Adatok
Daniellaaa
97 bejegyzést írt és 134 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.
Régóta nem írtam blogbejegyzést, aminek az oka talán a bejegyzés címe is, hogy az utóbbi időben tudatosan nem boncolgatom tovább a problémáimat, nem gondolkozom túl sokat, igyekszem inkább élni az életem és szerencsére ez bevált, jobban érzem magam.
Fél évvel ezelőtt jött egy felismerés mégpedig,…..
Daniellaaa
2018.11.11 10:45:52
@kljr (törölt): @kljr (törölt): Köszönöm, kedves vagy, de nem gondolom, hogy meggyógyultam. Sőt, már abban sem vagyok biztos, hogy valaha is lesz olyan, hogy már egyáltalán nem szorongok semmi miatt. Inkább azt akartam kifejelzni a bejegyzéssel, hogy azon az időszakon vagyok túl, amikor úgy érzem bizonyítanom kell magamnak vagy a világnak. Már valószínűleg nem lesz lelkiismeret- furdalásom amiatt, hogy elbújtam a világ elől vagy a szociális fóbiám miatt, hiszen bizonyítottam magamnak, innentől kezdve azon fogok munkálkodni, hogy nyugodtabb munkahelyem és életem legyen, ha ezt úgy érhetem el, hogy más jellegű munkát végzek majd, azt sem fogom bánni.
Szociális fóbiások küzdelme a nagyvilággal
A legnagyobb feladat eddig - odaállni a főnök elé a problémáimmal...
2018.03.01 10:03:00
Ez már egy beakadt lemezhez kezd hasonlítani nálam, lassan már 5 éve, a túl sok feladat eltemet, és szépen lassan megöl. 3 hónapja még abban a hitben ringattam magam, hogy végre sikerült megtalálnom az arany középutat és talán nyugodtan tudok bemenni dolgozni ezután, talán sikerült megtalálnom a…..
Szociális szorongással együtt élni, munkát vállalni nem egyszerű feladat, ahhoz tudnám hasonlítani, mint mikor egy krónikus betegséggel, gyakori vagy állandó fájdalommal kell az embernek hétköznapi életet élnie. Igyekszik tudomást sem venni róla, összeszorított fogakkal tenni a dolgát, az…..
Daniellaaa
2016.06.02 18:06:11
@Forweg: Szia, köszönöm a bíztató, kedves szavaid, jó volt olvasni őket, lelkesítőek és pozitívak! Így tovább neked is!
Daniellaaa
2017.08.24 09:41:36
@eltévedve: Szia! Mi történt veled azóta? Gondolom van már új munkahelyed! Milyen? Könnyen beilleszkedtél? Sikerült "háttérben maradós" helyet találni?
Daniellaaa
2017.08.24 09:42:59
@Blogme: Szia! Tavaly írtad a bejegyzésed, azóta eltelt már több mint 1 év. Hogy vagy azóta? Még ugyanazon a munkahelyen vagy, esetleg váltottál?
Introvertáltként és szociális fóbiásként hajlamos vagyok az írásbeli kommunikáció nyújtotta biztonságot előnyben részesíteni a szóbeli megnyilvánulás helyett olyannyira, hogy azt vettem észre tegnap, hogy e-mailben akadok ki a főnökömnek, sőt tegnap több felettesem betettem a címzettek közé mikor…..
Az egész életem kérdések tömkelege. Miért vagyok más? Miért nem vagyok olyan normális, mint a többi ember? Miért nem tudok egyszerű, hétköznapi életet élni? Könnyedén barátságokat kötni, állást szerezni, elbeszélgetni bárkivel, beilleszkedni egy munkahelyi környezetbe? Nem…..
Daniellaaa
2014.05.11 09:21:33
@Horváth Csabáné: Üdvözöllek itt a blogunkon. Örülünk, hogy írtál és, hogy foglalkoztat a gyermeked problémája. Nem vagyunk szakemberek, így szaktanácsot nem tudunk adni, maximum a saját véleményünket, tapasztalatainkat átadni. Ebben szívesen segítünk.
A szociális fóbiát diagnosztizálták nála, voltatok vele szakembernél? Esetleg ez csak gyanú, hogy ő ezzel a problémával küzd? Ezt csak azért kérdezem, mert ha visszahúzódó és kerüli a társaságot, nem szeret emberek között lenni, még nem biztos, hogy szociális fóbiás. Ha szorongást, kellemetlen tüneteket okoz neki a társas jelenlét, akkor már nagyobb az esély rá.
Az én gyerekkoromra visszagondolva, nálam a legnagyobb hiba az volt, amit a szüleim, illetve a környezetem elkövetett ellenem az az volt, hogy állandóan felhívták a figyelmem arra, hogy milyen vagyok és úgy állították be, mintha a csendességem, visszahúzódó magatartásom, szégyenlősségem kerülendő magatartás lett volna. Még a szüleim is szégyellték, hogy ilyen vagyok, próbáltak rávenni arra, hogy ne legyek ilyen. Szerintem ezt mindenképp kerüld! Ne éreztesd a gyerekkel, hogy rossz, ha fél, vagy visszahúzódó. Próbáld meg elfogadni őt olyannak, amilyen.
A másik hiba, amit viszont én követtem el, hogy visszahúzódtam a csigaházamba, kerülve minden szorongó helyzetet, így felszabadultnak érezhettem magam, de utólag rájöttem, hogy nem is éltem igazán. Az élethez hozzátartoznak a társas kapcsolatok, a munkahely és még nagyon sok minden, amit ha kikerülünk, akkor előbb utóbb belénk rögzül az elkerülő magatartás és irányíthatatlan szorongást okoz, ha újra belekerülünk ezekbe a helyzetekbe. Ez van most nálam is a munkahelyen, erről olvashatsz a bejegyzéseimben. Ezt csak azért írom, hogy nem biztos, hogy jót tesz a gyereknek, ha magántanuló, és egyáltalán nem vesz részt társas szituációkban (persze ezt nem jelenthetem ki, mivel keveset tudok rólatok). Lehet, hogy jobb lenne, ha iskolába járna és megtanulná, hogyan kezelje a különféle szituációkat, esetleg szakember segítségét kérni, ha súlyos a helyzet.
Ha van még kérdésed, vagy segíthetünk bármiben is, nyugodtan írj. Azt még kihangsúlyoznám még egyszer, hogy ez csak magánvélemény, nem szakembertől származik.
A szociális fóbiát diagnosztizálták nála, voltatok vele szakembernél? Esetleg ez csak gyanú, hogy ő ezzel a problémával küzd? Ezt csak azért kérdezem, mert ha visszahúzódó és kerüli a társaságot, nem szeret emberek között lenni, még nem biztos, hogy szociális fóbiás. Ha szorongást, kellemetlen tüneteket okoz neki a társas jelenlét, akkor már nagyobb az esély rá.
Az én gyerekkoromra visszagondolva, nálam a legnagyobb hiba az volt, amit a szüleim, illetve a környezetem elkövetett ellenem az az volt, hogy állandóan felhívták a figyelmem arra, hogy milyen vagyok és úgy állították be, mintha a csendességem, visszahúzódó magatartásom, szégyenlősségem kerülendő magatartás lett volna. Még a szüleim is szégyellték, hogy ilyen vagyok, próbáltak rávenni arra, hogy ne legyek ilyen. Szerintem ezt mindenképp kerüld! Ne éreztesd a gyerekkel, hogy rossz, ha fél, vagy visszahúzódó. Próbáld meg elfogadni őt olyannak, amilyen.
A másik hiba, amit viszont én követtem el, hogy visszahúzódtam a csigaházamba, kerülve minden szorongó helyzetet, így felszabadultnak érezhettem magam, de utólag rájöttem, hogy nem is éltem igazán. Az élethez hozzátartoznak a társas kapcsolatok, a munkahely és még nagyon sok minden, amit ha kikerülünk, akkor előbb utóbb belénk rögzül az elkerülő magatartás és irányíthatatlan szorongást okoz, ha újra belekerülünk ezekbe a helyzetekbe. Ez van most nálam is a munkahelyen, erről olvashatsz a bejegyzéseimben. Ezt csak azért írom, hogy nem biztos, hogy jót tesz a gyereknek, ha magántanuló, és egyáltalán nem vesz részt társas szituációkban (persze ezt nem jelenthetem ki, mivel keveset tudok rólatok). Lehet, hogy jobb lenne, ha iskolába járna és megtanulná, hogyan kezelje a különféle szituációkat, esetleg szakember segítségét kérni, ha súlyos a helyzet.
Ha van még kérdésed, vagy segíthetünk bármiben is, nyugodtan írj. Azt még kihangsúlyoznám még egyszer, hogy ez csak magánvélemény, nem szakembertől származik.
Daniellaaa
2015.04.19 10:47:31
@itsokaytobeweird: Szia, írtam privát üzenetet neked a csoportterápiával kapcsolatban néhány napja.
Daniellaaa
2017.04.29 09:23:32
@neldor: Szia! Jól megfogalmaztad, egyetértek veled.
Két idegpálya az agyban… A legnehezebb, mikor ezek harcolnak egymással. Mostanában úgy érzem megbolondulok. Jönnek elő az automatikus negatív gondolatok, a szorongás utat tör magának és nem vagyok ura ezeknek a gondolatoknak és negatív érzelmeknek, elvesztettem az irányítást és ez nagyon aggaszt. Az…..
Daniellaaa
2017.01.17 17:38:49
@introvertaltak: Nincs bajom a telefonálással, csak annyira mint a szóbeli kommunikációval általában. :-)
Daniellaaa
2017.01.17 18:14:10
@gji: Teljes mértékben érthető volt, amit leírtál. :-)
Amit megfogalmaztál azt egyrészről én is tudom, ezért nem mondtam még fel, mert félek, hogy csak megfutamodás lenne és máshol sem lenne jobb. Először magamon kell változtatnom, a gondolkodásmódomon. De nagyon nehéz, mikor jönnek a negatív gondolatok és a szorongás, ilyenkor nehéz racionálisan gondolkozni, sajnos jelenleg minden kollégámban csak az ellenséget látom!
Amit megfogalmaztál azt egyrészről én is tudom, ezért nem mondtam még fel, mert félek, hogy csak megfutamodás lenne és máshol sem lenne jobb. Először magamon kell változtatnom, a gondolkodásmódomon. De nagyon nehéz, mikor jönnek a negatív gondolatok és a szorongás, ilyenkor nehéz racionálisan gondolkozni, sajnos jelenleg minden kollégámban csak az ellenséget látom!
Daniellaaa
2017.01.18 17:43:39
@gji: El sem hiszed mennyit segítettél. Ma egész nap úgy dolgoztam, hogy mondogattam magamnak, hogy ők nem barátok, csak munkatársak, én csak teszem a dolgom, nem foglalkozom senkivel, ha valakinek nem tetszik valami, majd szól...stb. Ja, és persze mindenkire mosolyogtam és a nap végére úgy éreztem megint olyan jóban vagyunk a kollégákkal, mint régen. Persze biztosan időbe telik, míg elfelejtik, hogy milyen kis szúrós voltam mostanában, de megpróbálok nem foglalkozni velük, ha nem felejtik el, az sem baj én csak dolgozom és próbálok nem 120 %-on működni, azt hiszem ez lesz a legnehezebb.
Köszönöm a hozzászólásokat. Néha az is segít, ha valaki reagál valamit, mikor az ember gödörben van, főleg ha olyan valakik reagálnak, akik átérzik a helyzetet. Köszönöm Nektek!
Köszönöm a hozzászólásokat. Néha az is segít, ha valaki reagál valamit, mikor az ember gödörben van, főleg ha olyan valakik reagálnak, akik átérzik a helyzetet. Köszönöm Nektek!
A szociális fóbiások egyik problémája, hogy túlságosan befelé fordul a figyelmük, a belül zajló folyamatokra és érzésekre figyelnek. Mindezt annyira túlzásba viszik, hogy észre sem veszik, mi folyik valójában körülöttük. Azt hiszik, mások kinevetik őket, de valódi…..
Daniellaaa
2016.12.27 11:57:47
@EddieCivic5g: Szia, ez nálam is ugyanígy van kb. mint nálad. A főnököm szintén introvertált, így jól megértjük egymást. :-) Többnyire vagy írásban kommunikálunk, vagy csak egy-két mondat erejéig. Sokszor megkaptam már tőle, hogy engem azért kedvel, mert sokszor szavak nélkül is megértem, hogy mit akar vagy hogy mindent egyedül meg tudok oldani, nem kell nekem semmit túl magyarázni. Ennek néha érzem azért hátrányát. Van hogy kiad egy utasítást, én helyeselek, persze nem kérdezek, aztán fél órát agyalok (feldolgozom az információt :-)), hogy mit is mondott és ha nem tudom felidézni a szavait akkor gyakran pánikba esek, míg végül végső esetben megkérdezem tőle, hogy "bocs, mit is mondtál?" Nekem is egyre több a dolgom. Sokszor olyan feladatot is kapok, amely nem az én kompetenciám, mégis nekem osztja ki a főnököm, mondván, hogy én úgyis megcsinálom és nekem legalább nem kell mindent a számba rágnia. Elmondja egy-két mondatban és én úgyis megoldom, ha törik ha szakad. Ez egy idő után nagyon bosszantó, hogy ilyen indokkal én végzem el mások feladatait is.
Mivel a szorongásommal való szembenézésem egyik legnagyobb és legsikeresebb lépésének tartom azt a pillanatot, mikor Daniellával és még pár másik emberrel személyesen találkoztam, fontosnak tartom, hogy segíteni próbáljunk mások egymásra találásában is, ha tudunk.
Nem szabad…..
Rég írtam új blogbejegyzést, szociális fóbia szempontjából egy nyugodt évet tudhatok magam mögött. Ez furcsa kijelentés tőlem, tudván hogy mennyi stressz és szorongás ért az év során, de mivel a munkahelyem ugyanaz már három éve és a szociális fejlődésem terén sem tettem túl sokat ebben az évben,…..
Nagy lelkesedéssel álltam egy újabb kihívás elé, ami a munkahelyem által finanszírozott tanfolyam elvégzése. 5-6 éve már, hogy befejeztem a főiskolát és mert imádok tanulni és érdekel egy ideje a tanfolyam témaköre így abszolút pozitívan álltam a dologhoz, mikor a feletteseim…..
A múlt héten szabadságon voltam, próbáltam kiszakítani magam a gödörből, amibe kerültem. Köszönöm a sok kommentet, még nem volt időm és energiám válaszolni rájuk.
Mikor elérkezett a munka előtti utolsó szabadnapom, sajnos elkerülhetetlen volt, hogy visszarázódjak a szürke…..
Szociális fóbiások küzdelme a nagyvilággal
Személyiségünk a szociális fóbia nélkül
2016.08.21 13:55:15
Milyenek lennénk, ha nem lenne szociális fóbiánk? Ha levetkőznénk minden általunk defektnek minősített tulajdonságunkat, hibánkat? Milyenek lennénk, ha tetteinket, hétköznapjainkat, baráti vagy munkatársi kapcsolatainkat nem a megfelelésre törekvés határozná meg, ha nem a maximalizmus vezérelne,…..
Ha bármikor meg kell szólalnom, mindig törekszem rá, hogy a lehető legértelmesebben fogalmazzak. Többek között ebből is indul el aztán a túlgondolás folyamata. Nagyon nem szeretem, és zavarba hoz, amikor csak hebegek és habogok, és szerintem valami gyerekkori traumaként hordozom azt…..
Daniellaaa
2016.08.21 13:07:11
@Free_soul: Nem tudom, én volt idő, mikor rendszeresen gyakoroltam és odafigyeltem, hogy választékosan beszéljek, érthetően kifejezve magam. Nem mondom, hogy tökéletesen ment, de jobb volt a helyzet, mint most. Visszaestem, megint nem tudok érthetően beszélni, nem csak úgy érzem, tényleg nem tudok. Ha nem koncentrálok és tudatosan nem próbálok megfelelően kommunikálni, akkor gyakran össze-vissza hablatyolok, vagy nem jutnak szavak eszembe, vagy egy teljesen másik szót használok, mint amelyiket szeretném.
Lehet, hogy ezt is többet kellene gyakorolnom (gyakorlás alatt értsd a te példáidat vagy a tudatos szóbeli kommunikációt, mikor pl. egyébként nem lenne kedvem megszólalni, de beszélek, mert tudatosan fejlődni szeretnék)? Vagy az is lehet, hogy el kellene fogadnom, hogy nekem az agyam szóbeli kommunikációért felelős része egyszerűen fejletlenebb, gyengébb?! Ez is eszembe jutott már. :-(
Lehet, hogy ezt is többet kellene gyakorolnom (gyakorlás alatt értsd a te példáidat vagy a tudatos szóbeli kommunikációt, mikor pl. egyébként nem lenne kedvem megszólalni, de beszélek, mert tudatosan fejlődni szeretnék)? Vagy az is lehet, hogy el kellene fogadnom, hogy nekem az agyam szóbeli kommunikációért felelős része egyszerűen fejletlenebb, gyengébb?! Ez is eszembe jutott már. :-(
A cikket erre a bejegyzésre reagálom: http://onbizalomnelkul.blog.hu/2016/05/17/jonnek_a_sotet_felhok#comment-form
Már ne haragudj Daniella, de te milyen álmot kergetsz? Azt hogy évekig szociális fóbiával küzdve, introvertáltan, úgy hogy már megpróbálkoztál a legtöbb gyógymóddal, eljön majd az az…..
Daniellaaa
2016.05.20 21:39:04
@introvertaltak:
"én úgy fogom fel az egészet, hogy ez egy tulajdonság" Attól függ miről beszélsz pontosan, az introvertáltságról vagy a szociális fóbiáról?
Az introvertáltságot lehet nevezni akár tulajdonságnak is, de a szociális fóbiát semmi esetre sem! Az introvertáltság a személyiségem része, típusa. Ezt levetkőzni nem tudom, változtatni nem tudok rajta, viszont a szociális fóbia nem én vagyok!
"én úgy fogom fel az egészet, hogy ez egy tulajdonság" Attól függ miről beszélsz pontosan, az introvertáltságról vagy a szociális fóbiáról?
Az introvertáltságot lehet nevezni akár tulajdonságnak is, de a szociális fóbiát semmi esetre sem! Az introvertáltság a személyiségem része, típusa. Ezt levetkőzni nem tudom, változtatni nem tudok rajta, viszont a szociális fóbia nem én vagyok!
Daniellaaa
2016.05.21 20:49:42
@introvertaltak: Megértettem, mit akarsz mondani. Azt mondod célszerűbb együtt élni a szociális fóbiával, azaz igazodni hozzá, nem küzdeni ellene, hanem kialakítani egy olyan életet és olyan munkát vállalni, amely során nem jelentkezik a szorongás, vagy legalábbis nem hátráltat semmiben.
"Valahogy nem megy át a mondanivalóm, lehet azért mert nincs viszonyítási alapod. Számodra ott a munkahely ami néha tűrhető, néha rossz, aztán otthon is néha jó, néha unalom. Ha lenne pár tevékenység amit egyszerűen imádsz és reggeltől estig lebilincsel, akkor meglenne a víziód, hogy te ezt akarod később, ezzel foglalkozni, mert annyira szuper."
Nem sok mindent tudsz rólam. Miből gondolod, hogy unatkozom néha otthon és azt, hogy nincs olyan tevékenység az életemben, ami lebilincsel? Ezt nem teljesen értem. A blogunk a szociális fóbiáról szól, nyilván az életemben van egy csomó más dolog is a fóbián kívül, de a blog témája nem az utazásról vagy a kutyákról szól és nem is szabadidős tevékenységekről, a bejegyzéseink központi témája a szociális fóbia. De ez nem azt jelenti, hogy az én életemben semmi más nincs, semmi szórakoztató, vagy élvezetes. Az már más kérdés, hogy meg lehetne-e bármelyik ilyen tevékenységből élni.
"Valahogy nem megy át a mondanivalóm, lehet azért mert nincs viszonyítási alapod. Számodra ott a munkahely ami néha tűrhető, néha rossz, aztán otthon is néha jó, néha unalom. Ha lenne pár tevékenység amit egyszerűen imádsz és reggeltől estig lebilincsel, akkor meglenne a víziód, hogy te ezt akarod később, ezzel foglalkozni, mert annyira szuper."
Nem sok mindent tudsz rólam. Miből gondolod, hogy unatkozom néha otthon és azt, hogy nincs olyan tevékenység az életemben, ami lebilincsel? Ezt nem teljesen értem. A blogunk a szociális fóbiáról szól, nyilván az életemben van egy csomó más dolog is a fóbián kívül, de a blog témája nem az utazásról vagy a kutyákról szól és nem is szabadidős tevékenységekről, a bejegyzéseink központi témája a szociális fóbia. De ez nem azt jelenti, hogy az én életemben semmi más nincs, semmi szórakoztató, vagy élvezetes. Az már más kérdés, hogy meg lehetne-e bármelyik ilyen tevékenységből élni.
Szociális fóbiások küzdelme a nagyvilággal
Sport - a hatékony szorongáscsökkentő
2016.05.16 07:40:00
Nem árulok el nagy titkot, ha azt mondom a mozgás milyen hatékony szorongás- és depressziócsökkentő módszer, hiszen nagyon sok helyen hangoztatják előnyös hatásait, de mégis úgy éreztem erről írnom kell egy blogbejegyzést. Az utóbbi pár hétben kis túlzással függő lettem.…..
Daniellaaa
2016.05.17 20:03:58
@mtkl: igen, nekem is megfordult már a fejemben. :-) Bár kérdéses, hogy van-e annyira élvezetes, mint kint a szabad levegőn tekerni, de megfontolom a vásárlást, kösz a tippet. :-)
Daniellaaa
2016.05.20 15:27:11
@dolan: Én is voltam párszor csoportos edzésen, először nekem is jöttek a szokásos torz gondolatok, mint pl. mindenki látja, hogy bénázok. A foglalkozások előtt bénán éreztem magam attól, hogy a többiek ismerték egymást és egymással beszélgettek, ezzel szemben én nem tudtam senkihez sem szólni és azt éreztem, hogy a többiek azt figyelik, hogy én csak kukán ácsorgok. Aztán egy ideje kezdek rájönni, hogy nem én vagyok a világ közepe. :-)
Gratulálok a sportteljesítményedhez!
Gratulálok a sportteljesítményedhez!
Van olyan része a fóbiámnak, amikor túl bonyolult helyzetbe kerülök, hogy úgy érzem, egy mély omladozó gödör aljára kerülök. Átjár a tanácstalanság, döntésképtelenség, kilátástalanság, a szégyen, a tehetetlenség érzése, lényegében egy alkalmatlan alaknak érzem magam,…..
Daniellaaa
2016.05.13 19:48:56
@introvertaltak: szia, szívesen elolvasnám a blogodat, de őszintén bevallva a sötét háttered nagyon zavaró, borzasztóan elfárasztja a szemet. Nem gondolkodtál rajta, hogy megváltoztatod?
Szociális fóbiások küzdelme a nagyvilággal
Könyvszemle: Az introvertáltak előnye 7. rész
2016.03.30 10:00:00
Miért optikai illúziók az introvertáltak?
Az introvertáltak olyan emberek, akiknek privát területre van szükségük az újratöltődéshez, akik az elsődleges energiájukat nem a külső tevékenységekből nyerik, és akiknek általában időre van szükségük, hogy töprengjenek,…..
Daniellaaa
2016.04.10 08:24:02
@eltévedve: Részben egyetértek veled, való igaz, hogy nekünk introvertáltaknak először is meg kell találnunk a helyünket a munka világában és az életünket is speciálisan az igényeinknek megfelelően vagy legalábbis közel megfelelően kell kialakítanunk ahhoz, hogy jól érezzük magunkat, tehát egy szorongás nélküli introvertált embernek nincs szüksége belső "átalakításra", kezdheti azonnal a külső tényezőkkel. Viszont, ha egy szorongós introvertáltról van szó, akkor már nem értek egyet a sorrenddel. Szerintem először belülről kell kezdeni a változtatást és utána folytatni a külső dolgokkal. Ez fordítva azért nem megy, mert elsősorban a mi gondolkodásmódunkkal van a baj, ami persze külső tényezők hatására alakult ki, de ettől függetlenül mégis csak bennünk van a "hiba". Ahogy magamat és a környezetemet láttam éveken keresztül és sajnos néha-néha még most is, az egy torz kép, egy hamis gondolati séma, amelyen változtatnom kellett és még kell, hogy kiegyensúlyozott életet élhessek.
Hosszú ideig hasonlóképp láttam magamat és a világot, mint te, a környezetemet hibáztattam mindenért és egy torz önkép alakult ki a fejemben, közben áldozatként éreztem magam, aki a környezetének kegyetlenkedése folytán lett ilyen selejtes. Legbelül tudtam, hogy én vagyok a felelős az életemért, de ezt a gondolatot eltemettem magamban, mert egyszerűbb volt a környezetemtől várni a változást és a segítséget, míg rá nem döbbentem, hogy egyes egyedül én vagyok a felelős azért, ami velem történik, vagy nem történik és csakis rajtam múlik a változás lehetősége. Magamon kell változtatnom és nem a környezetemtől várni a változást. Ez a legnehezebb, ehhez valóban legtöbbször egy kívülről érkező lökés kell, nálam ez a szociális fóbiás barátaimmal való megismerkedés volt, ez segített elindulni az úton.
Remélem neked is menni fog! Sok sikert hozzá!
Hosszú ideig hasonlóképp láttam magamat és a világot, mint te, a környezetemet hibáztattam mindenért és egy torz önkép alakult ki a fejemben, közben áldozatként éreztem magam, aki a környezetének kegyetlenkedése folytán lett ilyen selejtes. Legbelül tudtam, hogy én vagyok a felelős az életemért, de ezt a gondolatot eltemettem magamban, mert egyszerűbb volt a környezetemtől várni a változást és a segítséget, míg rá nem döbbentem, hogy egyes egyedül én vagyok a felelős azért, ami velem történik, vagy nem történik és csakis rajtam múlik a változás lehetősége. Magamon kell változtatnom és nem a környezetemtől várni a változást. Ez a legnehezebb, ehhez valóban legtöbbször egy kívülről érkező lökés kell, nálam ez a szociális fóbiás barátaimmal való megismerkedés volt, ez segített elindulni az úton.
Remélem neked is menni fog! Sok sikert hozzá!
Van a szocfóbomnak egy része, ami nem igazán akar javulni az évek során, ez pedig a váratlanul betörő ismeretlen vendégsereg előli menekülés. Ennél a helyzetnél tulajdonképpen az introvertáltságom egybefonódik a fóbiámmal, egyik sem szereti, mikor a szüleimhez általam nem…..
Daniellaaa
2016.03.28 19:49:50
@mandulazöld: Gratulálok, hogy sikerült kilábalnod 12 év után a pánikbetegségedből és lehet, hogy részben van igazság abban, amit írsz, de hidd el a "keményen odamondom stílus" nem segít egy szociális fóbiásnak. Eleget hallottunk már hasonlókat a környezetünktől: "Meg tudsz gyógyulni, csak akarni kell! Az a bajod, hogy nem akarod igazán, túl hamar feladod!" stb. Az a baj, hogy belül tudjuk, hogy csak mi tudunk felülkerekedni a fóbiánkon, senki más nem gyógyíthat ki belőle, csakis mi magunk, és emiatt nagyon sokszor bántjuk önmagunkat és önmarcangolásba kezdünk, mégsem tudunk sokszor emberek közé menni, vagy belemenni egy másoknak egyszerűnek tűnő szociális helyzetbe.
Javaslom, hogy olvasd végig a blogot, ne csak egy-két blogbejegyzés alapján ítéld meg Kaisát és meglátod, hogy nagyon sokat teszünk a szoc.fób ellen és régóta hadban állunk már vele.
Egyébként tényleg elláthatnál minket néhány tanáccsal, ötlettel, hogy miként tudtál kilábalni a betegségedből. Szerintem hasznos lehet a számunkra.
Javaslom, hogy olvasd végig a blogot, ne csak egy-két blogbejegyzés alapján ítéld meg Kaisát és meglátod, hogy nagyon sokat teszünk a szoc.fób ellen és régóta hadban állunk már vele.
Egyébként tényleg elláthatnál minket néhány tanáccsal, ötlettel, hogy miként tudtál kilábalni a betegségedből. Szerintem hasznos lehet a számunkra.
Szociális fóbiások küzdelme a nagyvilággal
Célorientáltság helyett folyamatorientáltság
2016.03.20 09:12:03
Ismeritek azt az érzést, mikor nem tudtok, vagy csak túl rövid ideig a jelenben lenni, élvezni egy-egy pillanatot, tevékenységet, mert az agyatok csak a végére, a célra tud koncentrálni? Nálam ez folyamatosan problémát jelent. Mindig mindennel sietek, mert úgy érzem nincs időm. Gyorsan eszem meg az…..
Szociális fóbiások küzdelme a nagyvilággal
Mikor egy introvertált extrovertáltságot igénylő munkakörben dolgozik...
2016.02.06 10:34:45
Egy pörgős, gyors gondolkodást, reakciót és intézkedést kívánó munkakörben dolgozom lassan három éve, időnként élvezem, de mindemellett a fejemben motoszkál a gondolat, hogy boldog lehetek-e hosszú távon introvertáltként egy ilyen munka végzésével.
Az első két évben nagy volt bennem a megfelelni…..
Daniellaaa
2016.02.21 13:49:07
@jrzéuo (törölt): Nem a munkakörömmel van alapvetően bajom, mert azt szeretem és élvezettel csinálom, de sajnos olyan a munka természete, hogy ha csak a számítógépbe vagy iratokba bújva dolgoznék egész nap, akkor a munkaköröm kb. 20 %-át látnám el. Tehát mindenképp mennem kell, nyaggatni a kollégákat, partner cégeket, információkat kérni, továbbítani, egyeztetni stb. Az nekem is eszembe jutott, hogy esetleg meg kellene próbálni egy másik cég hasonló munkakörét megpályázni, még egyelőre nem jött el az ideje ennek (talán a szociális fóbia miatt), de remélem hamarosan eljön és meg merem tenni a lépést.
Köszönöm a hozzászólásod és a jó kívánságokat. :-)
Köszönöm a hozzászólásod és a jó kívánságokat. :-)
Szociális fóbiások küzdelme a nagyvilággal
Könyvszemle: Az introvertáltak előnye 3. rész
2016.02.02 10:00:00
Első különbség: az újratöltődés
Az extrovertáltak szeretnek beszélgetni, magukon kívüli tevékenységekben részt venni, emberek, események és dolgok közelében dolgozni. De nem feltétlenül társaságibb lények, szórakoztatóbbak vagy élettel telibbek. Szabadon költik az…..
Szociális fóbiások küzdelme a nagyvilággal
Lehetünk boldogok introvetáltként? Vagy örökké álcázni kell magunkat?
2014.06.09 17:12:37
Régóta dilemmát okoz nálam ez a kérdés. Próbáljak meg introvertáltként érvényesülni egy extrovertáltnak való munkakörben, amelyben jelenleg vagyok, vagy váltsak munkahelyet és keressek olyat, ahol ezzel a személyiségtípussal is jól érezhetem magam. Melyik a helyes döntés?…..
Daniellaaa
2016.02.06 10:50:24
@Dexter007: Nyilván a boldogság sok esetben nem egyenlő a sikerrel. De! Lehet boldog és kiegyensúlyozott az életünk, ha utálattal megyünk be dolgozni? Ha megterhelő nap, mint nap szerepet játszani a munkahelyen? Ha a kollégákkal nem jövünk ki jól? Ha nem szeretjük a munkahelyi feladatainkat?
Szerintem hiába vagyunk boldogok a magánéletben, ha a munka, amit végzünk nem segít kiteljesedni, kiegyensúlyozott életet élni. Sőt! Ha a munkában boldogtalanok vagyunk, akkor ez a magánéletre is kihat. Sajnos én is ezt tapasztalom. :-(
Így ilyen értelemben a munkahelyi siker is része a teljes, boldog és kiegyensúlyozott életnek - szerintem.
Szerintem hiába vagyunk boldogok a magánéletben, ha a munka, amit végzünk nem segít kiteljesedni, kiegyensúlyozott életet élni. Sőt! Ha a munkában boldogtalanok vagyunk, akkor ez a magánéletre is kihat. Sajnos én is ezt tapasztalom. :-(
Így ilyen értelemben a munkahelyi siker is része a teljes, boldog és kiegyensúlyozott életnek - szerintem.
Szociális fóbiások küzdelme a nagyvilággal
Újévi összefoglaló az elmúlt évről, azaz mit ne csináljunk ha le akarjuk küzdeni a szorongásainkat
2016.01.01 12:37:38
Mint a legtöbb ember, így én is az, év végén csináltam magamban egy kis számvetést az elmúlt évről, és különböző fogadalmakat tettem arra vonatkozóan, hogy mit fogok máshogy csinálni a következő évben. Az év első felében egész jól éreztem magam, aztán volt egy hosszabb…..
Szociális fóbiások küzdelme a nagyvilággal
Új feladatok, nagyobb felelősség - Segítség!
2015.12.24 16:44:09
A munkavédelmisünk rebesgette egy ideje, hogy szeretné, ha elküldene a cég egy tanfolyamra és megkapnék egy új feladatkört. Természetesen az értésére adtam azonnal, hogy semmi esetre sem osztozom a lelkesedésében. A minap elém állt azzal, hogy ne haragudjak, de ő felterjesztett…..
Daniellaaa
2016.01.01 12:07:42
@The spark you seek: Szia! Köszönöm a kedves hozzászólásodat. Valószínűleg igazad van és tényleg úgy gondolják, hogy alkalmas vagyok a feladatra, a baj csak az, hogy ilyenkor megjelenik a fejemben a rémisztő gondolat, hogy elvárásaik vannak felém, aminek meg kell felelnem, pont azért mert alkalmasnak gondolnak a feladatra, ez pedig szorongással tölt el.
A főnököm "megérdemled" megfogalmazásából nekem nem az szűrődök le, hogy könnyű feladatról lenne szó, hanem az, hogy sok ember természetesnek gondolja azt, hogy minden ember fejlődni szeretne, a ranglétrán feljebb jutni, karriert építeni, így a főnököm is azt hiszi, hogy ezzel a felajánlott lehetőséggel engem megjutalmazott, megadta a lehetőséget arra, hogy új feladatokat lássak el, hogy nagyobb felelősséget vállaljak, hogy több fizetést kapjak és meg sem fordul szerintem a fejében, hogy én ezt nem akarom, én csak nyugodt munkakört szeretnék. Ez valószínűleg nem jó hozzáállás a részemről, viszont nem érzem még , hogy készen állnék erre, ennek ellenére vállalni fogom a feladatot, nem fogok megfutamodni.
A főnököm "megérdemled" megfogalmazásából nekem nem az szűrődök le, hogy könnyű feladatról lenne szó, hanem az, hogy sok ember természetesnek gondolja azt, hogy minden ember fejlődni szeretne, a ranglétrán feljebb jutni, karriert építeni, így a főnököm is azt hiszi, hogy ezzel a felajánlott lehetőséggel engem megjutalmazott, megadta a lehetőséget arra, hogy új feladatokat lássak el, hogy nagyobb felelősséget vállaljak, hogy több fizetést kapjak és meg sem fordul szerintem a fejében, hogy én ezt nem akarom, én csak nyugodt munkakört szeretnék. Ez valószínűleg nem jó hozzáállás a részemről, viszont nem érzem még , hogy készen állnék erre, ennek ellenére vállalni fogom a feladatot, nem fogok megfutamodni.
Szociális fóbiások küzdelme a nagyvilággal
Szociális fóbiából generalizált szorongás?
2015.08.18 23:33:16
Eddigi életem során csak és kizárólag a szociális helyzetek jelentettek szorongást. Gyerekkoromban gyakran gondoltam a családtagjaim vagy a saját halálomra, amely szintén szorongásos tüneteket okozott, de ezeket sikerült kinőnöm. Körülbelül néhány hónapja nincsenek kihívást…..
Daniellaaa
2015.08.20 21:34:12
@jfjrdfzh: Szia! Szerintem simán lehet ez is, az agyunk nagyon furcsa dolgokra képes és sokszor nehéz megérteni. Köszönöm a hozzászólásod, elgondolkodtató.
Belépve többet láthatsz. Itt beléphetsz