Torok Akos 2007.12.17 09:07:27

Helló Árpád,

Őszintén, kicsit csodálkoztam, hogy ennyire
alultájékozottan írsz az egészségfinnaszírozási reformról.

Egyrészt:
A helyzet az, hogy a liberális modell nem az,
amit írsz, és nem az, amit terveznek bevezetni.
A szabadon választható egészségbiztosítás modell
szinten téves, ennek bizonyításáért 2001-ben Nobel
díjat kapott három közgazdász.

Másrészt:
Amit itt be kívánnak vezetni, annak komoly mellékhatása,
hogy a szolgáltatók (pl. kórházak) a biztosítóval fognak szerződni, tehát nem a szabad piac szerinti optimális viselkedést veszik fel, hanem a biztosítók által preferáltat.
Következmény: teljesen természetes, hogy hasonlóan fogsz küzdeni a szüleid egy-egy tényleg reális és elvárható orvosi beavatkozásáért, mint amikor a kocsidra azt mondja a biztosító, hogy "hát, ez a kis horpadás az ajtó 0,5%-át érinti, így hát az ajtó értékének 0,5%-át fizetjük. Jónapot."

Harmadrészt:
Létezik liberális modell, amelyik brutálisan jó
és megtartja a kockázatközösséget. Adatok a lenti levélben, amit pl. a képviselőknek is elküldtem. A táblázat szétesett, de remélem, így is értelmezhető.

Üdv,

Török Ákos


1. Milyen választási lehetőségek vannak? Milyen eredményt mutatnak?

Játszma-elemzés adja az alapját az egészségügyi rendszerek leírásának. A játszmának szereplői és fő szabályai vannak, a szereplők és a szabályok ismeretében jósolhatunk a várható kimenetelre. Az egyik modell az "opcionális egészségügyi biztosítás" játszma, ennek fő jellemzője ez szabály a vevő oldalán: "szabadon eldöntheted, hogy kötsz vagy nem kötsz biztosítást az egészségügyi állapotodra". Bár első ránézésre ez lenne a liberális modell, de jópár éve tudjuk, hogy nem: a rendszer működésének felismerésekért 2001-ben Nobel díjat kapott Joseph E. Stiglitz és két társa (Nobel díj 2001: for their analyses of markets with asymmetric information:
nobelprize.org/nobel_prizes/economics/laureates/2001/ ).

Az elméletükből egyértelműen következik, hogy azon egészségügyi finanszírozási rendszerben, ahol komoly szerepe van az opcionális (tehát nem általános, kötelező) biztosítási viszonynak, ott komoly problémák merülnek fel, és így mindenki, még a kiemelkedően jómódúak is rosszabbul járnak, mint más, a világban alkalmazott finanszírozási rendszereknél. Ezen állításnak természetesen nem csak elméleti, hanem gyakorlati bizonyítása is létezik. Ha megnézzük a WHO weboldalán ( www.who.int/countries/en/ ) publikált adatokat, látjuk az eredményt, jellemző példaként kiemelem az alábbiakat:
- USA, szinte homogén az "opcionális" modell: www.who.int/countries/usa/en/
- Egyesült Királyság, a "kötelező, mindenre kiterjedő általános biztosítás" modell: www.who.int/countries/gbr/en/
- Szingapúr, "általános megtakarítási számla + általános katasztrófa biztosítás" modell: www.who.int/countries/sgp/en/

Az eredmények látványosak:
Kulcs mutató neve USA UK Szingapúr
Várható élethossz 75/80 77/81 78/82
Várh egészs élethossz 67/71 69/72 69/71
Gyermekhalál (5 év alatt)8 6 3
15-60 év halálozás 137/80 101/62 83/48
Egy főre jutó egészségügyi költés (USD) 6 096 2 560 1 118
Az egészségügyi költségek a GDP-ből 15,4% 8,1% 3,7%

Láthatjuk, hogy létezik legalább három fő modell, hatékonyságuk nagyon eltérő. Emellett a fenti táblázat igyekszik alátámasztani azt az állítást, hogy az opcionális biztosításra alapuló rendszer drágább (GDP arányosan több mint négyszer, abszolút értékben több mint ötször), és rosszabb (minden mutató tekintetében), mint más modell.


2. Lesz-e komoly szerepe Magyarországon az opcionális biztosításoknak?

Jelen helyzet

"Az állam rossz tulajdonos." Az (egészségügyi) biztosítási játszmában az állam az (egészségügyi) biztosító tulajdonosaként az (egészségügyi) szolgáltatók ellenében rossz tulajdonos.

A mostani tervezet (a megoldási javaslat)

Vegyünk be egy "hatékony tulajdonost" társnak, aki a "mi oldalunkat erősíti" a szolgáltatók ellenében. (Legyen ez egy biztosító, hiszen van tapasztalata, hogy eszközöket alkalmazzon a költségek kordában tartására. Pl. az autó káreseteknél kiküldi a kárszakértőt szemlézni, aki képviseli az érdekeit. A kárszakértő megszab egy határt, amit a biztosító hajlandó fizetni, nehogy a szolgáltató túlköltekezzen.)

Pozitív hatások:

Valóban csökkenteni fogja a "káresetek" során történő kifizetéseket az új tulajdonostárs.

Mellékhatások:

A tulajdonostárs nem csak a szolgáltatókkal szemben hatékony, hanem a tulajdonostárssal szemben is. Az "állam rossz tulajdonos" játszmát sajnos erre a helyzetre is alkalmazni kötelességünk, mert ez az igazság. A magántulajdon természetéből adódóan és feladatának megfelelően igyekszik majd a profitját növelni. Mik a lehetőségei?

Az első két módszer a fejezetcímben feltett kérdésre adandó válasz terkintetében nem releváns, de megemlítendő:

a.) A szolgáltató felé irányuló kiadásokat fogja csökkenteni a szolgáltató pazarlásának csökkentésével. Ez a kívánt és publikált cél.

b.) A biztosító operatív költségeit maximalizálni fogja "amit a papír elbír" mértékig.
- Kifejtés: mivel az állammal közös cég (azaz a biztosító) operatív részét a kisebbségi tulajdonos viszi, ezért a működési költségek oldalán a maximális mértékben bőkezű lesz maga felé, hiszen a kifizetett pénz nagy részét az állam fizeti. Ha kifizet magának 1000 forintot, akkor abból 510-et az állam fizet, 490-et maga. Tehát ha 490 Ft-t betesz, 1000 Ft-t tud kivenni.

c.) A szolgáltató felé irányuló kiadásokat fogja csökkenteni a szolgáltatási szint csökkentésével.
A játszma kifejtése:

* A játszma szereplői a biztosítók tulajdonosai: az állam és a magánbefektetők.
* Szabályok: az állam képviselői delegált politikusok, érdekük vegyes: szavazatmaximalizálás és egyéni gyarapodás. A magánbefektetők érdeke a profitmaximalizálás.
* A magánbefektetők profitja akkor nő, ha az alapbiztosítás szűkül. Ennek két oka van:
o Maga az alapbiztosítási tevékenység nyereségesebbé válik.
o Bővül az opcionális biztosítás piaca, hiszen a jómódúak igyekeznek lefedni a szűkülés okozta kockázatot, ezért egyre többen fognak fizetni az opcionális biztosításért.
* A játszma hatása a szolgáltatási szint változására: ehhez egy kérdést kell megválaszolni: meggyőzi-e a magánbefektető a delegált politikai képviselőket arról, hogy nem okoz választói szavazatvesztést a szolgáltatás szűkítése - vagy tud-e olyan ellentételezést adni a magánbefektető, amiért megéri a szavazatmaximalizálás kárára döntenie a politikai képviselőnek? A válasz: igen, az USA jelenleg is működő rendszere az élő példa arra, hogy lobbitevékenységgel a magyarországinál lényegesen erősebb civil szerveződések ellenében is győznek a magánbiztosítók a politikusoknál (lásd: Clinton programjának elbukása). Amint a fenti WHO számokból látjuk mindent összevetve a GDP 6-14%-a áll rendelkezésre a meggyőzéshez, és csak pár delegált politikai képviselő nyer az ügyleten, a széles kör nem.


3. Következtetés: "Egészségügy - mi fog történni?"

Az "egészségügyi biztosítás" játszma átrendeződik:

* a pazarlás a szolgáltatóktól átkerül a biztosítók operatív működtetését végző kisebbségi tulajdonosokhoz,
* az általános biztosítás által lefedett szolgáltatások köre leszűkül,
o emiatt a módosabbak külön és magasabb áron fognak megfizetni egy, az elérhetőnél rosszabb szintet, drágábban produkáló szolgáltatásért,
o a szegényebbek számára csak a jelenleginél szűkebb szolgáltatás marad.

4. Korrekciós javaslatok
Más modellt kell választani, mert léteznek a tervezettnél sokkal jobb eredményt nyújtó rendszerek.


Megjegyzések:
- a WHO adatai 2004 és 2007 közöttiek, pontosabb információk a www.who.int weboldalon.