Fatbird 2019.12.21 02:47:46

@Lee&a: Metoo. És érdekesen szép hangja volt. Szörnyű, ami vele történt. :(

Fatbird 2019.08.22 11:19:55

A német nyugdíjasokhoz és vidéki biztonsághoz: www.borsonline.hu/aktualis/kivegeztek-a-lengyeltoti-gazda-teheneit-18/181216

Fatbird 2013.08.23 16:59:12

@semota: Én idősebb vagyok nálad :) de én is '98-ban költöztem át a könyvtárból az egyetemi gépterembe, mikor felvettek. S ha egy +!%/ tanárnő általános iskolában engedi, hogy számtekfaktra járjak, akkor ma valszeg programoznék, de neeem, mert én lány vagyok, menjek inkább matekra...a jó édesét neki is meg a középkori környékének is amiben sajna felnőttem :(

Fatbird 2013.08.23 17:05:43

Nem volt "kislányos" az érdeklődésem, s sajnos nem volt lehetőségem arra, hogy kiaknázzam a "mentális ráakaszkodásban" rejlő lehetőségeket, mert mindig az utamba álltak és toltak másfele. Máig bánt, mert már nem tudom bepótolni (idő, pénz, energia átképzésre/tanulásra), bár próbálom, teljesen sose fogom feladni :)

Fatbird 2014.08.26 16:51:28

@Mau Palantír: köszi szépen a bíztatást

Fatbird 2013.06.07 02:54:37

Ez mindigis sejtheto volt, de engem sem zavar...ha valaki ramszallna, az legyen a legizgalmasabb dolog az eleteben, hogy engem figyel :)))
Az arcoskodon meg eleve sok az exhibicionista :)

Fatbird 2013.04.21 15:02:57

@DieNanny:
""Kiválasztottam egy TV-sorozatot, amit németre szinkronizáltak (ha bárki utánam szeretné csinálni - ezeket könnyebb érteni, mint az echte németeket, kezdetnek jobb"

Ezzel nem értek egyet - jobban mondva, van ennél jobb is.
Megnézni eredetiben az 1980 előtt készült Heimatfilmeket. Gyönyörűen beszélnek benne! Pl Sisi. (Ebből tanultam meg pl, mikor Ferenc Sisivel megy sétálni, Zsófia meg megkérdezi: Wessen begleitung? Valamint mikor Sisitől elveszik a gyerekét, és nekitámad a férjének, hogy: Gegen mich??? Na, a vonzatokat is ebből tanultam.)
A később készülteknél sajnos a színészek hadarnak, nyökögnek, elharapják a szó végét. Nem szép."

Nekem nem a színészek beszédével volt bajom akkor, hanem a hangminőségben éreztem különbséget, ami azon a szinten zavart annyira, hogy kb. Mission Impossible németesítését jól értettem, a Raumpatrouille-t meg alig :)

Fatbird 2013.04.21 15:04:20

@dirtyfreebird: Köszi szépen :)

Fatbird 2013.04.22 02:55:07

@tiltott rengeteg:
"Engem még érdekelne a vegyes házasságok/párkapcsolatok nyelvi háttere is. Nekem valahogy mindig kisebbségi érzésem volt külföldi baráttal, hiszen nem értek mindent. Persze meg lehet tanítani sok mindent a másiknak, de azért hiányozna a magyar szóviccek alkalmazása. És hogy lehet egy Zoránt elmagyarazni? Vagy a szerelem mindent legyőz? :) "

Nekem soha nem volt kisebbségi érzésem,bár nem is a közel nulla nyelvi szinten voltam, mikor megismerkedtünk.(írott szöveget értettem, s Sztakival chateltem). S akkor jöttek a "szóviccek" igazán, akkor is, ha nem igazán akartam :))
Csűrtem-csavartam az angolt magyar meg német módra, párom pedig megértette a kreálmányaimat - mert meg is akarta érteni, nem akadékoskodott, nem fölényeskedett. Néhányat azóta is használunk egymás közt.
Kinek milyen az elvárása egy párkapcsolaban, de szerintem az, hogy mennyire támogató, megértő és rugalmas a külföldi barát(nő) a nyelvi nehézségek idején, előrevetíti, hogy milyen lesz az élet más területein.

Néhány magyar irodalmi-zenei művet sosem fogsz tudni elmagyarázni, hiába fordítod le, a háttérismeretei fognak hiányozni.
Egyszer az Indul a Bakterház-ból a kimúló lovas jelenetet nézve, elgondolkodtam azon, le tudnám-e fordítani a páromnak. Akkor már több éve éltünk együtt, és arra jutottam, jobb, ha egyáltalán nem látja, mert egyáltalán nem találná viccesnek - sírva fakadna, hogy szegény, szerencsétlen ló!!!(S gyereket nyakon csapni se vicces, de az már a fiatalabb magyar generációnak sem az.) De nagyokat lehet mesélni egymásnak, hogy párunkat "felzárkóztassuk", és vice versa, mert ez kétfelé igaz. Idővel én is megtanultam az ő szemszögéből is látni dolgokat.

A saját tapasztalat meg az, hogy a humor sok mindenen átsegít, és ha tényleg összepasszol a két ember, az annyira felturbózza a kommunikációt minden szinten, hogy a nyelvtanulás felgyorsul, a pár tagjai pedig "összecsiszolódnak". Kialakul a "saját nyelvetek". Az összes próbált nyelvtanulási kísérlet és módszer közül pedig a "megfelelő idegennyelvű személybe való belezúgás" volt a leghatékonyabb. Én közel nulla beszédértésről kb. hat hónap alatt jutottam el az "értem minden szavad" szintre, (bár idegen hanggal még voltak nehézségeim), egy olyan nyelven, amit addig nem szerettem :)

Fatbird 2013.04.16 13:17:26

@Jani haverja: Egyetértek. Az első, ami erről a posztról eszembe jutott, az az egyik "bárkaprogramos" kör-email, egyik ismerősöm szokott ilyesmikkel bombázni.Teljesen hasonló stílusban íródott, be is másolom.
--------------------------------------------------
Áldott szép napot kívánok mindenkinek!
Erdei Jázmin vagyok, 35 éves.
Édesapám Szabolcs-Szatmár-Bereg megyéből, Gávavencsellőről származik, Édesanyám sajóörösi.
4 éves voltam, amikor az akkori Leninvárosba költöztünk, mert a szüleim ott kaptak munkát, ott nőttem fel két fivéremmel, panelban.
Épületszobrász-díszítőfestő szakmát tanultam Miskolcon.
Ezt követően elindult az útkeresés, mely azóta is tart, úgy érzem, immár célegyenesben.
Munka kapcsán 4 évet töltöttem Nyíregyházán, majd megelégelve az örökös feketemunkát (voltam: épületszobrász, pultos, diszpécser - taxiközpontban, kertitörpe-festő :-), operátor, üzletvezető, CD boltban eladó), nő létemre szerződéses katonának álltam, először Tatán. Nem sokkal később - énekesnőként - kerültem Veszprémbe, a Magyar Légierő Big Band élére, mivel 4 éves korom óta tanultam zenét, 5-6 féle hangszeren játszom (fő hangszerem a zongora volt, jelenleg az ének), a mai napig több (nem népi) zenekar élén koncertezem, ahol lehet.
Időközben 2002-ben férjhez mentem ahhoz, akihez nem kellett volna. Egy "dolog" miatt nem bánom, megszületett 2003. januárján Szemem Fénye - kisfiam, Martin. Gyakorlatilag már egyedül vártam őt és hosszú ideig egyedül is neveltem, Veszprémben. 10 hónapos volt a gyerek, amikor kimondták a válást.
Mindig hiányzott "valami", amit nem tudtam megmagyarázni, csak örökké vágytam kifelé a városból... Rengeteg kirándultunk a gyerekkel, gyalog.
Olthatatlan vágyat éreztem, hogy megtanuljam, hogy működik a természetes, harmonikus gazdálkodás, ezért 27 éves fejjel beiratkoztam a gyöngyösi Károly Róbert Főiskola környezetgazdálkodási agrármérnök szakára. Elvégeztem 3,5 évet jó eredménnyel, de az államvizsgáig anyagi okok miatt nem jutottam el. Nagyon nem bánom, mert nem tanultam a biogazdálkodásról szinte semmit. A honvédséget átszervezés okán (és mert hánytam tőle) 2007-ben elhagytam, azt követően egy bank elnökének lettem személyi asszisztense, majd egy szci cég ügyvezetőjének. 2011. szeptember óta nincs állandó munkám. Kézműves gyertyákat készítek itthon. A jelenlegi otthonunk nem alkalmas önellátásra, a kert zsebkendőnyi...
A sors úgy hozta, hogy 2009-ben megismerjem a másik felemet. A Párom 47 éves, értékesítőként dolgozik Zala-Vas-Somogy megyében. Ő szolnoki származású, ill. 20 évet élt Kecskeméten, onnan költözött jelenlegi otthonunkba, a Balaton-felvidékre.
Kiegészítendő a jövedelmünket az elmúlt 1,5 évben gyakran kijártam a káptalantóti vásárba árulni (házi májkrémet, házilag készített biokozmetikumokat, újabban kézműves-gyertyáimat) és még inkább megtetszett ez a mátrixon kívüli létforma. Úgy látom, ez az EGYETLEN út.
A Párommal végiggürcöltük eddigi életünket, mégis nyakig ülünk a NAV felé adósságokba, ill. jelenlegi otthonunk is svájci frank terhelt, az évben nagy valószínűséggel el is veszítjük.
Jelenleg ezért a legfontosabb, hogy olyan ingatlant találjuk Zala megyében (a Párom még dolgozik), ahol ki tudjuk alakítani a saját kis gazdaságunkat.
Első évben kecskét, baromfit szeretnék tartani és művelni a kertet, ezt szeretném pár éven belül olyan szintre fejleszteni, hogy minimum egy tehénkét egy lovat, juhokat, libát, kacsát tudjak tartani, ill. őket takarmánnyal ellátni.
Nagyon szeretnék eljutni odaáig, hogy lóval szántsam a földet és kézzel takarítsam be a gabonát. Ez minden vágyam, ha ezt elérem, akkor már mindenre képes vagyok!
Mindez furcsa lehet egy nő szájából, de a családom léte mindennél fontosabb és úgy érzem, ez a feladat most rám vár. A gyerek már most is nagyon sok mindenben segít, tudom, hogy számíthatok rá és a Páromra is. A JóIsten küldeni fog olyan embereket, akikkel meg tudom valósítani a célunkat, közösségként. Ebben hiszek. Nagyon jó érzés, hogy nem vagyok egyedül, mert alkalmanként már voltam elkeseredve. Sok-sok kérdésem lesz. Hónapok óta bújom a néprajzkönyveket, mert tudni akarok mindent a régi, háztáji gazdálkodásról, az eszközökről, az állattartásról.
Most a legfontosabb, hogy ingatlant találjunk. Ha valaki abban tud segíteni informálisan, hogy Zala megyében mely terület az, amelynek jó minőségű a talaja, az már segítség, bár egy BárkaTárssal már egyezkedésben vagyunk egy bérlendő ingatlant tekintve.
Nem lesz egyszerű, mert nincs szinte semmink, de tudom, hogy ha nagyon akarjuk, akkor sikerülni fog felemelkedni.
Ahogyan alkalmam nyílik, meg fogom látogatni Magfalvát és dolgozok, amit csak kell, nagy segítség lenne, ha onnan tudnék pl.: előnevelt baromfit, ill. kecskét vásárolni, mert kizárólag hagyományos magyar fajtákat szeretnék tartani.
Áldott szép napot kívánok mindenkinek!
Erdei Jázmin
------------------------------------------------------------------

Fatbird 2013.04.16 13:53:41

A posztból nem tudjuk meg, melyik országban járt az író? Mennyi időt töltött ott el?Mennyire beszélte az ország nyelvét? S hogyhogy nem szerzett ott egyetlen helyi barátot sem? Egyszer ezt írja:
"Elhagyjuk az országunkat, egy másik nemzet pénzén élünk, egy másik nemzet erkölcsei szerint, és a gyermekeinket is így neveljük. Hova vezet mindez? Talán oda, hogy a gyerekem sose fogja megtudni, milyen magyar földön élni, hogy milyen magyarnak lenni, hogy mit jelent a hazaszeretet!"

Aztán:
"az én hibám, hogy a fiam 18 évesen teng-leng a világban, mert fogalma nincs, mit csináljon, hisz én küldöm a pénzt, hogy vegye meg ezt is azt is.
Ha én otthon maradok, együtt nyomorgunk, akkor a fiam most tudná, hogy hogyan kell az állatokkal bánni, növényt termeszteni, az édesanyám tudná, hogy mennyire hálás vagyok neki, stb."

Most akkor hol él a fia, ha küldi neki a pénzt? Ha vele van a fia, miért nem nevelte a "saját erkölcsei" szerint, ha meg nincs, akkor ki nevelte fel és kinek az erkölcsei szerint Magyarországon?

"Nem baj hogy én már fél éve vagy talán egy éve se beszéltem és láttam az anyámat, a mamámat, a gyerekemet is csak félévente."

Telefon? Skype? Én több időzónával arrébb vagyok, a szüleim se mai gyerekek, mégis Skype-on kamerával beszélünk legalább kéthetente. De hajdanán anyám csak félévente látogatta meg az ő anyját, pedig húsz kilométerre lakott tőle, és levelet se váltottak. Ha valakivel kapcsolatban akarsz maradni, akkor megtalálod a módját.

"Hány határátkelő élte már át azt, amikor az otthon maradt testvérének gyermeke született, vagy a barátja megnősült? Nagyon sokan ismerjük ezt az érzést és mindig elmondjuk, de kár, hogy nem tudtam ott lenni." - Ez meg belföldön ugyanígy van, ha a más megyében élsz.

"Hazalátogatsz, amilyen sűrűn csak tudsz, de ott lesz az a bizonyos érzés, hogy mennem kell, mert még be csekkolnom és a gép nem vár meg." - A gyulatanyai távolsági busz se fog.

" Mindenki létbiztonságot akar, ezért mindenki keményen dolgozik - utcát söpör, takarít, mérnök, stb. - , és mindenki ezt tanítja a gyermekének, gyermekeinek is." - Tudod, sokan vannak, akiknek a szülei nem törődtek a létbiztonsággal, hanem elkocsmázták, eljátszották a család teljes vagyonát. Aztán felvettek pár hitelt, majd azt is megfoltozták egy kis providenttel, s nyakukon a végrehajtók.A szüleinket nem válogathatjuk meg, és ha ott vagy iskola után nulla hátszéllel, el kell dönteni, hogy fedél legyen a fejük felett, meg ne haljanak éhen, s elmész megkeresni még egyszer, amit elvertek, meg elegendőt magadnak egy saját, normális család alapítására, vagy az arcukat simogatod a híd alatt. S hogy nem kaphatják meg mindkettőt, azt, bár durván hangzik, maguknak köszönhetik.