Adatok
Tikke
0 bejegyzést írt és 3 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.
Valami hasonló érzés egy megcsalást követően az adott kapcsolatban maradva élni. Az ember próbálkozik, küzd, ahogyan és ameddig csak tud, a végeredmény azonban minden esetben kétesélyes. Pontosabban, inkább csak egy.
Érdekes, ahogyan visszagondolok a múltra, annyira távolinak…..
Az utóbbi hetek, hónapok jelentős része a keresésről szólt: egyrészt kutattam az esetleges hűtlenség árulkodó jelei, bizonyítékai után, másrészt kerestem azokat a lehetőségeket, amelyek segítségével érzelmi szempontból újra önfenntartóvá válhat a kapcsolatunk. A…..
Tikke
2014.05.09 17:16:02
@mille_plateaux: Szia! Tegnap este eljutottam arra a szintre, hogy vagy szakszerű segítséget kell kérnem, hogy rendbe tegyék az agyamat vagy mondjuk belekezdek egy blogba, hátha az írás segít rajtam. Viccesen azt gondoltam, elég lesz, ha a blogom címe ennyi, Megcsaltak. A biztonság kedvéért rákerestem a google-ban, nehogy más nevét nyúljam le, hát így kerültem ide.
Elolvastam minden bejegyzésed, az összes kommentet...őszinte leszek, néha könnybe lábadt a szemem. Egyszerűen nem tudom elhinni, hogy valaki épp azon megy keresztül, amin én is, nem tudom elhinni, hogy leírtad ugyanazokat a gondolatokat, amik engem is hónapok óta marcangolnak.
A helyzetünk szinte teljesen megegyezik, a különbség annyi, hogy mi nem vagyunk házasok. 13 éve szeretem hűségesen, pedig voltak jobb és rosszabb időszakok, mint szerintem minden kapcsolatban. Úgy fél éve éreztem, hogy valami nincs rendben és már akkor tudtam, hogy nő van a dologban. Aztán 3 hónappal ezelőtt lebukott...ott voltak az üzenetek. Három napig tartott az üvöltözős-sírós-hogy tehetted ezt előadás, ő meg férfi létére térden állva, sírva könyörgött, hogy bocsássak meg. Elhagytam.
Hetekig könyörgött, végül "újra" kezdtük, egy új lakásban. Munkahelyet nem váltott, pedig a kolléganőjével szűrte össze a levet - nem tudom elhinni, hogy azóta semmi nincs.
Mindketten igyekeztünk boldogan élni, de én ahelyett, hogy idővel egyre jobban érezném magam, napról napra jobban kikészülök. Nem tudom, hogy jó döntés volt-e vele maradni...fogalmam sincs, hogy mit tegyek.
Egész életemben erős, magabiztos, önálló döntésekre képes nő voltam, most meg olyan vagyok, mint valami elcseszett...mindig szerettem írni, most egy értelmes mondatot alig tudok összehozni.
Láttam, hogy egy ideje nincs új bejegyzést, örülnék neki, ha írnál :) Nem azért, mert élvezem, hogy más is szenved, csak valamilyen furcsa reménysugár lettél vagy talán jobb kifejezés, hogy sorstárs.
Elolvastam minden bejegyzésed, az összes kommentet...őszinte leszek, néha könnybe lábadt a szemem. Egyszerűen nem tudom elhinni, hogy valaki épp azon megy keresztül, amin én is, nem tudom elhinni, hogy leírtad ugyanazokat a gondolatokat, amik engem is hónapok óta marcangolnak.
A helyzetünk szinte teljesen megegyezik, a különbség annyi, hogy mi nem vagyunk házasok. 13 éve szeretem hűségesen, pedig voltak jobb és rosszabb időszakok, mint szerintem minden kapcsolatban. Úgy fél éve éreztem, hogy valami nincs rendben és már akkor tudtam, hogy nő van a dologban. Aztán 3 hónappal ezelőtt lebukott...ott voltak az üzenetek. Három napig tartott az üvöltözős-sírós-hogy tehetted ezt előadás, ő meg férfi létére térden állva, sírva könyörgött, hogy bocsássak meg. Elhagytam.
Hetekig könyörgött, végül "újra" kezdtük, egy új lakásban. Munkahelyet nem váltott, pedig a kolléganőjével szűrte össze a levet - nem tudom elhinni, hogy azóta semmi nincs.
Mindketten igyekeztünk boldogan élni, de én ahelyett, hogy idővel egyre jobban érezném magam, napról napra jobban kikészülök. Nem tudom, hogy jó döntés volt-e vele maradni...fogalmam sincs, hogy mit tegyek.
Egész életemben erős, magabiztos, önálló döntésekre képes nő voltam, most meg olyan vagyok, mint valami elcseszett...mindig szerettem írni, most egy értelmes mondatot alig tudok összehozni.
Láttam, hogy egy ideje nincs új bejegyzést, örülnék neki, ha írnál :) Nem azért, mert élvezem, hogy más is szenved, csak valamilyen furcsa reménysugár lettél vagy talán jobb kifejezés, hogy sorstárs.
Tikke
2014.05.10 12:53:15
@mille_plateaux: valahogy már az is segített, hogy ide leírtam a történteket. A szünetet előre kivettem, azt hiszem itt az ideje, hogy belekezdjek. Kíváncsi lennék, a te magabiztosságod hogy van? Szerintem sokan várunk a folytatásra.
Belépve többet láthatsz. Itt beléphetsz
Mert most is utálod magad, ugyanúgy, ahogy én, mert már azzal ellentmondtál a saját érveidnek, a saját értékeidnek, hogy visszafogadtad. Tudom, mert ugyanabban a cipőben járunk, nagyon hasonló ezzel a dologgal kapcsolatban a véleményünk.
Én is azt hittem, hogy ez lesz a megoldás, törlesztem a számlát és ez majd helyreteszi a dolgokat a fejemben. Lett volna rá alkalom, de ezzel együtt rájöttem, hogy az már tényleg nem én lennék. Már azzal is szembefordultam magammal, hogy visszaengedtem.
Az önmarcangolás is ismerős, mint ahogy egy másik posztodnál már megírtam. Igyekeztem a munkába menekülni, konkrétan heti 6-7nap munka, otthon is hajszoltam magam, de így is, amint nem volt épp mihez nyúlni, az agyam rögtön kattogni kezdett, állandóan csak az agyalás...már épp azt mondtam, hogy egyszerűen a sok gondolkodásba, kombinálásba fáradtam bele. Esténként nem tudtam elaludni, mert járt az agyam, reggel amint felébredtem, már dolgozott bennem ez az egész.
De rájöttem a megoldásra is, mert amint te is mondtad, tovább kell lépni. Mert az nem normális dolog, hogy a másik hibájából, az én életem megy tönkre, hogy én szomorkodom minden nap.
Így egy reggel, mikor felkeltem és már indult is az a bizonyos kisfilm, amit újra és újra látok magam előtt, egyszerűen azt mondtam magamnak hangosan: A f@szomat, most már elég!!!! (már bocs:))
És azóta, ha azon kaptam magam, hogy ezen jár az agyam, azt mondtam magamnak, hogy ELÉG...és igyekszem sok zenét hallgatni, szigorúan olyat, ami jó kedvet csinál, ilyen filmeket nézek, igyekszem magam jól érezni, visszavettem a melóból, nemsokára itt a szabadság és már szervezem magamnak a programokat. Mert tényleg igaz, hogy minden fejben dől el! Alig egy hét telt el és sokkal jobban érzem magam..."szinte" nem is gondolok rá, hogy mi volt. És ezt Ő is észrevette. És mondtam is neki, ha meg akar tartani, akkor kösse fel a gatyáját, mert visszatértem önmagamhoz!