Babca68 2013.05.28 12:14:12

@babó: 45 éves családanya "nyuszifül" vagyok. A 17 éves fiamat 5 éve ütötte el a vonat, ekkor kezdtem el válaszokat keresni arra, hogy vajon én hibáztam-e a felnevelésében. Mindig nagyon szigorú voltam magamhoz, ha a családom egészségéről volt szó. A fiamnak még rossz foga sem volt, mindig nevetett, mindent sportolt, mindent evett, főleg a cupákos dolgokat, az izmos fiútestet róla mintázhatták. Rengeteget olvasott, szerelmes volt. A rövidtávú figyelmével volt gond. Szóval válaszokat kerestem a túléléshez és valahogy eljutottam Szendi Gábor könyveihez. Aztán már minden ment magától. Féltem a "maradék" szeretetteimet, a nyugdíjas férjemet és az óvó néni lányomat. Rengeteget olvasok a világ dolgairól, hogy meg tudjam védeni magunkat. Ezért látom úgy, hogy a paleo nem csak az étkezésről szól, annak követése számtalan kérdés felé elvezeti az embert, hiszen az egészséget nem csupán az étkezés befolyásolja; nem mindegy, hogy a bőrünk mit szív fel, mivel töltjük a szabadidőnket és mennyire pozitívan látjuk a világot. Mai világunk a multik profitjáról szól és az egészség nem érdekli a jól menő piacot. Csak saját magunkra számíthatunk. Lehet, hogy időnként mellékútra kerülünk, de onnan is egyedül kell visszatérnünk. Azt próbáltam leírni, hogy a paleóban nem csak az étkezést kell meglátni, hanem az életünk összefüggéseit kell megértenünk és megelőznünk a bajokat.

Babca68 2013.05.30 10:34:30

Aki ilyen helyzetbe kerül, mint én, az vagy teljesen bezár vagy kinyílik a világ felé. Átértékel, új célokat keres, mert rájön, hogy az élet bármelyik pillanatban véget érhet és az "itt maradók" nagy kűzdelem elé néznek. Ki-ki a kötődés erőssége szerint. Én kűzdök, talán még szükség van rám.
Mindig vigyáztam az alakomra, szinte alig ettem pékárút, tejtermékek közül is ritkán, szeretem a leveseket, főzelékeket, zöldségeket, gyümölcsöket, husikat módjával. (Piacokon, henteseknél, magyar készítőknél vásárolok. Gyalog.) Soha nem voltak pattanásaim, nem hullik a hajam, nincs narancsbőröm. Soha nem sportoltam, de rengeteget gyalogolok, cipelek, kertészkedem. Mindent elrakok és befőzök, nem eszünk étteremben, sütök, aszalok, pirítok. Élvezem, a családom és a nem paleo kollégáim is. Olajos szappannal fürdünk, bio illatszereket használunk. Nagyon keveset, mert egyszerűen nem kell. 20 éve adok vért. Nem festem a hajamat és műkörmöm sincs. És csak a karikagyűrűm, meg a vízzálló órám. Utoljára 16 éves koromban kaptam antibiotikumot, soha semmilyen gyógyszert nem szedtem, azt sem tudom, ki a háziorvosom még.
Engem gondolkodásra serkent Szendi, a környezetem megfigyelésére, az emberek tanulmányozására. Felkelti a figyelmet, hogy nézzünk körül a világunkban, lássuk meg, mi történik körülöttünk, ismerjük, figyeljük meg magunkat, időnként gondoljuk végig, hogy mit tettünk eddig és merre is haladunk. Józan paraszti ésszel és egyszerű logikával gondolkodjunk. Aki nem akar Szendit olvasni, az ne tegye, de a könyvei nagyon sok irányba elmutatnak, amelyekről nem árt ismereteket szerezni. Ha valami szöget üt a fejünkben, arról tudjunk meg többet, más szerzőktől, más forrásból. De nekem irányt mutatott és egyelőre nem érzem, hogy hátrányommá vált volna. Senki sem tudhatja még, hogy hosszú távon milyen hatása lesz a paleonak, de az életünk nem csak evésből áll, így tudnunk kell, hogy rengeteg tényező befolyásolja az eredményeket, melyek személyenként változók.
Nekem megváltoztatta az élethez való hozzáállásomat, de úgy érzem, tovább is léptem, nyitottam egy másfajta gondolkodás felé.
Hát ennyi. Részemről. (Ez egy jó befejezés).

Babca68 2013.05.31 13:48:45

@anothernick: Nem volt szándékom büszkélkedni magammal, ismeretlenül mindenki azt ír le magáról, amit akar. Nem vagyok ősanya típus, helyes, fiatalos anya vagyok. Akik ismernek, tudják, hogy prevencióként követem a paleo étrendet, arra is próbáltam célozni, hogy talán ösztönösen, fiatalon is hasonlóan ettem. De az étkezés csak egy kis része annak, amennyire átalakult a látásmódom a fiam halála és Szendi Gábor (és még sokan mások) írásai nyomán. Egy életstílust gondoltam nagyvonalakban bemutatni, a saját szintemre leegyszerűsítve az olvasottakat. Nem tudok vitatkozni az őt kritizáló emberekkel, ebben a mélységben már nincs időm és tehetségem foglalkozni az írásaival. Tény, hogy így vagy úgy felkavarja azt, aki olvassa és utánajárásra készteti. Aki akar, véleményt alkot, arra alapozva, amit megtudott. Vannak, akik tudományos szinten, az egyszerűbbek, mint én, a saját és környezetük megfigyeléseként. Szeretnék úgy élni, hogy minél kevesebb mesterséges dolog kerüljön az életünkbe. Ez teljesen összefügg azzal, amiről szó van, hiszen Szendi, az én olvasatomban, az evolúciót boncolgatja, különböző megközelítésekből. Könyvei, írásai nagy része nem a táplálkozásról szólnak, hanem arra keresi a válaszokat, hogy hogyan jutottunk el erre a katasztrofális szintre az emberiség kialakulásához képest nagyon rövid idő alatt. Ez nem csak a kövérség. Az emberek átverése a gyógyszerbiznisszel, a plázákkal, a gyorskajákkal, az illatszerekkel, az emberek törtetése, a pénz mindenhatósága. Ismétlem: nem tudok vitatkozni az érvek tudományosságával, de amikről szól, valós problémák, melyeket mindenki megláthat, aki egyáltalán körül akar nézni. Aki nem fogadja el a válaszait, következtetéseit, mert maga más felismerésre jutott, ne tegye. Én csak azt akartam leírni, hogy mindaz, ahogyan mára változtak az emberek, szerintem nem a jó út. A kaja kövérséget és betegségeket okoz, az emberek elkényelmesednek és nem figyelnek egymásra. Megveszik a divatos és reklámozott termékeket, aztán a fejüket a homokba dugják és nem akarják tudni, miből készül a készétel és mennyire lehet káros az ásványvíz. Erre hívja fel a figyelmet Szendi, (és még sokan mások) szerintem nagyon is komplexen. Nyilván a genetika is meghatározza, hogy milyenek leszünk, de szerintem mi magunk tehetünk a legtöbbet magunkért. Szerintem erről írtam, legalábbis ezt akartam. Egyikünknek sincs akkora tudása, hogy eldönthesse, kinek van igaza, melyik hivatkozás él még és melyik nem. De szerintem érdemes a könyvein elgondolkodni, és a saját életünket is e szerint megvizsgálni.