Adatok
Gyurma74
0 bejegyzést írt és 6 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.
Nehéz szívvel írok az elmúlt év egyik legértelmetlenebb troll tyúkperéről, de miután mi is bevettükk az Üvegplafon heccét, kénytelen vagyok megszólalni az ügyben...
„Sok pszichiáter naivan úgy tekintette a{z 1973-as} döntést, mint egy diagnózis egyszerű törlését annak érdekében, hogy megszűnjenek az igazságtalanságok. A valóságban azonban igazságtalanságokat teremtett a homoszexuális irányultságú emberrel szemben azáltal, hogy az…..
Gyurma74
2013.04.26 10:15:27
@Metro van Kenmetro:
Szerintem ezen az alapon kb. mindenki biszexuális, ugyanis nagyon sok olyan példa van, amikor alapvetően heteroszexuális ember pl. azonos neművel létesít viszonyt egyszer az életben, vagy valamilyen körülmények között stb. (miközben nem gondolja magát biszexuálisnak). Számos olyan ember van, aki azt gondolja ez nem történhet meg vele, egyszer mégis megtörténik.
Egyébként az , hogy valakivel szexuális kapcsolatot létesítesz, nem jelenti, hogy élvezed! Attól képes vagy rá: hány és hány meleg embert hallottam arról mesélni, hogy a társadalmi elvárások miatt a feleségével szexelt, de közben férfiakról fantáziált, hogy működjön a dolog pl.
A homoszexuális, biszexuális, heteroszexulis meg egyébként szerintem egyszerűen néha jól, néha kevésbé jól használható kategóriák (viszonylag újak), hogy megértsük a szexuális diverzitást sokszínűségét, amit nehéz ilyen kategóriákba behúzni!
Szerintem ezen az alapon kb. mindenki biszexuális, ugyanis nagyon sok olyan példa van, amikor alapvetően heteroszexuális ember pl. azonos neművel létesít viszonyt egyszer az életben, vagy valamilyen körülmények között stb. (miközben nem gondolja magát biszexuálisnak). Számos olyan ember van, aki azt gondolja ez nem történhet meg vele, egyszer mégis megtörténik.
Egyébként az , hogy valakivel szexuális kapcsolatot létesítesz, nem jelenti, hogy élvezed! Attól képes vagy rá: hány és hány meleg embert hallottam arról mesélni, hogy a társadalmi elvárások miatt a feleségével szexelt, de közben férfiakról fantáziált, hogy működjön a dolog pl.
A homoszexuális, biszexuális, heteroszexulis meg egyébként szerintem egyszerűen néha jól, néha kevésbé jól használható kategóriák (viszonylag újak), hogy megértsük a szexuális diverzitást sokszínűségét, amit nehéz ilyen kategóriákba behúzni!
Gyurma74
2013.04.26 10:38:12
@Blogger Géza:
Szerintem nagy különbség van a helyzetek között, amit írsz. Egyrészt mert nagyon erős a társadalmi nyomás, hogy a heteroszexualitás a jó, a homoszexualitás a rossz (pontosabban minden heteroszexualitástól eltérő vágy, viselkedés, identitás stb.), és ezért bizony számosan belemennek vágyaik ellenére heteroszexuális kapcsolatba (néha maguknak sem vallják be a vágyaikat: én ugyan nem mentem bele ilyen kapcsolatba, de én is évekig azt mondtam magamnak, hogy heteró vagyok /önhazugság/ miközben gyerekkoromtól a fiúk vonzottak).
Az, hogy változhat, és hogy változtatható az nagy különbség. Igen, ahogy írtam, a szexuális irányultság és viselkedés egy sokszínű, szerintem kategóriákba nehezen behúzható valóság, ami alakul, képlékeny, nem kategorizálható jól. Az alapvető nézetbeli ellentét számos itteni hozzászóló és köztem az, hogy szerintem ez nem probléma. A heteroszexuális vágyak, identitás és szexuális viselkedés, mint az egyetlen jó norma nem túl realis (ez az együttes ilyen szép összeállásban ugyanis nagyon ritka, bármilyen furcsán hangzik!), és erősen problematikus, mert nem ismeri el a (egyfajta keresztény megközelítésben sokat emlegetett "természetben adott", létező) szexuális sokféleséget (a pedofíliával és állatszexel kapcsolatos dolgokra, amik felmerültek, nem reagálnék, mert nyilván egy teljesen más szintről van szó).
Amikor azt mondjuk, hogy a szexuális irányultság megváltoztatható, amögött nem csak az a gondolat van, hogy ez változhat (ez így van), hanem az is, hogy ez az irányultság nem jó, terápiára szorul. És ez azért gond, mert számos embernek ez mélyen rejlő vágya, amit ha erőszakkal meg akarunk változtatni, akkor az nagyon gáz személyiségbeli törésekhez vezet. Elég sok ilyen történetet tudok, és tud a szakirodalom. Ezen nem változtat az a tény, hogy egyesek esetleg megváltoztak bizonyos terápiák hatására, az már nagy kérdés, hogy mi is változott: szexuális vágyak, viselkedés, érzések, identitás stb. és esetleg mikor térnek vissza vágyak, mennyire elnyomottak... A gond a reparatív terápiákkal az, hogy arra épülnek: a heteroszexualitás a norma, ahhoz kell alkalmazkodnod, és ezzel megerősítik azt a társadalmi tévhitet, hogy ez az egyetlen "jó" szexualitás, miközben a tanulmányok és személyes tapasztalatok nagy tömege igazolja, hogy az emberek akkor érzik boldogabbnak teljesebbnek az életüket, ha a többséginek tekintettől akár eltérő másik emberi iránti vonzalmukat megélhetik, nem ha elnyomják, át akarnak alakulni. Én (ha gyerekkoromat is számolom) kb. 20 éven át nyomtan el, akartam változtatni rajta, és mire végre elfogadtam magam sok év telt el, mert a társadalom, a keresztény közösségem, a terápiák stb. azt nyomták, hogy ez nem normális, ez beteség, ez nem jó, nem erkölcsös stb. Nagyon boldog vagyok, hogy túl vagyok mindezen, és az én életem története is a reparatív terápiak nagy veszélyére hívja fel a figyelmet.
Szerintem nagy különbség van a helyzetek között, amit írsz. Egyrészt mert nagyon erős a társadalmi nyomás, hogy a heteroszexualitás a jó, a homoszexualitás a rossz (pontosabban minden heteroszexualitástól eltérő vágy, viselkedés, identitás stb.), és ezért bizony számosan belemennek vágyaik ellenére heteroszexuális kapcsolatba (néha maguknak sem vallják be a vágyaikat: én ugyan nem mentem bele ilyen kapcsolatba, de én is évekig azt mondtam magamnak, hogy heteró vagyok /önhazugság/ miközben gyerekkoromtól a fiúk vonzottak).
Az, hogy változhat, és hogy változtatható az nagy különbség. Igen, ahogy írtam, a szexuális irányultság és viselkedés egy sokszínű, szerintem kategóriákba nehezen behúzható valóság, ami alakul, képlékeny, nem kategorizálható jól. Az alapvető nézetbeli ellentét számos itteni hozzászóló és köztem az, hogy szerintem ez nem probléma. A heteroszexuális vágyak, identitás és szexuális viselkedés, mint az egyetlen jó norma nem túl realis (ez az együttes ilyen szép összeállásban ugyanis nagyon ritka, bármilyen furcsán hangzik!), és erősen problematikus, mert nem ismeri el a (egyfajta keresztény megközelítésben sokat emlegetett "természetben adott", létező) szexuális sokféleséget (a pedofíliával és állatszexel kapcsolatos dolgokra, amik felmerültek, nem reagálnék, mert nyilván egy teljesen más szintről van szó).
Amikor azt mondjuk, hogy a szexuális irányultság megváltoztatható, amögött nem csak az a gondolat van, hogy ez változhat (ez így van), hanem az is, hogy ez az irányultság nem jó, terápiára szorul. És ez azért gond, mert számos embernek ez mélyen rejlő vágya, amit ha erőszakkal meg akarunk változtatni, akkor az nagyon gáz személyiségbeli törésekhez vezet. Elég sok ilyen történetet tudok, és tud a szakirodalom. Ezen nem változtat az a tény, hogy egyesek esetleg megváltoztak bizonyos terápiák hatására, az már nagy kérdés, hogy mi is változott: szexuális vágyak, viselkedés, érzések, identitás stb. és esetleg mikor térnek vissza vágyak, mennyire elnyomottak... A gond a reparatív terápiákkal az, hogy arra épülnek: a heteroszexualitás a norma, ahhoz kell alkalmazkodnod, és ezzel megerősítik azt a társadalmi tévhitet, hogy ez az egyetlen "jó" szexualitás, miközben a tanulmányok és személyes tapasztalatok nagy tömege igazolja, hogy az emberek akkor érzik boldogabbnak teljesebbnek az életüket, ha a többséginek tekintettől akár eltérő másik emberi iránti vonzalmukat megélhetik, nem ha elnyomják, át akarnak alakulni. Én (ha gyerekkoromat is számolom) kb. 20 éven át nyomtan el, akartam változtatni rajta, és mire végre elfogadtam magam sok év telt el, mert a társadalom, a keresztény közösségem, a terápiák stb. azt nyomták, hogy ez nem normális, ez beteség, ez nem jó, nem erkölcsös stb. Nagyon boldog vagyok, hogy túl vagyok mindezen, és az én életem története is a reparatív terápiak nagy veszélyére hívja fel a figyelmet.
Gyurma74
2013.04.26 16:46:38
@Blogger Géza:
Géza úgy látom pont a lényeget nem érted. Azzal amit mondtál, pontosan ugyanúgy nyilvánultál meg, mint amiről írtam. Amikor azt mondod, hogy ne kérkedjenek vele, ez "abnormális" stb., akkor gyakorlatilag nem fogadod el a különbözőségeket. Az elfogadás azt jelenti, ugyanis, hogy nem mondod az egyiket normálisnak a másikat nem normálisnak, hanem egyenrangú megnyilvánulásoknak tartod őket. A szexuális sokféleség pozitív elismerése pontosan azt jelenti, hogy nem tartod az egyiket a másiknál jobbnak vagy rosszabbnak.
A gond, pont az, hogy a sok közül egy kategóriát kiemelünk, és azt mondjuk normálisnak. Amúgy az is kérdés, hogy melyik kategória is itt a normális? A heteroszexuális? De ez mit is jelent?: csak (?) a velem ellenkező neműhöz vonzódom, csakis kizárólag vele létesítek szexuális kapcsolatot...? ebbe a kategóriába tisztán az emberek nem nagy százaléka tartozik.
Ha nincs egy normatív pont, amihez az össze többi szexualitást (végig a felnőtt emberek közötti konszenzuális szexualitásról beszélek természetesen) viszonyítjuk (mert végre belátjuk, hogy nem jelölhető ki ilyen pont, mert képlékenyebb ez), akkor nincs értelme ennek az egész kérdésnek.
A cikk maga sem szembesül a normalitás problémájával. Az ugyanis, hogy mi normális és nem normális társadalmi kérdés, és szüntelenül változik. Ez nem azt jelenti, hogy nincs szükség erre a kategóriára, és erre a társadalmi működésre (normák), de azt is látnunk kell, hogy a norma bizony elnyomó lehet, és épp itt válnak érdekessé a többi kisebbségek mint kérdés. A 20. század elején tudod miért mondták azt sokan, hogy a nők ne kapjanak választójogot, mert "az nem normális, hogy a nők bevonódhassanak ilyen döntésbe", "ez nem a természet szerint való". Ezek a normatív kijelentések bizony akkor elég bevettek voltak. A társadalom akkor erre ugyanúgy tekintett kb. mint ma a melegházasságra (nem normális, természetellenes).
Szerencsére sokat változott a világ, pont azért mert voltak, akik megkérdőjelezték az akkori normákat. Most is ez történik, és ahogy látszik a történelmi fejlődésből (gyakorlatilag lakosságilag /létszám/ lassan Európa nagyobb részében lesz melegházasság, különösen ha Németorzság és Anglia is bevezeti: mindkét országban komoly tervek vannak), szerintem egy évszázad múlva kb. a mi mostani normatív megközelítésünkre is mosolyogva legyintenek majd: "milyen buták voltak akkor, mikor ilyen normatív keretek közé akarták szorítani a két ember (! ez sokkal fontosabb mint az ember neme) közötti érzelmi és szexuális viszonyt!" Azt gondolták, hogy van külön hetero és homoszexualitás és a heteroszexualitás a jobb. Fura kor volt az! :)
Kár, hogy száz év múlva mi már nem vitatkozhatunk itt erről újra... :)
Géza úgy látom pont a lényeget nem érted. Azzal amit mondtál, pontosan ugyanúgy nyilvánultál meg, mint amiről írtam. Amikor azt mondod, hogy ne kérkedjenek vele, ez "abnormális" stb., akkor gyakorlatilag nem fogadod el a különbözőségeket. Az elfogadás azt jelenti, ugyanis, hogy nem mondod az egyiket normálisnak a másikat nem normálisnak, hanem egyenrangú megnyilvánulásoknak tartod őket. A szexuális sokféleség pozitív elismerése pontosan azt jelenti, hogy nem tartod az egyiket a másiknál jobbnak vagy rosszabbnak.
A gond, pont az, hogy a sok közül egy kategóriát kiemelünk, és azt mondjuk normálisnak. Amúgy az is kérdés, hogy melyik kategória is itt a normális? A heteroszexuális? De ez mit is jelent?: csak (?) a velem ellenkező neműhöz vonzódom, csakis kizárólag vele létesítek szexuális kapcsolatot...? ebbe a kategóriába tisztán az emberek nem nagy százaléka tartozik.
Ha nincs egy normatív pont, amihez az össze többi szexualitást (végig a felnőtt emberek közötti konszenzuális szexualitásról beszélek természetesen) viszonyítjuk (mert végre belátjuk, hogy nem jelölhető ki ilyen pont, mert képlékenyebb ez), akkor nincs értelme ennek az egész kérdésnek.
A cikk maga sem szembesül a normalitás problémájával. Az ugyanis, hogy mi normális és nem normális társadalmi kérdés, és szüntelenül változik. Ez nem azt jelenti, hogy nincs szükség erre a kategóriára, és erre a társadalmi működésre (normák), de azt is látnunk kell, hogy a norma bizony elnyomó lehet, és épp itt válnak érdekessé a többi kisebbségek mint kérdés. A 20. század elején tudod miért mondták azt sokan, hogy a nők ne kapjanak választójogot, mert "az nem normális, hogy a nők bevonódhassanak ilyen döntésbe", "ez nem a természet szerint való". Ezek a normatív kijelentések bizony akkor elég bevettek voltak. A társadalom akkor erre ugyanúgy tekintett kb. mint ma a melegházasságra (nem normális, természetellenes).
Szerencsére sokat változott a világ, pont azért mert voltak, akik megkérdőjelezték az akkori normákat. Most is ez történik, és ahogy látszik a történelmi fejlődésből (gyakorlatilag lakosságilag /létszám/ lassan Európa nagyobb részében lesz melegházasság, különösen ha Németorzság és Anglia is bevezeti: mindkét országban komoly tervek vannak), szerintem egy évszázad múlva kb. a mi mostani normatív megközelítésünkre is mosolyogva legyintenek majd: "milyen buták voltak akkor, mikor ilyen normatív keretek közé akarták szorítani a két ember (! ez sokkal fontosabb mint az ember neme) közötti érzelmi és szexuális viszonyt!" Azt gondolták, hogy van külön hetero és homoszexualitás és a heteroszexualitás a jobb. Fura kor volt az! :)
Kár, hogy száz év múlva mi már nem vitatkozhatunk itt erről újra... :)
Belépve többet láthatsz. Itt beléphetsz
Az ilyen (nem ironikus, hanem) szarkasztikus, parodisztikus, vitriolos, kemény húzásokra sokksl többször lenne szükség.
Azt meg nem értem, hogy azon miért akad fenn valaki sértődötten, hogy ő is bevette. Sztem ebben pont ez a tanulságos.
Igenis kellenek a normabontó, kreatív, provikatív a régi szép fekete tintába mártott szatítmrák, nem finomkodó, hanem kemény, ugyanakkor szofisztikált és humoros aktivizmusformák, publicisztikák, performanszok. Végre egy ilyen! Hajrá!