Regisztráció Blogot indítok
Adatok
Maliyana

0 bejegyzést írt és 3 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.

2013.04.24. óta tag.
Admin Szerkesztő Tag Vendég
Határátkelő Mi nehezíti a beilleszkedést külföldön? 2013.06.25 06:47:00
Egy nagyon érdekes kutatásba futottam bele a minap, amely azt fejtegeti, mennyire megnehezíti a beilleszkedést és a nyelvtanulást az internetes korszakkal elérkezett számtalan kommunikációs lehetőség. A megállapítások felettébb izgalmasak, én pedig kíváncsi lettem rá, mit…..
Maliyana 2013.06.25 10:12:54
Szerintem attól függ mennyire intenzíven használja valaki ezeket a dolgokat. Ha állandóan és kizárólag a skype-on, fácsén, magyar fórumokon, magyar tévéadásokon lóg, akkor igen, rögös és hosszú lesz a beilleszkedés, ha egyáltalán az a valaki be akar illeszkedni. Én azt gondolom, sokan nem is akarnak, inkább élnek egy amolyan "kvázi Magyarországon": magyar lakóközösség, magyar barátok, magyar bolt, magyar kaja, magyar tv, stb. Az utóbbi pár évben nagyon sok magyar költözött külföldre kényszerből, főleg gazdasági okok miatt, olyanok is, akik amúgy soha a büdös életben nem dugnák a határ túloldalára az orrukat vagy olyanok, akiknek nem való a külföldi lét, mert képtelenek "megtalálni magukat" egy idegen környezetben. Nagy részük az első adandó alkalommal haza is költözik vagy tervezi, hogy pár év múlva visszamegy Magyarországra. Így a külföldi élethez, az integrációhoz való hozzáállásuk is teljesen más lehet, mint azoké akik kíváncsiságból, kalandvágyból, megmérettetésből mennek külföldre vagy hosszútávú tartózkodás/letelepedés céljából. Azt gondolom, hogy ezen emberek jó része frusztrált lehet, amiért el kellett hagyniuk a jól ismert és bejáratott egykori környezetüket és ezt kompenzálandó folyton magyar dolgokon és magyar emberek körül lógnak.
Én sem értettem soha, hogy külföldön miért kéne nekem fognom a magyar tévéadókat...hülyeség. Nem hiányzik, soha nem is hiányzott. De nem csak a magyar, hanem úgy általában a tévézés. Híreket angolul olvasok/hallgatok vagy nézek, könyveket, filmeket vegyesen, tanulni angolul, írni vegyesen, skype-olni, fórumozni is vegyesen, attól függ ki éppen az elszenvedő fél :)

Szerintem is szükséges az integráció és az is, hogy ismerd a választott országod történelmét, kultúráját, de még az apró kis "színes híreket" is, ki itt a celeb, a híres vagy utált ember, politikus, mik a napi gondok, témák, pletykák...különben hogy a jó fenébe tudnál bekapcsolódni egy beszélgetésbe, kommunikálni, ismerkedni az itteniekkel. Szóval ez nem csak nyelvtudás kérdése.
Ettől persze még magyarnak lehet maradni, nem kell megjátszani a felvágós, lenézős, "elfelejtettem beszélni magyar" típusú külföldre szakadtat. De a mélymagyart sem, külföldön az azért elég röhejes.
Na, hát a lovat középen kell megülni, nem valamelyik oldaláról...bár, állítólag az ősmagyarok ebben jók voltak :)

A kaukázusi nekem is szemet szúrt...vicces, sokak fejében nem áll össze, hogy az az (európai) fehér ember megfelelője.
A kínaiak amúgy nem feltétlenül a legjobbak a nyelvek tanulásában, kb. úgy kínlódnak vele, ahogy mi magyarok. Nemhiába van az úgynevezett Chinglish, a "kínaiasított" angol, a volt kínai tanítványaim mindig ezzel jöttek, mikor angoloztunk.
Határátkelő Darth Vader tánca 2013.06.07 06:54:00
Akadt már poszt Kínából, de nehéz lenne azt állítani, hogy a külföldön letelepedő magyarok egyik kedvenc célországa lenne. Nem csak ezért érdekes persze Szabina posztja, hanem azért is, mert kiderül, miért nem okoz örömet ott a shoppingolás, mitől ínyenckaja a csirkeláb és…..
Maliyana 2013.06.07 12:50:09
A poszt valóban egy kissé vérszegény, ahhoz képest, hogy Kína mennyire sokszínű és érdekes. 6 hónap alatt ennél több, komplexebb infója/élménye lehetne az embernek arról a helyről, ahol él. Nekem kicsit olyan, mintha a posztoló egyfajta burokban élne és valóban csak turista lenne. Gondolom ehhez a háztartásbelisége valamelyest hozzájárul.
De lehetne pl. önkénteskedni. Fehér embert mindenhol szívesen vesznek azért, az amolyan "presztízskérdés" Kínában.

A háztartásbeliségről ebben az esetben meg: Kínában még az ember s*ggébe is bevilágítanak, ha ott akarsz dolgozni. Nem egykönnyen adják ki a munkavállalási engedélyt és vízumot. Nekem még a születési anyakönyvi kivonatomat is bekérték, valamint az összes iskolai bizonyítványomat, hogy tényleg megfelelek a pozícióra.

Amúgy Tökfőzeléket meg mérhetetlenül sajnálom...és felfordul a gyomrom attól, hogy valaki így, gyakorlatilag, lekurvázzon egy neki teljesen ismeretlen embert!
Határátkelő Kántálták, hogy mennyire gyűlölnek 2013.04.24 06:52:00
Ugyan ma is Anglia az úti cél, de a szigetországi létnem ezúttal a sötétebbik oldalával ismerkedünk meg. Kata egy családnál volt bébiszitter és körülbelül minden megpróbáltatáson átesett, amin ilyen helyzetben áteshet az ember. Horrorsztori őt megtámadó gyerekekkel,…..
Maliyana 2013.04.24 15:32:57
Az au-pairkedés eredendően kulturális csereprogramnak indult és az is volt egy darabig. Fiatal, elsősorban lányok nyelvtanulás és kulturális ismeretszerzés, egy kis világlátás céljából vállaltak el bizonyos időre au-pair pozíciót. Anno korhatáros volt, max 26 éves korig lehetett valaki au-pair, max. 2 évre, nem minősült munkavállalásnak, így adózni sem kellett a kapott pénz után, ami amúgy is zsebpénz volt, mivel szállás, étkezés biztosítva volt, valamint orvosi ellátás-eü biztosítás. Angliába pl. a NI számot sem kellett kiváltani pont ezért. Maximalizálva volt a heti óraszám, talán 25 órában, heti 2 szabadnappal, a munka leginkább a gyerekekhez kapcsolódott, max. könnyebb házimunka elvégzését lehetett elvárni egy au-pairtől. Na és a család garanciát vállalt arra, hogy biztosítja a nyelviskolát - ez alap volt, mivel részben ez is volt a program lényege. Kezdetben a családokat is megszűrték, vagyis olyanok lehettek fogadócsaládok, akik korrekten kezelték az au-pairt, egyenrangú partnerként, amolyan kvázi vendégnek, aki egy darabig velük él és segít nekik. Vagyis semmiképp nem ingyen cselédként tekintenek rá. Ez mára nagymértékben lezüllött és az au-pair fogalma többé-kevésbé azonosult a házicseléddel, aki (már bocsánat) szarért-húgyért bármilyen munkát megcsinál, illetve meg lehet vele csináltatni. Ma már bárki fogadhat "au-pairt", olyan családok is, akik gyakorlatilag csak kihasználni akarnak valakit a maximumig semmi pénzért, talán nem véletlen a rengeteg "horrorsztori". De azt hiszem ebben azok az au-pairek is benne vannak, akik hagyták, hogy úgy bánjanak velük, ahogy. Katának is lépnie kellett volna korábban, ha nem tudott szép szóval dűlőre jutni a családdal. Sőt, ha ismerte volna a hatályos angol gyermekvédelmi jogszabályokat, a családot is simán feljelenthette volna...de minimum megfenyegethette volna ezzel őket a korrekt bánásmódért cserébe. Az angol gyermekvédelemben már az úgynevezett lelki bántalmazás, illetve elhanyagoltság (emotional abuse, neglect) is beavatkozásra jogalapot adó tényező. Itt az is büntetendő, ha egy gyerekekkel foglalkozó szakember észleli a bántalmazás jeleit egy gyereken, de nem teszi meg az előírt lépéseket a gyermek védelme tekintetében. Szóval nem árt, ha azért tisztában vagyunk a saját jogainkkal, illetve a munkánkkal járó jogokkal és kötelezettségekkel. Én amúgy elhiszem a sztoriját a nehezen kezelhető gyerkőcökkel, valószínűsíthető a totális érzelmi elhanyagoltság a szülők részéről és ilyenkor a gyerekek nagyon el tudnak vadulni, sok türelem és szeretet kell hozzájuk. Ha ez valóban sikerült a poszternak, akkor gratula.Az angolok valóban másképp nevelik a gyerekeket, mint odahaza, sokkal több önállóságot, függetlenséget kapnak, partnerként kezelik őket, ezért a gyerekek sem feltétlenül úgy néznek egy felnőttre, mint valami "szuperior" lényre. Ezzel azért elég rendesen el lehet csúszni, ha nincsenek megfelelő határok, de magyar szemmel még normális esetben is sokszor kezelhetetlennek vagy nevelhetetlennek tűnnek az angol gyerkőcök, pedig nem feltétlenül azok, csak talán nem magyar szemmel kell nézni őket és magyar módszerekkel próbálkozni velük.
Fürdés/tisztálkodás: Gyerekkoromban sokat kempingeztünk úgy Nyugat-Európában, mint budapesti, győri, soproni kempingekben, ahol sok holland, német, osztrák turista is megfordult. Emlékszem, hogy a nők többségének volt egy kis frottírkendője és azzal mosakodtak akár este vagy reggel. Ez nem igen van benne a magyar tisztálkodási szokásokban, nekünk a fürdés vagy a zuhany számít annak. Nyugaton meg az valóban vízpocsékolás. Szóval, azért mert ők nem fürdenek vagy zuhanyoznak napi rendszerességgel, az még nem jelenti azt, hogy nem is tisztálkodnak, csak azt jelentheti, hogy mi már megint a magyar szemüvegen keresztül nézzük, látjuk és értékeljük a dolgokat. Ennek mondjuk némiképp ellentmond az a személyes tapasztalatom, hogy amikor alkalmanként "gyerekfelvigyázok" annak a családnak, akiknek félállásban nannyként dolgozom, ott sem kell mindig megfürdetni a kölköket este. Egyáltalán nem csinálnak faxnit belőle, pedig egy viszonylag jól szituált, értelmes angol család, gyerekek i jól neveltek. De mégsem fürdenek minden nap :) Ami a rend-rendetlenséget illeti...nekem elég vegyes a tapasztalatom az angolokkal, találkoztam mindenfélével, nem általánosítanék ebben. Otthon is volt szerencsém olyan jól szituált magyarokhoz, akik pl. Milánóba jártak vásárolni, viszont a lakásuk olyan volt, mint a putri, igénytelen, rendetlen és koszos. Azt azért szomorúnak találom, nem csak ezen poszt írójánál, hanem másoknál is, hogy sokan milyen lehetetlen és megalázó helyzetekbe képesek belemenni és benne is maradni, illetve mennyire nem képesek kiállni a jogaik, saját érdekeik mellett. Egy tüdőgyuszi azért nem játék, ebbe még ma is bele lehet halni. Szóval, ha hagyjuk magunkat, akkor ne csodálkozzunk, ha ki is használnak minket. Szerintem az angolok is sokkal inkább ez alapján kategorizálnak, semmint az alapján, hogy magyar, török vagy hottentotta.
felhasználási feltételek adatvédelmi tájékoztató segítség jogi problémák dsa impresszum médiaajánlat süti beállítások módosítása