Adatok
JSzilvi
0 bejegyzést írt és 3 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.
Folytatom a sikeres élletről való gondolkodást. Megkérdeztünk civil szervezeti vezetőket arról, hogy milyen lenne az a világ, amelyben unokájuk boldog lenne.
Az általuk álmodott boldog társadalomban élő unokánk „boldog, közösségi ember, aki jólétben él, amit nem fogyasztói értékek, hanem a…..
Mikor van szükség alkotó csoportmunkára?
Nincs mindig szükségünk a csoportmunkára, s nem kell minden problémához, alkotó módon nyúlnunk. Az alábbi feltételek megléte esetén érdemes alkotó jellegű csoportmunkát szervezni:
Sikerlélektani megfigyelés, hogy a sikeres emberek, szervezetek olyan…..
JSzilvi
2013.04.28 20:46:01
@TIstvan: Egyet értek azzal, hogy nem lehet mindig csapatban dolgozni. Vannak olyan feladatok, amik kimondottan az egyén kreativitásáról szólnak. Bár igaz, ami igaz, azért egyszer kipróbálnék egy olyan projektet, melynek célja egy csapatmunkában létrehozott képzőművészeti alkotás, mondjuk készítsünk el hárman egy tájképet akrillal :) Azt hiszem, hogy érdemes kipróbálni új utakat is. Nem kell mindig a sárga köves úton, és nem csak Rómába lehet eljutni.
Belépve többet láthatsz. Itt beléphetsz
Az önmegvalósítás nagyon nehéz dolog. Leginkább talán azért, mert magában hordozza az önzést. Mit gondolsz, ha folyton te akarsz lenni a valaki, akkor a többiek kik lesznek? Akárhányszor az önmegvalósításra gondolok, egy mérleg jut eszembe. Mondok egy egyszerű példát: az anya támogatja gyermekét annak cseperedése során. A gyermek számára természetes, hogy anya mindig ott van, ha szükség van rá. De anya valójában kicsoda? Ki az a nő, akit anyának nevezünk, és neki vajon sikerült-e megvalósítania önmagát, vagy egyszer csak megszűnt önmaga lenni, mert anya lett? Aztán, ha a gyermek felnő, és nagy dolgokat visz véghez, és már nem jut ideje anyát öreg napjaiban támogatni, akkor hol áll helyre az egyensúly? Hihetem-e azt, hogy anya büszke, és neki ennyi elég is? Csak remélhetem, hogy a nagy önmegvalósításban nem felejtünk el emberek maradni. Kicsit tökéletlen, de azért mindenképpen szerethető emberek, akikből nem veszett ki a törődés, és akkor is boldogok, ha nem sikerül fölkapaszkodni a piedesztálra. A maga módján mindenki önmegvalósító, mert az vagy te, akit majd a Szt. Péter moziban viszont látsz, és azt mondod, így sikerült.