Regisztráció Blogot indítok
Adatok
szabomarta

0 bejegyzést írt és 3 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.

Admin Szerkesztő Tag Vendég
Niki élete gyakorlatilag egy hét alatt fordult meg, bár már régóta tervezgette a határátkelést, az szinte egyik napról a másikra történt meg vele. Így jutott ki Németországba, ahol sok minden kiderült, például az, hogy a nyelvtudása nem sokat ér. Az első időszak nehézségei…..
szabomarta 2014.09.05 09:38:49
Azért az elég necces, hogy a posztíró fel van háborodva, hogy 16 éven keresztül tanult, miközben kiderül, hogy mindössze 24 éves... Azért az általános iskolai és középiskolai (érettségi, nem szakképzés) tanulmányokra hivatkozva (12 év) nem kellene "verni az asztalt", hogy az mekkora befektetett energia volt, hiszen szerintem az ALAP, hogy az embernek megvan a 8 általánosa, majd a szakmunkásképzője/érettségije. Én még nem láttam olyan embert, aki azt mondaná, hogy elvégezte az általánost/középiskolát, hú, mekkora befektetett energia volt, ez már valami! A másik, hogy említette, hogy van már egy diplomája, ami után a kezdő fizetése nettó 120 ezer Ft volt. Megértem, hogy ez kevés, de frissdiplomásként egy olyan területen, ahol évente több száz ember kerül a munkaerőpiacra, a kereslet-kínálat törvényei alapján valószínűleg hasonló fizetések találhatóak - ismétlem, kezdőként. Ideális esetben, nagyobb cégnél azért ez növekszik idővel. Minden relatív, azért ahhoz képest, hogy ügyvédjelöltként 80-90 ezerért dolgozik valaki évekig, a 120 még mindig jobb, bár az is igaz, hogy egyik sem elég a megélhetéshez, csak viszonyítás miatt mondom.
A nyelvtudásra utalva, írta, hogy utoljára érettségihez kellett használni a németet (tehát eltelt 4-5 év), de közben felhozza, hogy semmit sem ért az itteni nyelvoktatás... ha nem használta évekig, akkor persze, hogy semmit sem ér. Amellett, persze, igaza van, hogy a középiskolai nyelvoktatás (kivéve a kéttannyelvű sulikat) nem igazán ad stabil nyelvtudást (értsd: erős középfok), de ezt csoportosan, heti 4-5 órában nem is adhatja meg. A konklúzióban, mely szerint itthon nehéz élni, nem tud az ember gyereket vállalni, stb. nem mondom, hogy nincs igaza, de kicsit úgy érzem, ezek szájába rágott szavak és inkább a türelmetlensége (nem volt benne elég ambíció munkahelyet/szakmát váltani, belevágtak vállalkozásba vakon) mondatja vele. Végül, pedig utoljára ismét felhozom a relativitást: az, hogy ő Németországban vendéglátásban dolgozik, magyar szemmel nézve jó fizetésért, relatív siker. Ha ő úgy érzi, hogy ez neki az, számára már megérte. A helyében azért nézném a kinti logisztikás munkalehetőségeket is, mert egy ideig az embert viszi előre a jó fizetés, de egy idő után nem perspektíva "munkásszállón" lakni, ha már 16 évet tanult. Drukkolok neki és örülök, hogy volt ismerőse, aki segített.
Ma ismét egy olyan történet következik, melynek szerzője, András, nem anyagi gondok elől ment el Magyarországról, hanem azért, hogy tanuljon. Méghozzá Milánóban, mert hova is mehetne egy designernek készülő fiatal, ha nem az észak-olasz városba? Ráadásul azok is örülhetnek,…..