Adatok
Megérdemeljük
81 bejegyzést írt és 4 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.
Addig gyötörjük az elménket, amíg egy-egy helyzetet nem látunk át teljesen, amíg saját szerepünket az adott helyzetben nem érezzük teljesen tisztán. Amíg azt nem érezzük, hogy látunk. Utána már más helyzetekre is máshogy fogunk nézni, az esetleges kételyeinket, mások meg nem…..
Senki sem a maga ellensége, a legtöbb pazarlásunk abból ered, hogy nem látunk tisztán. Az élet alól nem mehetünk nyugdíjba, még sok ezer évig. A motivációnk, a hozzáállásunk, a gondolkodásunk, a boldogulásunk és a boldogságunk annyit veszít ilyenkor, hogy az…..
A politikusaink pont olyanok és pont azt csinálják, mint mi magunk, az adófizető állampolgárok, választók, nép, társadalom, emberek, magyarok. Beleszólnak mások életébe és többet vesznek ki a közösből, mint amit beletesznek, többé-kevésbé hűségesek hozzánk, mérsékelten…..
Teret engedünk az egónknak, így célok helyett ahhoz keresünk eszközöket, hogy igazoljuk, különlegesebbek vagyunk másoknál, és élvezzük ennek a vélt helyzetnek az előnyeit. Bele akarunk szólni mások életébe, függő helyzetbe akarunk hozni másokat. Legalább ezer éve ez…..
Az életben minden egyensúlyra törekszik, sok esetben még szánt szándékkal is csak egészen rövid időre lehet elkerülni az egyensúlyt. A politikában, a gazdaságban, személyes viszonyokban egyaránt. Pazarlunk, amikor nem törekszünk egyensúlyra. Veszítjük az időt és az energiát,…..
A nagy magyar egónk vezet óda, hogy tartósan vezető helyeken vagyunk elég különböző halállal kapcsolatos statisztikában – öngyilkosság, rák számos fajtája –, több házasság megy tönkre, mint ahány nem, nem vagyunk boldogok, gazdagok, elismertek, tanultak, nem könnyű és nem…..
Rengetegen pazarlunk, amikor nem beszélünk szépen, ahogy akkor is, amikor helytelenül vagy nem érthetően fejezzük ki magunkat. Nagyon megnehezítjük a tisztánlátásunkat, amikor saját magunkkal kapcsolatosan fogalmazunk pontatlanul és nagyon megengedően.
Nehezítjük másoknak a…..
Sokan gondoljuk azt, hogy objektíven, tárgyilagosan, kiváló emlékezetünk alapján alkotunk ítéletet és véleményt. Erre nem vagyunk képesek, nem tudjuk érzékelni és értelmezni az összes ingert, szempontot, szándékot, érzelmet, még saját magunk esetében sem, nem rendelkezünk…..
Pazarlóan sok tárgyunk van, amit nem használunk, vagy amit nem használunk ki a lehetőségeinkhez mérten. Foglalják a helyet, feleslegesen kötődünk hozzájuk, féltjük őket, nem mindig találjuk meg őket vagy elfeledkezünk a létezésükről. sokat költünk a karbantartásukra, bár…..
Diszklémer: ez egy nagyon dühös, néhol trágár poszt lesz. Aki nem szereti az ilyesmit, ne olvassa tovább. Nem, vagy csak nagyon ritkán szoktam ilyet írni. Most írok. Mert kurvára elegem van.
A mai nap döbbenetesen tömény esszenciája volt a hazai politika rothadtságának,…..
Igaz, hogy az idei harmadik teljes győzelmet hozó októberi választás után mintha lekapcsolták volna a villanyt a Fidesznél, s a párt mintha vaksötétben botladozna a hatalompolitikai mesterterv teljes sikere után. Igaz, hogy 2010 óta nem volt ilyen aktív tüntetéshullám a négy éve…..
Vendégszerzőnk, Kardos Gábor filozófus írása.
Ismerjük a technokrata szöveget, hogy majd a szakemberek és a szakértői kormány megoldják a problémákat... és aztán valahogy mégse az lesz belőle, amit ígértek. Sőt.
Különösen itt a kontinens keleti felében dívik a…..
Kedves Olvasó, pazarlunk. Nagyon sokan, nagyon sokat. Nem tűnik fel, csak a hiánya mindannak, amit elpazarlunk, magát a pazarlást nem látjuk. Okolunk mindenkit az észlelt hiányokért és hátrányokért, kivéve magunkat. A pazarlásunkat fejtem ki a következő pár…..
Emberek, magyarok, szeressük magunkat és szeressük egymást. Egyszerre a kettőt és egyszerre mindannyian. Olyan csodának leszünk alkotói és élvezői, amelyre ezer éve vágyunk. Mondjunk le arról, hogy bármi jár nekünk csak azért, mert magyarok vagyunk, ez mérgez és tesz tönkre…..
Választás lesz, de nem akkor és nem arról, amiről gondoljuk. A legfontosabb kérdés, amiben napi szinten választanunk kell, hogy mit tegyünk. Ön mit tesz, kedves Olvasó? Egyetértünk abban, hogy a saját kezünkben van leginkább az egyéni és közös sorsunk? Kérem fogadja el, hogy…..
A választás borzalmas dilemmája: vagy az a pártcsoportosulás nyer, amelyik azt mondja, amit hallani szeretnénk, de ez nekünk és együttesen az országnak is rossz, vagy egy olyan pártcsoportosulás, amelyik nem azt mondja, amit nagy többségünk hallani szeretne, és közben azt sem lehet…..
1944-ben magyarságunknak minden szempontból a legrosszabb arcát mutattuk. Ítélkezhettünk mások sorsa felett, beleszólhattunk abba, hogy ki lehet vagy nem lehet a magyar nemzettest tagja, jelentős javakhoz juthattunk ingyen, szó szerint címkézhettünk másokat. Kéz a kézben…..
Nagyon nagyra vagyunk a magyarságunkkal, féltékenyen őrizzük a képzeletünkben nekünk adott, magyarságunkból származó, máshogy nem pótolható sok jót. Elvitatjuk más magyaroktól, hogy jó magyarok-e, megkérdőjelezzük, egyáltalán magyarok-e, ha nekünk nem tetsző dolgokat…..
Amikor egy politikus a magyarságunkat említi, akkor azt mondja, hogy mennyi minden jár nekünk, hogy ezt mennyire nem kapjuk meg, hogy mennyire nem kell semmit tennünk, hiszen magyarként mennyi minden jár nekünk, amit majd a politikus intéz, leginkább az ellenoldal kárára. És azt is…..
Sosem tüntetünk azért, hogy az állam zárja be a kiskapukat. Nem teszünk semmit azért, hogy kiszámítható legyen az igazságszolgáltatásunk. Nem lépünk fel a korrupció ellen. Ezzel szemben napi szinten mindent megteszünk, hogy a mostani rendszer változatlan formában fennmaradjon,…..
A demokráciáktól a diktatúrák felé haladva egyre több elvárással szembesülünk és egyre inkább életbe vágó azoknak megfelelni. A demokráciában alapvetően azt várjuk el egymástól, hogy általában tartsuk tiszteletben a törvényeket és konkrétan a többiek jogait.…..
Indulatos nép vagyunk, könnyen dühbe gurulunk, hamar hangot is adunk negatív érzelmeinknek, és azonnal rettenetes büntetésért kiáltunk. Magyarként azt gondoljuk, minden jár nekünk. Bármilyen valós helyzethez képest az összehasonlítási alapunk az az irreális hit, hogy mindenki a…..
Itthon pontosan tudjuk, milyen kevéssé élhető az országunk. Külföldön más szempontból nehéz élni, mint itthon. Más nyelven beszélnek, jó eséllyel mindent kezdhetünk elölről, amikor kimegyünk, alapvető szabályokat és szokásokat tanulhatunk meg, semmi sem alapértelmezetten…..
Szándékoltan és nem szándékoltan, de mindent megteszünk, hogy mi magunk adjuk el magunkat gyarmatnak. Nem vagyunk tisztában erőforrásaink értékével, bejáratott kliséink vannak a gyarmatosítást ellenzőknek a meggyőzésére és érveik lesöprésére, többnek gondoljuk magunkat a…..
A törökök nem értették, miért tartjuk fent a harácsolás és a korrupció rendszerét a kivonulásuk után, de nagyon már nem érdekelte őket. A lövészárokban harcoló géppuskások nem értették a teljes a lovaikat hetykén megülő, huszáros rohamot indító katonáinkat, de éltek a…..
Belépve többet láthatsz. Itt beléphetsz
Ön elégedett a sorsával? Mit gondol a helyzetünkről? Mennyire érintik Önt az alábbi jelenségek?
A politikai kultúra szintje alacsony, nincs párbeszéd a politikai táborok között; a házasságok fele válással végződik; a politika és a gazdasági életet átszövi a korrupció; naponta átlagosan három ember hal meg közúti balesetben; az iskolarendszer funkcionális analfabéták tömegét engedi a társadalomba; egymillió alkoholista van; alacsony a várható élettartam; a legnagyobb szegénységi kockázat a gyerekvállalás; rengeteg az öngyilkos; az átlagos szülő-gyermek beszélgetés időtartama a napi tíz percet nem éri el; semmi sem biztosítja a törvények meghozatalának átláthatóságát és a törvények koherenciáját; nincs összhangban a politikusok gazdagodása az ország gyarapodásával; rengeteg embert ér erőszak; nagy a különbség a nemek között a munkahelyi lehetőségek, a megbecsültség ás a fizetések terén; az állam hihetetlen módon pazarol; nincs tömegsport.
Nem értjük, hogy 25 évvel a rendszerváltozás után, a lehetőségeinkhez képest, a kezdeti lelkesedés és ígéretek után hogy juthattunk idáig. Okolunk sokakat, politikusokat, más országokat és népeket, a velünk egyet nem értőket. Könnyen találunk felelősöket és hosszú listánk van a bűnösökről. A politikát okoljuk a legtöbb bajunkért. Még akkor is, ha mi magunk beszélgethetnénk többet gyermekeinkkel, mi is pazarolhatnánk kevesebbet, mozoghatnánk többet, törődhetnénk többet a testi és lelki egészségünkkel, és vezethetnénk körültekintőbben is. Mindezek ellenére magunkat legfeljebb annyiban hibáztatjuk, hogy hagytuk idáig jutni a politikusainkat, az országunkat. Valamit nem látunk.
Nem vesszük észre a kapcsolatot, hogy ugyanolyan arányban marad homályban vagy büntetlenül az erőszak, akár másvalaki követi el ellenünk, akár az állam követi el a törvények és a racionalitás ellen; hogy az állam ugyanannyira nem becsül, tisztel és szeret minket, mint ahogy mi sem magunkat vagy egymást; hogy a politika ugyanúgy huszárvágással akarja megoldani évszázados problémáinkat, mint mi magunk; ahhoz hasonlóan, ahogy az otthonunk a legveszélyesebb hely, ugyanúgy a saját államunk, a saját közösségünk szól bele az életünkbe a leginkább károsan; hogy a politikusaink velünk együtt vesznek többet ki a közösből, mint amennyit beletesznek. Nem látjuk, hogy a politikusaink közülünk jönnek, ugyanazt teszik és ugyanarra vágynak, mint mi. A mi elvárásainkat teljesítik, mi nem hagyjuk, hogy máshogy tevékenykedjenek, mint ahogy. Semmit sem látunk.
A közéletben, politikai közbeszédben nem hallgatjuk meg egymást, egy politikai vitában leginkább azt akarjuk bebizonyítani, hogy mennyivel okosabbak vagyunk másoknál. Sokat foglalkozunk azzal, hogy mit lehetett vagy kellett volna tenni korábban. Rengeteg frappáns publicisztikát írunk és olvasunk arról, hogy mások mit tegyenek, hogy nekünk jobb legyen, bőségesen kifejtjük elvárásainkat másokkal szemben. Szakértői kormányért kiáltunk, hogy az hozza rendbe a törvénykezésünket és a közéletünket, hogy utána mi mondjuk meg a közös hogyan továbbot. Egyedül azzal nem foglalkozunk, hogy mi magunk mit tegyünk. Nem nézünk tovább a saját orrunk hegyénél.
Várunk az államra, hogy javítson az életünkön, hogy a mi elvárásainkat vegye figyelembe, hogy a saját kényelmünk és önsorsrontásunk ellenére biztosítson jólétet, egészséget és tudást a számunkra. Kifogásokat keresünk, másoknak miért sokkal egyszerűbb élhető országot építeniük, mi meg miért vagyunk kénytelenek másokra várni. Fel sem merül bennünk, hogy amíg másokra várunk, addig függünk is tőlünk, és más módon is védtelenné és kiszolgáltatottá tesszük magunkat. Elfeledkezünk arról, ha más országokat, hatalmakat, népeket hibáztatunk, akkor is a mi hátunkon csattan az ostor. A mi problémáink nekünk fájnak, bárki is a probléma okozója és bárki is a felelős a meg nem oldásáért. Ráadásul meg sem fordul a fejünkben, hogy a legtöbb nehézséget mi okozzuk saját magunknak. Szemellenzők sokaságát vesszük fel.
Mindig van választás. Eddig vártunk másokra, követeltük másoktól az értünk való cselekvést, látható eredménytelenséggel. Még akkor is másokra várunk, amikor nekünk igazán fontos az előbbre jutás. Egyetlen dolgot nem próbáltunk még ki, pedig mindig is itt volt a megoldás: tegyünk mi magunk a saját boldogságunkért. Ugyanaz az út vezet a személyes boldogságunkhoz és a közös boldogulásunkhoz. Induljunk el rajta, ehhez nem kell várni senkire és semmire, nincs szükség forradalomra, független a politikusoktól és másoktól is, nincs hozzá szükség különleges tehetségre, és ingyen van. Látványosan meg fog változni az életünk, és velünk együtt meg fognak változni a politikusaink is.
A gondolkodásunkról, az önsorsrontó elvárásainkról, az elégedettség és a boldogság közötti különbségről, a személyes boldogsághoz és közös boldoguláshoz vezető útról szól a blogom, arról, hogy mi magunk mit tegyünk. Kérem olvassa el: megerdemeljuk.blog.hu
Köszönöm
N. N.