Regisztráció Blogot indítok
Adatok
Vanitas vanitatum et omnia vanitas

0 bejegyzést írt és 1 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.

Admin Szerkesztő Tag Vendég
Az alábbi levél beküldőjének édesanyja elégé sajátosan értelmezi a szülőtartás intézményét. Kedves Zugugyved! En a kovetkezo probemaval forulnek Onhoz. jelenleg kulfoldon elek es terveztem volna hazakoltozni, de a kialakult esemenyek miatt elegge elkeseredetten irok Onnek,…..
Vanitas vanitatum et omnia vanitas 2013.08.29 16:54:26
Lehet, hogy ezért kapok majd meleget hideget, de az embernek egy anyja van.
Most 38 éves vagyok, és az anyukám a világ egyik legcsodálatosabb embere.
Apukámmal 52 évig voltak együtt, és anyukám csak a gyerekeinek élt. Háztartásbeliként semmi sem érdekelte, csak a család, meg a férje. Ezzel ő megteremtette a lehetőséget arra, hogy apum karriert tudjon építeni. Amikor apum beteg lett 5 évig ápolta. A két fia, a bátyám meg én megint nem a középosztályba tartozzunk, hanem normális karriert sikerült építenünk. Imádom az anyukámat, és apa halála után azon vesztünk össze a bátyámmal, hogy ki biztosíthatja az öregkorát, mert mindketten magunknak követeltük ezt a jogot.
Sajnos sok száz kilométer van közöttünk, ezért el kellett dönteni ki vehetett neki lakást, ki biztosíthatja a megélhetését, hogy ne a özvegyi nyugdíjból keljen szorongania. Mellettem döntött, minden nap meglátogatom, kifizetem a számláit, próbálok vásárolni neki, bár nem nagyon értek hozzá, mivel megszoktam, hogy mindent elém raknak, és nekem csak a pénzről kell gondoskodnom.
Arra neveltek, hogy férfinek kell lennem, és a férfi alapvető kötelessége, hogy a családjának megteremtse az anyagiakat, és gondoskodjon róluk. Biztos vagyok benne, ha az édesanyám nem ilyen csodálatos önzetlen ember, akkor most nem itt tartanék egzisztenciálisan, hanem egy volnék a sok tartás nélküli zombiból aki csodálkozik, hogy erős jellem, és becsület nélkül miért nem boldogul a világban. Édesanyám nem netezik, nem ismerkedik senkivel, mert most is csak a család az egyetlen érdeklődési köre, főleg az unokái meg a két fia. Viszont ő soha nem volt olyan ember aki értet a pénzhez, vagy feltételezte volna, hogy valaki hazudik neki, ezért ő is csinált csacsi dolgokat, főleg az ilyen nyugdíjas látogató cégek jóvoltából akik a 300eft gyapjútakarót, a 240eft víztisztító gépet, a 360eft vízmagnetizáló gépet, és a sok hülyeséget árulják. Ilyenkor az ember megvigasztalja, és elviszi éterembe, vagy cukrászdába, vagy valahová, mert az ANYUKÁJA!
Illetve, ha az ember bátya egyszer egy családi találkozó alkalmával megjegyzi az asztalnál egy beszélgetésben, hogy anya te a nyugdíjadból nem tudnál kijönni, pedig az ember anyukája azt mondja mindig, hogy de ő kitudna, akkor az ember négyszemközt nagyon leteremti a bátyát, hogy miért gázolt bele az anyukája önbecsülésébe, mondjuk csak azért, mert számszerileg négyszer annyiból él. Aki meg erre azt írja, hogy könnyen beszélek az anyagi forrásaimnak hála, velük közlöm, hogy amikor az ember 200eft keres, és a családjának 800 eftre van szüksége a megélhetésre havonta, akkor köteles 800eft keresni, és nem hivatkozni a szomorú körülményekre.
Egyszerűen attól férfi, hogy megoldja. Az ember életében nincs semmi, de semmi, ami a családdal megközelítőleg azonos fontosságú volna, ezért szerintem alapvető elvárás, hogy az ember nem magával, hanem a szerettei boldogságával törődjön. Normális családi háttér nélkül, és normális erkölcsök nélkül az ember az első nehézségektől megtörik. Nekem volt egy 24 évig tartó betegségem, amitől az emberek 99% simán leírta volna magát. Közben is arra összpontosítottam, hogy ne okozzak fájdalmat a családomnak, hogy büszkék legyenek rám, és hogy megteremtsem a saját egzisztenciámat. Amikor a fiam született számomra a legfontosabb az volt, hogy gondoskodjak a jövőjéről, ha esetleg meghalok. A sors iróniája, hogy már egészséges vagyok, és így 38 évesen akár 90 évig is élhetek. Biztos vagyok, hogy ha a családom, az anyukám, a fiam nem emlékeztet arra, hogy kötelességem nem meghalni, nem feladni, akkor most egy lennék a sok halottból a temetőben, mert egyszerűen nem bírtam volna tovább a fájdalmat. Az élet a legnagyobb ajándék, a posztoló ezt az anyukájától kapta, ezért érdemes magába tekintenie, talán ő nem teljesíti a kötelességét.