Regisztráció Blogot indítok
Adatok
kotibkore

0 bejegyzést írt és 2 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.

Admin Szerkesztő Tag Vendég
...legalábbis majdnem. Mielőtt ugyanis fejest ugranánk a Young-féle sématerápiában jelenleg számon tartott a 18 séma világába, pár általánosabb kérdést még meg kell válaszolnunk. Mi is az a korai maladaptív séma? Hogy alakul ki? Mi tartja életben? Mit csinál velünk a séma?…..
kotibkore 2013.08.18 19:42:11
Kicsit mellékszál, de nekem kérdés, hogy lehet-e a jóból túl sok. Ami a példában szerepel az nem annyira a jóból (valódi szükségletek) a sok, hanem inkább valami másfajta rosszból: rátelepedik a gyerekre, és nem hagyja az autonómiáját megélni.
Elsőre az fogalmazódott meg bennem, hogy ez a nyugati gondolkodásban egy elfogadott mítosz, hogy túl lehet szeretni egy gyereket, és el lehet kényeztetni azzal, hogy ha valódi szükségletekből túl sokat adsz nekik (túl sok közelség, túl sok ölelés, túl hosszú szoptatás, túl sok szabadság), ami szerintem egyszerűen nem igaz, éppen ellenkezőleg, majdnem minden gyerek szükséget szenved ezekben a mi társadalmi kereteink és normáink között (és most már egy csomó empirikus adat is van mögötte, hogy pl. a korai stressz hogyan befolyásolja a későbbi stresszre való fogékonyságot - mondjuk pl. ha kisbaba korától arra szoktatják a gyereket, hogy legyen külön, és hadd sírjon).
Másrészt viszont valahol ez tényleg egy valós dilemma (nekem személyesen is), hogy találod meg a helyes utat, ha a saját zsigeri tapasztalataidat nem akarod követni a gyereknevelésben. De a saját élményem nem az, hogy azzal van a baj, hogy átcsap egy másik végletbe a dolog, hanem, hogy nem tudsz mindent kizárni, ami zsigerből jön, és rossz. Lehet mondjuk egy gyerekre ráhagyni az agresszív, vagy önző megnyilvánulásokat, de egy gyerek, akit szeretnek, nem bántanak, és biztonságban érzi magát, az nem lesz problémásan agresszív. És már kezdettől ugyanannyira szociális lény is, mint amennyire, önző, és pl. segíteni akar, ha le nem szoktatják róla, és már kezdettől fogva autonóm lény is, és élvezi, ha ő csinálhat meg dolgokat, ha le nem szoktatják róla, és nem próbálják meg kivenni a kezéből a dolgokat (vagy félelmekkel elárasztani, "jaj, ne mássz fel, le fogsz esni, le fogsz esni")
off egyszer régen már jártam a blogodon, a wétiko-ról jutottam valahogy ide :-), és most pár napja visszataláltam, és azóta itt olvasgatok, sok minden érdekel amiről írsz