Adatok
leu72
129 bejegyzést írt és 1 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.
Tavalyelőtt májusban kerültem kórházba. Én valami orbitális tévedés nyomán azt hittem, hogy megkapom a kemot és pikk-pakk túl leszek rajta, aztán megyünk nyaralni. Kezdetben ugye még jobban is éreztem magam a gyógyszerektől, nem fájt a térdem, egész fitt lettem. Aztán gyorsan…..
Amíg megy a huza-vona arról, hogy pontosan melyik útszakaszok lettek fizetősek, újra ingyenesek esetleg többször fizetősek, körbenéztünk, hogy melyik ország hogy intézi hasonló ügyeit a környéken. Elöljáróban annyit, hogy ha svájciak lennénk, az éves autópályamatrica 1200…..
Egy éve kezdődött a felfoghatalan őrület. Bár az emlékek persze halványulnak (már nem álmodom azt, hogy a közeljövőben be kell feküdjek a kórházba), de még mindig megborzongok, ha egy-egy jelenet eszembe jut. És még mindig itt vannak a lábaim, amik zsibbadnak (ezért az…..
Gyanútlanul úgy koccintottam apuval szilveszterkor: egy boldogabb új évre!!! Apu azonnal rámparancsolt, hogy vonjam vissza, amit mondtam. Hisz élek. Hát így javítottam a jelzőt egyszerűen boldogra.
A mai nap egy fontos lépés. Vége a kemonak és ma lesz a csontvelővizsgálat, a tüdő…..
A, Á
Anya: Amikor megtudtam a rossz hírt, két dolog ötlött fel bennem: mi lesz a gyerekekkel és hogy bírja ezt ki az anyukám. (A férjemről biztosan tudtam, hogy erős lélek.) A gyerekek (hála az őket körülvevő szeretetnek) úgy érzem, nem sérültek. Azt, hogy anyukám ezt hogy…..
Természetesen minden nap mentünk mamához. Az első nap nagyapámmal, akit behívott a főorvosnő. Nem mentem vele és utólag belátom: hiba volt. Nagyapám ugyanis azt vette ki a doktornő szavaiból, hogy itt a vége. Két napra rá azt mondta ugyanez a doki anyunak, hogy nagy kiterjedésű…..
Még este utánanéztünk prospektusokban, hogy van valamilyen mesevasút a gyerekeknek és hogy nagyon szép a város karácsonyi vására. Ezt akartuk reggeli után felfedezni. De az élet mást akart. Végigmulattuk a svédasztalos reggelit (ismét szóba került, mennyivel jobb a svédasztal,…..
Utolsó simitások, szendvicskészítés, útlevél ellenőrzés. Viktoré 22-én lejár. Sebaj, azzal még pont hazamehetünk (bár ha jól tudom, hazafelé lejárt útlevéllel is mehetsz). Októberben akartunk csináltatni, de akkor az ismert okok miatt nem jutottunk haza.
Idejekorán leadtuk az…..
Utolsó vérvétel, és ha az rendben, akkor irány haza. Én naívan azt hittem, hogy még a nyáron hazamehetek. Aztán bíztam az októberben, végül hamarosan nyilvánvalóvá vált, hogy az idei év csak a kórházi kezelésről fog szólni. Szerencsére, ahogy az idő haladt előre, úgy…..
Apu egy kedves (bajor) kollégája évek óta karácsony előtt „Adventsfenster” (adventi ablak) bulit tart. A faluban, ahol lakik, az advent időszakában minden nap más rendez bulit. Az övé egy kölcsöngarázsban van. Forralt bor, bajor sör, tea, almalé, víz, krumplikrém leves és…..
Itthon vagyok és már soha többé nem kell visszamenjek kezelésre. 209 nap, több ezer elolvasott oldal, megannyi kemo (ezt még ki kell számoljam), nagyjából 1600 beszedett tabletta, töménytelen megfejetett rejtvény és elképesztő mennyiségű leütött billentyű után otthon. Nem…..
Ha a dokim papírral a kezében jön be, az mindig jót jelent. És ráadásul piszok rossz titkos ügynök lenne, mert az arcára van írva, hogy milyen hírt hoz. Boldogan jött reggel, hogy annyira jó a vérképem, hogy nem is kell megvárni a 13.00 órát, hanem már most mehetek. Szegény apu…..
Veronikának, a magyar nőnek, borzalmasan fáj a gyomra. (Nem Coelho könyve a Veronika meg akar halni???) Elvitték vizsgálatra és semmit nem találtak. Ami persze tulajdonképp szerencse (hisz nem rák) és abban maradtak, hogy valószínűleg nyálkahártya-gyulladás. El is szállították a…..
Ma reggel megkérdezte a fiam: „de ugye anya ez tényleg az utolsó menet lesz?” Igen. Tényleg. El sem hiszem. Tegnap este szintén bőgtem (sokkal egyszerűbb összeírni a napokat, amikor száraz marad a szemem), hogy talán tényleg vége. Még nem merem elhinni. De el akarom.
Reggel (már…..
Felfoghatatlanul szép napok otthon. El kell jöjjünk rendszeresen vérvételre, de mindig minden rendben. Jól érzem magam, de még mindig problémás a járásom. Bár ha abból indulok ki, hogy egyedül egyáltalán nem tudtam mozogni....ez már igazán semmiség.
Semmilyen kényszer nem…..
Mehetek haza és semmi más nem számít. Lelkemre kötik, hogy sokat igyak és a gyomrom még mindig úgy forog, mint egy ringlispíl. De tudom, hogy ez néhány napon belül elmúlik.
Viktor nagyon boldog, hogy a 9. szülinapjára hazaengedték az anyukáját. Öleljük egymást az összes…..
A gyomrom alakul. Már nem fáj, de csak óvatosan eszem és csak kétszersültet. Viszont nagyon éhes vagyok. Ez az óránkénti pisilési roham ijesztő. Rendszeresen vesznek vért is, hogy meglássák, hazaengedhetnek-e. Egyfolytában abban bízom, hogy igen, hisz ez csak két napos kemo. Aztán…..
Kezdődik a kemo. Rögtön érzem, hogy keserű a szám és a gyomrom helyén egy nagy kő van. Már nem eszem annyit – ez nem is baj – és mindennek keserű íze van. Szerencsére hoztunk be almalét (egész pontosan a szénsavas shorle-változatot). Fáradt vagyok, és bár nem alszom, tudom,…..
Érkezés korán és még választhatok menüt. Szokásos emeletemen (H) vagyok. Az előző hely (G) sem volt rossz, ahol csupán egy napot töltöttem, de itt ismerek mindenkit, ott meg nem. Nem mintha nem éppoly kedvesek lennének ott is, itt is az ápolók.
Rossz hír, hogy nem kezdik ma a…..
Indul az utolsó előtti menet. Fél 10-re jöttem be (rendszerint akkorra hívnak, mert akkorra a reggeli vérvételek már befejeződtek). Egy idős nénike a szobatársam, aki nem titkolta, hogy képtelen a nevemből akár egy hangot is elismételni (mondjuk ez nem lep meg). Azonnal megkaptam az…..
Mi történt? Minden és semmi. Nem üres szólam az, hogy ilyen helyzetben, amibe a családunk került, mennyire felértékelődnek az együtt töltött percek. „Csak” dumálunk, játszunk, sétálunk. És mégis minden perc értékes.
Anyu fél év szolgálat után (időközben persze járt…..
ET. Hazahazahaza. Sajnos az idő annyira elhúzódott (egy orvos volt, meg kellett várni a vizitet), hogy már dél is elmúlt, mire végre mehettem. De ilyenkor tényleg mindegy. Már szerencsére nem sírok, ha hazaengednek. A könnyek persze a meghatottságtól törnek elő....
Úton hazafelé…..
Reggel végre éhes voltam. Kicsit aggódtam, hogy vajon bukófordulót vesz-e a reggeli, de megúsztam.
Ma van az utolsó kemo és aztán ha minden ok, akkor holnap haza!!! Lilo el van keseredve, mert azt állítja, hogy ritkán akad ilyen jó szobatársa. Én is így voltam vele. Elrettentő…..
Mivel a változatosság kedvéért a vizeletemben találtak valamit, este kaptam egy granulátumot. A nővérke szigorúan rám parancsolt: menjek el wc-re, és csak az ágyban fekve vegyem be a gyógyszert. Hogy ez most annyira altat-e vagy sem, nem tudom, de nagyon jót aludtam. Éjjel ugyan…..
Rossz persze, hogy ismét a kórházba kell visszamenjek, de minél hamarabb kezdjük.....
már a parkolóban iszonyatos dugó van, ezért aztán apu kitesz a főbejáratnál és irány egyedül a betegfelvétel. Ugyanabba a szobába kerülök, amit kedden elhagytam. A hölgy, aki intézi a…..
Belépve többet láthatsz. Itt beléphetsz
Egyszer Budapesten egy taxis kérdezte:
"Mondja, mennyi most az autópálya matrica Svájcban? Én 1976-ban voltam ott, akkor 40 CHF volt."
"Hát...khm...most is annyi."