ttama 2014.01.21 13:49:35

@skarlát betű: Köszönöm a válaszokat. Valóban előfordulhat, hogy számára a szex nem volt egy fontos tényező én pedig nem voltam elég "tökös", hogy saját igényeimet elég korán nyilvánvalóvá tegyem számára. Sokáig úgy gondoltam, hogy elleszek én ezzel a havi egy-két alkalommal. Aztán mégse...

Végül kiléptem és megismerkedtem a mostani baránőmmel. Vele szexuálisan teljes mértékben passzolunk. Közel egy év után, ha a fáradtság, munka engedi órákat töltünk szeretkezéssel. Simán végigszeretkezünk egy teljes hétvégét úgy, hogy csak enni kelünk ki az ágyból, na jó néha alszunk egy kicsit.

A faramuci helyzet azonban az, hogy a korábbi kapcsolatomban mindig biztos voltam benne, hogy családot szeretnék vele és biztos voltam benne, hogy nagyon boldogok lennénk és még az öregkorra is úgy tekintettem, mint arra az időre amikor majd megint annyi időnk lesz egymásra mint korábban. Most sajnos nem érzem ezt.

Még mindig úgy érzem, hogy habár csupán barátok vagyunk, de mégis ő a társam. Lehetséges, hogy ez a fent említett testvéri kapcsolat. Megszakítani vele a kapcsolatot teljes mértékben olyan lenne, mintha levágnám a kezem.

A jelenlegi kapcsolatom egyrészt jobb mint a régi, más aspektusaiban viszont közel sincs meg az az egyenrangúság és harmónia, mint a régiben.

Sokat agyaltam azon, hogy mit kellett volna másként csinálnom ahhoz, hogy egy egyszerű simogatás olyatn tüzet szítson, mint amit most tapasztalok.

Ha már névtelenül írok, legalább itt kiírom magamból. Valahol magamban még mindig reménykedem abban, hogy talán ha megtanulok férfiasabban viselkedni, még újrakezdhetjük valamikor és elérhetjük mindazt, amit éveken keresztül terveztünk.

Egy kis adalék információ azoknak, akik azt írnák, hogy ez nem fer a mostani barátnőmmel szemben: egyrészt tudom, másrészt nem hitegettem soha örök szerelemmel, a kapcsolatunk alapvetően szeretői viszonynak indult és nem is tervezgetünk a jövőre. Nem lenne fer, mert én ezt nem tudom most megígérni senkinek.

Tudom, hogy az ilyen kapcsolatok többnyire asszimetrikusak és igazából az egyik mindig többet akar a másiknál. Gondolhatnám, hogy szemét vagyok, mert kihasználom, de mint írtam, nem hitegettem soha. Az öröm amit megosztunk pedig közös.

Egyébként szívesen fogadok véleményeket, tanácsokat, kritikát. Az már az én felelősségem, hogy megfogadok-e belőle valamit :).

Elnézést a szófolyamért.

ttama 2014.01.21 14:47:19

@skarlát betű: Ha tudnád, mennyire rátapintottál arra, amin hónapok óta gondolkodom. Egy dologban nem passzol egyébként amit írsz. Nekem nem volt gondom az iránta érzett vonzalommal és szexuális vággyal.

Nem csak a struktúrával van ám gond. Az emberek nem szeretnek "másodikak" lenni. Alapvetően önzőek vagyunk ha a párkapcsolatról van szó.

Érdekes kérdés egyébként, hogy a társadalom számára mennyire elfogadott, sőtt szinte kötelező érvényű, hogy ha több gyermeked van azokat mind "egyformán" szereted, de ha két nőt (férfit) szeretsz az teljes mértékben szembemegy a társadalom elvárásával...

@estrella_: ez egy jó kérdés. Más nevében nem nyilatkothatok. Tudom, hogy annak tartott és a beszélgetéseink alapján talán még ma is annak tart. Kétségeim persze vannak, miszerint lehet csupán támasz vagyok a számára. Bár azt tudom, hogy nincs az a mennyiségű idő amit ne tudnánk szórakozva együtt eltölteni.

Nem véletlenül bírtam 10+ évig minimális szexuális együttlét mellett, miközben a közelmúlt tapasztalatai alapján akár naponta többször is szívesen játszadozom, ha ahhoz a másiknak is van kedve...

ttama 2014.01.21 18:14:02

@Víz Ivó: Hú, csak kapkodom a fejem. Sok itt a gondolat, sok mivel egyetértek és sok mivel vitatkoznék. Egy párra megpróbálok reagálni.

Most úgy érzem, hogy mindkét nőt szeretem, érdekel a sorsuk és szeretném ha mindeketten boldogak lennének, és ha én tehetem őket boldoggá (legalább részben), szívesen megtenném, nem mellesleg jól érzem magam velük.

A társadalmi elvárások pedig pontosan így hatnak rám kedves Víz Ivó. Vannak élethelyzetek amikor megfelelünk nekik mert az az ésszerűbb és vannak helyzetek amikor nem.
Például, ha gyerekeket és családot szeretnék, nem fordulhatok szembe teljes mértékben a társadalmi konvenciókkal, mert ez nem bátorság hanem szimplán hülyeség lenne. Pláne ha gyereket akarok. Ha egyedül vagyok akkor többé kevésbé azt tehetek amit akarok mert a következményeket is csak én viselem, de ha már családom van (legyen az akárhány résztvevős) figyelembe kell vennem az ő érdekeiket is. A társadalomban a csoportképző hatás nagyon erős, és akit adott csoport kizár annak sok minden sokkal nehezebb lesz.

Nem kell persze mindig birkaként követni a többieket - azt hiszem nem is tettem eddig sem - de vannak helyzetek amikor az okosabb döntés úszni az árral, hogy erőt gyüjthessünk, hogy amikor jön az alkalmas ág, akkor kimászhassunk a partra...

Abban egyetértek veled kedves Víz Ivó, hogy képesnek kell lennünk bizonyos helyzetekben megelégedni. És azt hiszem képes is vagyok erre. Az a 10+ év amit eltöltöttünk együtt az elékeimben egy rendkívül boldog időszak és nem csak a megszépítő emlékezett miatt, hanem mert a napjaink alapvetően szeretettel, vidámsággal és boldogsággal voltak tele. Elkövettünk hibákat, idővel minden bizonnyal kevesebb időt fordítottunk egymásra. Én azért döntöttem a szakítás mellett akkor, mert nem láttam az eszközt arra, hogy mivel lehetne ott és akkor rendbehozni mindent, de nem akartam eljutni oda, ahol az emberek már egy szobában sem tudnak már megmaradni és sikítófrászt kapnak attól, ha a másik a közelben van. Ezt sikerült is elkerülni. A többi meg a jövő zenéje.

@estrella_: Rengeteget beszélgettünk és ezt a problémát együtt ismertük fel. A szakítás is közös megegyezéssel történt. Részben okokat is találtunk rá, hogy hol romlottak el a dolgok közöttünk, de nem láttunk rá egyszerű megoldást, részben az én sértettségem miatt is. Az eszemmel meg tudom érteni az okokat, de attól még az elutasítottság érzése ott van bennem tüskeként és ezt ő is pontosan érti. A távolság és az idő segíthet ezen, vagy nem, de mindkét esetben jól döntöttünk.

Persze közben én megkomplikáltam a dolgokat ezzel az időközben kialakult másik kapcsolattal, de attól nem kötődöm hozzá kevésbé...

@skarlát betű: Hát a gyerekekkel talán meg lehet értetni, hogy azért mert az egyiket szereted a másikat nem szereted kevésbé, de tapasztalatom szerint ez felnőttekkel nem megy olyan egyszerűen. :)

Még egy apróság Víz Ivónak: Belső igény? Én óvatosabban bánnék azzal, hogy kijelentsem valamiről, hogy az belső igény-e, vagy egyszerűen tanult magatartás, ami a gyerekkortól látott és hangsúlyozott minták alapján a belső igény látszatát kelti. Természetesen nem lesz ez ettől kevésbé valódi belső elvárás, de ha másként szocializálódsz fiatal korodtól kezdve más lehet a belső igényed.

ttama 2013.09.25 13:19:06

@cirrmurr:
No és aztán?

Szerintem Magyarországon a legturbóbb :) magyar is ha egy pillanatra elgondolkodna rájönne, hogy nem a génekkel van a gond hanem a neveltetéssel és a viselkedéssel.

Ha meg azokkal valakinél nincsen gond akkor meg élvezzük, hogy ilyen kis csinos bár pár kiló valóban ráférne még :)

ttama 2013.09.24 15:24:55

Be kell vallanom, hogy volt az életemnek olyan szakasza, amikor WilburSmith és Nathaniel Byron véleményével értettem volna egyet, bár talán akkor sem teljesen.

Azóta sokkal több mindent láttam mint talán látni akartam volna.

Ketté választom innen a véleményemet. Vannak azok akik választják, mert ... meg van rá az okuk, valószinű mindenkinek más.

Vannak azok akik meg mondjuk nem ezt választották volna, de így alakult.

Tényleg azt hiszitek, hogy mindent de mindent kézben tartotok az életetek során. Soha nem jöhet olyan rajtatok kívük álló ok, ami felborítja az életetek addigi folyását. Legyen az gazdasági, egészségügyi bármi.

Úgy érzem, hogy eddigi életemet én is elég elfogadható módon irányítottam, de ettől nem hiszem azt, hogy nem alakulhatot volna teljesen másként, ha bizonyos nem is olyan jelentős dolgok másként alakulnak.

Véleményem van, talán időnként én is öntelt vagyok, sőtt most én is tanácsokat fogok osztogatni.

Amennyiben van bennetek olyan hajtóerő, hogy meg is akarjátok érteni más emberek indítékait és nem csak megmondani nekik mi a tuti, akkor próbáljatok több empátiával fordulni hozzájuk.

Még ekkor is akarhat az ember tanácsot adni, ha a saját élettapasztalata arra viszi, de a másiknak még mindig nem kötelessége úgy élni.

Na ma nagyon hippis - make love not war - hangulatban vagyok.

ttama 2013.09.24 15:27:05

@rpflora: Azért az alapvető propagandának és hozzáállásnak köszönhetően elég sok embernek alapból ez a kép van a fejében.

ttama 2013.09.24 15:30:54

@ttama: Na meg most volt nemrég a Nyomorultak új hollywoodi adaptációja, és így lehet a fent kommentelő úriemberekben minden bizonnyal Fantine képe ötlik fel, ahogy haját, fogait majd saját testét bocsátja áruba gyermekéért. Bár ha így lenne sokkal pozitívabban nyilatkoznának, vagy nem.

ttama 2013.09.18 16:38:55

@pavor nocturnus:
Ez érdekes kérdés. Tudod, ha felszedsz egy lànyt egy bàrban, az a làny nagyobb eséllyel tized annyira sem ad annyira a szexualitàssal kapcsolatos higiéniàra mint ahhoz a szolgàltatàsi szinthez tartozók mint a blog írói.

Egyéb iránt mit akar jelenteni ez a kitaposott cipő dolog. Én mint férfi volnék az teremtés koronája aki betöröm és alakítom az asszonyi testet ? e? :)

ttama 2013.09.19 11:57:10

@Rakoncátlan Oedipus:
Mi a nettó hazugság?

ttama 2013.09.19 20:59:22

@Igényes:
Csak próbáltalak megérteni, ezért kérdeztem. De látom, leginkább kinyilatkoztatni szeretsz, a saját igazságod teljes tudatában, ahol nem fér meg más emberek életszemlélete.

Úgy tünik szerinted mindenki élje úgy az életét ahogy az a te saját értékrended szerint helyes, ha esetleg mégsem úgy élné, akkor nyilvánvaló, hogy tévúton jár, és te majd a helyes útra vezeted.

Tudod én is mindig próbáltam megjavítani a körülöttem élőket és sokáig azt hittem, hogy mindent jól csinálok, de nem csak hogy jól csinálok mindent de minden úgy is van jól ahogy én gondolom. Aztán idősebb lettem és rájöttem, hogy ez nagyon nem így van.

ttama 2013.09.13 14:07:26

Kedves Ivonn, abból indulsz ki, hogy ezek az emberek korrekten és következetesen viselkednek, betartva az illemszabályokat.

De nem :).

ttama 2013.09.12 16:37:27

Köszönöm a személyiség teszt linket, sajnos vagy nem sajnos de telitalálat, egy két apróságtól eltekintve. Mondjuk, hogy azzal foglalkozom amit totál nem ajánlanak nekem... De a többi talált.

ttama 2013.09.12 16:11:33

Igen ez egy utópia. Egy ilyen toleráns társadalom nem csak erre a problémára szolgálna megoldással, mert ehhez olyan általános emberi kvalitásokra lenne szükség ami a legtöbb most megoldhatatlannak tűnő társadalmi problémánkat megoldhatóvá tenné.

Ha már feszegetjük a társadalmi kereteket - mert ez a blog tulajdonképpen ezt teszi, méghozzá többnyire színvonalasan, néha meg csak egy blog :) - szóval ha már feszegetjük a társadalom kereteit hadd vessek fel egy másik kérdést, nyilván mindenki a saját életéből indul ki, most én is.

A monogámia a külsőségek és az "erkölcsök" szintjén meg van kövesedve a társadalmunkban - persze tudjuk, hogy ez a valóságban szinte senkivel sincs így 100%-an.
Egy olyan világban amikor az ember egy pár száz fős közösség tagja volt, nem is működhetett rosszul, bár igazából tudjuk, hogy akkor sem működött. Na és itt jön a társadalmi keret feszegetésem, ha az teljesen elfogadott, sőtt elvárt, hogy ha több gyerekem van akkor azokat mind tudjam szeretni, miért elképzelhetetlen, hogy egyszerre több nő iránt is képes legyek szeretetet/szerelmet érezni? Félre értés ne essék, nem arról van szó, hogy egyik hétről a másikra száll az ember egyik virágról másik virágra és azt képzeli, hogy mindet szereti. Nem erről beszélek... Nos ez csak úgy felvetettem, mert most éppen ez jutott eszembe.

ttama 2013.08.09 13:48:23

@noname.blogger: Azt hiszem ugynarról beszélünk :), félreérthető voltam. A fejemben meg volt az átkötő szöveg, miszerint a szeretethiányos közeg automatikus következménye amit írtam, csak leírásra nem került.

Ideje lenne a gondolatolvasást kifejleszteni sok féleértés elkerülhető lenne :)

ttama 2013.08.09 13:50:34

@noname.blogger: ja még egy dolog, nem tudom hogyan változott ez az elmúlt 20 évben de volt azt hiszem 1989-be egy két részes dokumentum film a prostitúcióról, és nekem abból az jött le, hogy a lányok egy igen jelentős része intézetis gyerekek közül kerül ki, vagy olyan családi háttérből jönnek ami nem adott teret annak, hogy több alternatíva közül válasszanak.

ttama 2013.08.09 22:47:23

@Ivonn88: Amennyire én tudom, az egésznek direkt keltették a kamu hírét, és minden szereplő mint színész volt feltüntetve, mert különben a rendőrségnek mindenki ellen eljárást kellett volna indítania. Azonban a két részben szereplő stricik, közismert alvilági figurák voltak akkoriban. Ha bárkinek van hiteles információja másról ossza meg nyugodtan

ttama 2013.08.06 08:33:34

@Ivonn: :D

ttama 2013.08.05 15:18:42

@Ivonn: Hát mondjuk úgy, hogy vannak akik nem azért fognak ebbe a munkába mert érdeklik őket az emberek és ők maguk is élvezik ezt, hanem azért mert arra a kényszerpályára kerültek az életük során, hogy nem adódott más mód a megéhetésre, és szerintem addig jó amíg erről nem tanulsz újat :D.

ttama 2013.08.05 15:34:21

@Ivonn: én ennek csak örülök :) tényleg.

ttama 2013.08.06 08:27:08

@noname.blogger: Igazából nem rémtörténetekről van szó, egyszerűen arról az oldaláról ennek a munkának amibe lelkileg megy tönkre az ember.

A kérdésnek több aspektusa van, és a lelki károknak is.

Meglátásom szerint van az a része, amibe minden olyan ember beleszaladhat aki emberekkel foglalkozik, amikor egyszerűen eleged van az emberekből és abból a tevékenységből amit csinálsz, csak ebben az esetben a másik nemből és a szexből lehet elege az embernek.

Szerintem sok olyan lány/nő csinálja ezt a munkát aki monogán beállítottságú, de sokáig sikerrel magyarázza meg magának, hogy szét tudja választani a munkát és az igazi érzelmeit, de minden egyes kuncsafttal elad a lelkéből is egy kicsit ami végül a fent említett férfiutálathoz, megcsömörlöttséghez vezethet.

A másik aspektusa a folyamatos titkolózás, füllentés, hazudozás miatti lelki teher, aminek az okozója ennek a munkának a társadalmi megítélése (elítélése) amilyen. Ha az embernek más élete is van és csak mellékesen csinálja, akkor legfeljebb pár órával/estével nem számol el mások előtt ami kivitelezhető, de ha valaki csak ezt csinálja akkor a - Na és te mivel foglalkozol? - kérdésre jönnek a kötelező hazugságok mellébeszélések. Pszichológiai okát nem tudom pontosan, de a közepesen egészséges emberi lélek úgy van bedrótozva, hogy hazudni, füllenteni, különösen számunkra fontosabb embereknek komoly diszkomfort érzettel jár és amennyiben ez az állapot éveken keresztül áll fenn az a legtöbb emberben komoly problémákat okoz.

Tfh. erre azt mondhatjátok, hogy azok a barátok/családtagok akik ezt nem értik meg azok nem is igazi barátok, stb... De azért azt tudjuk, hogy ez nem ilyen egyszerű. Tovább bonyolódik a helyzet amennyiben gyerek is van a képben (és úgy tudom elég sok esetben van, no persze nem a 18 éves lányoknál), mert akkor a lebukás esélye nem csak őt érinti hanem a gyereket is.

Nyilván voltatok gyerekek és tudjátok, hogy pl. a többi gyerek hogyan viselkedik a szemüvegessel/kövérrel/okostojással/selypítővel/barnábbal/túl szegénnyel/esetleg túl gazdaggal, bárkivel akin van fogás, aki valamennyire kilóg a társadalomból. Persze nem a gyerekek a hibásak, hiszen csak a szüleik véleményét tükrözik...

Na meg arról nem beszélve, hogy a gyámügy hogyan harapna rá egy-egy ilyen esetre, pláne hogy most ilyen magaserkölcsös keresztényi kurzus van kialakulóban...

Most jutott eszembe még egy dolog. Nem tudom, hogy ez problémás-e vagy sem. De sok férfi ha tudja, hogy egy hölgy ezzel foglalkozik akkor azt is gondolja, hogy egyébként könnyen kapható "nőcske", ami persze lehetséges csak köze sincs a munkához.

Hát most hirtelen ennyi. Lehet kicsit összeszedetlen voltam.

ttama 2013.07.31 17:35:32

Na kb. végigfutottam a kommenteket. Egy pár egyszerű gondolat. Nem feltétlenül a cikkhez de mondjuk a blog témájához.

Magát a prostitúciót úgy ahogy van legalizálnám, és a hölgyek stigmatizálását is szívesen látnám enyhülni.

A probléma azonban nem itt van. Ha jól olvastam a kedves blog író ezt a munkát egyetem mellett csinálja. Ez jó és becsülendő, így az ő esetét nem is látom esélytelennek arra, hogy kilépjen ebből, már ha egyszer úgy érezné helyesnek.

Azonban szerintem ezt a munkát alapvetően nem a következő, reményteljes jövővel és megfelelő tanulmányi háttérrel rendelkező cégvezető hölgyek (és urak) űzik, és így bizony már a jövőjüket élik fel. Miért?

Valamiért úgy érzem, hogy megfelelő családi/baráti háttér nélkül az ember 18-19 évesen nem feltétlen látja be, hogy az így rászakadt pénzt a jövőjébe kell invesztálnia (tanulás, lakás, bármi ami nem válik köddé). Persze lehet azt mondani, hogy akkor meg is érdemli, de azért élünk társadalomban, hogy ne szarjuk le egymást.
Na most úgy gondolom hogy a prostitúcióból befolyó bevételek, nem igazán egyenletes eloszlást követnek, sokkal inkább egy erősen asszimetrikus normális eloszlást, ahol az elején van egy viszonylag rövid felfutása amikor el is éri a maximumot (közben elkezdünk jól élni, megszokunk egy életszinvonalat), majd ezt egy lassú de egyértelműen csökkenő trend követi.

Ha a felfutás időszakban nem kezd valami értelmeset a pénzzel a csökkenő szakaszban már jó eséllyel nem fog, mivel a pénz befektetése (intellektuális, pénzügyi) helyett, a bevételeket az életszinvonal emelésére fordította, na most amikor elkezd csökkeni a bevétel az ember általában későn kap észhez, és nem igazán szereti önszántából drasztikusan csökkenteni az életszinvonalást, így a pénz egyre kevesebb lesz. Ha ez évekig eltart akkor lelkileg is kiég aki ezt csinálja (mint ahogy az orvos és az ápoló is kiég, mondjuk talán legalább megbecsülést kapnak a társadalomtól, más ha) és megpróbálkozik a hétköznapi munka világával.

Két dolog vágja ekkor arcon az embert. A CV-ben lévő 2, 5 esetleg 10 évnyi lyuk illetve esetleges minimális munkatapasztalat drasztikusan csökkenti a munkavállalás esélyeit. Amennyiben mégis talál a második pofon akkor éri amikor rájön, hogy Mo-on nevetséges összeget fog kereseni a nagyon nem kevés munkával.

Persze ha van aki mellette álljon akkor ez még mindig kivitelezhető, de pontosan a társadalmi el nem fogadottság miatt azt hiszem talán kisebb az esélye hogy találjon magának egy olyan párt aki átsegíti a nehéz éveken.

Mert tegyük fel, hogy én elfogadom, szeretem és kiállok mellette, de nem légüres térben élünk. Ott van a család a barátok. Jönnek a kérdések. Mit csinált eddig? Az internet világában nem kicsi az esélye annak, hogy kiderül. Kezdődik a baráti, családi, társadalmi nyomás...

Ezzel a munkával nem az a gond, hogy az ember pénzt kap a szexért, hanem az, hogy a jelenlegi körülmények között az ember a jövőjével hazárdírozik, mert jelentősen beszűkítheti a jövőbeni párkapcsolati/munkavállalási lehetőségeit ez a munka. Na és ezt kell mérlegre tenni.

Mivel az is utópia, hogy teljes mértékben elfogadottá válik (sehol sem az szerintem, persze jobb mert adózhat, kap nyugdíjat, de mégsem úgy állítunk be a hölggyel édesanyánk elé, hogy képzeld és ő ezt és ezt csinálja, hát nem szuper?) ezért én még egy lépéssel tovább lépek, az én utópiám a teljes jólét és akkor majd csak az csinálja akinek kedves van hozzá, és nem mellesleg ezért a társadalom nem fogja - ma már csak képzeletbeli - máglyán elégetni.

Elnézést, hogy hosszú lett.

ttama 2013.07.31 17:38:32

@ttama1980: meg elnézést a helyesírási hibákért is :)

ttama 2013.07.12 09:25:36

@prolee: azt hiszem ez nem egy esetben motiváló tényező...

ttama 2013.05.29 09:16:23

@szereto:
Nyilván nem cipőben mérünk meg egy embert. A posztoló nevében nem beszélhetek, de amikor én ráeszméltem, hogy habár harmónikusnak tűnik a kapcsolatom de igazából mégsem úgy mennek a dolgok, ahogy férfi és nő között kellene én is átmentem azon a fázison amikor kerestem az okokat és indokokat és részben magamat nem tartottam vonzónak részben az akkori páromat és mivel ezeket meg is beszéltük biztos, hogy meg is bántottam vele. Azóta már tudom, hogy ez csak tünet amikor az ember azt keresi, hogy milyen a frizura a cipő stb... akkor egyszerűen csak nem működik. Mi dolgoztunk rajta sokat, de nem tudtunk ennél jobbat kihozni belőle. Ezért habár én kezdeményeztem a szétvállást, de a sok beszélgetéssel sikerült rájönnünk, hogy egyikünknek sem volt olyan jó mint hittük évekig.

Azóta soha nem halasztom el a lehetőségét, hogy elnézést kérjek ha bármiben csökkentettem az önbecsülését az akkori kirohanásaimmal, és igyekszem elmondani, hogy ő egy gyönyörű intelligens nő, csak valamiért mi egymást nem tudtuk kívánni. Ez részben a múltunknak köszönhető a rengeteg megélt dolognak, amiről itt nem ejtek szót. Ki tudja. Így alakult, sajnálatos de az élet megy tovább.

Mostanra többé kevésbé mind ketten tudjuk, hogy mi volt a sarunk a kapcsolatunkban és igyekszünk ezeket a hibákat nem újra elkövetni.

Téged azt hiszem nagyon megbántottak és ezek alapján erős előitéletekkel viseltetsz a posztoló iránt, ami lehet hogy nem alaptalan, de mint ahogy a nőket nem mérjük a cipő alapján, ugyanúgy jó lenne ha embereket sem mérnénk meg egy két A4es oldalnyi szöveg alapján...

Legyen szép napotok

ttama 2013.05.29 09:23:23

@pilar ternera: ja én is a magam örömére edzek sokat, meg azért is mert jól esik ha néhány nő elismerően pillant rám. :) Na mondjuk ez nem történik meg gyakran, de néha igen és jól esik.

Ez a felháborodósdi a következő szituációra hasonlít nekem: Adott "A", aki nő. "B" és "C" férfi versenyzők akik "A" kegyeit szeretnék elnyerni. Adott továbbá egy nem bántó de mondjuk nem is lehengerlő ismerkedő duma.

"A"-nak szimpatikus "B", míg C egyáltalán nem jön be. "B" és "C" ugyanazzal a fent említett szöveggel próbálkozik. "C" felháborítja "A"-t, hogy mit képzel már magáról, hogy így próbálkozik. Hát ő nem azért csípte ki magát, hogy ilyen semmirekellők csorgassák rá a nyálukat.... ugyanakkor amikor "B" közeledik és elmondja ugyanazokat a szavakat, "A" el kezd babrálni a hajával, mosolyog és arra gondol rám milyen jó szövege van ennek a fickónak...

ttama 2013.05.29 09:24:29

@ttama1980: az utolsó sor "rám" szava fogalmam sincs honnan került oda