Adatok
nochoice
11 bejegyzést írt és 2 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.
Ő a legszebb. Nemcsak a vidéken, hanem a világon. Több, mint Hófehérke. Emlékszem, hogy amikor először láttam, egyáltalán semmire sem gondoltam, egyszerűen csak figyeltem. Aztán később még jobban figyeltem, végül pedig már nem tudtam rá figyelni. Mindig kritikus, amikor…..
Lágy őszi tájból és sok kedves nőből gyurmázok. Mindig. A kettő misztikusan összefügg, mert nincs lágy őszi táj sok kedves nő nélkül, és nincs sok kedves nő lágy őszi táj nélkül. A szeptembertől mindig varázslatot várok, valami nagy-nagy csodát, amiben végre…..
Azt mondják, már az újszülöttek felismerik anyanyelvüket, sőt mintha más nyelvekkel szemben ez iránt valami eredendő lojalitást is éreznének, mintha a szívük kezdettől fogva az anyanyelvükhöz húzna. Vajon van ennek a meglepő kijelentésnek bármiféle alapja, vagy ez is csak egy…..
nochoice
2013.09.18 22:20:50
A kétnyelvű babák vajon melyik nyelven sírnak fel először? Amit a mama többet használt? Vizsgálták ezt vajon?
Az emberek egészen eltérően viszonyulnak ahhoz a tényhez, hogy a kismamák gyakran beszélnek magzataikhoz: a különféle vélemények két szélsőséges álláspont között helyezkednek el. Vannak, akik egyenesen azt gondolják, a kis pocaklakók nemcsak hogy hallják, de értik is, amit…..
Néha belehalok az életbe. A szeretésbe. Mert én csak szívet-lelket beleadva tudok, kitárulkozóan, önfeladón. Önfeláldozón. És mindig, amikor valaki elutasítja ezt, akkor szenvedek, és indokolatlanul sajnálom magam. Sebezhetőnek, megsebzettnek, érzem magam, és amikor véglegesen,…..
Amikor már nem gondoltam semmire, akkor vettem észre újra azt, aki végig a közelemben volt. Mondhatnám nagy felfedezésnek, de nem volt az. Olyan volt, mint egy porcelánbaba. Olyannak láttam. Tulajdonképpen beleálmodtam egy egész világot. Sokszor találkoztunk, gyakran láttuk egymást,…..
Tizenegyedikes voltam, és elég apatikus. Nem akartam senkit. A barátaim mellettem álltak, de tudtam, keveset értenek abból, ami bennem zajlik, de ez rendben is volt így. Elmeséltem, amit el tudtam mesélni, de többet nem tehettem, és ők sem tehettek többet annál, hogy…..
Tizenhat voltam. Szerettem valakit, aki játszott velem. Kezdtem megvetni mindent és mindenkit magam körül. Emlékszem, szilveszter napja volt. Azt nem tudom, kikkel töltöttem, ez minden évben változó, de arra emlékszem, hogy megfogadtam éjfélkor, hogy keresek valakit magam mellé. Nem…..
Az osztályomat sosem szerettem, ahogy ők sem szerettek engem. Más úton jártam, mint ők, leszámítva azt az egy-két kivételt, akik megértettek engem, és akiket én is megértettem. Nem is igazán érdekeltek. Folyamatos vitákba keveredtem velük, legtöbbször homlokegyenest eltért a…..
Azon az estén Vele beszélgettem. Akkoriban még MSN-en volt erre lehetőség, és olyan nagyon örültem, hogy egyáltalán szóba áll velem. Persze elég rideg volt, és elég távolságtartó, bizonyára tisztában volt vele, hogy ő áll nyerésre, és éreznie kellett, hogy mennyire…..
Nem tudom, hanyadik nap volt pontosan. Abban szinte biztos vagyok, hogy az első héten történt. Szerelmes lettem, de ez nem az a sejtelmes vonzás volt, amit ismertem. Belémcsapott, mint egy villám, és tényleg porig égtem tőle. Nem volt szép nő, inkább óriása volt a kisugárzása, és…..
Kisiskolás koromban nemigen találtam a helyemet, eleinte visszahúzódó voltam, féltem, hogy elrontom a dolgokat. Igen, a DOLGOKAT, úgy általában, mindent. Nagyon elesettnek éreztem magamat, de azért szereztem barátokat is. A szerelemmel elfelejtettem foglalkozni, egészen addig, amíg a…..
Sosem voltam lázadó, ha lázadtam, legfeljebb magam ellen, a legbelső lényegem ellen tettem. Talán a mai napig is. Nem azt keresem, amit elvesztettem, hanem azt, amit sohasem találtam meg: magamat. Azt tudtam, egészen kicsi koromtól, hogy valami nincs rendben, hogy nem értem azt, ami zajlik…..
Belépve többet láthatsz. Itt beléphetsz