Regisztráció Blogot indítok
Adatok
hajmási

0 bejegyzést írt és 60 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.

Admin Szerkesztő Tag Vendég
Lánczi András elgondolkodtató cikkét hozza a Heti Válasz "Miért Orbán Viktor?" címmel, egyfelől jó betekintést adva egy elkötelezett gondolkodó lelkébe (nincs mese, a rezsim egyik oszlopát jelentő Századvég Alapítvány elnöke nem egyszerű kurzuslovag, hanem valóban csodálja…..
hajmási 2014.01.10 10:24:34
Akkor hát: forduljunk most már reálisan a ma (2014 - választás) problémái felé. Ha Lánczi András, mint főideológus felfedi Orbán nézeteinek riasztó "titkát" és e nézetek jegyében felépülő magyar valóságot, akkor milyen döntés előtt állunk mi polgári konzervatívok? Elfogadjuk-e mindazt, amit Lánczi politikai eszmeként, Orbán gyakorlatként feltálal nekünk (Hazánknak Magyarországnak )a következő négy évre, tudva, hogy ezek a nézetek és az ezek jegyében folytatott "társadalomépítés" mit hoz? És ha elfogadtuk, akkor megszerezve az alapot és döntésünkben megnyugodva immár utálkozva, finnyáskodva erőteljes ütéseket mérünk (egyébként korántsem mindig alapos érvek nélkül)arra az ellenzékre, amelynek még esetleg van halvány reménye a változtatásra. Vagy pedig - fenntartva saját álláspontunkat - kijelentjük, hogy az Lánczi szövegét annak újabb bizonyítékaként értékeljük, hogy amit Orbán rendszerépítő gyakorlata már eddig elért és még tovább fog produkálni, azt a történelmi-politikai szükséghelyzet állapotának tartjuk, és egy még majd demokratikus viszonyok között lefolytatandó kemény vita előfeltételeként, most támogatjuk mindazokat a politikai erőket, pártokat, szerveződéseket, amelyek hozzánk hasonlóan meg akarják változtatni Orbán rendszerét. Ezt a döntést és állásfoglalást immár nem lehet megkerülni az ide is-oda is (egyébként nem kibalanszírozottan, mert nem is kibalanszírozhatóan) kimért kemény ütésekkel.
A kérdés feltevése és megválaszolása és az ennek megfelelő állásfoglalás nélkül a vitáink jelentéktelen és zártkörű, semmire se kötelező kedélyes csevegések.
hajmási 2014.01.10 11:30:38
@HaFr: Talán meglepetésként ér, ha azt mondom: tulajdonképpen sok mindenben egyetértek Veled, s az egyetértést illetően nem utolsó sorban az ellenzékről, mint szimptómáról adott jellemzéseddel. Szerintem is valószínű, hogy az ellenzék győzelme válságot hozna. De úgy látom nem vagy elég következetes, hiszen mit is jelentene a Te alternatívád, miszerint a népnek kellene belebuknia önmagába. Egy még mélyebb és még megrendítőbb válságot. Tehát a lehető legnagyobb válság képének felidézésével akarod elkerülni a kisebb - habár persze korántsem amolyan vidám farsangot idéző - válságot? Én inkább ez utóbbira készülnék: pl. javaslattal egy nemzeti szükségkormány, vagy szakértői kormány létrehozására, melynek feladata egyebek mellett az új demokrácia létrehozása - többek között az új alkotmány - visszatérés az európai integrációba, a gazdasági alapok újrarendezése.
Különben pedig még ennél is fontosabb: ha meggondolod, amit előre látni vélsz, az már valójában bekövetkezett. Ez a nép már belebukott önmagába - és ezt érzi is: az önmaga sorsa iránti közömbösség, a múltjába bezárkózása, önáltatása, történelmének hamis mesévé stilizálása, önsajnálata, hibáinak más népekre testálása, gyűlölködései, a társadalmi szolidaritás megszűnése, erkölcsi normáinak fellazulása - hogy csupán néhány "szimptómát" említsek, ezek mind mind az önmaga válságába zuhant nép jellemzői, melyek a legrosszabb politika - az orbáni (melyet a Lánczi félék megénekelnek) - olyan táptalaját adják, hogy a következő választáson is nagy biztonsággal lehet rá építeni.
Ez a nép nem fogja lerázni magáról urait: a forradalmak kora lejárt. Így bármilyen mély és romboló a válság, tovább tart és nincs mélypontja. A politikai elit pedig nem fog magától eltakarodni.
hajmási 2014.01.10 11:51:55
@HaFr: Azt hiszem igazad van, ha nem látsz utat a katarzishoz. Mert nincs olyasmihez út, ami nem lesz. Marad a sziszifuszi napi munka, a távoli megújulás reményében megkötött alkuk sora. De amit egy megalapozott és soha szem elől nem tévesztett konzervatív gondolat, eszme, stratégia nyújthat, az éppen abban áll, hogy ezeket az alkukat, a keserves küszködések sorát kiemelik az esetlegességből és szelektálnak. Úgy látom, egy ilyen alku megkötéséről van szó 2014-ben is,s a szelekciót adó konzervatív stratégia vagy gondolat eligazíthat abban, hogy ez az alkukötés kivel történik.
Kedves Érdeklődők! A Polgári Konzervatív Párt országgyűlési képviselőjelölteket toboroz az ország minden sarkából. Kizáró ok a törvény szerint + más pártban fennálló tagság + más párttal fenntartott gazdasági vagy egyéb haszonélvezői viszony + korábbi állampárt…..
Múltkor -- értékrendem és a rendelkezésre álló ismereteim alapján -- helyénvalóan szidtam a (politizáló, közéleti) kulturális baloldalt, amely helytelenül és megtévesztően tartja magát liberálisnak, valójában jobbára a hatalom és a pénz érdekli, az eszmék csak annyiban,…..
hajmási 2013.08.22 15:12:42
Gratulálok HaFr ez talán a legjobb és legvilágosabb bejegyzésed. Néhány olyan "részlet" azonban mégis további kiegészítést igényel, ami valamelyest közelebb hozhatja gondolatmenetedet a mai állapotainkhoz. Ezt írod: "A liberalizmus ellenben nem ellenálló (és főleg nem etatista, ha az ellenállása révbe jutott), hanem társadalmi-kulturális értelemben konzervatív". Továbbá "nem konstruktivista (nem akar létrehozni radikálisan új körülményeket, szemben a Magyarországon konzervatívnak minősülő etatista-konstruktivista Fidesszel), inkább arra figyelmeztet, hogy vegyük komolyan azokat az értékeket, amelyek a Nyugatot naggyá tették -- és ezek nem az állam, hanem a szabad polgárok alkotta szabad társadalom értékei voltak." Mindez igaz, de azzal (amivel bizonyára egyet értesz), hogy a liberalizmus egyrészt nem tradicionális közösségeket előfeltételez, hanem az egyes állampolgár racionalitásában bízik: olyan észerű, felvilágosult és öntudatra ébredt polgárokat, előfeltételez, akik (1)ismerik érdekeiket, (2) átlátják önmaguk korlátait (3) törekednek arra, hogy a velük egyenlő állampolgárokkal önkéntesen alkossanak politikai közösséget, civil társadalmat, (4) az állam legfontosabb feladatát az önálló és ésszerű polgárok biztonságának és felnevelésének garantálásában látják. Másrészt: a nyugati és a Közép-kelet európai liberalizmnus dilemmája abban tér el egymástól, hogy, míg Nyugaton kiderült, hogy az említett négy elv időről időre elkerülhetetlenül ellentmondásba kerül, és kiegyensúlyozásuk folyamatos vitában, a különböző politikai erők hatalmi küzdelmében, a szociális strukltúra átrendeződése közepette,illetve a gazdasági helyzet függvényében történhet csak meg, addig nálunk (és Kelet-közép Európában) éppenséggel az alapfeltétel, nevezetesen az önmaga érdekeivel tisztában lévő és ésszerűen gondolkodó és cselekvő állampolgár hiányzik. Így itt mindazok, akiket akárcsak részben megérint, vagy akiket magával ragad a liberalizmus "szelleme" óhatatlanul "prófétákként" vagy "népfelvilágosítókként", elvont eszmék magányos hirdetőiként, röviden: idegenként, jobb esetben magányos hősökként jelennek meg a mai napig. Akaratuktól függetlenül. S ez nem fog megváltozni mindaddig, amíg az egyén és az állam mostani viszonya nem változik: az állampolgár élete (jól-léte) nem saját tudásától, munkájától függ, az üzletember nem tud ésszerűen gazdálkodni és kalkulálni, amíg az egyén véleményét nem előítéletei alapján, hanem saját önálló ismeretszerzés révén alakítja ki, amíg fontosabb számára az etnikai fundamentalizmus, mint a modernizáció. Ezért nagyon igazad volt akkor, amikor a programodban az oktatást kiemelted. De természetesen nem azt, ami most van kialakulóban. A mai rendszer oktatáspoliitkája a maga szempontjából jó érzékkel éppen azon fáradozik, hogy ha már az ország EU tagságából is fakadó nyitottságot nem tudja teljesen felszámolni, legalább megakadályozza az említett felvilágosult állampolgár kinevelődését, és a modern (liberális) demokráciáért szót emelő keveseket továbbra is a "néptől" elszakadó különcök szűk táborába szorítsa.
hajmási 2013.08.22 16:27:55
@egyetmondok: Valóban az állam átalakítása lenne(!) a sorsfordító. De aki az államot szöröstül böröstül akarná megváltoztani kudarcot vallana. Egy jó (vagyis eredményt hozónak remélhető) politikai programnak szerintem több elemből kellene összeállítania a változtatás kritikus pontjait, mégpedig úgy, hogy az állampolgárnak egyrészt gyakorlati, napi tapasztalata legyen az önálló cselekvés és gondolkodás élménye és hasznossága (Mondhatnám gyakorlati önnevel/öd/és), másrészt tudatára ébredjen annak, hogy magyar (!) állampolgárként élheti meg önállóságát (mondhatnám eszmei nevel/őd/és). Ezekben szerintem a civilszféra és a versenyszféra az egyik döntő pont. A másik pontként a mai politikai-ideológiai körülmények között alapvetőnek kellene lennie annak, hogy a nemzeti tradíció ne az etnikai fundamentalizmus felségterülete legyen, hanem felszínre kerüljenek a hazai polgári-nemesi liberalizmus hagyományai, mindenek előtt Eötvös József és köre. A nemzeti (konzervatív) liberalizmus két pillére szerintem a tudatosan vállalt és folytatható tradíció, mint ahová lehorgonyozhat és az európai orientáció, ahová elindulhat. Orbánék történelmi léptékű bűne, hogy mindkét ügyben - saját hasznukat és hatalmi ambícióikat követve - végzetesen rossz döntést hoztak.
Úgy hírlik, a kormány megvenné a nagy leépítése előtt álló Dunaferrt, amelybe korábban a kormányfő apukája szállított be kedvezményesen, de utólag már nagyon úgy látszik (nem éppen meglepetés), hogy ez is csak nyomta az eredménykimutatást. (Az akkori menedzsmenttől viszont…..
hajmási 2013.08.20 21:01:11
@neoteny: Kalkulációk és tervek nélkül csak rossz döntések születhetnek. Hol vannak olyan elemzések, hogy a veszteség miből származik? Ha az állam megveszi a vasművet, mennyit akar/tud a fejlesztésre fordítani? Mennyibe fog mindez az adófizetőknek kerülni, és mennyi ideig kell fizetni a számlát? Mit és hol akar értékesíteni? stb. Mi a garancia arra, hogy az állam-tulajdonos által kinevezett menedzsment és szakembergárda majd jobban működteti a gyárat? A kalkulációk hiányát jól példázza, hogy Varga délelőtt azt mondja, hogy nem lehet szó államosításról, délután pedig bejelenti az ellenkezőjét. Úgy tűnik, a kommentek több és alaposabb információt tartalmaznak, mint aminek alapján a kormány döntött.
hajmási 2013.08.20 21:03:43
@Lindalinda: mondanál valami értelmeset is, vagy csak dühöngeni vagy képes?
hajmási 2013.08.20 21:51:55
@high up!: Azt hiszem igazad van, de éppen ezért ne menjünk aludni nyugodtan. Ha az állami döntéhozók (vasművevők) még ezt sem gondolták végig és számolták (!) ki, akkor már eleve veszve van az üzlet. Hja, az adófizetők pénzén lehet mulatni, s így mulat egy mai fideszes úr. De ha az ember saját pénzét költi, bizony igyekszik pontosan kalkulálni. Lehet, hogy mindössze az történt, hogy az eddigi tulajdonos - még ha ukrán is - tud számolni.
„A baloldal régi szektás démonjaihoz fordul, mert minden társadalmi mozgalom kizárólagos letéteményesének gondolja magát” – írja a Le Monde-ban Jean-Pierre Le Goff, az 1968-as lázongások társadalmi-eszmetörténeti hátteréről szóló könyv szerzője. S mivel a baloldal ebből…..
hajmási 2013.08.19 11:12:20
@HaFr: A lukácsistákat nem ide soroltam és nem ide sorolom ma sem. Sem Lukács, sem a köre nem volt a "harmadik út" híve, velük nincs mit konzervatív szempontból kezdeni. Én egy mésik "nagy nemzedék" hazai jelenlétére utaltam, amelynek a kérdésfeltevése a te koncepciód szempontjából (mellyel egyet tudok érteni) is releváns lehet, s amelyben Prága (és Varsó) is lehet identifikációs forrás. Természetesen Aczél meg Lukács nem az. Semmi közük ahhoz, amiről mi beszélgetünk.
hajmási 2013.08.19 13:41:56
@egyetmondok: Azzal teljes mértékben egyet értek, hogy "nincsen semmiféle eleve elrendeltség abban, hogy bármelyik közép-kelet európai közösség ne lenne képes nyugativá válni", mert semmiféle eleve elrendeltséget nem tudnék elfogadni. Egyébként pedig kifejezetten örülök, hogy erről kezdünk vitázni, ezért kissé kiegészítem az erre vonatkozó akkori (68) - többé kevésbé (egyébként általam is) elfogadott felfogást alátámasztó - érveket. Kezdhetnénk Istvánnal, mert akkortól datálódik a mai napig érvényes dilemma, melyet Orbánék a szabadásgharc címszóval megint felizzítanak: a nyugati elem itt kezdettől fogva "idegen" elem volt. Nagy királyaink többsége szintén "idegen" (Anjouk). Ez az általad megjelölt történeti időszakokat illeti. Ma megint Európa az idegeneket jelöli. Függetlenül attól, hogy ez a dilemma mennyire ellentmondás és mennyire kiélezett (mennyire élezik ki tudatosan)el kell ismerned, hogy nálunk létezik, Nyugat Európában pedig nem. S ez óriási különbség. Ha feltételezzük, hogy lehetséges (miként remélem)feloldani, a magyarnak mondott tradíciót és jelent összekapcsolni, egybeötvözni a idegennek mondott Európai tradícióval és jelennel, továbbá ezt az összekapcsoltságot nemzetiként (!!) megfogalmazni és megvalósítani, akkor elmondhatjuk, hogy felszabadítottuk erőforrásainkat, amelyekre építve megtalál(hat)juk helyünket Európában, azt a helyet, amely nem lejjebb, nem hátrább van a többinél, hanem egyenrangú a többivel, de nem azonos velük. Amit fájlalok az az, hogy ennek az összekapcsolásnak, a sajátos nemzeti szintézisnek még a kísérleteit sem látom azon a baloldalon (másutt sem), amely pedig egyszer már közelébe került legalább a dilemma mibenlétének tisztázásához. Ezért tartom a mi 68-as generációnk nagyságát nem az életkorhoz kötöttségben, hanem egy számunkra létfontosságú átfogó gondolat legújabbkori megfogalmazásában megjelölhetőnek. S ez az, ami mára a feledésbe merült, olyannira, hogy a nyugati "nagy generáció" hazai megfelelőjének a hazai izgágákat, epigonokat, meg (hadd legyen:) lázadókat tekintjük. S a mi nagy generációk által felvetett gondolat folytatása helyett van a nagyhangú nemzeti fundamentalizmus, a tudatos politikai manipuláció a "magyarság-lét"-tel, s mindezzel együtt a borzalmas és végzetes népbutítás. Mert (ezt korábbban már írtam) a népet ugyan nem lehet leváltani, de végletekig lehet butítani és tudatlanságban tartani. Ez a fidesz politikája. Az alternatíváját pedig nem látom.
hajmási 2013.08.19 14:07:00
@explanatus: Rendben van, megpróbálom látni. De, látod, ehhez nem elég - példának okáért - a "nagy nemzedék" liberálértelmiség lezülléséről és elkurvulásáról eszmefuttatásokat közreadni, hanem már a kezdet kezdetén az első nagy feladatok egyike a kapcsolódásra érdemes tradíciót észrevenni.
ADY: EGYSZER VOLT CSAK (Dózsa György emlékének) Egyszer volt itt lakodalom, Nagy, igazi lakodalom, Mikor ez ország vőlegénye Dózsa György volt S egy-egy hős tavasz-hajnalon Ezer helyütt lángolt öröm-tűz. Egyszer volt vulkán ez a föld, Erő és láva ez a föld, Mikor a harag,…..
Az elprivatizált, élősködő magyar állam legnyilvánvalóbb társadalmi hatásait az elszegényedésben, a jó renddel kapcsolatos kiábrándultságban és a teljes erkölcsvesztésben jelölném meg. Amikor az elkövetkezőkben a konzervatív forradalom szükségességéről beszélek, abból…..
hajmási 2013.08.11 11:06:59
@neoteny: Így gondolom én is: a szándék érvényesítését, önmagában bármennyire is elismerésre méltó, lehetetlenné tette az eredendő erkölcsi "bűn". Az árulás, a tisztázatlanságok miatt megmaradt árulásnak ahelyett, hogy végiggondolt ésszerű állásponttá, politikia programmá válhatott volna.
hajmási 2013.08.11 13:22:17
@HaFr: Bizony kedves HaFr van megbeszélni valónk. Anélkül, hogy bizonyos kifejezések részletes értelmezésébe mennénk, hadd jegyezzem meg halkan a következőket: 1. Az általad említett francia ellen-forradalom szerintem a nem-forradalmat jelölte. 2. Nem célszerű a radikális fordulatot azonnal forradalomnak nevezni. A forradalmat igenis "tűzzel-vassal", de legalábbis fegyverrel vivják, nem pedig (bármilyen radikálisan változtató) politikai testületi döntésekkel. 3. Nem gondolom, hogy Te magad is komolyan veszed Orbán teljesen értelmetlen fülkeforradalom szóhasználatát, s azt sem, hogy elfogadod a G.Fodor, meg a Giro-Szász ezt igazoló förmedvényét. 4. A kerekasztal tárgyalásokon az ellenzéknek az MSZMP-vel szembeni "nagyvonalúsága" nem önkéntes adomány, vagy netán a gyengeség jele volt, hanem a legésszerűbb magatartás. Ha ismered a részleteket, akkor tudod, hogy mire utalok az alábbiakkal: a.) A tárgyalások nem az MSZMP-vel, hanem annak reformszárnyával folytak. b.) Ez is utal az akkori MSZMP teljes és végletes kettéosztottságára, melyben a reformereket a másik oldal árulónak tartotta. c.) A "kemény" régiek számára fegyveres erő, a munkásörség állt rendelkezésre, és felmerült az akkori Pol.Biz.-ban ennek bevetése, esetleg az akkor itt állomásázó szovjet csapatok bevonása az helyzet "megoldásába". d.) Egyébként ennek ismeretében és ezért tárgyalt az ellenzéki kereksztal az MSZMP-vel és nem a sokkal gyakolatiasabb, az rendszer átalakitására az MSZMP reformekeknél is nyitottabb és "liberálisabb" kormánnyal, de amelynek nem volt a fegyveres erőknek szóló tényleges parancskiadási joga. e.) Az ellenzék - bármiként is gondoljuk ma - nem széles társadalmi, hanem viszonylag szűk értelmiségi csoportosulás volt, melynek nagyon is, sőt elemi érdekében állt elkerülni bármiféle nyílt erőszakos fellépés kierőszakolását. Legvégül: f.)Utána számoltál annak, hogy egyrészt vajon milyen forrásai voltak az akkori(!) kormány(oka)nak, vagy akár a civil szférának és a lakosságnak arra, hogy másfajta privatizációra lehetett volna gondolni? Másrészt tudod-e, hogy se itthon, se külföldön senki nem tudta mennyit ér (mi pl. a piaci és a könyv szeinti értéke)az akkori állami vagyonnak? A többivel(hamis kompromisszumok, meg egyéb gazemberségek,pl. korrupció)teljesen egyet értek.
hajmási 2013.08.12 09:38:38
@HaFr: A francia ellenforradalom ügyben - mélyebb elemzésre alkalmas ismerethiány miatt - én egyeznék ki döntetlenben. Mégpedig azért, mert fenntartom: nincs ma itt forradalomnak és ellen-forradalomnak helye, s a konzervativizmus programjának (függetlenül az eszmetörténeti hivatkozás lehetőségétől) nem kellene ebben az irányban elindulnia. Ha itt forradalom vagy ellenforradalom lesz, az éppenséggel az lesz, amit Te magad az Ady-vers felidézésével jeleztél: a Dózsák, a szegények lázadás-forradalma. Pontosan ez az, amit el kellene kerülni.
1000 leütés A Fidesz szétesése 2013.08.07 23:09:03
Értekeztem már többször is a Fidesz elveszett (pontosabban soha meg nem talált) konzervatív pedigréjéről, amelyik először az antikommunizmus, második lépcsőben a modernizáló etatizmus feladásával vált nyilvánvalóvá. Sokan azt hiszik, hogy az ideológiák kora már lejárt, és…..
hajmási 2013.08.08 10:03:14
@Karcolt lendület: Ha most röviden felidézem a fideszt jellemnző toposzokat leginkább ezt találom: rablóbanda, vezérimádó, gátlástalan, hazug, önérdekű, stb. Ezekben sok az igazság. De a kérdés az, hogyan működik és mindennek ellenére miért működik eredményesen. Csak ezt követően tudjunk megmondani, hogy meddig működhet egyátalán.
hajmási 2013.08.08 10:06:03
@Sexual Harassment Panda: gratulálok az emelkedettséghez.
hajmási 2013.08.08 10:53:06
@CSENDES: Ez eddig rendben is van (lenne). De menjünk kicsit tovább. Ha a "mi" és a "ti" ilyen hatással működik, akkor ez az egyszerű ideológia valami lényegesre utal, miként annak idején, amikor Carl Schmitt a "barát" és "ellenség" szembenállást a 30-as években Németországra jellemzőnek találva, a politika lényegének jellemzte. Tehát: 1. van a válság (nem csupáén gazdasági. 2. Van egy tág értelemben vett politikai társadalom, mely nem tud mit kezdeni a válsággal, ezért radikalizálodik és polarizálódik. 3. Van a politikai társadalmat is magában foglaló társadalom, mely a megélt történetének zsákutcáit és görcseit ( pl. Trianon)képetelen feldolgozni, ezért egy omnipotens vezérre áhítozik. 4. Van egy nemzet, mely Európának ezen a táján többezer éve keresi az identitását. A "mi" és a "ti" ideológia talán mégsem oyan egyszerű.
Megnéztem a nol videóján Bajnaiék kiruccanását Felcsútra, meghallgattam, amint Bajnai egy mikrofonnal a kezében, a sofőr mellől előadja a szürreális országképét (a kétségtelenül legalább olyan szürreális felcsúti stadionnal a háttérben), és felhördültem, nem, nem lehet,…..
hajmási 2013.07.19 22:08:48
Azt panaszoljátok, hogy Orbán leépíti a jogállamot, meg antidemokratikus és korrupt a környzete, ő maga (és családja) pedig megszedi magát, s mégis sokan rá szavaznak. Igazatok van. De vegyük észre, hogy Orbán valóban nagy társadalomalakításban gondolkodik, immár legalább öt éve. Egy új, hozzá hűséges középosztályt és társadalomszerkezetet akar létrehozni, amely (ezzel tisztában van) egy darabig elvan a hűséggel, meg a vezér iránti áhitattal, de előbb-utóbb az érdekei fogják vezetni az álláspontját. Ezért létrehoznmi és egyúttal "etetni" is kell ezt az új osztályt, az új társadalomszerkezetet alkotó csoportokat, vagyis a hítnek érdekalapot is kell adni.
Nem vitás, hogy ez a társadalomelképzelés nem valósítható meg "forradalom" nélkül, vagyis a jogállami keretek között. Innen a fülkeforradalom. Talán nem érdemes eldönteni, hogy mi volt előbb: Orbán antidemokratikus vezérmentalitása, vagy a társadalomképe, de ma már a kettő szorosan összekapcsolódik. Azt gondolom,hogy az ellenzék, amikor magát demokratikusnak nevezi, csak Orbán egyik oldalát bírálja, egyúttal bevallja, hogy neki semmiféle társadalomképe nincs. S ez nagy hátránya az ellenzéknek, mert naponta bebizonyosodik, hogy Orbán nagyobb tétekben játszik, mint az ellenzéke, más dimenzióban (is) mozog, amelyen az ellenzék nem vitaképes. Sem Mesterházy, sem Bajnai nem veszi fel vele a versenyt ebben a "magasabb" dimenzióban, ahol Orbán az (bárhogy is ítélik meg)államférfiként szerepelhet, ez ad neki hitet önmagában, kölcsönöz neki politikusi szenvedélyt, s ez által emelkedik ki a mai magyar politikai elitből, beleértve párttársait, cinkosait, ellenfeleit. HaFr gondolatai sem jutnak magasabbra a bokájánál. Sajnos
hajmási 2013.07.27 10:34:53
@kekex: Úgy látom teljes félreértésben vagy, amikor Orbánnal kapcsolatban a "magasabb régió" meg "államférfi" megjelölésemről azt mondod, hogy majd szégyellnem kell 1-2 év múlva. Amit írtam, az nem Orbán politikájának vagy "nagyságának" az elismerése. Először is: mélyen ellenzem azt a politikai koncepciót, amely az országot nem előre tekintve akarja alakítani, hanem vissza, a két háború
közti állapot iránti nosztalgia jegyében akarja átformálni. Másodszor: tudom, hogy ez a "visszaalakítás" nem csupán óriási társdadalmi áldozatokkal és költségekkel jár. Harmadszor azzal is tisztában vagyok, hogy megvalósíthatatlan. Negyedszer: mindezek miatt az orbáni politika és gyors ütemben kialalkuló rendszer zsákutcába vezet, következésképpen, ha még egy választási ciklus adatik ennek a " történelmi léptékű kísérletnek", igen nagy valószínűséggel nemzeti tragédiával, de legalábbis az ország súlyos lemaradásával végződik. Végül, ami Orbán személyi kvalitásait illeti igazából Sárközy Tamás szellemes jellemzésével értek leginkább egyet, mely szerint egy politikai profi és egy balkáni lótolvaj keverékéről van szó. Ami engem a bejegyzésemben foglalkoztatott az nem a balkáni lótolvaj, (én inkábbb hazai maffiózót, bűnbanda-vezért mondanék)hanem a jellemnzés első fele és az a keserű felismerés, hogy az elenzéki oldalon hiányzik egy olyan vezető, aki: 1. maga rendelkezne az európai modern magyar társadalomra vonatkozó átfogó elképzeléssel, olyannal, amely hosszú távú, törtélelmi léptékű politikai koncepció (vízió) alapja, vezérmotívuma lehetne. 2. Nincs olyan politikiai vezetője az ellenzéknek, aki a "lótolvaj" vagy "bandavezér" mentalitás ellen képes lenne fellépni, úgy, hogy támogatást szerezzen a választók és az ellenzéki szervezetek, s azok vezetői körében. Úgy látom, hogy az ellenzéknek jelenleg nem két vezetője van, hanem egyetlen nagyformátumú - ha tetszik államférfiui kvalitásokkalrendelkező - vezetője sincsen. Továbbá biztos vagyok abban, hogy egy ilyen vezető nélkül nem fog tudni választást nyerni 2014-ben.
_______________________________________
hajmási 2013.07.29 09:14:21
@kekex: ezzel a véleményeddel - a jelnelegi állapotok közepette - egyet kell értenem. De akkor először is jobb, ha a jelenlegi demokratikus ellenzék - Bajnaistul és Mesterházystul - elfelejti a 2014-es győzelmi álmait. Ez mély meggyőződésem. Mi pedig így együtt felkészülhetünk egy kiteljesedő Orbán rezsim valóságos őrületére, vagyis a "nekünk Mohács kell" újabb bizonyságához, hogy magunkhoz térjünk. Harmadszor pedig - és ez legalább olyan fontos, mint az eddigiek - a Gyurcsának el kell végeznie néhány nagyon fontos feladatot. Ezek között kell(ene) szerepelnie korábbi kormányfői és pártelnöki működésének nagyon alapos és (ön)kritikus feldolgozásának, a mozgalmári multjából fakadó akcionizmus kritikájának, melyet - tévesen - egyszerű izgágaságként szokás jellemezni, fel kell készülnie egy Orbán utáni hosszútávú kétszkaszos (helyreállítás és előrelépés) statégia kidolgozására, valamint nagy türelemmel kell megegyezni valamennyi potenciális szövetségesével. Ideje mindehhez nem sok van - nagyjából még két vagy három év - s nem vagyok biztos, hogy ő maga képes-e minderre, vagy a környezete meg tudja-e győzni arról, hogy meg kell változnia ahhoz, hogy változtatni tudjon.
Az ésszerű kormányzás egyfelől a hatékonyság korlátainak pontos rögzítéséből, másfelől a hatékonyság feltételrendszerének maximális érvényre juttatásából áll. Az ésszerű kormányzás -- az utóbbival kezdve -- elismeri a polgárok szabadpiaci interakcióinak…..
hajmási 2013.07.15 11:42:47
Jó lenne figyelembe vennünk, hogy a szabadpiaci mechanizmus a gazdasági szféra mechanizmusa, melyet a gazdaságban valóban csak bizonyos értékrend mentén indokolt korlátozni, mégpedig úgy, hogy a hatékonyság elve elsődleges működési elvként maradjon meg. De nagyon is indokolt a gazdasági szférától megkülünböztetni a politikai szférát, ahol az értékrend, a polgárok részvétele,a szolidaritás,a szabadságjogok érvényesítése - tehát összességében a demokrácia elve - éppúgy csak kivételes helyzetekben és nagyon körülhatárolt területeken korlátozható, s ezúttal is anélkül, hogy a poliktikai szféra elsődleges mechanizmusai súlyosan sérülnének. A "gond" az, hogy persze a valóságban nem emelkednek áthághatatlan falak a politikai és a gazdasági szféra között. Ráadásul az ideológusok, vagy egyszerűen csak mindkét szféra aktorai igyekeznek a saját nézeteiket vagy korlátozott, de hasznos tapasztalataikat általános tárdsadalomboldogító elvként a két szféra határainak figyelembe vétele nélkül kiterjeszteni, s a gazdaságot politikailag, vagy ellenkezőleg, a politikát gazdasági elvek szerint felépíteni és működtetni. Az állami-kormányzati szintű gyakorlati politika teljesítménye ezzel szemben attól függ, mennyire képes a politika és a gazdaság közötti határvonalak és áthatás viszonyait értékrendszere mentén elrendezni, míg a gazdasági szereplők teljesítménye a piaci logikán túl nagyban függ attól, hogy mennyiben veszik tekintetbe a javak előállítóinak nem-gazdasági motívumait. A liberális-konzervatív megközelítés éppen itt, tehát a piac és a politika, a mechanizmusok és az aktorok közötti differenciálásról és kapcsolódásról mondhatna többet, mint az egylogikájú ideológiák. Nem lenne jó, ha a liberális-konzervativizmus nem állna másból, mint egy nagy adag túldimenziónált gazdasági liberalizmusnak és a kulturális tradíció a szellemi magaslatok értékvédelmének egymás mellé illesztéséből.
hajmási 2013.07.15 12:34:28
@HaFr: Az egyetértő válaszod fontos, mert ebből az egyetértésből kiindulva lehetne talán egy használható programot felvázolni, olyant, amelyik távolabb tekjint annál a napjainkban szokásos kijelen
tésnél, hogy Orbánékat el kell zavarni, meg hogy ki legyen a legközelebi vezérürü.
Politikai közösség nem létezik Magyarországon -- nincs olyan tradíció, szöveg, esemény vagy alapérték, amely összetartson egy ilyet. Nincs alkotmányunk (szövegünk), amelynek alapvetéseit közösen osztanánk, a fülkeforradalom elvitte az organikus, lassú, vargabetűkkel írt, de…..
hajmási 2013.07.06 14:17:30
Mivel a politikai közösség - ellentétben a természetes közösségekkel - a citoyen-polgárok által önkéntesen létrehozott nyilvánosság, melyben nézetek és álláspontok megvitatása közösen elfogadott elvek mentén zajlik, ezért és ebben az értelemben valóban nincs nálunk politikai közösség. Merthogy citoyen-polgár sincs. Erről korábban már folytattunk eszmecserét. Másfelől viszont az is igaz, hogy a politikai közösség egyben a citoyen polgár önkibontakoztatásának szintere, amely akkor válik a citoyen-polgár otthonává, ha nem csupán disputa zajlik, hanem felépülnek a polgári létformának keretet és vázat biztosító intézmények. S mivel ezek az ő létformái, a polgár-citoyen kész arra is, hogy megvédje őket, ha ezeket az intézményeket veszély fenyegeti. Mint ahogy most nálunk történik, azzal a különbséggel, hogy itt nagyon kevesen érzik magukénak az elmúlt két évtizedben a polgári létforma éppen csak kialakuló intézményeit, s ezért igen kevesen vállalnak is részt védelmükben. A félig-polgár egykönyen feladja védekező erőfeszítéseit és küzdelmeit, s ha rá is szánja magát az ellenállásra, inkább ösztönösen, semmint tudatosan, még kevésbé a többi polgárral összefogva teszi azt. Az a csapdahelyzet, amibe kerültünk, hogy tehát a politikai közösség önszerveződő citoyen polgárt feltételez, ugyanakkor pedig a citoyen polgárság csak a maga által létrehozott intézményi keretekben talál otthonra és önmagára. Ezért a polgári létviszonyok alapjait romhalmazzá romboló Orbán rezsim ellen szükséges, de nagyon kevés a felháborodás, sőt nem (lenne) elég az általános elégedetlenség sem. Az, aki az országot ki akarja vezetni a zsákutcából, aki perspektívát akar felvázolni, annak meg kell azt is fogaolmaznia, miképpen képzeli el a kitörést az imént említett csabdahelyzetből. Hogyan látja a citoyen-polgári létforma, egy politikai közösség imntézményes kereteinek (újbóli) kialalkítását, egy olyan társadalomban, amelynek tagjai - miként az Orbán rezsim elfogadottsága is mutatja - inkább hajlanak úri kézből juttatásokat elfogadni, semmint vállani az öntevékenység, az önmeghatározás, az önbecsülés kockázatait. Orbán nagyon pontosan megérezte a magyar társadalom kettősségét: a félig-polgár és a multidéző szolgalét együttes fennállsását, s úgy döntött, hogy ez utóbbira épít, elindul visszafelé. Nem elég azt mondani tehát, hogy elegünk van Orbánból és rablóbandájából, s az sem elég, ha azt mondjuk, hogy mi (mármint, akik vállalkoznak a rezsimváltásra) majd "békét kötünk" az EU-val, s nem fogjuk becsapni az "embereket" (így általánosságban). Ha a citoyen-polgár közösségének újraszerveződését el akarjuk érni, és ennek a közösségnek intézményeit akarjuk létrehozni, illetve helyreállítani és (a polgárokkal együtt)megerősíteni, akkor egy olyan program kellene, amelynek hívószavát a magam részéről az ESÉLY ÉS FELELŐSSÉG szavakkal tudnám a leginkább megjelölni.
hajmási 2013.07.06 15:58:16
@toportyánzsóti: mi mindannyian le vagyunk maradva pár száz évvel, s igaz, hogy a 20 év lemaradás is sok lenne.
1000 leütés Once upon a Time... 2013.06.29 16:38:26
Hoppál Péter (Fidesz) azt mondta, hogy az Európai Unió a "nyilvánvalóan hazug" Tavares-jelentés "továbbfonásán" dolgozik. "Jövő kedden folytatódik a rezsieljárás az Európai Parlamentben, ezért a Fidesz arra kéri a miniszterelnököt és az ország vezetését, ne hagyja, hogy a…..
hajmási 2013.06.30 07:50:36
Ezt a rezsicsökkentést úgy gondolták ki, hogy ne választási költségvetést állítsanak össze (mert erre nincs forrás), de mégis legyen választási ajándékozás. A kormány a máról-holnapra élők és gondolkodók (bizonyos értelemben mindannyian azok vagyunk) reflexeire épít. Mert az, aki éhes, ma akar enni, aki fázik ma akarja elkerülni a didergést és a fagyhalált, aki ma akar előnyösebb jobb helyzetbe kerülni, rendszerint nem gondol arra, hogy mi lesz vele holnap vagy holnapután. A Fidesz most a bankok, a közműellátók és más vállalkozások kontójára osztogat. A nagy többség pedig nem számolja ki, hogy mi történik majd, ha a megkopasztott vállalkozások miatt, a szükséges fejújítások és fejlesztések hiányában tönkremennek a berendezések akadozni kezd az ellátás, mint a múlt század ötvenes éveiben. "Majd lesz valahogy, nem a mi (mai)gondunk" - ez a mentalitás. Aztán majd a választások után, ha nyer a Fidesz, valami újabb trükkel áll elő, esetleg kommunikációs csűrcsavarral magyarázza meg (például a nemzetközi monopóliumok árdiktátumával), hogy majd akkor miért kell emelni drasztikusan az árakat.
A helyzet az, hogy józan érvekkel aligha lehet a reflexszerű mentalitásra épített trükközések ellen érvelni általában is, de nálunk, ahol a mának élés sokévszázados hagyomány, még kevésbé. Azt hiszem a kölcsönös indulatok és szitkok helyett azon kellene gondolkodnunk, hogy miként lehet - és lehet-e egyáltalán - megértetni és elfogadtatni a választokkal, hogy amikor a nagy ajándékosztás hatására a Fideszre fognak szavazni, akkor a jövőbeli lehetőségeik és boldogulásuk ellenében foglalnak állást.
hajmási 2013.06.30 11:07:07
Noeteny, HaFr. Jóval több, mint fél évszázada, hogy egy bizonyos Harry Tereleaven azzal az ötlettel állt elő, hogy a választók befolyásolását (Nixon javára) három elvre kell építeni. 1. A választók (általában is az emberek) természetes észhasználata az előítéleteket erősíti, nem pedig az eddigi véleményük felülvizsgálatát szolgálja. 2. Nem hajlandók arra, hogy állásfoglalásuk kialakítása során erőfeszítéseket tegyenek a tények és a valóság(a pártprogramok) megértésére, ezért rezisztensek a racionális érvekre, de nyitottak az érzelmekre, különösképpen pedig az indulatokra. 3. Erősebben vonzódnak a legendákhoz, a hamis jövőképekhez, mint a tényszerű beszámolókhoz. Nem az a meglepő, hogy Nixon ezek alapján hetek alatt a maga javára fordította a korábban az ellenfelének kedvező választói hangulatot és Amerika politikatörténetének legnagyobb arányú választási győzelmét aratta, hanem az, hogy immár csaknem egy évszázada ez az egyszerű és jól ismert technika változatlan sikerrel működik. Nincs igaza Bibónak, amkor azt mondja, hogy nem lehet az embereknek hosszú távon sikeresen hazudni, mert nem tette hozzá: nem lehet hosszú távon ugyanazt(!) hazudni. Az a politikus, aki a hatalom megszerzése vagy megtartása érdekében nem válogat az eszközökben mindíg és újra meg újra eljut az említett Tereleaven újrafelfedezéséhez. Az igazán meglepő talán mégis az, hogy csaknem egy évszázada nem született meg ennek ellenszere. Hajlok arra, hogy azért nem, mert Terelevaen-nek igaza van: az emberek valóban olyanok, amilyennek ő tartotta őket. És ne reménykedjünk abban, hogy Amerikában végülis Nixon megbukott. Mert nem a választók forultak el tőle, hanem az amerikai demokratikus és alkotmányos intézmények működése - az elnök perbe fogásának indítványa - kényszerítette lemondásra. Orbán nagyon is alaposan levonta vagy megérezte ennek a tanulságait: kemény munkával számolta fel azokat az intézményeket, amelyek Nixon sorsára juttathanák.
Az állami lét legbiztosabb jegye az államelvű gondolkodás. A polgár elfelejti önmagát, a valaha volt embert, és megokolja önmagát mint állami lényt. A polgár pl. el sem tudja képzelni, hogy majdnem minden, ami közte és állama között zajlik, az minden racionális (igazolható)…..
hajmási 2013.06.26 09:37:57
Úgy gondolom, hogy az állam az az intézmény, mely ha kell kényszerrel garantálja a jog érvényesítését. Annak a jognak a garanciája tehát, amelyet az együtt élők azért alkotnak meg, mert szabályok nélkül nincs együttélés. Így önmagában nincs illegitim állam, csak az az állam illegitim, amely túlterjeszkedik ezen a funkcióján. Az "erős állam" voltaképpen nem funkciói ellátásában erős, hanem erőszakos, terjeszkedő és az állampolgár fölé akar kerülni. Beszűkíti az egyes ember cselekvési körét, alattvalói helyzetbe kényszeríti, megfordítja a viszonyt önmaga és az állapolgár között. Nem esélyt ad az önmagáért felelősséget érző polgárnak arra, hogy irányítsa életét, építse önmagát és ezzel önbecsülésre tegyen szert, hanem felsőbb autoritásként akarja kiosztani a megbecsülést, az érdemeket és elő akarja írni, hogy mivé kell az egyes embernek válnia. Ezzel pedig elkerülhetetlenül az emberi képességek, adottságok végtelen sokfélesége és sokszínűsége ellen dolgozik, egyfajta uniformizálásra törekszik. Sablonokba kényszeríti a sokféleséget, nyílt vagy burkolt erőszakot alkalmaz kibontakozásának megakadályozására. Az ilyen állam valóban illegitim, mégpedig erkölcsileg és emberileg, még akkor is, ha a többség nem tiltakozik ellene. De valójában nincs semmi alapja annak, hogy engedelmességet várjon el polgáraitól vagy engedelmességre kényszerítse őket.
hajmási 2013.06.26 11:21:55
@HaFr: Persze hogy nem általában az állam illegitimitásáról írtál, de úgy gondolom érdemes kissé részletezni miért is majdnem minden, ami a polgár és állama között zajlik, az minden racionális (igazolható), (vagy inkább igazoló) mérce szerint illegitim, semmilyen kötelezettséget nem alapoz meg az engedelmességére. Mert a kérdés magában foglalja, hogy milyen igazolható viszony állhat fenn a polgár és állama között.
1000 leütés Akkor vágjunk bele! 2013.06.24 11:31:08
Mivel ez az egész a jelenlegi formájában úgy reménytelen, ahogy van, a politika kínálati gazdasága megfertőzi és tönkreteszi a magyar társadalom immunrendszerének maradékát, nő az apátia és a "kisebbik rossz" választására való pszichés ráhangolódás, kezdeményezek egy…..
hajmási 2013.06.24 14:50:14
Azt hiszem valóban ideje rálépni a gázra, még van valamennyi esély a választásig. Nekem is tetszenek a fő programpontok, sokan csatlakozhatnak hozzá. Mégis, ha mozgalomról van szó, bármilyen nehéz is, megfontolandónak tűnik egyidejűleg két oldalról közelíteni a változtatást, és a szekértők mellett a "Pista bácsira és Mari nénire" éppen úgy oda kell figyelni. Vagyis mint minden mozgalomnak, így ennek is tömör "hívószavakat" kellene megfogalmazni. A javaslatom erre nézve: ESÉLY ÉS FELEMELKEDÉS. Esély a fiatalságnak a tanulásra és munkára, a szegénynek a jobb életre, a vállalkozónak az eredményességre, a civil polgárnak ügyei kézben tartására. Ez ugyanis feltétele és garanciája lehet a nemzeti felemelkedésnek, a prosperitásnak, a gazdasági fejlődésnek. Így talán a program nem egymás mellé felsorakoztatott - egyébként nagyon is helyeselhető - célkitűzések egymás mellettisége, hanem egymáshoz kapcsolható és elrendezhető rendszerré állhatna össze. Az esély hívószóban az lenne kifejezhető, hogy a személyes- és csoportproblémák nem az állami jótékonykodás, vagy szelektív nagyvonalúság, kedvezményezés alapján oldódnak meg, hanem az érintettek tevékeny erőfeszítésének ereményeként. Semmi sincs, semmiféle probléma (sem egyéni, sem közös)nem oldódik meg nélkülünk. A gazdasági teljesítmény növekedése, a vállalkozás prosperitása pedig nem öncél, hanem esélyteremtő tényező. A kettő együtt pedig: az ország felemelkedése.
A Morbus hungaricus-t hamar elkapó magyar demokrácia még azért javában itt téblábolt közöttünk, amikor azok a derék emberek, akik a hétvégén összegyűltek a Humortalan Humorista (a bennfenteseknek Teddy) kertjében, már elkezdték ásni a sírt neki, az antibiotikumokat gondosan…..
A rövid válaszom: nem. A hosszabb, hogy nem véletlenül bocsát most százmilliós nagyságrendben közpénzt a Fidesz Schiffer pártjának azzal, hogy engedélyezi a frakció-alapítást. Ennek lehet oka pusztán az ellenzék további forgácsolása, lehet célja egy -- ma persze…..
hajmási 2013.06.22 11:04:09
@HaFr: Amikor hiányoltad a polgárságot, akkor talán nem is gondoltál arra, hogy már a legelső válaszok azt fogják bemutatni, hogy mennyire hiányzik nálunk a citoyen (ezt akkor is így értjük ugye, ha Shanarey bírálni fog miatta)értelembeb vehető polgárság, amelynek egyik leglényegesebb tulajdonsága, hogy nem csupán igényli, helyesli és gyakorolja a párbeszédet, hanem az is, hogy eközben megfontolja az övétől eltérő véleményt és tiszteli a vitapartnert. Nálunk ehelyett mindjárt ellenségessé, személyeskővé válik a vita, érvek helyett minősítéseket, durvaságokat, sértegető szándékot és kifejezéseket kapsz gondolataidra válaszul. Amíg nem tud ezen a politika - és általában a közélet - iránt érdeklődő "civil" társadalom alapvetően változtatni, és képtelen arra, hogy az eszmecseréit a szóbasn forgó témáról, tárgyról józanul és tárgyilagosan folytassa addig csak ábránd a polgárosodás, s a kezdet kezdetén máris elbukik. Ez is tanulság.
Hát még is csak úgy van az ember, hogy szeretne valami közös jót, nem csak a közjót (amely nagyon politikai és elég elvont), hanem azt a közöst, ami ezt a nyomorult országot minimálisan, de nem jobban, közösséggé avatja. Nem sikerült ezt létrehoznia -- mostanra már ő is…..
hajmási 2013.06.20 11:28:00
A kíméletlen önreflexió valóban polgári erény. De polgár és középosztály a világnak ezen a részén nem eseik (és soha nem is esett) egybe. A mi úri középosztályunk korlátolt, rövidlátó és önző volt mindíg. Olyannyira, hogy egyrészt magához hasonló felfogású (mindenek előtt a nemzet-és sorskérdésekben hamis nézeteket valló) vezetőket adott az országnak, akik ezen felül nem riadtak vissza a politikai kalandorságtól sem, és tele voltak azzal az ambícióval, hogy a közép-úri helyzetükből a felső-főúri osztályba emelkedjenek bármi áron. Orbánék ennek az önmagát újra megszervező keresztény-úri középoszzálynak a megtestesítői személetmódukban, erkölcsükben, ambícióikban és módszerükben, megtoldva a parvenűség minden jellemzőjével. Középosztálybeliek, de nagyon is távol állnak a polgári középosztálytól. Bibó nem hiába tartotta a keresztény-úri középosztályt a nemzet tragédiáinak szociális-politikai legfőbb támaszának, azt tehát, amelyet Orbánék nagy igykezettel szerveznek újjá. Olyan lesz azt az osztály, ahogyan létrejön: korrupt, szemforgató, hazug, és tele a régi ócska hamis nemzeti meg egyéb illúzióval, lázálmokkal. Úgy gondolom, hogy alapvetően és elve félrevezető a politikai elitről úgy gondolkodni, beszélni és véleményt mondani a mai Magyarországon, hogy ezen belül nem teszünk különbséget az úri középosztály és polgári középosztály között. E differenciálás nélkül tűnhet az elit egészében és összességében "bagázsnak", akiknek a teljes lecserélését radikálisnak tűnik követelni, meg aztán kemény szavakkal kimondani, hogy ez vagy az takarodjon. De ha nincs meg a differenciálás, akkor majd jön egy másik "bagázs", meg újra a "takarodj", anélkül, hogy akár a legkevésbé is megoldhatóvá válnának alapvető problámáink. Ha megmaradunk a gyurcsányozás, az orbánozás, a bajnaizás hamis és egyszerűsítő radikalizmusánál, semmit se tettünk annak érdekében, hogy ne egyhelyben járjunk, s mind gyorsabb ütemben fogunk lemaradni mindazok mögött (szomszédaink és más versenytársaink) mögött, akik ennél többre képesek, vagyis, akik egyrészt belátják, hogy valamilyen professzionális-hivatásos polgári politikai elitre minden országnak szüksége van, másrészt és ugyanakkor nem valamiféle nemzeti-úri-keresztény múltba révülő politikai középosztályt keltenek életre, hoznak létre.
hajmási 2013.06.20 13:22:16
Fontos a kérdésed, Egyérintő. Még akkor is, ha tekintetbe vesszük, hogy az önmeghatározás - különösen Orbán esetében - nem biztos, hogy pontos vagy helytálló. Annyiban igaznak tartom Orbán önjellemzését, hogy valami köze tényleg van a plebejussághoz. Annyiban legalábbis, amennyiben ki akar szakadni - és ki is szakadt - a plebejus létből. Szerintem érdemes lenne alaposabban megvizsgálni a késő Kádár korszak vidéki életét, ahhoz, hogy megértsük azt a kettős kötödést, amely Orbánt (és hozzá hasonlóan másokat is) a 80-as években fogva tartotta és amelyből ki akart törni - és ki is tört. Tehát úgy vélem valóban van némi köze a plebejussághoz, de ez nem életvállalás, hanem harci eszközzé vált számára ahhoz, hogy megszabaduljon a plebejusságtól és felemelkedjen a középosztályba, vagy - ha a szerencséje úgy hozza - újjászervezőjévé váljék akár az új arisztokráciának is. E kettősségből érthető meg, hogy miért hivatkozik a plebejus eredetére,és miért sóvárog a Sándor palotára. Orbán a plebejusokkal akar győzni, de nem értük, hanem éppen tőlük elkülönülve. A plebejus egyébként számára nem a "nép", nem a "plebs", hanem a tömeg.
Orbán karakterét próbálták a családi háttérből kibontani. De nem tettek kísérletet arra, hogy a késő Kádár rendszer langyos viszonyai között vidéken élő nem-paraszt, nem értelmiségi, értelmes és ambíciózus fiatalságának helyzete alapján is megértésék. Azt a fiatal embert tehát, aki nem lát jövőt maga előtt abban a világban, amelyben felnőtt, de nem lát perspektívát a már kitaposott (és apja által is kipróbált)felemelkedési utakban sem.
hajmási 2013.06.20 15:54:42
Nehogy félreérts: én nem a vidéki lakosságot néltem le, hanem a késői kádárrendszer vidéki életéről és viszonyairól írtam, s ezten belül is éppen annak a rétegnek az életéről, amelyet az Orbán családnak jutott. Mert lehet, hogy Te - vagy sokan mások is - az egyházközségben a középosztályhoz tartozónak éreztétek magatokat, csakhogy Orbánék nem tartoztak semmiféle egyházközösséghez, s számura az egyházi-vallási közösség (se a kálvinista, se másféle) semmit sem számított. Annál inkább az akkor jelélemző "szétkenődő" politikai (sőt pártpolitikai)klíma adott számukra (vagy személyesen Orbán számára éppenséggel nem adott) levegőt.
Azt gondolom továbbá, hogy nem helytálló Németh László, Szabó Dezső - és általában a népiesek felfogását plebejusnak nevezni. Orbán se őrájuk gondol, amikor magát plebejusnak matározza meg, s ebben teljesen igaza is van. Továbbá: nem hiszem, hogy az angol vidéki életet (különösképpen például Churchill szülőhely-kastélyát) bármilyen szempontból a magyar vidéki élet-, szociális,-szellemi-, kulturális viszonyokkal összevetni. De még a magyar vidék viszonyait se lehet egyugyanazon ecsetvonással felvázolni - mondjuk - a 20. sz. hatvanas, a nyolcvanas éveiben és napjainkban. És még továbbá: céleszerű különbséget tenni a nemzedékek között is. Orbán szülei egészen bizonyosan nem tudták elképzelni az életük alakítását másként, mint az adott viszonyok közötti életet és lehetőségeket. Orbán és az ország egyéb területein élő kortársai számára éppen ez az adott viszonyok közötti élet már nem volt éppilyen magától értetődő.
Vajh' teljesen elképzelhetetlen-e, hogy Mesterházy az egyik estvéli órán befárad az ATV stúdiójába és ahelyett, hogy imamalomszerűen elismételné azt a tizenegy mondatot, ami Orbánról az eszébe jut, hirtelen előhúzza, és komoly, ünnepélyes hangon felolvassa a következő…..
hajmási 2013.06.01 13:46:57
Nem jól tudod HaFr. Én nem arról az alapról érvelek, hogy Mesterházy az a szamár, aki helyett nincsen ló. Hanem azt mondom, ha célunk az Orbán leváltása, akkor szót kell értenünk azokkal, akik szintén le akarják őt váltani. Ha pedig szót akarunk egymással érteni, akkor egyrészt tárgyalnunk kell egymással, és fenn kell tartanunk a a tárgyalás folyamatosságát. Továbbá úgy kell tárgyalnunk egymással, hogy eredményként nagyobb esélyünk legyen a cél elérésére. Másrészt a fenntartásainkat és a kritikánkat párbeszédben és egymás iránti kölcsönös tisztelettel kell megfogalmaznunk, nem valamiféle udvariassági formaság jegyében, hanem hogy legyen esélyünk a megértésre. Harmadrészt csak ezen az alapon várhatjuk el, hogy irántunk is tisztelettel és bizalommal viseltessnek, meghallgassák érveinket, netán belássák igazunkat. Ehhez továbbá magától értetődőnek kell tekintenünk, hogy a vitapartnernek is lehetnek minket illető kritikai észrevételei. Vagyis úgy kell a meggyőződésünket megfogalmazni, hogy fenntartjuk annak lehetőségét, hogy másnak is lehet igaza. Negyedszerre pedig úgy kell működnünk, hogy ezen a vitázó együttműködésen belül nekünk minél több józan érvünk, s ezen az alapon minél több követőnk legyen. Ellentétet látok abban, hogy miközben az ország megosztottságát panaszoljuk, aközben egy közös álláspontból kiindulva mi magunk kezdünk megosztó manőverekbe vagy akciókba. Tisztázni kell: vagy azt mondjuk, hogy le akarjuk váltani a FIDESZT, s mivel erre önmagunk nem vagyunk képesek, ezért eszmecserét folytatunk mindazokkal, akiknek ugyanez a céljuk, vagy pedig azt mondjuk, hogy nekünk olyan egyéb céljaink (is) vannak, amelyeket akkor is követni fogunk, ha emiatt nem érjük el a legfontosabbnak mondottat, az orbán-rezsim felszámolását. A céjaink közötti döntés a miénk. De ha döntöttünk, akkor eszerint is cselekedjünk. A Mesterházy csak ezután jön be e képbe, mint olyan partner, akivel az azonos cél okán sok megbeszélni valónk van. Egybek mellett az is, hogy igyekszünk vele megértetni, hogy a közös cél elérését segíti, ha önmaga és pártja múltját az eddiginél kritikusabban vizsgálja meg a mai helyzet kialalkulása tekintetében. A mi célunk itt ennek a megértetése lehet, az ő feladatuk a munka elvégzése. De ha mi akarjuk helyette (helyettük) ezt a munkát számukra először eleve kijelölni, majd elvégezni, akkor nem csupán agresszív, kioktató ellenlábasokként lépünk fel, hanem a közös cél elérése elé építünk akadályokat.
Mindennek szinte semmi köze ahhoz, amit te érteni vélsz.
hajmási 2013.06.01 19:27:55
@HaFr: Ami a megmaradt alternatívát illeti, ebben egyet értek veled. Nekem is volt politikai aktivitási kísérletem, és én is beláttam, hogy reménytelen a helyzet. Mert az aki "tisztán" (őszintén, becsülettel és elvszerűen) akar politizálni az itt feltétlenül el fog bukni. És első sorban még csak nem is az ellenfelei miatt, hanem tradícióink,jelen állapotaink és mentalitásaink miatt. Olvass, olvassunk Márait.
1000 leütés Good-bye 2013.05.27 18:57:31
Kedves Mindannyian! Levonjuk következtetést a politikai kudarcunkból, és mivel fél év alatt mindent elmondtunk, amit mondhattunk, és különösen mivel már nincsen értelme a szónak, cselekvésben pedig nem tudtunk áttörést elérni, bezárjuk ezen a blogon a tevékenységünket. Magam…..
A három éve rakosgatott puzzle kezd összeállni. Az agrárminiszter szerint „a következő lépés egy nagy magyar kereskedőlánc »felizmosítása«, feltőkésítése” lenne. Elismerte, hogy „ehhez még nem vagyunk elég erősek, azonban néhány éven belül el kell érni, hogy akár a…..
hajmási 2013.05.27 15:18:14
@HaFr:
A kommenteket olvasva az az érzésem, hogy ebből aligha lesz program. Ahelyett, hogy elmondanátok (elmondanánk) mit tudnátok (tudnánk) hozzátenni a kezdeményezéshez, egymást - néha egészen durván - leszóljátok, (leszóljuk). Pedig ha jól látom, hosszú távú mozgalom vagy párt konstruktív programjáról lenne szó. Szerintem érdemes lenne világossá tenni:
1. Nem a 2014-es választási siker ennek a pártnak a programcéja, hanem messzebbere tekint.
2. Ezt a célt a jelenleg közzétett programtervezet csak elemeiben szolgálja. Nagyrészt olyasmit tartalmaz, amit a többi ellenzéki párt is megfogalmaz, vagy megfogalmazhatna.
3. Ahhoz, hogy a "mi" kezdeményezésünk ennél több legyen helyzetünk alaposabb elemzésére lenne szükség.
4 Ehhez az elemzéshez legalább három-négy év áll rendelkezésre.
5. Ez idő alatt - néhány alapkérdésre fókuszálva - fontos kérdésekre lehetne válaszolni.
a.) Jobban meg ellene érteni az Orbán rezsim természetét, jellegét. Hol vannak a határai, milyen végkifejlete lehetséges?
b.)Meg kellene érteni, miért is lehet sikeres, vagy legalábbis elfogadható ez a rendszer az ország lakosságának igen nagy többsége számára?
c.) Mire - milyen hazai és európai - alapokra és tendenciákra lehetne alternatív programot felépíteni?
d.) Mit kellene tenni annak érdekében, hogy az ország lakosságának jelentős része megértse és kifejezze cselekvő egyetértését a programhoz, hozzájáruljon alakításához?
Annak érdekében, hogy ne csupán másokat bíráljam én is,a témákkal és az iménti kérdésekkel kapcsolatban egyetlen momentumot említek vázlatosan. Mégpedig azt, hogy hazánkban a nemzeti gondolat kezdettől fogva félelemmel van átszőve. Hivatkozásul említem Szechenyi "Kelet népe" írását, melyben - a 19. század elején! - elsőként fogalmazza meg összefüggéseiben e félelmet. Azt mondja, hogy amennyiben a Habsburgokkal szemben a nemzeti függetlenség programjával lépünk fel, akkor példát szolgáltatunk a mi nemzetiségeinknek, hogy ők is így lépjenek fel velünk szemben. Javaslata: legyünk olyan modern ország, mint pl. Anglia, s akkor (talán) elég vonzó lesz Magyarország, hogy a nemzetiségiek otthonává is legyen. Látva elképzelése kudarcát és ennek következményeit valóban bele kellett őrülnie abba, amit ennek alapján előre látott.
S igaza lett, mert végül is Trianon a félelmek beteljesítése volt, s újabb félelmek forrása, mely erős és védő szövetséges keresésére ösztökélt. A erős és agresszív szövetségessel a hátunk mögött akartuk aztán visszaszerezni, ami elveszett, és mi kezdtünk fenygetőzni, félelmeket keltve és újabb félelmeinkre adva okokat. És valljuk be: jóval később a hatvanas évektől a kádári enyhülő terror sem csupán a regnáló hatalomtól való félelemre épített, hanem egyben azt is ígérte, hogy garanciákat is kapunk a bennünket fenyegető szomszédainkkal szemben, ráadásul egy puha diktatúra fészekmelegének (csalóka) biztonságát nyújtva. A rendszerváltás azután a kisegisztenciák meghitt, megszokott zárt világát szünettte meg: a globálissá alakuló szabad világ leverte az ágról a hamis biztonságot adó fészkünket, s nem csupán feltámadtak a korábbi félelmek, hanem újabbak is keletkeztek. Megint a szomszédok, a kitágult világban helytállás, a személyes létezés, az önállósággal együtt járó felelősség vállalásának félelmei.Orbán jól megérezte ezt, s azt mondta: eloszlatom, mégpedig úgy, hogy magamra veszem a félelmeiteket, ha meglátjátok bennem a népmese bátor fiát és vezéreteknek fogadtok. Ebben a tekintetben Orbán mi magunk vagyunk: megtestesíti félelmeinket, ebből fakadó ösztönös agresszivitásunkat. De miután mindezt megszemélyesítette és magára vette, egyúttal magára szabottan oldja is fel. Önmagát, közvetlen hozzátartozóit, barátait mentesíti a félelemtől anyagi és személyes biztosítékok rendszerével és mások megfélemlítésével.
Bevallom, nem tudom miképpen lehetne kimenteni önmagunkat és az Orbánban bizakodókat (nem az elvakult, vallási hittel rajta csüngőkre, vagy a lekenyerezettekre gondolok) ebből a félelemből. De enélkül biztosan nem fog menni. Ha pedig megtaláljuk ennek a módját válaszoltunk az egyik (tényleg csak az egyik) olyan kérdésre, amelyet egy valóban új párt komolyan feltehet és fel is kell tennie magának.
1000 leütés SZABADSÁGOT!!! 2013.05.21 17:15:46
A magyarságnak újra megadatott, hogy végigkísérje egy olyan bűntény megtörténtét, amelyben az áldozat ő maga. Megesett ez már, nem is egyszer. A házmesterek és a feljelentők országa vagyunk, ami szomorú, de az életbevágó kérdéseket mégsem ezek, hanem a nagy, rendíthetetlen…..
hajmási 2013.05.27 11:15:35
@Lexa56: A kommenteket olvasva az az érzésem, hogy ebből aligha lesz program. Ahelyett, hogy elmondanátok (elmondanánk) mit tudnátok (tudnánk) hozzátenni a kezdeményezéshez, egymást - néha egészen durván - leszóljátok, (leszóljuk). Pedig ha jól látom, hosszú távú mozgalom vagy párt konstruktív programjáról lenne szó. Szerintem érdemes lenne világossá tenni:
1. Nem a 2014-es választási siker ennek a pártnak a programcéja, hanem messzebbere tekint.
2. Ezt a célt a jelenleg közzétett programtervezet csak elemeiben szolgálja. Nagyrészt olyasmit tartalmaz, amit a többi ellenzéki párt is megfogalmaz, vagy megfogalmazhatna.
3. Ahhoz, hogy a "mi" kezdeményezésünk ennél több legyen helyzetünk alaposabb elemzésére lenne szükség.
4 Ehhez az elemzéshez legalább három-négy év áll rendelkezésre.
5. Ez idő alatt - néhány alapkérdésre fókuszálva - fontos kérdésekre lehetne válaszolni.
a.) Jobban meg ellene érteni az Orbán rezsim természetét, jellegét. Hol vannak a határai, milyen végkifejlete lehetséges?
b.)Meg kellene érteni, miért is lehet sikeres, vagy legalábbis elfogadható ez a rendszer az ország lakosságának igen nagy többsége számára?
c.) Mire - milyen hazai és európai - alapokra és tendenciákra lehetne alternatív programot felépíteni?
d.) Mit kellene tenni annak érdekében, hogy az ország lakosságának jelentős része megértse és kifejezze cselekvő egyetértését a programhoz, hozzájáruljon alakításához?
Annak érdekében, hogy ne csupán másokat bíráljam én is,a témákkal és az iménti kérdésekkel kapcsolatban egyetlen momentumot említek vázlatosan. Mégpedig azt, hogy hazánkban a nemzeti gondolat kezdettől fogva félelemmel van átszőve. Hivatkozásul említem Szechenyi "Kelet népe" írását, melyben - a 19. század elején! - elsőként fogalmazza meg összefüggéseiben e félelmet. Azt mondja, hogy amennyiben a Habsburgokkal szemben a nemzeti függetlenség programjával lépünk fel, akkor példát szolgáltatunk a mi nemzetiségeinknek, hogy ők is így lépjenek fel velünk szemben. Javaslata: legyünk olyan modern ország, mint pl. Anglia, s akkor (talán) elég vonzó lesz Magyarország, hogy a nemzetiségiek otthonává is legyen. Látva elképzelése kudarcát és ennek következményeit valóban bele kellett őrülnie abba, amit ennek alapján előre látott.
S igaza lett, mert végül is Trianon a félelmek beteljesítése volt, s újabb félelmek forrása, mely erős és védő szövetséges keresésére ösztökélt. A erős és agresszív szövetségessel a hátunk mögött akartuk aztán visszaszerezni, ami elveszett, és mi kezdtünk fenygetőzni, félelmeket keltve és újabb félelmeinkre adva okokat. És valljuk be: jóval később a hatvanas évektől a kádári enyhülő terror sem csupán a regnáló hatalomtól való félelemre épített, hanem egyben azt is ígérte, hogy garanciákat is kapunk a bennünket fenyegető szomszédainkkal szemben, ráadásul egy puha diktatúra fészekmelegének (csalóka) biztonságát nyújtva. A rendszerváltás azután a kisegisztenciák meghitt, megszokott zárt világát szünettte meg: a globálissá alakuló szabad világ leverte az ágról a hamis biztonságot adó fészkünket, s nem csupán feltámadtak a korábbi félelmek, hanem újabbak is keletkeztek. Megint a szomszédok, a kitágult világban helytállás, a személyes létezés, az önállósággal együtt járó felelősség vállalásának félelmei.Orbán jól megérezte ezt, s azt mondta: eloszlatom, mégpedig úgy, hogy magamra veszem a félelmeiteket, ha meglátjátok bennem a népmese bátor fiát és vezéreteknek fogadtok. Ebben a tekintetben Orbán mi magunk vagyunk: megtestesíti félelmeinket, ebből fakadó ösztönös agresszivitásunkat. De miután mindezt megszemélyesítette és magára vette, egyúttal magára szabottan oldja is fel. Önmagát, közvetlen hozzátartozóit, barátait mentesíti a félelemtől anyagi és személyes biztosítékok rendszerével és mások megfélemlítésével.
Bevallom, nem tudom miképpen lehetne kimenteni önmagunkat és az Orbánban bizakodókat (nem az elvakult, vallási hittel rajta csüngőkre, vagy a lekenyerezettekre gondolok) ebből a félelemből. De enélkül biztosan nem fog menni. Ha pedig megtaláljuk ennek a módját válaszoltunk az egyik (tényleg csak az egyik) olyan kérdésre, amelyet egy valóban új párt komolyan feltehet és fel is kell tennie magának.