Zdenka 2013.07.09 00:11:41

Szia! Valószínű, hogy eleged van már a hozzászólásokból, de megérintett a történeted. Sok mindennel tudok azonosulni.

Figyelj, bárki bármit mond: jó úton jársz.

Én 19 kilót fogytam, és valóban, csak ettől NEM nőtt meg az önbizalmam. Most fokozatosan javul a helyzet, de nem ám a mérleg, vagy a kisebb ruhák miatt - hanem azért, mert dolgozok rajta.

Mert mindent megteszek érte, hogy el tudjam fogadni magam.

És igen, az ''elején'' én is kövérnek láttam magam, hiába dobtam már le egy csomó kilót.

Szeretném a figyelmedbe ajánlani ezt az oldalt: www.mashogy.hu/mashogy.html

Böngészd át kicsit, ha van kedved - érdekeseket ír. Nekem volt szerencsém a könyvét is olvasni, sajnos nem túl hosszú, ellenben sok mindenre rávilágít.

És igen, ő is, (tehát a témában szakértő pszichológus!!!) is megerősíti azt, hogy az első lépés bizony a lelki dolgok megoldása. Nem az edzés, nem a diéta.

Persze az edzés és diéta nagyon fontos, de semmit sem ér, ha nincsen rend a fejedben. És igen, el kell fogadnod magadat, szeretned kell magadat - függetlenül a testúlyodtól!

A könyvében ő azt is mondja, hogy ne arra gondolj, hogy ''majd ha sovány leszek, ezt meg ezt fogom csinálni, ezt meg ezt fogom felvenni''. A jelenben kell élni. Az, hogy most hogy nézel ki, ne gátoljon semmiben.

Sajnos én is átéltem ezt. Nem mertem elmenni X helyre, merthogy "kövér vagyok''. Nem mertem belevágni olyan dolgokba, amik érdekeltek, mert jajj biztos megnéznek, és nem leszek olyan ügyes, mert kövér vagyok.

Hát ez egy oltári nagy baromság.

Nem szabad, hogy csak a testünk határozzon meg minket! Te egy értékes ember vagy, és biztos vagyok benne, hogy sok csodás tulajdonságod van! Ezekre koncentrálj.

És még valami: írta itt valaki, hogy milyen szépen lefogyott, de már mennyire unja a csirke-rizs kombót, ésatöbbi. Nos, innen is gratulálok neki, tényleg sok munka kell ahhoz, hogy lefogyjon az ember.

DE. Hiszek benne, hogy hacsak nem fitnesz-modellnek készülsz, akkor marhára nem kell csirke-rizs kombón élned életed végig. Egyébként ez nem is menne, még akkor sem, ha te vagy a világon a legkitartóbb ember...

Kedves posztoló! A saját példám, és még sok-sok ember példája is azt mutatja, hogy mértékkel, de gyakorlatilag bármit megehetsz, amit szeretnél. (Csak halkan mondom, hogy egy idő után rájössz, hogy sok minden van, amit valójában nem is szeretmél, csak mondjuk unalomból ennéd meg, vagy vigasztalnád magad vele, stb.)

Ha esetleg fogyásra adnád a fejed, tudd, hogy nem kell sanyargatnod magad... Nem kell napi két abonettet enned (nekem is volt ilyen időszakom, le is fogytam, vissza is szedtem előbb-utóbb! Szerencsére ez már évekkel ezelőtt volt...)

Imádod a pizzát, tésztát? Én igen! Én szinte miden héten eszem pizzát is, tésztát is. És így, hogy tudom, hogy megtehetem, 1. nincs bűntudat, és 2. nem is sóvárgok utána egyáltalán.
(ja, akik belém kötnének, azoknak üzenem, hogy 54 kiló vagyok a 164 centimhez, plusz kettlebellezek, szóval van rajtam izom is... erről ennyit)

Röhögnöm kell azokon, akik szerint nem lehet tésztát/csokit/xy-t enni diétában. Tudom, sokan szét fognak szedni ezért a kijelentésért, mert épp sanyargatják magukat valami agyament diétával, de ez van :)

Kalóriákat kell számolni!! Jó, persze némileg csökkentsük a CH-bevitelt (de azért ne drasztikusan), és tartsuk magasan a fehérjebevitelt - de sanyargatni magunkat? Soha, semmi értelme.

És könyörgöm, senki se kínozza magát 1200 kalóriás förmedvényekkel... És még valami: életmódot kell változtatni, nem kúrákat követni. De ezt is csak lassan, fokozatosan szabad. Ha úgy nőttél fel, hogy minden reggel bundás kenyeret ettél, senki sem várhatja el tőled, hogy ezentúl halálod napjáig soha egy falatot se egyél. Ez nem így működik. (még egszer utalnék a belinkelt könyvre, tehát ez nem csak az én véleményem, hanem a szakemberé is!)

Meglepő, de sokkal könnyebb lefogyni, mint azt gondolná az ember. Csak szeretjük túlbonyolítani.

Elismerem, eltértem a lényegtől. Remélem tudtam azért valami hasznosat mondani :)

Zdenka 2013.07.09 00:31:53

@fat.acceptance: értelek sajnos. Hát igen, ez nagyon nehéz, és hidd el, én is tapasztaltam azokat, amiket te. (szerintem rengetegen vannak még ezzel így!)

Amikor nem tudok leállni az evéssel... már érzem, hogy tele vagyok, már nem is esik jól, de csak tömöm magamba. És utána jön a kínzó bűntudat!

Sajnos nem tudom neked megmondani, hogy hogy jöttem ki ebből. Nem könnyű, és hosszú idő kell hozzá.

De úgy gondolom, hogy az, hogy elfogadod magad, és helyreteszed magadban a lelki dolgokat - az már egy hatalmas nagy előrelépés.

Nekem nagyon tetszik az a hasonlat, hogy valójában a lelkedben tátongó űrt (szeretethiány? sikerekre, elismerésre vágyás? Kinek mi) étellel próbálod betömni.

Még valami: trükk, de nem hülyeség - ha mondjuk megkívánsz valamit, veszel belőle egyet, és kész. Ha megetted ''idő előtt'', megetted, ez van. De nincs belőle több, hiába ennél még.

Ja: hiába mondjuk olcsóbb valami nagyobb kiszerelésben, csak azért nem fogom azt megvenni. Ez is hatásos tud lenni.

Sokszor egyébként nagyon pimasz módon próbálják lenyomni a torkunkon a még több édességet, még több nasit... Vegyél többet, mert az olcsóbb, hmm.

Zdenka 2013.07.09 00:37:38

Még valamit hozzátennék, ha nem bánod. Sokan félresöprik ezt, merthogy szerintük ''hülyeség", de: a gondolatnak ereje van.

Nekem van egy kis mantrám, amit már hosszú ideje (években mérhető) ismételgetek gondolatban, ha épp van egy kis időm - főleg elalvás előtt.

Na, ezt most nem fogom végig leírni, de a vége így hangzik: "Szeretem, elfogadom és tisztelem önmagamat. Nagyon boldog vagyok.''

Nem muszáj másnak is ezt csinálnia, de érdemes kipróbálni, mert tényleg segít.