Adatok
tibi840622 (törölt)
0 bejegyzést írt és 3 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.
Forrás: "Nők és művészet"
http://nok-es-muveszet.blogspot.hu/2012/02/festo-volt-nem-kurtizan.html
A vörös hajú nő arcát mindenki ismeri. Ő a világ leghíresebb aktmodellje, akit Manet hatszor festette le. Ő Victorine Meurent. A nő, akit mindenki kurtizánnak tart. Pedig…..
Az alábbi gondolatok a következő cikkekkel kapcsolatban vetődtek…..
Belépve többet láthatsz. Itt beléphetsz
Az alábbi művész azt állítja, hogy ahhoz képest, hogy milyen arányban vesznek részt nők a művészeti képzésekben, ahhoz képest nagyon kevesükből válik a piac számára is értékelhető, valódi nagy művész. Erre a tényre hívta fel a figyelmünket mindössze.
Baselitz: Mint mindig, a piacnak igaza van.
SPIEGEL: Mindig? Ez a piac alig veszi figyelembe a nőket. Alig találunk női képzőművészt a legjobban fizetett művészek között.
Baselitz: Óh, Istenem! A nők nem szerepelnek jól ezen a vizsgán.
SPIEGEL: Milyen vizsgán?
Baselitz: A piac vizsgáján. Az értékek vizsgáján.
SPIEGEL: Mit értsünk ez alatt?
Baselitz: A nők nem festenek valami jól. Ez tény. Van egy pár, természetesen, de ők inkább kivételek. Agnes Martin vagy a múltban Paula Modersohn-Becker. Mindig boldog vagyok, ha láthatom egy-egy képét. De ő sem egy Picasso, nem egy Modigliani vagy és nem is egy Gauguin.
SPIEGEL: Tehát feltételélezhetően a nők nem tudnak olyan jól festeni.
Baselitz: Ez nem feltételezés. Annak a ténynek ellenére, hogy még mindig ők teszik ki a művészeti iskolák hallgatóinak nagy részét.
SPIEGEL: Ez talán mégsem egy genetikai hiba.
Baselitz: Azt hiszen, genetikai hibáról egyedül a Férfi művészek esetében beszélhetünk. A Férfi művészek gyakran az elmebaj határán mozognak és fontos, hogy egy nő ettől távol tartsa magát. Egy nő számára fontos, hogy ne legyen ilyen. A nők kiemelkedő eredményre képesek a tudomány területén, ott épp olyan jók, mint a Férfiak.
SPIEGEL: A nők valóban nem olyan hangosak és zavarbaejtőek, ha arra kerül a sor, hogy bemutassák művészetüket. Az állandó szenzációhajhászásával a piac nem túl elnéző velük szemben.
Baselitz: Ismeri Ön Marina Abramovic-ot?
SPIEGEL: Ő nem festő, de egy nagyon fontos előadóművész, akinek a példája azt mutatja, hogy egy nő is képes nagy utat megtenni a művészi kiteljesedése során.
Baselitz: Tehetséges, ahogy sok más nő is tehetséges. De festőként ezekre semmi szükség sincsen. Valójában jobb, ha ezekkel a tulajdonságokkal egy festő nem rendelkezik.
SPIEGEL: Ezzel azt akarja mondani, hogy jobb, ha nem vagyunk tehetségesek?
Baselitz: Igen, sokkal jobb.
SPIEGEL: Miért?
Baselitz: A tehetség értelmezésre csábít. A nővérem gyönyörűen rajzol, de eszébe sem jut, hogy festő legyen. Én soha nem voltam olyan tehetséges, mint ő.
SPIEGEL: A művészet évszázadokon keresztül szakma volt, majdnem fizikai munkának számított, amit Férfiak végeztek. Férfiak voltak az első művészettörténészek is. Minden a Férfiak kezében volt, és ez máig így maradt.
Baselitz: Ennek nincs semmi köze a történelemhez. Ahogy mondtam, van pár női képzőművész, mint Helen Frankenthaler, Cecily Brown vagy Rosemarie Trockel.
SPIEGEL: Az utóbbi német és éppen van egy nagy kiállítása New York-ban. Az egész világon elismert művésznek számít.
Baselitz: Az ő művészetében rengeteg szeretet, rengeteg szimpátia van.
SPIEGEL: Ez nem hangzik dícséretnek. Mi az, ami neki nincs meg, ami belőle vagy Modersohn-Beckerből hiányzik, ami miatt Ön nem sorolja őket a nagy művészek közé?
Baselitz: Ezt hadd magyarázzam meg. A művészetben természetesen rengeteg brutalitást tapasztalhatunk. Nem mások ellen irányuló brutalitást, hanem egy olyan brutalitást, ami a létező, minket körülvevő dolgok ellen irányul. Amikor Modersohn-Becker megfestette önarcképét, magát kellemetlennek, nagyon csúnyának ábrázolta…
SPIEGEL: ...és meztelenül, ami abban az időben, úgy az 1900-as évek környékén tabunak számított a nők számára.
Baselitz: Pontosan. De arra nem volt képes, hogy másokat megsemmisitsen. Más szavakkal elmúlasztotta, hogy kinyírja Gauguin-t, hogy művészetével túl mutasson az ő művészeténél. Egy Férfinak ez nem okozna problémát. Ők ezt egyszerűen meglépik. De azt tudniuk kell, hogy én nagyon szeretem a nőket.
SPIEGEL: Minden bizonnyal.
Baselitz: Igen, állandóan szerelmes vagyok - a saját életembe.
SPIEGEL: Jeff Koons művészete, hogy egy másik sikeres Férfi képzőművésznél maradjunk, szóval vajon az ő művészete elég brutális-e? Ő egy csomó szív és tulipán szoborral árasztja el mostanában a világot.
Baselitz: Jeff Koons legkínosabb munkája azok a Ciccilinával készített dugást ábrázoló képei voltak. Maga a tény, hogy ezeket akkor csinálta, amikor ezzel egy időben a szeretetről és az apai érzéseiről beszélt… Azt gondolom, hogy ez szörnyű.
SPIEGEL: Ezek szerint Koons korai művészete tartalmazza azt a fajta brutalitást, amit Ön elvár egy művésztől.
Baselitz: Én nem várok el semmit. Csak tudom, hogy ennek így kell lennie.
SPIEGEL: Tehát, ennek így kell lennie, ha az ember nagy művésszé szeretne válni?
Baselitz: Ki szeretne kis művész lenni?
SPIEGEL: Ön egyszerűen csak meg akarta magát különböztetni a többiektől.
Baselitz: Én mindig kívülálló voltam. A legrosszabb az volt, amikor még mindig professzor akartam maradni, miközben kollégákkal és tanítványokkal bajlódtam, hallgatva az akadémikus baromságaikat. A lila köd az, ami életben tartja őket. Örülök, hogy ennek egyszer és mindenkorra vége. Minden jó, ha a vége jó.
SPIEGEL: Várjunk csak! Georg Baselitz boldog?
Baselitz: Abszolút! Tökéletesen! Ez egy fantasztikus érzés. Még a képeimnek is tudok örülni.
SPIEGEL: Baselitz úr, köszönjük az interjút.
Nem minősíteném.....