Adatok
öreg60
0 bejegyzést írt és 5 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.
Lerágott csont ez a devizahitelezés, csak hát rendre fellángol, és a jelek szerint valós a veszélye annak, hogy még a bíróságok krémjének számító legeslegeslegfelsőbb bíróság sem érti, s így elkúria.
Engem igazából régóta érdekel, hogy a devizahitelesek hány százaléka…..
öreg60
2013.06.23 14:10:16
@lajafix1: Én nem hülyéztelek le, az infó amúgy sem tőlem származik, én csak idéztem. (Az infó nem tőlem származik.)
Kossuth Rádióban Varga István közgazdásszal készült interjú részlete:
Riporter: Varga István a Magyar Nemzeti Bank felügyelőbizottsági tagja.
Álláspontom szerint, illetve meglehetősen sokunk munkájának egyfajta összegzéseként merem mondani, hogy nagyon alapos jogi oka van annak, hogy ezek a szerződések bizony érvénytelenek, semmisek.
Riporter: Hogy lehet ezt bizonyítani?
Varga István: Hát a polgári jog a gazdaság és társadalom szolgálatában tisztességes és korrekt viszonyainak megteremtéséért illetve megtartásáért született meg. Na most ha megnézzük, hogy ezek a szerződések a Polgári Törvénykönyv első öt paragrafusában írtaknak mennyiben felelnek meg, akkor azt kell mondanunk, hogy hármat-négyet azt ötből máris sért. Tudniillik ez egyértelműen egy joggal való visszaélés, egyértelműen egy feltétel rákényszerítése az ügyfélre, aki nem volt egyenrangú partnere a banknak akkor, amikor ezt a feltételt elfogadta, én röviden és tömören azt szeretném elmondani, hogy hamarosan komolyan szembe kell nézzünk azzal, hogy vagy a demokrácia mellett állunk ki, vagy ezen szerződések mellett. A kettő hamarosan összeütközik.
Riporter: Amikor én Önt erre a beszélgetésre hívtam, és kérdezte, hogy mi a téma, én mondtam, hogy a devizahitelesek megsegítése, vagy az azokkal kapcsolatos folyamatok akkor Ön mondta, hogy rosszul fogalmazok, mert szó nincs itt devizahitelről. Mire gondolt?
Varga István: Hát ugye a média bemossa az agyunkba azt, hogy ez devizahitel, egy kicsit differenciáltabban devizaalapú hitel. Valójában egyik sem. Egyszerűen arról van szó, hogy aki forinthitelt vett fel, azzal elfogadtatta a hitelezője, hogy vele majd devizában számol el. Ennyi, nem kellett ehhez svájci frank. Tehát valójában azt tudnunk kell, hogy azok a hitelintézetek…
Riporter: Tehát azt mondja, hogy a bankok be sem szerezték a svájci frankot?
Varga István: Kétféle intézmény van, és akkor mindjárt világosabb. Van a bank és a takarékpénztár. A kettő nem ugyanaz. A takarékpénztár csak azt a pénzt helyezheti ki, amit vagy hitelként vett fel, vagy nála betétként elhelyeztek. A bank azonban pénzteremtő. A bank nem a betétestől érkező pénzt helyez ki, mint ahogy oly sokan mondják azok, akik ebben a szakmában dolgoznak…
Riporter: Hát főleg a bankok.
Varga István: Igen, a bank pénzteremtő. Neki joga van a tőkéjének függvényében azt a hitelt egyszerűen előállítani. Ez annyit jelent, hogy semmi köze a betétállományához annak a hitelnek, amit létrehoz. Ne most amikor létrehozza és lekönyveli az eszköz és forrásoldalán egyaránt, akkor ő úgy szerződik, hogy na de most svájci frank alapon számolunk el, ettől kezdődően ő csak egy látszatot, egy fiktív devizaműveletet hajt végre.
Tehát akkor, amikor azt tetszenek hallani, hogy megvette meg eladta a svájci frankot, ez nem igaz. Ez ilyen egyszerű.
Riporter: De hát ez az évszázad átverésének tűnik.
Varga István: Úgy van. Meg kell tanulnunk azt, hogy vannak akkora problémák, melyeket már nem tudunk kezelni. Oly mértékűvé válik, hogy elnézzük. Szokták mondani azt a bankokra, hogy túl nagy ahhoz, hogy bedőljön. Tehát túl nagy ez a probléma ahhoz, hogy szembe nézzünk vele. Pedig szembe kell nézni vele. És ez annyit jelent, hogy a bankoknak, hangsúlyozom valójában a bankoknak nem kellett deviza, ellenben a takarékpénztáraknak igen. Tudniillik a takarékpénztár a kockázatát le kell, hogy fedje, és ekkor a forint ellenében a forintot helyezi ki természetesen, de hogy devizakockázatát vállal, be kell vonnia máshonnan ennek a fedezetét. Na most ezt általában úgy szokták tenni, hogy az anyabankok egy intézményt működtetnek, így például egy biztosító létrehozott egy szakosított hitelintézetet, azon keresztül hitelez, és akkor látszólag minden rendben van. De a háttérben nincs.
Tehát az ügyfél és a hitelező között akár meg is lehet találni, még egyszer hangsúlyozom szakosított hitelintézetnél a svájci frankot, de banknál ne is keressük.
Na most ha egy marék svájci frankot ötször használok el, öt ügyfelet szolgáltam ki egy marék svájci frankkal. Tehát valójában ezek a dolgok nem úgy működnek, mint az anyagi folyamatok, amikor az ember termel, az anyagot beépít a termékbe, ezek virtuális dolgok. Itt számviteli trükkök vannak.
Riporter: És akkor ide tartozik ez a bizonyos 5 %-os tartalékráta is, amivel a bankoknak rendelkezni kell a törvény szerint, úgy gondolom, hogy abban is lehetne mit keresni, hogy a bankoknak be kellene bizonyítani azt, hogy miből adták kölcsön azt a pénzt, és hogy ha csak 5 % kézzel fogható tartalék áll rendelkezésre, akkor ez nehezen bizonyítható.
Varga István: Nem egészen így van természetesen. Mondjuk azt, hogy elvileg 2 és 5 % között van, de most inkább 2 % az, amit a Nemzeti Banknál fedezetként el kell helyezni, tehát a kiadott hitelállomány 2 %-val rendelkezni kell Nemzeti Banki betét formájában.
Kossuth Rádióban Varga István közgazdásszal készült interjú részlete:
Riporter: Varga István a Magyar Nemzeti Bank felügyelőbizottsági tagja.
Álláspontom szerint, illetve meglehetősen sokunk munkájának egyfajta összegzéseként merem mondani, hogy nagyon alapos jogi oka van annak, hogy ezek a szerződések bizony érvénytelenek, semmisek.
Riporter: Hogy lehet ezt bizonyítani?
Varga István: Hát a polgári jog a gazdaság és társadalom szolgálatában tisztességes és korrekt viszonyainak megteremtéséért illetve megtartásáért született meg. Na most ha megnézzük, hogy ezek a szerződések a Polgári Törvénykönyv első öt paragrafusában írtaknak mennyiben felelnek meg, akkor azt kell mondanunk, hogy hármat-négyet azt ötből máris sért. Tudniillik ez egyértelműen egy joggal való visszaélés, egyértelműen egy feltétel rákényszerítése az ügyfélre, aki nem volt egyenrangú partnere a banknak akkor, amikor ezt a feltételt elfogadta, én röviden és tömören azt szeretném elmondani, hogy hamarosan komolyan szembe kell nézzünk azzal, hogy vagy a demokrácia mellett állunk ki, vagy ezen szerződések mellett. A kettő hamarosan összeütközik.
Riporter: Amikor én Önt erre a beszélgetésre hívtam, és kérdezte, hogy mi a téma, én mondtam, hogy a devizahitelesek megsegítése, vagy az azokkal kapcsolatos folyamatok akkor Ön mondta, hogy rosszul fogalmazok, mert szó nincs itt devizahitelről. Mire gondolt?
Varga István: Hát ugye a média bemossa az agyunkba azt, hogy ez devizahitel, egy kicsit differenciáltabban devizaalapú hitel. Valójában egyik sem. Egyszerűen arról van szó, hogy aki forinthitelt vett fel, azzal elfogadtatta a hitelezője, hogy vele majd devizában számol el. Ennyi, nem kellett ehhez svájci frank. Tehát valójában azt tudnunk kell, hogy azok a hitelintézetek…
Riporter: Tehát azt mondja, hogy a bankok be sem szerezték a svájci frankot?
Varga István: Kétféle intézmény van, és akkor mindjárt világosabb. Van a bank és a takarékpénztár. A kettő nem ugyanaz. A takarékpénztár csak azt a pénzt helyezheti ki, amit vagy hitelként vett fel, vagy nála betétként elhelyeztek. A bank azonban pénzteremtő. A bank nem a betétestől érkező pénzt helyez ki, mint ahogy oly sokan mondják azok, akik ebben a szakmában dolgoznak…
Riporter: Hát főleg a bankok.
Varga István: Igen, a bank pénzteremtő. Neki joga van a tőkéjének függvényében azt a hitelt egyszerűen előállítani. Ez annyit jelent, hogy semmi köze a betétállományához annak a hitelnek, amit létrehoz. Ne most amikor létrehozza és lekönyveli az eszköz és forrásoldalán egyaránt, akkor ő úgy szerződik, hogy na de most svájci frank alapon számolunk el, ettől kezdődően ő csak egy látszatot, egy fiktív devizaműveletet hajt végre.
Tehát akkor, amikor azt tetszenek hallani, hogy megvette meg eladta a svájci frankot, ez nem igaz. Ez ilyen egyszerű.
Riporter: De hát ez az évszázad átverésének tűnik.
Varga István: Úgy van. Meg kell tanulnunk azt, hogy vannak akkora problémák, melyeket már nem tudunk kezelni. Oly mértékűvé válik, hogy elnézzük. Szokták mondani azt a bankokra, hogy túl nagy ahhoz, hogy bedőljön. Tehát túl nagy ez a probléma ahhoz, hogy szembe nézzünk vele. Pedig szembe kell nézni vele. És ez annyit jelent, hogy a bankoknak, hangsúlyozom valójában a bankoknak nem kellett deviza, ellenben a takarékpénztáraknak igen. Tudniillik a takarékpénztár a kockázatát le kell, hogy fedje, és ekkor a forint ellenében a forintot helyezi ki természetesen, de hogy devizakockázatát vállal, be kell vonnia máshonnan ennek a fedezetét. Na most ezt általában úgy szokták tenni, hogy az anyabankok egy intézményt működtetnek, így például egy biztosító létrehozott egy szakosított hitelintézetet, azon keresztül hitelez, és akkor látszólag minden rendben van. De a háttérben nincs.
Tehát az ügyfél és a hitelező között akár meg is lehet találni, még egyszer hangsúlyozom szakosított hitelintézetnél a svájci frankot, de banknál ne is keressük.
Na most ha egy marék svájci frankot ötször használok el, öt ügyfelet szolgáltam ki egy marék svájci frankkal. Tehát valójában ezek a dolgok nem úgy működnek, mint az anyagi folyamatok, amikor az ember termel, az anyagot beépít a termékbe, ezek virtuális dolgok. Itt számviteli trükkök vannak.
Riporter: És akkor ide tartozik ez a bizonyos 5 %-os tartalékráta is, amivel a bankoknak rendelkezni kell a törvény szerint, úgy gondolom, hogy abban is lehetne mit keresni, hogy a bankoknak be kellene bizonyítani azt, hogy miből adták kölcsön azt a pénzt, és hogy ha csak 5 % kézzel fogható tartalék áll rendelkezésre, akkor ez nehezen bizonyítható.
Varga István: Nem egészen így van természetesen. Mondjuk azt, hogy elvileg 2 és 5 % között van, de most inkább 2 % az, amit a Nemzeti Banknál fedezetként el kell helyezni, tehát a kiadott hitelállomány 2 %-val rendelkezni kell Nemzeti Banki betét formájában.
öreg60
2013.06.23 14:06:06
@A sellok hova alljanak?:
Az infó nem tőlem származik:
Kossuth Rádióban Varga István közgazdásszal készült interjú részlete:
Riporter: Varga István a Magyar Nemzeti Bank felügyelőbizottsági tagja.
Álláspontom szerint, illetve meglehetősen sokunk munkájának egyfajta összegzéseként merem mondani, hogy nagyon alapos jogi oka van annak, hogy ezek a szerződések bizony érvénytelenek, semmisek.
Riporter: Hogy lehet ezt bizonyítani?
Varga István: Hát a polgári jog a gazdaság és társadalom szolgálatában tisztességes és korrekt viszonyainak megteremtéséért illetve megtartásáért született meg. Na most ha megnézzük, hogy ezek a szerződések a Polgári Törvénykönyv első öt paragrafusában írtaknak mennyiben felelnek meg, akkor azt kell mondanunk, hogy hármat-négyet azt ötből máris sért. Tudniillik ez egyértelműen egy joggal való visszaélés, egyértelműen egy feltétel rákényszerítése az ügyfélre, aki nem volt egyenrangú partnere a banknak akkor, amikor ezt a feltételt elfogadta, én röviden és tömören azt szeretném elmondani, hogy hamarosan komolyan szembe kell nézzünk azzal, hogy vagy a demokrácia mellett állunk ki, vagy ezen szerződések mellett. A kettő hamarosan összeütközik.
Riporter: Amikor én Önt erre a beszélgetésre hívtam, és kérdezte, hogy mi a téma, én mondtam, hogy a devizahitelesek megsegítése, vagy az azokkal kapcsolatos folyamatok akkor Ön mondta, hogy rosszul fogalmazok, mert szó nincs itt devizahitelről. Mire gondolt?
Varga István: Hát ugye a média bemossa az agyunkba azt, hogy ez devizahitel, egy kicsit differenciáltabban devizaalapú hitel. Valójában egyik sem. Egyszerűen arról van szó, hogy aki forinthitelt vett fel, azzal elfogadtatta a hitelezője, hogy vele majd devizában számol el. Ennyi, nem kellett ehhez svájci frank. Tehát valójában azt tudnunk kell, hogy azok a hitelintézetek…
Riporter: Tehát azt mondja, hogy a bankok be sem szerezték a svájci frankot?
Varga István: Kétféle intézmény van, és akkor mindjárt világosabb. Van a bank és a takarékpénztár. A kettő nem ugyanaz. A takarékpénztár csak azt a pénzt helyezheti ki, amit vagy hitelként vett fel, vagy nála betétként elhelyeztek. A bank azonban pénzteremtő. A bank nem a betétestől érkező pénzt helyez ki, mint ahogy oly sokan mondják azok, akik ebben a szakmában dolgoznak…
Riporter: Hát főleg a bankok.
Varga István: Igen, a bank pénzteremtő. Neki joga van a tőkéjének függvényében azt a hitelt egyszerűen előállítani. Ez annyit jelent, hogy semmi köze a betétállományához annak a hitelnek, amit létrehoz. Ne most amikor létrehozza és lekönyveli az eszköz és forrásoldalán egyaránt, akkor ő úgy szerződik, hogy na de most svájci frank alapon számolunk el, ettől kezdődően ő csak egy látszatot, egy fiktív devizaműveletet hajt végre.
Tehát akkor, amikor azt tetszenek hallani, hogy megvette meg eladta a svájci frankot, ez nem igaz. Ez ilyen egyszerű.
Riporter: De hát ez az évszázad átverésének tűnik.
Varga István: Úgy van. Meg kell tanulnunk azt, hogy vannak akkora problémák, melyeket már nem tudunk kezelni. Oly mértékűvé válik, hogy elnézzük. Szokták mondani azt a bankokra, hogy túl nagy ahhoz, hogy bedőljön. Tehát túl nagy ez a probléma ahhoz, hogy szembe nézzünk vele. Pedig szembe kell nézni vele. És ez annyit jelent, hogy a bankoknak, hangsúlyozom valójában a bankoknak nem kellett deviza, ellenben a takarékpénztáraknak igen. Tudniillik a takarékpénztár a kockázatát le kell, hogy fedje, és ekkor a forint ellenében a forintot helyezi ki természetesen, de hogy devizakockázatát vállal, be kell vonnia máshonnan ennek a fedezetét. Na most ezt általában úgy szokták tenni, hogy az anyabankok egy intézményt működtetnek, így például egy biztosító létrehozott egy szakosított hitelintézetet, azon keresztül hitelez, és akkor látszólag minden rendben van. De a háttérben nincs.
Tehát az ügyfél és a hitelező között akár meg is lehet találni, még egyszer hangsúlyozom szakosított hitelintézetnél a svájci frankot, de banknál ne is keressük.
Na most ha egy marék svájci frankot ötször használok el, öt ügyfelet szolgáltam ki egy marék svájci frankkal. Tehát valójában ezek a dolgok nem úgy működnek, mint az anyagi folyamatok, amikor az ember termel, az anyagot beépít a termékbe, ezek virtuális dolgok. Itt számviteli trükkök vannak.
Riporter: És akkor ide tartozik ez a bizonyos 5 %-os tartalékráta is, amivel a bankoknak rendelkezni kell a törvény szerint, úgy gondolom, hogy abban is lehetne mit keresni, hogy a bankoknak be kellene bizonyítani azt, hogy miből adták kölcsön azt a pénzt, és hogy ha csak 5 % kézzel fogható tartalék áll rendelkezésre, akkor ez nehezen bizonyítható.
Varga István: Nem egészen így van természetesen. Mondjuk azt, hogy elvileg 2 és 5 % között van, de most inkább 2 % az, amit a Nemzeti Banknál fedezetként el kell helyezni, tehát a kiadott hitelállomány 2 %-val rendelkezni kell Nemzeti Banki betét formájában.
Az infó nem tőlem származik:
Kossuth Rádióban Varga István közgazdásszal készült interjú részlete:
Riporter: Varga István a Magyar Nemzeti Bank felügyelőbizottsági tagja.
Álláspontom szerint, illetve meglehetősen sokunk munkájának egyfajta összegzéseként merem mondani, hogy nagyon alapos jogi oka van annak, hogy ezek a szerződések bizony érvénytelenek, semmisek.
Riporter: Hogy lehet ezt bizonyítani?
Varga István: Hát a polgári jog a gazdaság és társadalom szolgálatában tisztességes és korrekt viszonyainak megteremtéséért illetve megtartásáért született meg. Na most ha megnézzük, hogy ezek a szerződések a Polgári Törvénykönyv első öt paragrafusában írtaknak mennyiben felelnek meg, akkor azt kell mondanunk, hogy hármat-négyet azt ötből máris sért. Tudniillik ez egyértelműen egy joggal való visszaélés, egyértelműen egy feltétel rákényszerítése az ügyfélre, aki nem volt egyenrangú partnere a banknak akkor, amikor ezt a feltételt elfogadta, én röviden és tömören azt szeretném elmondani, hogy hamarosan komolyan szembe kell nézzünk azzal, hogy vagy a demokrácia mellett állunk ki, vagy ezen szerződések mellett. A kettő hamarosan összeütközik.
Riporter: Amikor én Önt erre a beszélgetésre hívtam, és kérdezte, hogy mi a téma, én mondtam, hogy a devizahitelesek megsegítése, vagy az azokkal kapcsolatos folyamatok akkor Ön mondta, hogy rosszul fogalmazok, mert szó nincs itt devizahitelről. Mire gondolt?
Varga István: Hát ugye a média bemossa az agyunkba azt, hogy ez devizahitel, egy kicsit differenciáltabban devizaalapú hitel. Valójában egyik sem. Egyszerűen arról van szó, hogy aki forinthitelt vett fel, azzal elfogadtatta a hitelezője, hogy vele majd devizában számol el. Ennyi, nem kellett ehhez svájci frank. Tehát valójában azt tudnunk kell, hogy azok a hitelintézetek…
Riporter: Tehát azt mondja, hogy a bankok be sem szerezték a svájci frankot?
Varga István: Kétféle intézmény van, és akkor mindjárt világosabb. Van a bank és a takarékpénztár. A kettő nem ugyanaz. A takarékpénztár csak azt a pénzt helyezheti ki, amit vagy hitelként vett fel, vagy nála betétként elhelyeztek. A bank azonban pénzteremtő. A bank nem a betétestől érkező pénzt helyez ki, mint ahogy oly sokan mondják azok, akik ebben a szakmában dolgoznak…
Riporter: Hát főleg a bankok.
Varga István: Igen, a bank pénzteremtő. Neki joga van a tőkéjének függvényében azt a hitelt egyszerűen előállítani. Ez annyit jelent, hogy semmi köze a betétállományához annak a hitelnek, amit létrehoz. Ne most amikor létrehozza és lekönyveli az eszköz és forrásoldalán egyaránt, akkor ő úgy szerződik, hogy na de most svájci frank alapon számolunk el, ettől kezdődően ő csak egy látszatot, egy fiktív devizaműveletet hajt végre.
Tehát akkor, amikor azt tetszenek hallani, hogy megvette meg eladta a svájci frankot, ez nem igaz. Ez ilyen egyszerű.
Riporter: De hát ez az évszázad átverésének tűnik.
Varga István: Úgy van. Meg kell tanulnunk azt, hogy vannak akkora problémák, melyeket már nem tudunk kezelni. Oly mértékűvé válik, hogy elnézzük. Szokták mondani azt a bankokra, hogy túl nagy ahhoz, hogy bedőljön. Tehát túl nagy ez a probléma ahhoz, hogy szembe nézzünk vele. Pedig szembe kell nézni vele. És ez annyit jelent, hogy a bankoknak, hangsúlyozom valójában a bankoknak nem kellett deviza, ellenben a takarékpénztáraknak igen. Tudniillik a takarékpénztár a kockázatát le kell, hogy fedje, és ekkor a forint ellenében a forintot helyezi ki természetesen, de hogy devizakockázatát vállal, be kell vonnia máshonnan ennek a fedezetét. Na most ezt általában úgy szokták tenni, hogy az anyabankok egy intézményt működtetnek, így például egy biztosító létrehozott egy szakosított hitelintézetet, azon keresztül hitelez, és akkor látszólag minden rendben van. De a háttérben nincs.
Tehát az ügyfél és a hitelező között akár meg is lehet találni, még egyszer hangsúlyozom szakosított hitelintézetnél a svájci frankot, de banknál ne is keressük.
Na most ha egy marék svájci frankot ötször használok el, öt ügyfelet szolgáltam ki egy marék svájci frankkal. Tehát valójában ezek a dolgok nem úgy működnek, mint az anyagi folyamatok, amikor az ember termel, az anyagot beépít a termékbe, ezek virtuális dolgok. Itt számviteli trükkök vannak.
Riporter: És akkor ide tartozik ez a bizonyos 5 %-os tartalékráta is, amivel a bankoknak rendelkezni kell a törvény szerint, úgy gondolom, hogy abban is lehetne mit keresni, hogy a bankoknak be kellene bizonyítani azt, hogy miből adták kölcsön azt a pénzt, és hogy ha csak 5 % kézzel fogható tartalék áll rendelkezésre, akkor ez nehezen bizonyítható.
Varga István: Nem egészen így van természetesen. Mondjuk azt, hogy elvileg 2 és 5 % között van, de most inkább 2 % az, amit a Nemzeti Banknál fedezetként el kell helyezni, tehát a kiadott hitelállomány 2 %-val rendelkezni kell Nemzeti Banki betét formájában.
Belépve többet láthatsz. Itt beléphetsz
Kossuth Rádióban Varga István közgazdásszal készült interjú részlete:
Riporter: Varga István a Magyar Nemzeti Bank felügyelőbizottsági tagja.
Álláspontom szerint, illetve meglehetősen sokunk munkájának egyfajta összegzéseként merem mondani, hogy nagyon alapos jogi oka van annak, hogy ezek a szerződések bizony érvénytelenek, semmisek.
Riporter: Hogy lehet ezt bizonyítani?
Varga István: Hát a polgári jog a gazdaság és társadalom szolgálatában tisztességes és korrekt viszonyainak megteremtéséért illetve megtartásáért született meg. Na most ha megnézzük, hogy ezek a szerződések a Polgári Törvénykönyv első öt paragrafusában írtaknak mennyiben felelnek meg, akkor azt kell mondanunk, hogy hármat-négyet azt ötből máris sért. Tudniillik ez egyértelműen egy joggal való visszaélés, egyértelműen egy feltétel rákényszerítése az ügyfélre, aki nem volt egyenrangú partnere a banknak akkor, amikor ezt a feltételt elfogadta, én röviden és tömören azt szeretném elmondani, hogy hamarosan komolyan szembe kell nézzünk azzal, hogy vagy a demokrácia mellett állunk ki, vagy ezen szerződések mellett. A kettő hamarosan összeütközik.
Riporter: Amikor én Önt erre a beszélgetésre hívtam, és kérdezte, hogy mi a téma, én mondtam, hogy a devizahitelesek megsegítése, vagy az azokkal kapcsolatos folyamatok akkor Ön mondta, hogy rosszul fogalmazok, mert szó nincs itt devizahitelről. Mire gondolt?
Varga István: Hát ugye a média bemossa az agyunkba azt, hogy ez devizahitel, egy kicsit differenciáltabban devizaalapú hitel. Valójában egyik sem. Egyszerűen arról van szó, hogy aki forinthitelt vett fel, azzal elfogadtatta a hitelezője, hogy vele majd devizában számol el. Ennyi, nem kellett ehhez svájci frank. Tehát valójában azt tudnunk kell, hogy azok a hitelintézetek…
Riporter: Tehát azt mondja, hogy a bankok be sem szerezték a svájci frankot?
Varga István: Kétféle intézmény van, és akkor mindjárt világosabb. Van a bank és a takarékpénztár. A kettő nem ugyanaz. A takarékpénztár csak azt a pénzt helyezheti ki, amit vagy hitelként vett fel, vagy nála betétként elhelyeztek. A bank azonban pénzteremtő. A bank nem a betétestől érkező pénzt helyez ki, mint ahogy oly sokan mondják azok, akik ebben a szakmában dolgoznak…
Riporter: Hát főleg a bankok.
Varga István: Igen, a bank pénzteremtő. Neki joga van a tőkéjének függvényében azt a hitelt egyszerűen előállítani. Ez annyit jelent, hogy semmi köze a betétállományához annak a hitelnek, amit létrehoz. Ne most amikor létrehozza és lekönyveli az eszköz és forrásoldalán egyaránt, akkor ő úgy szerződik, hogy na de most svájci frank alapon számolunk el, ettől kezdődően ő csak egy látszatot, egy fiktív devizaműveletet hajt végre.
Tehát akkor, amikor azt tetszenek hallani, hogy megvette meg eladta a svájci frankot, ez nem igaz. Ez ilyen egyszerű.
Riporter: De hát ez az évszázad átverésének tűnik.
Varga István: Úgy van. Meg kell tanulnunk azt, hogy vannak akkora problémák, melyeket már nem tudunk kezelni. Oly mértékűvé válik, hogy elnézzük. Szokták mondani azt a bankokra, hogy túl nagy ahhoz, hogy bedőljön. Tehát túl nagy ez a probléma ahhoz, hogy szembe nézzünk vele. Pedig szembe kell nézni vele. És ez annyit jelent, hogy a bankoknak, hangsúlyozom valójában a bankoknak nem kellett deviza, ellenben a takarékpénztáraknak igen. Tudniillik a takarékpénztár a kockázatát le kell, hogy fedje, és ekkor a forint ellenében a forintot helyezi ki természetesen, de hogy devizakockázatát vállal, be kell vonnia máshonnan ennek a fedezetét. Na most ezt általában úgy szokták tenni, hogy az anyabankok egy intézményt működtetnek, így például egy biztosító létrehozott egy szakosított hitelintézetet, azon keresztül hitelez, és akkor látszólag minden rendben van. De a háttérben nincs.
Tehát az ügyfél és a hitelező között akár meg is lehet találni, még egyszer hangsúlyozom szakosított hitelintézetnél a svájci frankot, de banknál ne is keressük.
Na most ha egy marék svájci frankot ötször használok el, öt ügyfelet szolgáltam ki egy marék svájci frankkal. Tehát valójában ezek a dolgok nem úgy működnek, mint az anyagi folyamatok, amikor az ember termel, az anyagot beépít a termékbe, ezek virtuális dolgok. Itt számviteli trükkök vannak.
Riporter: És akkor ide tartozik ez a bizonyos 5 %-os tartalékráta is, amivel a bankoknak rendelkezni kell a törvény szerint, úgy gondolom, hogy abban is lehetne mit keresni, hogy a bankoknak be kellene bizonyítani azt, hogy miből adták kölcsön azt a pénzt, és hogy ha csak 5 % kézzel fogható tartalék áll rendelkezésre, akkor ez nehezen bizonyítható.
Varga István: Nem egészen így van természetesen. Mondjuk azt, hogy elvileg 2 és 5 % között van, de most inkább 2 % az, amit a Nemzeti Banknál fedezetként el kell helyezni, tehát a kiadott hitelállomány 2 %-val rendelkezni kell Nemzeti Banki betét formájában.