Adatok
Major Norbert
0 bejegyzést írt és 15 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.
Tisztelt Hölgyem/Uram! Évekig dolgoztam egy multicégnél - pályakezdőként kerültem egy már évek óta ott dolgozó csapatba -, ahol sajnos én is áldozata lettem a munkahelyi pszichoterrornak. Az első évben minden remekül ment, úgy tűnt, a főnököm nagyon is elégedett a…..
Major Norbert
2013.08.31 07:33:18
@zsírmalac: Igen, igazad lehet
Major Norbert
2013.08.31 15:41:22
@tisztapista: Szóval te lennél az "Atyaúristen" aki jóóól eldönti kinek-mire van szüksége? :D
Meg aki itt meghatározza hogy ki-milyen szinten áll ?:D Ne csinálj már úgy kérlek mintha ismernél.
Meg aki itt meghatározza hogy ki-milyen szinten áll ?:D Ne csinálj már úgy kérlek mintha ismernél.
Major Norbert
2013.08.31 16:53:22
@Faszerkezet: Van valami abban amit mondasz
Üdvözlet, Márk vagyok, pályakezdő, A sztorim a következő. Nagyon megörültem amikor suli után szinte azonnal felvettek, ráadásul a szakmámban (autőszerelő), viszont egy ideje úgyérzem hogy, mind a fönököm, mind a kollégáim kihasználnak. A mai nap például a…..
Major Norbert
2013.08.05 21:25:02
@manyuska: Nagyon kedves tőled ez a jó tanács.Köszönöm!Az igazat megvallva az elmúlt 3 évben teljesen elhanyagoltam a szakmám.Nem foglalkoztam vele, nem dolgoztam benne.
10 év pedig borzasztó sok idő,sok sok minden megváltozik addigra.
10 év pedig borzasztó sok idő,sok sok minden megváltozik addigra.
Major Norbert
2013.08.05 20:56:06
@droid_:
Megértem amit írtál.
Elnézést kérek ha egy pici indulatot is éreztél ha kommentemben.Tényleg nagyon sajnálom.
Az elmúlt három év alatt, sok minden történt.
Nem túlzás ha azt mondom, gyakran történtek olyan dolgok amiket megalázónak éreztünk mi egyszerű alkalmazottak.(tavaly pl volt egy nagyszabású "akció" a vezetőség részéről hogy jutalmazzák a dolgozókat ha az elváráson felül teljesítenek.Meg is tették, egy két alkalommal műszak vége előtt összehívták a dolgozókat és átadtak nekik néhány db banánt.Mosollyal az arcukon.De elhiheted nekem barátom, olyan lekezelő gyúnyos mosolyt még nem láttam. )
Nem tudok olyan embert megemlíteni, aki ne érezte volna azt hogy abszolút nem érdekeljük a vezetői rétegeket.Talán másokra nem annyira, de rám elég nagy hatással volt.Bennem elég sok minden megváltozott és sok mindenben elég mély nyomot hagyott.
Eltelt már egy hónap amióta nem kellett még csak a közelébe se mennem a gyárnak.A kollégáimmal sem találkoztam azóta.De fejben még mindig ott vagyok, és nagyon sokat gondolkodok azokon a dolgokon amiket ott tapasztaltam,és azokon az embereken akik ott voltak és még mindig ott vannak.
Tudod, mind a két bejegyzésembe betettem a "ha fúj a szél,a nád vagy meghajlik vagy megtörik" idézetet, amit az egyik műszakvezetőm még az év elején mondott nekem.Az akivel veszekedtem. Ez a mondat nagyon belém égett.Ha lehet ezt mondani.És nagyon nagyon sokáig, ott bent a gyárban munka végzés közben ahogy figyeltem a dolgokat,ezen gondolkodtam.
Elkezdtem azon gondolkodni, hogy mégis minek tarthatnak ezek bennünket.Minek nézhetnek ezek bennünket, hogy tekinthetnek ránk...
Részben megérzéseknek,részben pedig tapasztalati tényeknek köszönhetően másra egyszerűen nem tudtam gondolni, (és most sincs ez másképp)
minthogy eszközökre, humán Erőforrásra,amiket bérelnek. Úgy éreztem/úgy érzem csak afféle alatvalók vagyunk akiknek szolgálni kell.
Az Fb kommentemben is írtam hogy az alázatosságot azt meg is követelték tőlünk.Szó szerint szem rebbenés nélkül meg is mondták hogy alázatosnak kell lennünk.És ez így igaz ahogy leírom.
Aztán ott van még egy másik oldala is ennek.
Az, hogy őket milyennek láttam.
Az ahogy beszéltek, ahogy járkáltak közöttünk miközben mi végeztük a munkánkat..
Mindenből amit és ahogy mondtak, ahogy viselkedtek.Áradt belőlük az önteltség, az önelégültség, az önimádat, egy olyan szellemiségről tettek tanúbizonyságot ami (ha mondhatom ezt) felsőbbrendűségnek tűnt nekem.
Úgy éreztem ránk nem tekintettek emberként, magukat viszont többre tartották annál.
Az előbbiekben próbáltam nem elfogult lenni, nem túlozni.
De az előbb leírtak bennem már egy jó ideje nagyon nagy haragot és gyűlöletet váltottak ki.
És az utóbbi időben már nem csak akkor éreztem ha ott bent voltam hanem akkor is ha itthon voltam.
Megértem amit írtál.
Elnézést kérek ha egy pici indulatot is éreztél ha kommentemben.Tényleg nagyon sajnálom.
Az elmúlt három év alatt, sok minden történt.
Nem túlzás ha azt mondom, gyakran történtek olyan dolgok amiket megalázónak éreztünk mi egyszerű alkalmazottak.(tavaly pl volt egy nagyszabású "akció" a vezetőség részéről hogy jutalmazzák a dolgozókat ha az elváráson felül teljesítenek.Meg is tették, egy két alkalommal műszak vége előtt összehívták a dolgozókat és átadtak nekik néhány db banánt.Mosollyal az arcukon.De elhiheted nekem barátom, olyan lekezelő gyúnyos mosolyt még nem láttam. )
Nem tudok olyan embert megemlíteni, aki ne érezte volna azt hogy abszolút nem érdekeljük a vezetői rétegeket.Talán másokra nem annyira, de rám elég nagy hatással volt.Bennem elég sok minden megváltozott és sok mindenben elég mély nyomot hagyott.
Eltelt már egy hónap amióta nem kellett még csak a közelébe se mennem a gyárnak.A kollégáimmal sem találkoztam azóta.De fejben még mindig ott vagyok, és nagyon sokat gondolkodok azokon a dolgokon amiket ott tapasztaltam,és azokon az embereken akik ott voltak és még mindig ott vannak.
Tudod, mind a két bejegyzésembe betettem a "ha fúj a szél,a nád vagy meghajlik vagy megtörik" idézetet, amit az egyik műszakvezetőm még az év elején mondott nekem.Az akivel veszekedtem. Ez a mondat nagyon belém égett.Ha lehet ezt mondani.És nagyon nagyon sokáig, ott bent a gyárban munka végzés közben ahogy figyeltem a dolgokat,ezen gondolkodtam.
Elkezdtem azon gondolkodni, hogy mégis minek tarthatnak ezek bennünket.Minek nézhetnek ezek bennünket, hogy tekinthetnek ránk...
Részben megérzéseknek,részben pedig tapasztalati tényeknek köszönhetően másra egyszerűen nem tudtam gondolni, (és most sincs ez másképp)
minthogy eszközökre, humán Erőforrásra,amiket bérelnek. Úgy éreztem/úgy érzem csak afféle alatvalók vagyunk akiknek szolgálni kell.
Az Fb kommentemben is írtam hogy az alázatosságot azt meg is követelték tőlünk.Szó szerint szem rebbenés nélkül meg is mondták hogy alázatosnak kell lennünk.És ez így igaz ahogy leírom.
Aztán ott van még egy másik oldala is ennek.
Az, hogy őket milyennek láttam.
Az ahogy beszéltek, ahogy járkáltak közöttünk miközben mi végeztük a munkánkat..
Mindenből amit és ahogy mondtak, ahogy viselkedtek.Áradt belőlük az önteltség, az önelégültség, az önimádat, egy olyan szellemiségről tettek tanúbizonyságot ami (ha mondhatom ezt) felsőbbrendűségnek tűnt nekem.
Úgy éreztem ránk nem tekintettek emberként, magukat viszont többre tartották annál.
Az előbbiekben próbáltam nem elfogult lenni, nem túlozni.
De az előbb leírtak bennem már egy jó ideje nagyon nagy haragot és gyűlöletet váltottak ki.
És az utóbbi időben már nem csak akkor éreztem ha ott bent voltam hanem akkor is ha itthon voltam.
Major Norbert
2013.08.05 21:05:58
@monddazigazatmar: Részben igazad van.Nem is vitatkozni akarok.Azért a kapom a fizetésem hogy dolgozzak.Nem azért hogy eltűrjek olyan dolgokat amik mások gondolkodásmódjából személyiségéből, szellemiségéből fakad.Nem azért kapom a fizetésemet drága barátom, hogy elviseljek olyan dolgokat amik pl abból fakadnak és erednek ahogy a felettesem néz rám a gondolkodásmódjából szellemiségéből eredően.
És igen én úgy gondolom a munkahelyen is emberek vannak emberek vagyunk, nem valami "mások", nem valami "kevesebbek".
Szóval ez az "önálló identitás" dologgal kapcsolatban csak annyit szeretnék mondani
(remélem nem veszed rossz néven) hogy szeretném megőrizni azt aki vagyok és azt ami vagyok.
Nem pedig olyanná vagy azzá válni amivé mások tesznek,....vagy épp fizetnek
És igen én úgy gondolom a munkahelyen is emberek vannak emberek vagyunk, nem valami "mások", nem valami "kevesebbek".
Szóval ez az "önálló identitás" dologgal kapcsolatban csak annyit szeretnék mondani
(remélem nem veszed rossz néven) hogy szeretném megőrizni azt aki vagyok és azt ami vagyok.
Nem pedig olyanná vagy azzá válni amivé mások tesznek,....vagy épp fizetnek
Belépve többet láthatsz. Itt beléphetsz