Adatok
Dori02
0 bejegyzést írt és 2 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.
Augusztus közepén lesz két éves a Határátkelő, nemrégiben volt egy éve, hogy itt vagyunk az Indexen, és e két dolog egyenként is számvetésre késztetett a blog jelenével és jövőjével kapcsolatban.
A számvetés eredménye egyfelől az, hogy örvendetesen nagy a közösség, sok a…..
Dori02
2013.08.19 10:32:32
Habár tudom, elég semmitmondó az indapass profilom, meg új is vagyok (pár nap alatt sikerült végigolvasnom a postok 80%-át mondjuk xP), jelentkeznék én is prémiumosnak. Saját blogom is van , szóval megértem a kommentmoderáció nehézségét, pont ennek fényében nem szokásom elfogadhatatlan hangvételű kommentek írása.
Amikor külföldre költözünk, nem csak országot, hanem nyelvet is váltunk. Elhagyjuk (legalábbis egy időre) az anyanyelv jelentette biztonságos területet és bizonyos mértékig újjászületünk egy új nyelvben és társadalomban.
Szavazz a Határátkelőre a Goldenblogon - egy…..
Dori02
2013.08.19 10:32:12
Nagyon tetszik a cikk, most jöttem haza 11 hónap után külföldről (és nemsokára megyek is ki megint :P), ahol a kint töltött időm alatt 0 azaz nulla magyarral kerültem kapcsolatba, és mivel még kontinensen kívül is voltam, az időeltolódás a hazaiakkal való skype lehetőségét is igen megcsonkította.
A legrosszabb az egészben, hogy akik nem tették ki a lábukat Magyarországról nyaralásnál hosszabb időre, azt hiszik "felvágni" próbálok azzal, hogy angol szavakat keverek a magyarba vagy épp egyenest angol csúszik ki ha gyorsan akarok reagálni valamire.
Ezenkívül nekem például olyan problémám is van, hogy mikor direkben próbálok figyelni arra, hogy szépen (angolmentesen) beszéljek magyarul furcsa szavak jutnak eszembe, így használtam pl 20 évesen az "iparkodj már!" meg a "mit tétlenkedsz ott?" kifejezéseket, amik hát, talán nyelvtanilag helyesek, barátaim viszont jót röhögtek fura szóhasználatomon.
A nyelvben való újjászületéssel teljes mértékben egyet tudok érteni, a magyaron kívül beszélek angolul és japánul, amikor pedig 1 éve belekezdtem a franciába, mindenkinek mondtam, hogy nehéz mert még nincs "francia énem".
Szerintem ez részben azzal is összefügg, hogy minden nyelven kicsit más a humor, a káromkodás, máshogy vagyunk udvariasak - japánban pl udvariatlanság az "én" szó túlzott használata, így ha tudják kerülik, míg a franciában egy mondatban kétszer is előfordulhat (moi, je... ) nyelvtanilag és társadalmilag teljesen elfogadottan.
Szóval én hiszek a nyelvben való "újjászületésben", azaz nem is újjászületésben, hanem inkább a nyelvvel együtt egy párhuzamos személyiség kialakulásában. Aztán az, hogy épp melyik dominál, reflexből melyik jön ki, azt (legalábbis nálam) az dönti el melyik nyelvet használom huzamosabb ideig.
@_Jeff_: 11 hónapot aupairkedtem kicsi gyerekek (3 és 5 évesek) mellett, akik habár francia anyanyelvűek, 2 éves koruktól kezdve a napok nagy részét aupairrel (mint pl én) töltik aki angolul beszél hozzájuk. Nem mondhatnám, hogy össze lennének zavarodva, a szüleikkel, egyéb családtagokkal folyékonyan franciául, velem angolul beszéltek. Természetesen voltak olyan szavak amiket pl angolul tanultak meg előbb így a franciában is használták, vagy épp olyan amit angoul soha az életben nem kellett mondaniuk, így csak franciául tudták. Mindenesetre szerintem, amennyiben kellő mennyiségűt beszéltek magyarul a kicsihez, tökéletesen bilingual lehet. :)
A legrosszabb az egészben, hogy akik nem tették ki a lábukat Magyarországról nyaralásnál hosszabb időre, azt hiszik "felvágni" próbálok azzal, hogy angol szavakat keverek a magyarba vagy épp egyenest angol csúszik ki ha gyorsan akarok reagálni valamire.
Ezenkívül nekem például olyan problémám is van, hogy mikor direkben próbálok figyelni arra, hogy szépen (angolmentesen) beszéljek magyarul furcsa szavak jutnak eszembe, így használtam pl 20 évesen az "iparkodj már!" meg a "mit tétlenkedsz ott?" kifejezéseket, amik hát, talán nyelvtanilag helyesek, barátaim viszont jót röhögtek fura szóhasználatomon.
A nyelvben való újjászületéssel teljes mértékben egyet tudok érteni, a magyaron kívül beszélek angolul és japánul, amikor pedig 1 éve belekezdtem a franciába, mindenkinek mondtam, hogy nehéz mert még nincs "francia énem".
Szerintem ez részben azzal is összefügg, hogy minden nyelven kicsit más a humor, a káromkodás, máshogy vagyunk udvariasak - japánban pl udvariatlanság az "én" szó túlzott használata, így ha tudják kerülik, míg a franciában egy mondatban kétszer is előfordulhat (moi, je... ) nyelvtanilag és társadalmilag teljesen elfogadottan.
Szóval én hiszek a nyelvben való "újjászületésben", azaz nem is újjászületésben, hanem inkább a nyelvvel együtt egy párhuzamos személyiség kialakulásában. Aztán az, hogy épp melyik dominál, reflexből melyik jön ki, azt (legalábbis nálam) az dönti el melyik nyelvet használom huzamosabb ideig.
@_Jeff_: 11 hónapot aupairkedtem kicsi gyerekek (3 és 5 évesek) mellett, akik habár francia anyanyelvűek, 2 éves koruktól kezdve a napok nagy részét aupairrel (mint pl én) töltik aki angolul beszél hozzájuk. Nem mondhatnám, hogy össze lennének zavarodva, a szüleikkel, egyéb családtagokkal folyékonyan franciául, velem angolul beszéltek. Természetesen voltak olyan szavak amiket pl angolul tanultak meg előbb így a franciában is használták, vagy épp olyan amit angoul soha az életben nem kellett mondaniuk, így csak franciául tudták. Mindenesetre szerintem, amennyiben kellő mennyiségűt beszéltek magyarul a kicsihez, tökéletesen bilingual lehet. :)
Belépve többet láthatsz. Itt beléphetsz