudjuk osztani az élményeinket, problémáinkat. Én itt leírtam tömören az én kis sztorimat, gondoljátok, hogy ettől meg lehet egyszer végleg szabadulni?