Adatok
Bíborvörös
0 bejegyzést írt és 1 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.
A mai poszt Spanyolországba visz bennünket, de amellett, hogy kiderül, mikor és mit esznek és isznak a spanyolok, ismételten bizonyságát kapjuk annak, mennyire nem elég csak a nyelvet tudni, hanem a kultúrát is ismerni kell. Egy biztos: ArtBrigittától olvastam a határátkelés egyik…..
Belépve többet láthatsz. Itt beléphetsz
Emlékszem, nekem is sokk volt a halszag meg a földre dobált kagylóhéj, bár a késöi ebédhez, vacsorához gyorsan hozzászoktam - a mennyiségekhez már kevésbé. :) A fogadócsaládom azon az elsö malagai nyáron felállt és megtapsolt amikor elószór végig tudtam enni a szokásos hétfogfásos ebédet.
Én is festek húsvétkor tojást, idén sonkát is föztem és ettünk a párommal (aki argentín, de itt él jópár éve), méghozzá tormával, amit itt senki nem használ. A télapó és a névnap ünneplése mára már kikopott a rutinomból, el is felejtem öket rendre. De az is igaz, hogy amikor pár éve felfedeztem, hogy elbontották a Pauler utcai házat, ahol az egyetem elsö éveiben laktam, az nagy nyomott hagyott bennem. Eltünt a kö, amire léptem, ahogy a posztoló írja. Úgy éreztem, kitépték a gyökereim egy részét.
Szerencsére vannak olyan barátságok, amik viszont megmaradnak, még ha nem is beszélünk évi 1-2-nél többször és el is válnak az útjaink. Ez fontos és rengeteget számít, hogy tudom, van aki vár, van aki emlékszik, gondol rám ott is. Én itt nem tudtam olyan barátságokat építeni, mint amilyenek otthon vannak/voltak. De az igaz, hogy mindenki nagyon befogadó és segítökész volt mindig és sok kultúrális hátteret a barátokon keresztül szívtam magamba - és adtam át. Mert egy pár éve a spanyol barátaimnál is készül "fórralbor" télen, spanyol naranccsal és sok fahéjjal, és a magyar közmondások, szólások is használatba kerültek, igaz, itt spanyolra fordítva. :)
A mákos kalácsra az irodában azt hitték, olyan, mint a füves süti Amszterdamban - itt nem használják a mákot, nem is ismerik igazán - mégis megkóstolta mindenki és elfogadták, hogy az én kúltúrámban is vannak különleges de nagyon is becsülendö szokások. Havonta egyszer palacsintát is hoztam be annak idején az irodába - a spanyolokat lenyügözi a magyar konyha sokrétüsége, az, ahogy a füszerekkel bánunk.
Szép az, ahogy a kultúrák keverednek, illetve békésen megélnek egymás mellett. Semmit nem kell feladni; amit az ember a szívében hordoz, az pedig elkíséri mindenhová. Én is magyar maradtam, mégha néhány helyi szokás mára sajáttá is vált és itt vagyok otthon, bár oda megyek haza.