Regisztráció Blogot indítok
Adatok
Kaisa

132 bejegyzést írt és 129 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.

Admin Szerkesztő Tag Vendég
A péntek délután a kedvenc időszakom a héten, hirtelen kiszabadulok a munka világából, szabadnak érezhetem magam, előttem a lehetőségekkel teli hétvége. Teljesen felszabadít a pillanat, amikor kilépek a munkahelyről, és pár napra magam mögött hagyom a gondjaim nagyját. Azt…..
Az orvos mindig is egy rémálom volt számomra, mióta csak az eszemet tudom, szorongtam, ha betegség miatt fel kellett keresni. Kiskoromban mély hangú szakállas és ijesztő gyerekorvoshoz vittek a szüleim. Már a váróban ücsörgés is feszélyezett, de mikor öblös hangon elhangzott a…..
Kaisa 2017.11.02 17:37:52
@jékfe: Nálam is visszavezethető a szüleimig az érzelmek elfojtásának oka. Igazából nem tudtak mit kezdeni az érzéseimmel. Ha szomorú voltam, nem tudták megtanítani, hogy az normális érzés. Ha féltem, nem igazán tudtak megnyugtatni. Kicsit olyan lettem ezek miatt, mint egy robot, nem mutatok érzelmet, és mindent próbálok önállóan megoldani.
Sajnos mindig nagyon sírós voltam, és ez úgy maradt meg bennem, mint gyengeség. Szüleimet pedig csak egyszer, temetésen láttam sírni, és én is mindig erős akartam lenni, de már attól elpityeredtem, ha valaki megkérdezte, hogy mi a bajom.

Az utolsó kérdésemre utána a halkszavú, visszahúzódó kollégámnál is rákérdeztem, hogy ő hogyan csinálja, és ő is azt mondta, hogy a gyerek az teljesen más, előhozza az anyatigrist az emberből. Kicsit megnyugtatott.
Mész a munkatársaiddal, hogy fogadj egy kisebb csoportot, akiket a többiek ismernek. Megtörténik a találkozás, és csak te vagy az egyetlen, aki alig ismer valakit. Mindenki puszi-puszi, kézfogás, te meg idétlenül lépegetsz egyik lábadról a másikra, mert kvázi ismeretlenekkel azért…..
Kaisa 2017.11.02 17:32:43
@lhk (törölt):
1. ÉS EZ AZ!! Ezen vagyok kiakadva, hogy én még a barátaimmal is ritkán puszilkodom, itt a munkahelyen meg ez megy.... ki vagyok akadva :D Lemegyünk vidéki irodába, és mindenki puszi-puszi. Na most hogy tegyem szóvá, hogy én ebből szeretnék kimaradni anélkül, hogy ne én legyek onnantól a karótnyelt különcködő? :D A betegségre hivatkozás jó ötlet, de jobb lenne valami permanens.

2. Az a baj, hogy ebből csak az maradna meg, hogy a ferde orrú... de a neve nem :D Még gyakorolnom kell.

3. Ez annak a tipikus példája, mikor azt hiszem, csak én vagyok a szerencsétlen szocfóbos, pedig valójában mindenkiben van ilyen-olyan gát.
Ingerült poszt következik... Az elmúlt héten valamiért megszaporodtak az arcomra és az abból következtetett hangulatomra vonatkozó megszólítások. „Miért vagy olyan szigorú?” „Mi a baj?” „Miért vagy szomorú?” Megyek a munkahelyi folyosón, és állítólag szigorú…..
Kaisa 2017.11.02 17:27:43
@ztkl (törölt): @nerbwag: Nem tudom, nem hinném, hogy a szokásosnál stresszesebb lettem volna, szerintem inkább a kritikára voltam sokkal érzékenyebb, és ki voltam hegyezve ezekre a megjegyzésekre. Ma is volt, aki hasonlóan aggódott értem, de már nem húztam fel rajta magam.
A magánéletre vonatkozó nem kívánt kérdésekre én is hajlamos vagyok totál blődséggel válaszolni, a kedvencem a mit olvasol/hallgatsz? Úgysem mond neki semmit az a könyv, nem kezdek bele műfaji elemzésbe, és a zenekarokat sem hiszem, hogy ismeri, úgyhogy csak elintézem azzal, hogy "Könyvet/zenét" Na ezt általában nem szokták tovább firtatni.
A családi állapottal engem szerencsére nem szoktak zaklatni a nagy családi összejöveteleken, de ezek tipikus távoli rokonok által előhozott témák, amik miatt az introvertáltak eleve kerülik ezeket az eseményeket. :)
Vérbeli halogató és sunnyogó vagyok, imádom addig húzni a feladataimat, míg a főnök türelmetlenül toporogni nem kezd, vagy 20x rá nem kérdez, hogy mi van az anyaggal. Egyszerűen a véremben van, és kívülről akár hanyagságnak vagy lustaságnak is tűnhet, pedig sokkal…..
Kaisa 2017.10.06 21:36:31
@Johnssy: A pozitív visszacsatolás segít, de csak nagyon apránként. És egy esetleges kudarc sokkal nagyobb mértékben vet vissza, mint egy ugyanolyan siker. Mintha minden sikerrel egyet lépnék előre, de kudarc esetén 20 lépést vissza egy hatalmas pályán. Nagyon sok pozitív élmény kellene és biztos, hogy a gondolkodásom megreformálása is szükséges, de szép lassan lehet haladni.

@ztkl: Általában az utolsó pillanatban bepánikolok és belevetem magam valamilyen módon. Vagy megpróbálom részekre bontani a feladatot. Sokszor a teljes kép túl nagy falatnak tűnik, ezért minél kisebb lépésekre szedem, először csak meg kell írnom egy emailt, vagy utána nézek a neten, vagy megfogalmazom a bevezetőt, vagy utánanézek, kivel kell először beszélni és hol találom meg.
De ha pl telefonálást halogatok, akkor vagy az utolsó pillanatban inkább emailt írok, vagy nem tudom...
Kaisa 2017.11.02 17:18:02
@Johnssy: való igaz, amit mondasz, az élet nem csak a munkából áll jó esetben. Egy korábbi önsegítős könyv felosztotta az életet különböző területekre, amin belül az egyén fejlődést akar elérni, és legalább kilenc terület volt, ami közül csak egyetlen egy a munka. Mégis, nagyon rányomja az ott megélt "kudarcok" és "csalódások" bélyegét a teljes önértékelésemre. Vannak külön időszakok az életemben, amikor ezt kifejezetten erősen érzem, amikor a hobbik épp nincsenek jelen a hétköznapjaimban, olyankor egy kis munkahelyi stressz kb az egész önbecsülésemet aláássa. Mikor pedig valami jól dolog vár munka utána a magánéletemben, akkor a benti stresszt is könnyebb magam mögött hagyni.
Ismerősöket nehezen szerzek, új hobbikba is nehezen vágok bele, legalábbis olyanokba, amit ismeretlenekkel kellene csinálni, szóval igen, erre is kihat a védőburkom. De van olyan hobbim, amit gyerekkorom óta űzök, ott teljesen jól elvagyok.
Kaisa 2017.11.02 17:22:13
@ztkl (törölt): Olyan jó lenne, ha csak kedvem nem lenne ezekhez a félt dolgokhoz, és úgy tudnám felfogni, hogy ezek is csak a gyakorlás lehetőségei... tök jó lenne, lehet erre kellene elsőként átprogramozni az agyam.

Az nem tudom, miért van, de én tök ideges leszek a hasi légzéstől. Mert az kicsit olyan, hogy "hűha, itt valami komoly készülődik, ha már nyugtatnom kell magam". De a két perces meditálás bíztatóan hangzik, annyi idő alatt azért nem fogok mély álomba zuhanni. Reggel vagy este érdemesebb ezzel próbálkozni?

A nemet mondásban biztos sok igazság van, és még egy csomó más területen is észrevehető a magyar mentalitás sajnos...
Szituáció: Fel kell hívnom egy látásból ismert embert… akitől alapból tartok. És egyből jön a gyomorgörcs, a remegés és a rengeteg negatív automatikus gondolat. Ez még nem is lenne baj, de jön az elkerülés és a kibúvás is. Mint a macska a víztől, úgy menekülök a helyzet…..
Úgy döntöttem, hogy szép lassan megosztom Marti Olsen Laney: The Introvert Advantage – How to Thrive in an Extrovert World című könyvének kivonatait magyarul, mert számomra nagyon hasznos volt a könyv minden betűje. Sajnos nem jelent még meg magyarul, és különben is elég gyér az…..
Kaisa 2017.10.06 21:31:34
@vándormókus: Sajnos magyarul nem jelent meg a könyv, és én is hamar feladtam a fordítását, de talán nem véglegesen. Azóta magyarul a Csend erejét olvastam, de számomra nem volt elég átütő.
Van egy érzés, ami megmagyarázhatatlanul tör rám, racionális okok nélkül, hogy el akarok menni, elbújni a világ elől, beásni magam egy üregbe és begubózni. Hagyni, hogy a világ menjen a maga útján, de nélkülem. Nem akarok belekavarni a világ folyásába, mert csak elrontom. Ki…..
Kaisa 2017.10.06 21:30:05
@nklgd (törölt): Nem szoktam kifejezetten célzott feszültségoldással foglalkozni. Régebben próbálkoztam meditálással, de nem volt hozzá türelmem, vagy elaludtam rajta. Az is biztos, hogy valami vitamin rám férne, csak halogatom, hogy végre elmenjek legalább vérvételre.

Én is azt hiszem, hogy mindenki emlékezni fog a hibáimra, miközben a teljes személyemet is elfelejtik egyesek...

@Johnssy: Üdv a blogon, örülünk, ha mások is rájönnek, teljesen "normálisak", nincsenek egyedül.
Van egy tematikus oldal, ahol adni/venni/cserélni lehet bizonyos dolgokat, pár üzletet bonyolítottam is már itt le. Egészen barátságos közösség, de idáig mindig engem kerestek meg, nem nekem kellett kezdeményezni. Most viszont én szeretnék beszerezni valamit, amihez fel kell vennem a…..
Kaisa 2017.09.21 17:45:49
@jpoh: Köszi, igen, ezt jól fogalmaztad meg, a rágódással van a gond, méghozzá a dolgok előtt. Mielőtt elküldeném az üzenetet, mielőtt meg merném nyitni a választ stb. Valójában a helyzet maga már sokkal kevésbé zaklat fel, és egészen hamar el tudom engedni, mégis, mielőtt átlépnék a küszöbön, mindig megállok rágódni. És amint átlépek, valójában már magam mögött tudom az egészet...
Kaisa 2017.10.06 21:25:12
@jpoh (törölt): Igen, a határtalan fantázia átka. A példád is ismerős, általában én is sokkal jobban rágörcsölök a feladatokra, mint amit amúgy a főnök elvárna tőlem.
Nem tudom, mások hogy vannak ezzel, de nálam a nemet mondás is bűntudatot okoz. Pedig sokszor a másik fél nem is akad fenn azon, ha valamire nemet mondok, nekem mégis nehezemre esik.

A strandos hidegvízbe ugrás, jó példa. Ha csak egy apró teret hagyok az agyamnak, biztos, hogy úgy elkezd kombinálni, hogy a végén átveszi a teljes hatalmat. Ha az elején nem kapom el, akkor képes vesztes helyzetből is nyerni ellenem. De ha nem gondolkodok és beugrom a vízbe, hamar kiderül, hogy túléltem, valójában tudok úszni, sőt! Még jól is esik a hűsítő víz...
Lassan egy éve nem írtam a belső gondolataimról, a bennem kavargó érzésekről és a mindennapos küzdelmeimről. Ez nem jelenti azt, hogy „kigyógyultam”, vagy megtaláltam volna a lelki nyugalmat. Próbálkozom nap, mint nap legyőzni a félelmeimet és legyőzni önmagam, de nehezen…..
Dreamer88 volt olyan kedves, és a Dr. Richards féle terápia maradék anyagait lefordította nekünk már egy jó ideje, csak abban reménykedtem, hogy mellé tudom biggyeszteni a hanganyagokban elhangzó bölcsességeket is. Azonban nem úgy tűnik, hogy tudnék ilyenre időt szakítani a napi…..
Dreamer88 volt olyan kedves, és a Dr. Richards féle terápia maradék anyagait lefordította nekünk már egy jó ideje, csak abban reménykedtem, hogy mellé tudom biggyeszteni a hanganyagokban elhangzó bölcsességeket is. Azonban nem úgy tűnik, hogy tudnék ilyenre időt szakítani a napi…..
Dreamer88 volt olyan kedves, és a Dr. Richards féle terápia maradék anyagait lefordította nekünk már egy jó ideje, csak abban reménykedtem, hogy mellé tudom biggyeszteni a hanganyagokban elhangzó bölcsességeket is. Azonban nem úgy tűnik, hogy tudnék ilyenre időt szakítani a napi…..
Dreamer88 volt olyan kedves, és a Dr. Richards féle terápia maradék anyagait lefordította nekünk már egy jó ideje, csak abban reménykedtem, hogy mellé tudom biggyeszteni a hanganyagokban elhangzó bölcsességeket is. Azonban nem úgy tűnik, hogy tudnék ilyenre időt szakítani a napi…..
Dreamer88 volt olyan kedves, és a Dr. Richards féle terápia maradék anyagait lefordította nekünk már egy jó ideje, csak abban reménykedtem, hogy mellé tudom biggyeszteni a hanganyagokban elhangzó bölcsességeket is. Azonban nem úgy tűnik, hogy tudnék ilyenre időt szakítani a napi…..
A szociális fóbiások egyik problémája, hogy túlságosan befelé fordul a figyelmük, a belül zajló folyamatokra és érzésekre figyelnek. Mindezt annyira túlzásba viszik, hogy észre sem veszik, mi folyik valójában körülöttük. Azt hiszik, mások kinevetik őket, de valódi…..
Dreamer88 volt olyan kedves, és a Dr. Richards féle terápia maradék anyagait lefordította nekünk már egy jó ideje, csak abban reménykedtem, hogy mellé tudom biggyeszteni a hanganyagokban elhangzó bölcsességeket is. Azonban nem úgy tűnik, hogy tudnék ilyenre időt szakítani a napi menetrendemben,…..
A minap történt, hogy egy fórumon keresett valaki egy könyvet, amit én pár nappal korábban vettem meg akciósan, és tőlem teljesen szokatlan módon lelkesen válaszoltam neki. Megírtam neki, hogy 1000 forintért kaptam meg az egyik könyvesboltban, hátha van még... Teljesen…..
Dreamer88 volt olyan kedves, és a Dr. Richards féle terápia maradék anyagait lefordította nekünk már egy jó ideje, csak abban reménykedtem, hogy mellé tudom biggyeszteni a hanganyagokban elhangzó bölcsességeket is. Azonban nem úgy tűnik, hogy tudnék ilyenre időt szakítani a napi…..
Dreamer88 volt olyan kedves, és a Dr. Richards féle terápia maradék anyagait lefordította nekünk már egy jó ideje, csak abban reménykedtem, hogy mellé tudom biggyeszteni a hanganyagokban elhangzó bölcsességeket is. Azonban nem úgy tűnik, hogy tudnék ilyenre időt szakítani a napi…..
Kaisa 2016.10.22 19:50:48
@introvertaltak: Majd küldj róla rövid leírást, és kitesszük a blogon oldalra, hogy ne vesszen el a bejegyzések között. Meg persze belinkeljük az eredetit a blogodon.
Vannak olyan automatikus negatív gondolatok, amiket már megtanultam észre venni. Szépen apránként fel tudnék építeni egy szűrőt, vagy legalább is valami jelzőrendszert, ami riaszt, ha egy új feladatra egyből úgy reagálok, hogy "ezt nem tudom megcsinálni". A tipikus gondolatokat…..
Dreamer88 volt olyan kedves, és a Dr. Richards féle terápia maradék anyagait lefordította nekünk már egy jó ideje, csak abban reménykedtem, hogy mellé tudom biggyeszteni a hanganyagokban elhangzó bölcsességeket is. Azonban nem úgy tűnik, hogy tudnék ilyenre időt szakítani a napi…..
Dreamer88 volt olyan kedves, és a Dr. Richards féle terápia maradék anyagait lefordította nekünk már egy jó ideje, csak abban reménykedtem, hogy mellé tudom biggyeszteni a hanganyagokban elhangzó bölcsességeket is. Azonban nem úgy tűnik, hogy tudnék ilyenre időt szakítani a napi menetrendemben,…..
Az utóbbi fél évben elhitette velem az élet, hogy jól vagyok, nincs különösebb bajom. Vannak ilyen fázisaim, amikor nem állít kihívás elé az életem, nem kell szembesülnöm a hiányosságaimmal. Helyette élvezem a nyugodt napjaimat, félre söpröm az aggasztó gondolatokat. Mikor a munkahelyemen…..
Kaisa 2016.08.09 19:07:39
@eltévedve: Én is pontosan így vagyok sajnos, hogy hiába csak az élet egyik kis része a munkám, mégis túl nagy befolyással bír. Ha ott történik valami probléma, hajlamos vagyok annyira magamra venni, hogy az ajtón kilépve is viszem magammal, otthon is stresszelek, hogy jól csináltam-e bent valamit. Nehéz kiszakadni, hiába tudom, hogy azt kellene, sokszor nem megy. Tudom, erősíteni kellene az élet többi területét, élvezni az apró örömöket, mert nem a munkáról szól az élet... és mégis :)
A teljes listához ha kevés is vagy, legalább egy részére érdemes időt szakítani, hátha segít kiszakadni a mókuskerékből. Bár mire kilépek a munkából, sokszor még olvasni sincs energiám.
Kaisa 2016.08.09 19:09:35
@Free_soul: köszi a linket, sok igazság van benne. Kellene valami töltöttséget jelző kijelző, amit mások is láthatnak, és nem akkor zavarnának a bajaikkal, mikor látják, hogy én is mindjárt lemerülök. Legalább lehetne rá hivatkozni, nem csak panaszkodásnak könyvelnék el, hogy nekem sosincs energiám...
Kaisa 2016.09.02 21:10:59
@Abigel0.32: Igen, tényleg elég hasonlóak a problémáid. A hivatali munkát át tudom érezni, én két év után kezdtem el rendes feladatokat kapni, de még most is igen erősen érezhető, hogy a főnök nem osztja szét a munkát, hogy bebiztosítsa a nélkülözhetetlenségét. Korábban a nulla jelentőségű exceltáblák, a sablonlevelek mentek, két és fél év után jutottam el csak oda, hogy számít, hogy ott vagyok, és nem egy betanított csimpánz munkáját végzem.
Bár az alvással szerencsére soha nem volt gondom, belőlem a szorongás a fáradtságot és ennek következtében a hatalmas alvásigényt váltja ki. Viszont hosszútávon ezzel kellene valamit kezdeni, hogy ne az egészséged bánja. Esetleg próbálkoztál esténként teljesen kifárasztani magad valami testmozgással?

Én idén töltöttem a harmincat. Tavaly év elején hasonlóan láttam a helyzetemet, mint Te, tartósan pár nélkül voltam, komoly kapcsolat nélkül, nem is tudtam elképzelni, hogy valaha társra találnék, mert mégis kinek kellenék, illetve hol ismerkedjek, ha ennyire zárkózott vagyok. Végül egy munkatársammal alakult ki közöttünk egy véletlennek is tekinthető viszony, mindketten teljesen magunk alatt voltunk, de már egy éve ismertem és jól kijöttünk. Nem jósoltunk neki sok időt, de mostanra elég komolyra nőtte ki magát a kapcsolat. Azért vágtam bele, mert teljesen kilátástalannak tartottam a helyzetem, miért ne. De ha ez nem jött volna, én is az általad járt úton haladnék. Most mondhatnám, hogy ne keseredj el, bárhol rád találhat a szerelem, de ez csak önámítás, a mai rohanó világban egy félénk, zárkózott lánynak elég nehéz helyzete van, hogy valahogy észrevetesse magát, és merjen is belevágni az ismeretlenbe. Én a kompromisszumot választottam, ami mára életem egyik legjobb döntése volt, mert egy elég mély szakadék széléről rántott vissza, és olyan támogatást kapok tőle, amit semmi mástól.
A magányt amúgy jól kezeltem, már kezdtem berendezkedni és lelkileg felkészülni az életem végéig tartó egyedüllétre. Tulajdonképpen kicsit hiányzik is, de persze sokkal jobb, hogy van mellettem valaki.

Pszichiáternél voltál? Sikerült megtalálni vele a hangot, vagy csak futószalag jellegű sietős rendelés volt?
Édesanyámmal eléggé küzdelmes a viszonyunk. Soha nem voltunk az a szeretetet kimutató páros. A gyerekkoromat és a felnőtté válásomat utólag elemezve rengeteg helyen látom a hibákat és a károkat, amiket a személyiségemben okozott. Tulajdonképpen részben őt okolom nyomorúságos…..
Kaisa 2016.09.02 20:49:35
@introvertaltak: @Hosszú Haj: @vfnad (törölt): @KovacsPista777: Köszönöm a tanácsokat. Bár már lehiggadtam, de ha eszembe jut az eset még mindig nagyon felhúzom magam rajta. Viszont az elengedést fogom választani. Nem gondolom, hogy bele kellene állni egy feszültséget szító bizonygatásba, hanem el kell engednem. Nekem ez jutott, ennek ellenére felnőtté cseperedtem, most már úgysem pótolható az, ami gyerekkoromból hiányzott, akármennyire is fájó. Túllépek rajta, de nem fejeltek. Egyszerűen megtanulom, hogy egyes embereknek felesleges a megértését vagy a támogatását várni. Majd ha végre sikerül véglegesen elköltöznöm, akkor megmaradhatunk a jópofizós ismerősök szintjén, és kitörölhetem ezt a függőségi szálat az életemből, addig marad a megtűrés.